Petőfi Népe, 1965. november (20. évfolyam, 258-282. szám)

1965-11-10 / 265. szám

1963. november 19, szerda 3. oldal VERSENGŐ SZIVEK 5 230 422 — Ő az — mutatja a fény­képen a kislányt dr. Bognár Imréné, a Kecskeméti Ruha­ipari Vállalat szakszervezeti titkára. A gyerek szöszke fejét mosolygó női arcok veszik kö­rül. Nem alkalmi „fotóderű” árad erről az amatőr felvétel­ről, hanem az anyaság őszinte melege. Mert Ilonkának és kisöccsé- nek, Sanyinak hat „anyukája” van. Egy egész kollektíva igyekszik pótolni annak az iga­zinak a féltő gondoskodását, aki már nem él. — Ilyen is történhet nálunk? — döbbenünk meg, ha olyan eseményekről értesülünk, ami­lyenek árvaságra juttatták az Abonyi gyerekeket. Az apa iszákossága, brutalitása öngyil­kosságba kergette a beteges fia­talasszonyt. Nem sokkal később a férfi is áldozatul esett szen­vedélyének. A rosszul táplált, megviselt idegrendszerű aprósá­gok árvaházba kerültek. A történet folytatása sem hétköznapi, de jó értelemben véve tér el az átlagostól. Kása Jánosné, a két kicsi első számú „pótanyukája” így meséli el: I — Fiatal házasok voltunk, amikor kihoztam a gyerekeket az otthonból. Nem, nem azért, mintha nekünk magunknak nem lehetett volna, hiszen rö­videsen meg is született a fiunk — fűzi hozzá kedves zavarral. — Ismertem sorsukat és segí­teni akartam rajtuk. Tudtam, hogy a családi otthon melegét, az anya szeretetét nem tudja tökéletesen pótolni a jó ellátás, a gondos felügyelet sem. Amíg hallgatom a munkásnő szavait, azokra a fiatalokra gondolok, akik előbb televíziót, aztán új bútort vagy talán au­tót akarnak és csak végül — ha egyáltalán — gyereket. Kó- sáék háromezer forintot keres­nek ketten. Még nincs lakásuk. Támogatják nagymamájukat és immár három gyereket nevel­nek. Igaz, hogy Ilonka és Sa­nyi ellátásának nagyobbik ré­szét változatlanul az állam fe­dezi, de így is erőfeszítést kö­vetéi nevelésük a fiatal házas­pártól. — Sohasem gondoltak ar­ra, hogy ha lemondanának a kicsikről, hamarabb össze tud­nák spórolni a régen áthított lakás árát? — csúszik ki a szá­mon a kérdés. De azonnal meg is bánom, mert Kósáné így vá­laszol: — Éppen úgy szeretjük őket, mint a sajátunkat. Külön­ben nemcsak a miénk Ilonka és Sanyika — folytatja moso­lyogva —, tulajdonképpen hat mamájuk van. ök a brigád gye­rekei. Ma még a szabadban. Gyors ütemben fejlődik a Vegyiműveket Szerelő Vállalat Ti- szakécskei Gyáregysége. (Volt Permetezőgépgyár.) Idei termelési értéke már eléri a 65 millió forintot. Egyre szőkébbnek bizonyul­nak a régi üzemépületek, mint képünkön is látható, a szerelők jó része a szabad ég alatt dolgozik. De már nem sokáig. Elkészült a gyáregység fejlesztését célzó program, amely szerint a harma­dik ötéves terv során 100 millió forintot költenek új. munkacsar­nokok és szociális létesítmények építésére, a géppark fejlesztésére. A terv megvalósítása után a jelenlegi négyszázzal szemben 500— 600 munkást foglalkoztat az üzem és csaknem megkétszerezi a termelését. Főképpen vegyipari berendezéseket gyárt majd hazai megrendelésre. Bár a munkásnők többsége már asszony, indokolt az Ifjú­sági brigád elnevezés, hiszen mindannyian fiatalok, KISZ-is- ták. Beszélgetésünk során meg­győződhetek róla, hogy mind­annyian hasonlóképpen gon­dolkoznak, mint Kósáné. Ügy, ahogy vállalták, amikor a szo­cialista cím elnyerését tűzték maguk elé. Ilonka és Sanyi játékait hat asszony rendeli meg rövi­desen Télapónál. Hat mama fi­gyeli aggódva a kislány iskolai | előmenetelét és igyekszik segí- i teni a gyenge szervezetű gye- I rek szellemi fejlődését. Közö- I sen választották ki nemrégiben j az ajándék ruhácskákat és egy­mással versengve keresték a gyerekek kedvét a közös kirán­dulásokon is. — Aztán nehogy eltúlozza ám az érdemeinket — ezzel búcsúzik tőlem Kanyik Róza brigádvezető. Bátran megígér­hetem, hiszen nehéz lenne el­túlozni annak a jelentőségét, amit tettek. B. D. HÚSZ ESZTENDEJE — a második világháború szörnyű tüze éppen csak, hogy kialudt, Hirosima és Nagaszaki romjai alatt még emberek tízezrei fe­küdtek temetetlen — fiatalok siettek a szélrózsa minden irá­nyából Londonba. Ki hajón, ki vonattal, ki katonai autón, vagy repülőgépen. Sokan közülük még egyenruhában voltak, egye­nesen az elcsendesült harcte­rekről érkeztek. A fiúk és lá­nyok sokfelől jöttek, sokféle nézetet vallottak, különböző nyelven beszéltek, bőrük színe, foglalkozásuk, hitük szerint is különböztek. Éz a tarka, de el­szánt és lelkes, újat akaró se­reg —, a világ ifjúságának kép­viseletében — a fasizmus és a háború elleni egység jegyében, 1945 novemberében életre hívta a Demokratikus Ifjúsági Világ- szövetséget. Európában és Ame­rikában, Ázsiában és Afriká­ban egyaránt ünnepi évfordu­ló ez, hiszen a DÍVSZ min­denütt jelen van, ahol az ifjú nemzedék korunk nagy küzdel­meit vívja, tevékenysége a szó szaros értelmében egész föld­golyónkra kiterjed. Az eltelt két évtizedben a fiatalok hatalmas világszerveze­te jelentős utat járt be, aktív, harcos szervezetté fejlődött, s tagjainak száma több mint száz­millió! AZ EGYKORI londoni dele­gátusok hajába már ősz szálak lopakodtak, helyükre fiaik-lá- nyaik léptek, s korunk ifjú ge­nerációja —, a szülők példá­ját követve — harcol és küzd a háborúmentes világért, a jöven­dőért. Egykor a szülők Londonban, az Albert Hallban egymás ke­zét szorosan tartva szent es­kü vést tettek: — Esküszünk, hogy örökké élni Jog szívünkben ez az egy­ség, amely most, 1945 novem­berében kovácsolódott ki. — Esküszünk, hogy szerte a világon az ifjúság egységét épít­jük, bármely fajhoz, vagy nem­zethez tartozzunk is, bármi­lyen legyen is bőrünk színe vagy meggyőződésünk. Eskü­szüntf,, Hogy megsemmisítjuk a fasizmus nyomait is, hogy a né­pek között őszinte és széles körű barátságot teremtünk, megőrizzük az igazságos és tar­tós békét, megszüntetjük a nyomort, a kizsákmányolást és a munkanélküliséget. — Azért jöttünk el, hogy megerősítsük az egész ifjúság egységét, megemlékezzünk el­esett társainkról és megesküd­jünk, hogy a fiatalok ügyes ke­zét, kiváló szellemi képességeit és lelkesedését soha többé nem teszi tönkre a háború. A MAI ifjú generáció zöme az esküvéshez méltóan él és cselekszik. A DÍVSZ százmillió fiatal nevében kiállt álljt a há­borús kalandoroknak, leplezi le a gyarmattartó imperializmust, a minden aljasságra, bűnre kész neakolonializmust, a né­pek, az emberi lét esküdt el­lenségeit, s tesz hitet a béke, az emberi jövendő, a népek sza­badsága és függetlensége mel­lett. És ez természetes, hiszen a DÍVSZ, melynek a mi ifjú­sági szövetségünk, a KISZ is Ezt a számot az Állami Biztosító megyei igazgatóságán jegyeztem fel. Forintösszegben bizony tetemes summa. Az idén ennyit fizetett, ki a biztosító. a jégkárt szenvedett alpári Búza­kalász Termelőszövetkezetnek. Az idei már a harmadik esz­tendő, amelyben folyamatosan élnek a közösben a biztosítás nyújtotta előnyökkel. Arról pe­dig, hogy megelőzően mint fes­tett a helyzet, számoljon be Bódi Sándor, a közös gazdaság főkönyvelője. — A gazdák éveken át ide­genkedtek attól, hogy biztosít­sanak. Minek az — mondogat­ták, minket emberemlékezet óta megkímél a jég... Kidobott pénz volna csak... Azután 63- ban jött a pálfordulás. A ve­zetőség — a múlttal ellentét­ben — körültekintően latolgat­ná kezdte a tűz-, jég-, vihar-, árvízkár és állatelhullás eseté­ben kifizetésre kerülő általános vagyonbiztosítás hasznát. Köz­gyűlés elé vitték az ügyet. Ke­vés viharosabb közgyűlésre em­lékszem, mint az volt. A jelen­levőknek eleinte csak a 2—3 százaléka pártolta az ötletet. Hozzászólás hozzászólást köve­tett. Talán Novák Imrének, a szövetkezeti gazdaság kovácsá­nak néhány okos szava érlelte meg végleg a kedvező döntést. — Emberek — mondotta ő. — Tudják, hogy nem va­gyok szónok, de most beszél­nem kell.' Nincs ezen mit vitat­kozni. A biztosítás díja: 600 ezer forint. Nem kis pénz, tu­dom. De ha a termést nem éri semmi baj, könnyen kifizetjük. Ha Viszont károsul a termés, a térítés — amely a befizetett összegnek többszöröse is lehet — végtelenül jól jön! Ilyen „mozgalmas” előzmé­nyek után végül mindnyájan belátták, hogy a közösben ma már alig nélkülözhető, biztosítás megkötése alapvető érdekük. Még ugyanabban az évben ár­víz és állatvész címén kapták vissza, amit befektettek, s ta­valy szintúgy. Az idén pedig jött a jég­verés. .. Egy héten belül két ízben. A július 3-i volt a pusz- títóbb erejű. A földeken kupa­cokban állt a jég. A szélvihar a gazdasági épületeken kívül igen sok gyümölcsfát is tönk­retett. Az elemi csapást az ül­tetvények és a kalászosok csak­nem háromnegyed része meg­sínylette. A termő szőlőknek például az egynegyedén 100 százalékos kárt állapítottak meg. — Súlyos lecke voft — szól a beszélgetésbe Petrovich Ist­ván főagronómus. — De a ta­nulság kétségtelen. Hiába a hosszú évtizedek megfigyelései egy váratlan, bármikor bekö­vetkezhető elemi csapás nyo­mán az egész esztendei terme­lés egyensúlya felborulhat. Egy bizonyos: Alpáron nincs már vonakodó, a biztosí­tást feleslegesnek tartó gazda. Nem utolsósorban a „TÁV”-nak — a termelőszövetkezeti általá­nos vagyonbiztosításnak — is köszönhető, hogy a bajok elle­nére is előreláthatólag annyit osztunk majd az év végén, amennyit eredetileg is tervez­tünk. J. T. _ is st is lelteinek A DUNAVECSE és Vidéke Körzeti Földrhűvesszövetkezet, öt éve működő keltetőállomása már a múlt hónapban túltelje­sítette idei tervét. Egymillió 200 ezer naposcsibét, 59 ezer pulykát és 30 ezer kacsát adott át a Baromfiipari Országos Vál­lalat Kecskeméti Gyáregységé-1 nek, amely a naposbaromfikat a tenyésztő gazdaságoknak to­vábbította. Az említett mennyi­ségen felül — ami szintén nö­veli a tervteljesítés mértékét — 47 ezer csibét közvetlenül a tenyésztők megbízásából bér el­lenében is keltetett az állomás. AMI a kelési arányt illeti, jobb mint a „szabvány”, s jóval felette van az országos átlag­nak is. A tyúk- és pulykato­tevókeny tagszervezete, a világ ifjúságának elismert, tekinté­lyes. erős, antiimperialista, de­mokratikus szövetsége amely céltudatosan küzd az egyete­mes emberi haladásért, az if­júság boldogabb holnapjáért. A DÍVSZ —, hogy csak a leg­utóbbi nagyobb akciókat em­lítsük — Olaszországban lesze­relési világkonferenciát, Moszk­vában korunk legégetőbb kér­déseit tárgyaló szolidaritási vi- lág-forumot, Latin-Amerikában nagyszabású ifjúsági kongresz- szust, Lengyelországban és a demokratikus Németországban európai ifjúsági találkozókat rendezett. FŐVÁROSUNK. Budapest ad otthont a DÍVSZ központjának. A csendes Benczúr utcai épü­letben lázas munka folyik. El­kezdődött a sajnálatos módon elmaradt IX. Világifjúsági Ta­lálkozó újbóli előkészítése. A jövő esztendő nagy jelentőségű eseménye lesz a világ ifjúságá­nak találkozója, amelyen föl­dünk fiataljai nevében újra tíz­ezrek tesznek hitet a két évti­zeddel ezelőtt meghirdetett ma­gasztos célok mellett. h. B. jásnál például az előírt 70 he­lyett 78,7, illetve 85,7 százalékos volt az eredmény, minden száz kacsatojásból pedig a követel­mény szerinti 60-nal szemben csaknem 65 lett „életképes”. A jó eredménynek kettős oka van. A húsz — egyenként és egyszerre tízezer tojás kelteté­sére alkalmas — Gergely-féle gép kezelésének a szakemberei­vé váltak az állomás dolgozói, akik a 'vezető Papp Lászlónak, s helyettesének, Somodi Pálné- nak, Valamint Ágoston István műszaki előadónak az irányítá­sával végzik munkájukat. EZENKÍVÜL az is hozzájá­rult a keltetés sikeréhez, hogy Vas Zoltán szaktanácsadó fel­ügyelete mellett az idény vé­geztével a dunavecsei járás to­jástermeléssel is foglalkozó kö­zös gazdaságainak a baromfi- állományában vérvizsgálatot vé­geznek. E munkára három úgynevezett „mintaközség” — Harta, Solt, Apostag — azon háztáji gazdaságaiban is sort kerítenek, amelyek 50-nél több fajtiszta tyúkkal rendelkeznek. A vérvizsgálatot egyszer, ha szükségesnek látszik, kétszer is megismétlik. Így érik el azt, hogy mindinkább tífuszmentesek lesznek az állományok, A vérvizsgálók ezekben a.na­pokban is járják a tojástermelő gazdaságokat, s amikor — de­cember második hetében — kezdetét veszi az új keltetési idény (január elején már ismét lesz naposcsibe), addigra befe­jezik nem kevés fáradságot igénylő munkájukat. NEMRÉGIBEN egyébként változás történt az állom ténykedésének „menetrendjé­ben”. A baromfiipari vállaiav felkérésére — a holtidénybe:' — 70 ezer tojás keltetéséh r fogtak hozzá, s néhány nr;- múlva kiscsibék csipogását: lesz hangos hét Gergely-gép. A terven felüli keltetés arra ut:ö hogy növekszik az igény a na­poscsibe iránt, bővül a barom­fitenyésztés köre. V T. I. II rr I r ■ r - ■ I _ I Hűen a kefevfizedes eskühöz

Next

/
Thumbnails
Contents