Petőfi Népe, 1965. november (20. évfolyam, 258-282. szám)

1965-11-10 / 265. szám

1965. november 10, szerda 5. oldal CSALÁDI TŰZHELY Régebben e két szóból al­kotott fogalom — és a hozzára­gasztott békés, boldog jelzők — szolgáltak a harmonikus szép családi élet jellemzésére. A csa­ládi tűzhely soha ki nem hunyó parazsa nemcsak a fizikai, de az érzelmi melegséget is meg- személyésítette, feltételezte, hogy mindig áll mellette valaki, aki rakja, táplálja a meleget adó tüzet, amely mellett az egész család felenged, feledi gondjait. S ki más lehetett ez. ha nem az édesanya? De nemcsak a melegség, a bé­ke, a harmónia — gazdasági, társadalmi viszonyok is felvil­lantak e fogalomban. Az, hogy a meleg táplálója nem mozdul­hatott a tűz mellől, jóllehet, s nemcsak a család iránt érzett szeretet láncolta oda. hanem a más módon is használni tudás ritkán realizálható lehetősége. Ahhoz, hogy nő, az édesanya kenyérkeresőként vegyen részt a családfenntartásban, a felsza­badulás előtt nemcsak szakkép­zettségre, de több munkaalka­lomra is szükség lett volna... Ma az asszonyok, az édes­anyák túlnyomó többsége ke­nyérkereső, dolgozó ember. Anyagilag is hozzájárul ahhoz, hogy a család tervei, vágyai gyorsabban, hiánytalanabbul va­lóra váljanak. S legtöbbjük nemcsak kenyérkeresetet, újabb hivatást is vállalt ezzel. Sokan közülük még ma is hangoztat­ják, hogy ezt korábbi, „termé­szettől rendelt” hivatásuk ro­vására tették, s nosztalgiával emlegetik a hajdan „boldog me­leg családi tűzhelyet”... Hát, ami igaz, az igaz. sok helyen hiába keresnénk a csalá­di együttlétak korábban állan­dó és legfőbb tanúját. Kiselej­tezték, eladták, vagy kamrába dugták, mert kellett a hely a több kényelmet jelentő villany-, gáztűzhelyek, s ha az utóbbiak­ról van szó, ki szánná az öreg jószágot? A megváltozott körülmények — a gazdasági, társadalmi vi­szonyok — a családi harmónia, boldogság kialakításának új fel­tételeit is létrehozták. Csak egy idézet példaként, a közelmúlt­ban lezajlott megyei nőtanács­kozás beszámolójából: „Űj. szo­cialista családtípus van kiala­kulóban, amely nem tűri az alá­ás fölérendeltséget.” Az újfajta családi közösségnek a teljes egyenjogúságra kell épülnie férj és feleség között. Tehát nem le­het az egyikük a több jogot igénylő, a „magasabb rendű”, a döntésre született. A családon belüli egyenjogúság feltételezi a kötelezettségek egyenlő mértékű megosztását is. az otthon kiala­kítása, rendbentartása, a gyer­Cigarettaszünetben — Pag er Antal, színpadra! — Világosító! Erősebb fényt kérek. — Csend legyen! Felvétel in­díts! Egy új televíziós darab utolsó jeleneteit forgatják. Mirko Bo- zic drámáját. A címe: „Igazság­tevő”. Nálunk már játszották a rádióban, ahol nagy sikert ara­tott. A tv-játékot Nemere László rendezi. Az idén végzett a fő­iskolán, ez lesz a diplomamun­kája. Az operatőrnek, Bíró Mik­lósnak szintén. A főszereplő — akárcsak a rádióban — itt is Páger Antal. A történet egy jugoszláv kisvá­rosban játszódik a náci meg­szállás alatt. Egy éjjel valaki orvul megöl egy németet. A ka­tonai parancsnok túszokat szed össze és kötelezi a Bírót, mond­ja meg, ki a tettes, kit végez­zenek ki. A Bíró magára vál­lalja a gyilkosságot... Cigarettaszünet... A színészek fáradtan ülnek le. Páger ma­gányosan ül egy kényelmes ka­rosszékben. Szórakozottan hall­gat. Egyszer csak felfigyel: — Kecskemét? Táncoskomi­kus voltam ott 43 évvel ez­előtt. Régen volt... Kecskemét­re nagyon sokáig úgy emlékez­tem vissza, mint a régi korszak tipikus kisvárosára. Azóta sok idő telt el. Nyolc évvel ezelőtt jutottam el oda ismét. Vendég­szerepelni. A „Földindulásban” játszottam. Aztán két éve ott forgattuk a „Pacsirta” színházi felvételeit... Nem mondhatok mást, csak azt: kitűnő színház, kitűnő társulat. — A régiek? Bizony a régiek közül kevesen élnek már! De a régi közönség még mindig em­lékszik rám. Felkerestek egy- páran. Szavai megint . visszakanya­rodnak a „Pacsirtára”. Méltán büszke rá. Sok ország vette meg a filmet. S azután: — Az új szerep? Nagyon sze­retem a Bíró figuráját. Nagy ambícióval készültem rá. Lehet, hogy azért is, mert annak ide­jén, mikor a rádióban játszot­tuk, felvetettem: ebből jó tv- dráma lenne! És legnagyobb csodálkozásomra — műsorra tűztek... Ez egyébként az utol­só szerepem az idén. — Nemsokára utazom Me­xikóba, az acapulcói filmfesz­tiválra, a „Húsz órával”. Velen­ce, Moszkva és Róma után most jtt akarunk „hódítani”. Utána egy darabig a Csendes-óceán partján nyaralok. Tavasszal az­tán friss erővel kezdhetek me­gint a munkához. A rendező hangja zavar meg bennünket. Folytatódik a fel­vétel. Néhány lépést tesz. Meg­fordul: — Életem egyik legkelleme­sebb szakaszát töltöttem Kecs­keméten. Egyetlen nagy baj volt csupán: nem szerettem a pálinkát. Abban az időben még Kecskemét szinte ,.kocsmákkal volt kikövezve”. De azért ita­lozás nélkül is gyakran feküd­tem le hajnalban. Más embe­rek mulatságán szórakoztam. Sok érdekes, jellegzetes típus maradt meg bennem. Vajkay Ákos figurája is élhetett ott. De az is lehet, hogy Makón élt — szülővárosomban, ahol diák­éveimet töltöttem... K. Zs. mekek nevelése érdekében. S mindez már nagyon is vissza­hat a családi harmóniára. Hi­szen ha a kettős hivatással gyűrköző családanya otthon egyenlő jogokban részesülő tár­sa férjének, könnyebben látja el az igazságos családi munka megosztás esetén sem jelenték­telen feladatát. S így még arra is marad ereje, idege, hogy de­rűvel. szeretettel tartsa ébren az egymás iránti érzelmek, meg­becsülés, őszinte tiszta melegét. Pontos receptet a családi boldogsághoz adni most, e meg­változott körülmények között sem lehet. De figyelemre méltó az, amit Madarász László, a me­gyei tanács vb elnökhelyettese mondott el ugyancsak a fen­tebb említett nőtanácskozáson: — Az tény, hogy húsz év alatt nem lehetett gyökerestől felszá­molni több évszázados hagyo­mányokat. De az is biztos: a csa­ládtagok egymáshoz való szo­cialista viszonyának jellemzőit nem a fizikusok vagy más tudó­sok fogják egyetemi katedrákon kidolgozni. A szocialista típusú család belső, szervezeti problé­mairól nekünk kell gondolkoz­nunk. s magunkkal szemben is nagyobb igényeket támasztva ki­kísérletezi a legjobb megoldáso­kat. S aztán a tudósok elméle­tileg is megfogalmazhatják a szocialista típusú családi -közös­ség ismérveit. Miért szólunk most mind­ezekről ilyen részletességgel? Egyszerű a válasz. Az utóbbi időben mind több fórumon vi­tatkoznak. beszélnek a család­ról, mint a társadalom legki­sebb, de nagyon alapvető egy­ségéről, amelynek kiegyensúlyo­zottsága a társadalmi haladást is elősegítheti. E. É. Kommunisták | MAR TÖBB I mint két év­tizede épül i hazánkban az új társadalmi rend, fejlődik, gya­rapodik, alakul új arcú orszá­gunk. Jó és rossz napok váltot­ták egymást a két évtized so­rán- Üröm és gond egyaránt akadt. De az építők, a jó ügy katonái sohasem voltak egyedül. Nem kellett segítség nélkül áll­niuk - a sarat. Előttük járt a párt, velük egy sorban küzdöt­tek a kommunisták. Egy sorban a néppel. Vállalni a tettek nehezét, példát adni a munkában, mutatni az irányt, szítani a kedvet, talpra állítani a csüggedőket. Ez a kommunis­ták hivatása minden időkben. Pedig ők sem valamiféle külö­nös emberek- Nem csalhatatla­nok. Embereik, mint mások, té­vednek és botladoznak is. Mégis messzebbre látnak másoknál, mert forradalmi elmélet az iránytűjük. Mégis ők bírják leg­jobban a harcot, mert több bennük a hit, a bizalom. S a csüggedés óráiban megújulnak a közös nagy erőforrásból, a párt erejéből és tapasztalataiból. Ezért van erejük a gondok élén menetelni, ezért vállalhatnak sok-sok áldozatot. lenni | KOMMUNISTÁNAK | annyit jelent, mint vállalni a jelen és a jövő közös terheit, törődni a mások dolgával, ci­pelni a közösség gondjait. Ez a kiállás eleve feltételezi az ön­zetlenséget, az áldozatvállalást. S a felelősséget is, melyet a kor minden valamire való embere kell. hogy vállaljon a jelenért és a jövendőért. Ez a nagy munka, ez a meg­alkuvást nem ismerő magatar­tás belső izzású embereket kö­vetel. Olyan embereket, akiket a tettek kényszere hajt, a be­csület, az élet és az emberek A társadalombiztosítás már a lakosság egészére kiterjed Az Egészségügyi . Minisztéri­umban gyorsmérleget készítet­tek a második ötéves terv ered­ményeiről. Az adatok azt egész­ségügy számottevő fejlődéséről tanúskodnak. Öt esztendő alatt a biztosítottak száma 8,5 millió­ról 9,8 millióra nőtt, a társa­dalombiztosítás tehát lényegé­ben már az egész lakosságra ki­terjed. A második /ötéves terv idején az egészségügyi dolgozók száma 97 000-ről 120 000-re nőtt. A be­tegellátás színvonalának emel­kedését bizonyítja, hogy egy or­vos körzetére jelenleg 2920 la­kos jut országos átlagban, az öt év előtti 3072 helyett. Az új szakorvosi órák 90 százaléka a vidék ellátását javítja. B. Anti 17 éves. Ipa­ri tanuló Kecskeméten. Épületburkolónak ké­szül. Állami gondozott. Az új, modem otthon, amelyben helyet ka­pott, mindent megad neki: kényelmes pihe­nést a munka után, ió és kiadós étkezést, gon­doskodó nevelőket, vi­dám társakat, nyugal­mat a tanuláshoz. — Szereted a szak­mádat? — Szeretem. Tetszik. — Jól érzed itt ma­gad? — Igen. — Barátod van-e? — Nincs. — Nem is volt? — Nem. Soha. Még nem volt. Kivel barát­kozzak? — Kivel? Százhetve­nen vagytok itt. — Hát... Anti ügyes gyerek. A szakmáján kívül szenvedélyesen szereti a gépeket, és amint tud, már rohan is le a kazánházba. — Miért jársz a ka­zánházba? — Beszélgetek a fű­tőkkel. Meg szeretem a kazánt. Már fűtöttem is. Ha a fűtők elmen­nek valahová, ott ma­radok. vigyázok, ne­hogy leszaladjon a gőz. Ázt mondják, Anti különös gyerek. Nincs vele baj. szófogadó, ta­nulékony. De gyakran furcsán viselkedik. Nem szól senkihez, el­bújik mások elől. s ilyenkor csendesen szöszmötől. Van még két nagy szenvedélye: a kerékpár és az újság. Valabonnét vett egy ócska kerékpárt. Örök­ké azt nyúzza: szét­szedi, összerakja, ra­gasztja. Mesélik, egy­szer előfordult, takaro­dó után azon kapták, hogy a hálóban ragasz­totta a belsőt. Sötét­ben. Így van az újság­gal is. Ügy kezdődött, hogy őt küldték na­ponta a nevelők: hozza el az újságjukat. Fel­tűnt ilyenkor nekik, hogy soká jön vissza. Mikor rájöttek, miért, jót nevettek örömük­ben: elbújt és böngész­te a lapokat. Ma már ő veszi meg magának kevéske ösztöndíjából. — Milyen újságokat veszel? — Az Ország-Vilá­got. a Népszabadságot, a Fülest és az Esti Hír­lapot. — Ezt mindig meg­veszed? — Igen. Meg is van mind. A szekrényem­ben. A tanulóotthon a vá­ros szélén áll. az épülő új negyedben. Meg­kérdezem tőle: — A városba be- iársz-e? — Igen. Szoktam. — Hová? Mit csi­nálsz olyankor? — Sétálok. — Sétálsz? Hol? Merre? És kivel? — Egyedül, össze­vissza. Csak úgy me­gyek. — És mire gondolsz olyankor? Hallgat. Felhő vonul át az arcán. — Nos. mire gon­dolsz olyankor? — A szüléimre. Hogy nekem miért nincsenek szüleim. Meg a testvé­reimre, hogy jó lenne, ha testvéreim lenné­nek. Meghatódva nézem ezt a maholnap felnőtt embert. Szakmát tanul, olvas, szerény, szorgal­mas. Az egyik nevelő azt mondta róla, el­vinne akár egy hegyet, ha rábíznák. Mindene megvan eb­ben a ragyogó környe­zetben. És mégis. Va­lami hiányzik. A szülő, a testvér, a család él­tető melege. A kollé­giumi közösség felada­ta. hogy egészen ma­gához édesgesse ezt a feltörekvő, szorgalmas vadócot. feledtetve ve­le azt, amit az élet megtagadott tőle. — Nagyon egyedül érzed magad? — Igen. — Hát a társaid, a nevelők? — biztatom. — Szeretnek téged ... Felsóhajt: — Dehát, ha se szülő> se testvér nincs! Búcsúzáskor ezt kér­dezem tőle: — Nem haragszol, hogy kifaggattalak? — Szeretek én be­szélgetni. Kivált, ha megértenek. Dehogy haragszom! Varga Mihály szeretete vezérel. Csak ilyen ér­zésekkel és elvekkel lehet helyt­állni, szinte pihenés nélkül al- 'kotni, építeni. Hány kommunis­ta mondta már el évek során, ha pihenésre figyelmeztették: „Ha mi elkezdünk pihenni, ho­gyan tovább?” Pihenni ugyan szükséges dolog és mindenkinek kijár, aki a nagy munkában el­fáradt. Mégis érthető ez a vé­lekedés- Hogyan is jutna to­vább fejlődő világunk, ha azok megtorpannának, akiknek a kedvet kell szítaniuk, akiknek arra kell vigyázniuk, hogy ki ne hűljön az építés láza. A kommunista társai számára is erőforrás. Nemcsak az a fontos, hogy ő legyen képes megújulni a nagy tettek idején, de tarta­lékerővel. optimizmussal is kell rendelkeznie, amelyből mások­nak is jut. | FEJiiOj'titü I sodrában igen gyakran kedvtelve vesszük sorra eredményeinket. Űj váro­sok, erőművek, modem gyárak, termelőszövetkezetek látása gyö­nyörködtet. Dicsérjük az építő­ket, a kőművest, a szerelőt, a szövetkezeti parasztot. Arról azonban ritkán esik szó, hogy a kommunisták, ez a harcedzett csapat milyen oroszlánrészt vál­lalt és vállal a nagy munkából. Hiszen szívük és tehetségük leg­javát adva állnak az új világ bölcsőjénél, vágyaikat, forradal­mi életük minden szép; álmát beleépítik új hazánk falaiba­S hogy az nem nagyobb ál­dozatvállalás, mint a többi épí­tőé? Talán a család tudná leg­jobban megmondani. A feleség, aki maga viselte a gondokat. A gyerek, aki késő estig hiába várta apját-anyját. mert az sok­szor még fia, lánya betegágya mellett sem tölthetett el egy-két órát rengeteg teendője miatt. A kommunisták nem várnak köszönetét azért, amit tesznek. Nem a kitüntetés, nem a hála, nem az egyéni boldogulás hajt­ja őket. hanem forradalmi kül­detésüket teljesítik. Igazi kom­munista másképp nem is tud élni, csak munkában és küzde­lemben- Pedig sokan felmorzso­lódtak közülük. Betegséget sze­reztek, kimerültek a rengeteg munkában. A személyi kultusz éveiben egy részüket kikezdte a gyanakvás. S a jó szívvel vég- \ zett munkáért meghurcoltatás, megalázás volt a jutalom. Mi­közben ők szétosztották ember­ségüket, ridegséggel, meg nem értéssel találkoztak. Néhányuk- nak szemére hányták, hogy nem tanul, elmarad a fejlődéstől. De valakinek tartania kellett a frontot, mikor a tudásra éhes nép tanulni özönlött. A legerő­sebbek, a legharcedzettebbek ugyan ebben is állták a ver­senyt- Nem restelltek akár őszü­lő fejjel, a napi munkától fá­radtan sem iskolapadba ülni, megszerezni a tudás szép ha­talmát. Akadt közöttük, aki mfegtéved munka közben, és olyan is. aki elherdálta a bizalmat. De a csa­pat mindig elég bátor és erős volt ahhoz, hogy a hibákkal szembenézzen és kijavítsa azo­kat. Állják és kérik a bírálatot, kritikus szemmel figyelik önma- . guk és egymás dolgait is. Így töltődnek fel a leszűrt tanulsá­gok erejével. Azzal a sok tanul-' sággal és tapasztalattal, mely­nek mai, kiegyensúlyozottabb életünket is köszönhetjük. | NEM KÜLÖNÖS | emberek. Akad közöttük is. aki elfárad, ideié-óráig kedvét veszti- De a legjobbak nem ismerik a kiáb­rándulást, mert nagyon szeretik az életet, szeretik és megértik az embereket. S bárhogy is sű­rűsödjenek a gondok, nem en­gedik legyőzni magukat. Töret­lenül küzdenek tovább egymá­sért és az új társadalomért. K. Gy. EGYEDÜLLÉT

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents