Petőfi Népe, 1965. november (20. évfolyam, 258-282. szám)
1965-11-10 / 265. szám
1963. november 19, szerda 3. oldal VERSENGŐ SZIVEK 5 230 422 — Ő az — mutatja a fényképen a kislányt dr. Bognár Imréné, a Kecskeméti Ruhaipari Vállalat szakszervezeti titkára. A gyerek szöszke fejét mosolygó női arcok veszik körül. Nem alkalmi „fotóderű” árad erről az amatőr felvételről, hanem az anyaság őszinte melege. Mert Ilonkának és kisöccsé- nek, Sanyinak hat „anyukája” van. Egy egész kollektíva igyekszik pótolni annak az igazinak a féltő gondoskodását, aki már nem él. — Ilyen is történhet nálunk? — döbbenünk meg, ha olyan eseményekről értesülünk, amilyenek árvaságra juttatták az Abonyi gyerekeket. Az apa iszákossága, brutalitása öngyilkosságba kergette a beteges fiatalasszonyt. Nem sokkal később a férfi is áldozatul esett szenvedélyének. A rosszul táplált, megviselt idegrendszerű apróságok árvaházba kerültek. A történet folytatása sem hétköznapi, de jó értelemben véve tér el az átlagostól. Kása Jánosné, a két kicsi első számú „pótanyukája” így meséli el: I — Fiatal házasok voltunk, amikor kihoztam a gyerekeket az otthonból. Nem, nem azért, mintha nekünk magunknak nem lehetett volna, hiszen rövidesen meg is született a fiunk — fűzi hozzá kedves zavarral. — Ismertem sorsukat és segíteni akartam rajtuk. Tudtam, hogy a családi otthon melegét, az anya szeretetét nem tudja tökéletesen pótolni a jó ellátás, a gondos felügyelet sem. Amíg hallgatom a munkásnő szavait, azokra a fiatalokra gondolok, akik előbb televíziót, aztán új bútort vagy talán autót akarnak és csak végül — ha egyáltalán — gyereket. Kó- sáék háromezer forintot keresnek ketten. Még nincs lakásuk. Támogatják nagymamájukat és immár három gyereket nevelnek. Igaz, hogy Ilonka és Sanyi ellátásának nagyobbik részét változatlanul az állam fedezi, de így is erőfeszítést követéi nevelésük a fiatal házaspártól. — Sohasem gondoltak arra, hogy ha lemondanának a kicsikről, hamarabb össze tudnák spórolni a régen áthított lakás árát? — csúszik ki a számon a kérdés. De azonnal meg is bánom, mert Kósáné így válaszol: — Éppen úgy szeretjük őket, mint a sajátunkat. Különben nemcsak a miénk Ilonka és Sanyika — folytatja mosolyogva —, tulajdonképpen hat mamájuk van. ök a brigád gyerekei. Ma még a szabadban. Gyors ütemben fejlődik a Vegyiműveket Szerelő Vállalat Ti- szakécskei Gyáregysége. (Volt Permetezőgépgyár.) Idei termelési értéke már eléri a 65 millió forintot. Egyre szőkébbnek bizonyulnak a régi üzemépületek, mint képünkön is látható, a szerelők jó része a szabad ég alatt dolgozik. De már nem sokáig. Elkészült a gyáregység fejlesztését célzó program, amely szerint a harmadik ötéves terv során 100 millió forintot költenek új. munkacsarnokok és szociális létesítmények építésére, a géppark fejlesztésére. A terv megvalósítása után a jelenlegi négyszázzal szemben 500— 600 munkást foglalkoztat az üzem és csaknem megkétszerezi a termelését. Főképpen vegyipari berendezéseket gyárt majd hazai megrendelésre. Bár a munkásnők többsége már asszony, indokolt az Ifjúsági brigád elnevezés, hiszen mindannyian fiatalok, KISZ-is- ták. Beszélgetésünk során meggyőződhetek róla, hogy mindannyian hasonlóképpen gondolkoznak, mint Kósáné. Ügy, ahogy vállalták, amikor a szocialista cím elnyerését tűzték maguk elé. Ilonka és Sanyi játékait hat asszony rendeli meg rövidesen Télapónál. Hat mama figyeli aggódva a kislány iskolai | előmenetelét és igyekszik segí- i teni a gyenge szervezetű gye- I rek szellemi fejlődését. Közö- I sen választották ki nemrégiben j az ajándék ruhácskákat és egymással versengve keresték a gyerekek kedvét a közös kirándulásokon is. — Aztán nehogy eltúlozza ám az érdemeinket — ezzel búcsúzik tőlem Kanyik Róza brigádvezető. Bátran megígérhetem, hiszen nehéz lenne eltúlozni annak a jelentőségét, amit tettek. B. D. HÚSZ ESZTENDEJE — a második világháború szörnyű tüze éppen csak, hogy kialudt, Hirosima és Nagaszaki romjai alatt még emberek tízezrei feküdtek temetetlen — fiatalok siettek a szélrózsa minden irányából Londonba. Ki hajón, ki vonattal, ki katonai autón, vagy repülőgépen. Sokan közülük még egyenruhában voltak, egyenesen az elcsendesült harcterekről érkeztek. A fiúk és lányok sokfelől jöttek, sokféle nézetet vallottak, különböző nyelven beszéltek, bőrük színe, foglalkozásuk, hitük szerint is különböztek. Éz a tarka, de elszánt és lelkes, újat akaró sereg —, a világ ifjúságának képviseletében — a fasizmus és a háború elleni egység jegyében, 1945 novemberében életre hívta a Demokratikus Ifjúsági Világ- szövetséget. Európában és Amerikában, Ázsiában és Afrikában egyaránt ünnepi évforduló ez, hiszen a DÍVSZ mindenütt jelen van, ahol az ifjú nemzedék korunk nagy küzdelmeit vívja, tevékenysége a szó szaros értelmében egész földgolyónkra kiterjed. Az eltelt két évtizedben a fiatalok hatalmas világszervezete jelentős utat járt be, aktív, harcos szervezetté fejlődött, s tagjainak száma több mint százmillió! AZ EGYKORI londoni delegátusok hajába már ősz szálak lopakodtak, helyükre fiaik-lá- nyaik léptek, s korunk ifjú generációja —, a szülők példáját követve — harcol és küzd a háborúmentes világért, a jövendőért. Egykor a szülők Londonban, az Albert Hallban egymás kezét szorosan tartva szent eskü vést tettek: — Esküszünk, hogy örökké élni Jog szívünkben ez az egység, amely most, 1945 novemberében kovácsolódott ki. — Esküszünk, hogy szerte a világon az ifjúság egységét építjük, bármely fajhoz, vagy nemzethez tartozzunk is, bármilyen legyen is bőrünk színe vagy meggyőződésünk. Esküszüntf,, Hogy megsemmisítjuk a fasizmus nyomait is, hogy a népek között őszinte és széles körű barátságot teremtünk, megőrizzük az igazságos és tartós békét, megszüntetjük a nyomort, a kizsákmányolást és a munkanélküliséget. — Azért jöttünk el, hogy megerősítsük az egész ifjúság egységét, megemlékezzünk elesett társainkról és megesküdjünk, hogy a fiatalok ügyes kezét, kiváló szellemi képességeit és lelkesedését soha többé nem teszi tönkre a háború. A MAI ifjú generáció zöme az esküvéshez méltóan él és cselekszik. A DÍVSZ százmillió fiatal nevében kiállt álljt a háborús kalandoroknak, leplezi le a gyarmattartó imperializmust, a minden aljasságra, bűnre kész neakolonializmust, a népek, az emberi lét esküdt ellenségeit, s tesz hitet a béke, az emberi jövendő, a népek szabadsága és függetlensége mellett. És ez természetes, hiszen a DÍVSZ, melynek a mi ifjúsági szövetségünk, a KISZ is Ezt a számot az Állami Biztosító megyei igazgatóságán jegyeztem fel. Forintösszegben bizony tetemes summa. Az idén ennyit fizetett, ki a biztosító. a jégkárt szenvedett alpári Búzakalász Termelőszövetkezetnek. Az idei már a harmadik esztendő, amelyben folyamatosan élnek a közösben a biztosítás nyújtotta előnyökkel. Arról pedig, hogy megelőzően mint festett a helyzet, számoljon be Bódi Sándor, a közös gazdaság főkönyvelője. — A gazdák éveken át idegenkedtek attól, hogy biztosítsanak. Minek az — mondogatták, minket emberemlékezet óta megkímél a jég... Kidobott pénz volna csak... Azután 63- ban jött a pálfordulás. A vezetőség — a múlttal ellentétben — körültekintően latolgatná kezdte a tűz-, jég-, vihar-, árvízkár és állatelhullás esetében kifizetésre kerülő általános vagyonbiztosítás hasznát. Közgyűlés elé vitték az ügyet. Kevés viharosabb közgyűlésre emlékszem, mint az volt. A jelenlevőknek eleinte csak a 2—3 százaléka pártolta az ötletet. Hozzászólás hozzászólást követett. Talán Novák Imrének, a szövetkezeti gazdaság kovácsának néhány okos szava érlelte meg végleg a kedvező döntést. — Emberek — mondotta ő. — Tudják, hogy nem vagyok szónok, de most beszélnem kell.' Nincs ezen mit vitatkozni. A biztosítás díja: 600 ezer forint. Nem kis pénz, tudom. De ha a termést nem éri semmi baj, könnyen kifizetjük. Ha Viszont károsul a termés, a térítés — amely a befizetett összegnek többszöröse is lehet — végtelenül jól jön! Ilyen „mozgalmas” előzmények után végül mindnyájan belátták, hogy a közösben ma már alig nélkülözhető, biztosítás megkötése alapvető érdekük. Még ugyanabban az évben árvíz és állatvész címén kapták vissza, amit befektettek, s tavaly szintúgy. Az idén pedig jött a jégverés. .. Egy héten belül két ízben. A július 3-i volt a pusz- títóbb erejű. A földeken kupacokban állt a jég. A szélvihar a gazdasági épületeken kívül igen sok gyümölcsfát is tönkretett. Az elemi csapást az ültetvények és a kalászosok csaknem háromnegyed része megsínylette. A termő szőlőknek például az egynegyedén 100 százalékos kárt állapítottak meg. — Súlyos lecke voft — szól a beszélgetésbe Petrovich István főagronómus. — De a tanulság kétségtelen. Hiába a hosszú évtizedek megfigyelései egy váratlan, bármikor bekövetkezhető elemi csapás nyomán az egész esztendei termelés egyensúlya felborulhat. Egy bizonyos: Alpáron nincs már vonakodó, a biztosítást feleslegesnek tartó gazda. Nem utolsósorban a „TÁV”-nak — a termelőszövetkezeti általános vagyonbiztosításnak — is köszönhető, hogy a bajok ellenére is előreláthatólag annyit osztunk majd az év végén, amennyit eredetileg is terveztünk. J. T. _ is st is lelteinek A DUNAVECSE és Vidéke Körzeti Földrhűvesszövetkezet, öt éve működő keltetőállomása már a múlt hónapban túlteljesítette idei tervét. Egymillió 200 ezer naposcsibét, 59 ezer pulykát és 30 ezer kacsát adott át a Baromfiipari Országos Vállalat Kecskeméti Gyáregységé-1 nek, amely a naposbaromfikat a tenyésztő gazdaságoknak továbbította. Az említett mennyiségen felül — ami szintén növeli a tervteljesítés mértékét — 47 ezer csibét közvetlenül a tenyésztők megbízásából bér ellenében is keltetett az állomás. AMI a kelési arányt illeti, jobb mint a „szabvány”, s jóval felette van az országos átlagnak is. A tyúk- és pulykatotevókeny tagszervezete, a világ ifjúságának elismert, tekintélyes. erős, antiimperialista, demokratikus szövetsége amely céltudatosan küzd az egyetemes emberi haladásért, az ifjúság boldogabb holnapjáért. A DÍVSZ —, hogy csak a legutóbbi nagyobb akciókat említsük — Olaszországban leszerelési világkonferenciát, Moszkvában korunk legégetőbb kérdéseit tárgyaló szolidaritási vi- lág-forumot, Latin-Amerikában nagyszabású ifjúsági kongresz- szust, Lengyelországban és a demokratikus Németországban európai ifjúsági találkozókat rendezett. FŐVÁROSUNK. Budapest ad otthont a DÍVSZ központjának. A csendes Benczúr utcai épületben lázas munka folyik. Elkezdődött a sajnálatos módon elmaradt IX. Világifjúsági Találkozó újbóli előkészítése. A jövő esztendő nagy jelentőségű eseménye lesz a világ ifjúságának találkozója, amelyen földünk fiataljai nevében újra tízezrek tesznek hitet a két évtizeddel ezelőtt meghirdetett magasztos célok mellett. h. B. jásnál például az előírt 70 helyett 78,7, illetve 85,7 százalékos volt az eredmény, minden száz kacsatojásból pedig a követelmény szerinti 60-nal szemben csaknem 65 lett „életképes”. A jó eredménynek kettős oka van. A húsz — egyenként és egyszerre tízezer tojás keltetésére alkalmas — Gergely-féle gép kezelésének a szakembereivé váltak az állomás dolgozói, akik a 'vezető Papp Lászlónak, s helyettesének, Somodi Pálné- nak, Valamint Ágoston István műszaki előadónak az irányításával végzik munkájukat. EZENKÍVÜL az is hozzájárult a keltetés sikeréhez, hogy Vas Zoltán szaktanácsadó felügyelete mellett az idény végeztével a dunavecsei járás tojástermeléssel is foglalkozó közös gazdaságainak a baromfi- állományában vérvizsgálatot végeznek. E munkára három úgynevezett „mintaközség” — Harta, Solt, Apostag — azon háztáji gazdaságaiban is sort kerítenek, amelyek 50-nél több fajtiszta tyúkkal rendelkeznek. A vérvizsgálatot egyszer, ha szükségesnek látszik, kétszer is megismétlik. Így érik el azt, hogy mindinkább tífuszmentesek lesznek az állományok, A vérvizsgálók ezekben a.napokban is járják a tojástermelő gazdaságokat, s amikor — december második hetében — kezdetét veszi az új keltetési idény (január elején már ismét lesz naposcsibe), addigra befejezik nem kevés fáradságot igénylő munkájukat. NEMRÉGIBEN egyébként változás történt az állom ténykedésének „menetrendjében”. A baromfiipari vállaiav felkérésére — a holtidénybe:' — 70 ezer tojás keltetéséh r fogtak hozzá, s néhány nr;- múlva kiscsibék csipogását: lesz hangos hét Gergely-gép. A terven felüli keltetés arra ut:ö hogy növekszik az igény a naposcsibe iránt, bővül a baromfitenyésztés köre. V T. I. II rr I r ■ r - ■ I _ I Hűen a kefevfizedes eskühöz