Petőfi Népe, 1965. november (20. évfolyam, 258-282. szám)

1965-11-07 / 263. szám

1965. november 1. vasárba# 3. oldal Díszünnepség Kecskeméten (Folytatás az 1. oldalról.) ták egész indokínai politikájá­nak csődjét. A történelem száz- *zor is bebizonyította, hogy a hazájuk függetlenségéért, sza­badságáért harcoló népeket nem lehet legyőzni. A Vietnami Demokratikus Köztársaság a szocialista tábor egyik országa, s a szocialista államok el van­nak szánva, hogy minden segít­séget megadjanak a vietnami népnek hazája védelmében. Internacionalista kötelessé­günk teljesítéseként támo­gatjuk vietnami testvéreink igazságos harcát, 8 hazánk népe is a leghatározot­tabban elítéli az amerikai im­perialisták vietnami gaztetteit. Sajnálatos azonban, hogy egy szocialista ország elleni, impe­rialista agresszió sem elegendő arra, hogy a nemzetközi mun­kásmozgalomban feléledt vita ellenére egyesek a fő kérdésre,, a közös ellenség elleni együttes fellépésre határoznák el magu­kat. Ellenségeinknek kapóra jön mindez, és bátorítást merítenek belőle kalandor politikájukhoz. Jogosan ébresztvén fel az ag­godalmat mindazok lelkében, »kik előtt nem közömbös a bé­ke, a szocializmus, a kommu­nista világmozgalom jövője. Ma különösen nagy- szükség van a közös ellenség elleni egységes fellépésre, hiszen a világ kü­lönböző térségein lejátszódó tsemények arra mutatnak, hogy «z amerikai imperializmus fo­kozza agresszivitását. a reál jövedelem, 280 ezer űj lakást építettünk. Nyugodt lel­kiismerettel elmondhatjuk, hogy a szocialista építés két évtize­dében tett előrehaladásunk fel-, ér az azt megelőző száz eszten­dőével. A párt Központi Bizottsága, a kormány jól ismeri azokat az erőfeszítéseket. melyeket B ács-Kiskun megye dolgozói is tettek közös ügyünk győzel­méért. Nagyra értékeljük ezt a munkát és arra kérjük a megye minden dolgozóját, a jövőben is tegyenek meg mindent a ki­tűzött feladatok sikeres végre­hajtásáért. * Tisztelt Elvtársak 1 Amikor összegezzük eredmé­nyeinket és örülünk sikereink­nek, természetesen senki sem állítja, hogy minden a legna­gyobb rendben van, hogy fejlő­désünk sima és zökkenőmentes. Saját magunkat csapnánk be, ha ezt mondanánk, hiszen gon­dunk, bajunk és ennek követ­keztében tennivalónk van szép számmal Januárban megkezdjük harma­dik ötéves tervünket. Törvény- szerű. hogy most — áttekintve az eltelt időszakot — minél ha­tásosabb, eredményesebb mun­kát diktálunk, végzünk, már a terv indulásakor. Továbbfejlő­désünk kulcskérdése egész nép­gazdaságunk megfelelő fejlesz­tése. A Központi Bizottság 1964 decemberi határozata fel­hívta a figyelmet számos hiá­nyosságra, s ezek kijavításában máris számottevő eredmények születtek. Dolgozó népünk élet- színvonalát tovább akarjuk és fogjuk növelni. Ennek kulcsa: a termelés eredményeinek foko­zása az iparban és a mezőgaz­daságban egyaránt — a munka­termelékenység emelése, az új, korszerű technika jobb alkal­mazása, a munkafegyelem, az állampolgári fegyelem további megsziláradítása, gazdaságunk tervszerű fejlesztése. Elég, ha arra utalunk, hogy a hibák, ne­hézségek kijavításának útján éppen most tűztük napirendre a vezetés színvonalának határo­zott és céltudatos emelését, a termelés, az állami élet minden területén. A marxizmus—leninizmus is­meretes tanítása, hogy a szocia­lista társadalom / végső győzel­mének elengedhetetlen feltétele a munkatermelékenység olyan emelése, amely az anyagi javak nagyobb bőségét illetően töb­bet adjon, mint amire a kapita­lizmus képes. Hazánk is része­se annak a világméretű ver­senynek, mely a két társadalmi rendszer között gazdasági t^ren folyik. Tudjuk, hogy e küzde­lemben a győzelem nem hull az ölünkbe önmagától, hanem azért keményen meg kell dol­gozni. Aki reálisan ítéli meg helyzetünket, hogy honnan in­dultunk és hová jutottunk, lát­hatja a megtett út nagyságát és fejlődésünk tendenciáit is. Az új társadalom építése bo­nyolult feladat. Mi az elmúlt húsz év alatt hatalmas terme­lőerőket hoztunk létre. Ma pél­dául ipari termelésünk ötszörö­se’ a háború előttinek. Elérkez­tünk ahhoz a ponthoz, amikor felismertük, hogy a termelő­erők továbbfejlesztésére az ed­digi módszerek sok tekintetben elégtelenek és helyettük újat, hatásosabbakat kell kidolgoz­nunk. Ez nem valamiféle spe­ciális magyar probléma, ugyan­ezt teszik a szocialista tábor többi országaiban is. A dolog lényege az, hogy még jobban ki kell használ­nunk a szocialista termelési módban gyökerező előnyö­ket arra, hogy meggyorsít­suk előrehaladásunkat. Nem könnyű a módszerek ki­munkálása, de már napirendre tűztük a célt, nincs kétségünk, hogy sikeresen valóra is vált­juk törekvéseinket. : Hazánkban ma rend és jog­biztonság van, szilárd törvé- ; nye&ség uralkodik, a saocia­lista demokrácia megerősödött. Széles tere és lehetősége van az alkotó munkának, mind na­gyobb sikerei vannak kulturá­lis forradalmunknak. Az osz­tályharc, a gazdasági építő­munka és a tudatformálás te­rületén jelentkezik leginkább. Ugyanakkor meg kell monda­ni, hogy ha elszigeteltein is, de léteznek nálunk ellenséges ele­mek, akiknek nincs ínyére az országunkban végbemenő ro­hamos fejlődés. Kívülről báto­rítást és támogatást is kapnak: a nemzetközi helyzet éleződése, a nemzetközi kommunista mozgalomban feléledt vita, bel­ső problémáink olyan remé­nyeket élesztenek bennük, me­lyektől céljaik elérését várják. Mi azonban szemmel tartjuk az ilyen elemeket és aki közü­lük kezet mer emelni rendsze­rünkre, azzal törvényeink sze­rint bánunk el. Olyan embe­rekkel is találkozunk még, akik herdálják, dézsmálják a társa­dalmi tulajdont. Mások gondat­lanságukkal, felelőtlenségük­kel okoznak gyakran tetemes károkat. Fel kell lépnünk e ká­ros jelenségekkel szemben, el­sősorban a nevelés, a társadal­mi összefogás eszközeivel, de ha szükséges, egyéb módszerek alkalmazásával is. Tisztelt Elvtársak! A magvar dolgozó nép ma­gabiztosan, a szocializmus ügyének legyőzhetetlenségébe vetett hittel halad előre. Utunk, célunk világos. A Magyar Szo­cialista Munkáspárt VIII. kong­resszusának határozatai alap­ján végeztük munkánkat eddig, végezzük ezután is. Igazságos ügyünktől nem tántoríthat el bennünket senki és semmi. Ha mi idehaza még jobban, még eredményesebben dolgozunk, azzal jelentősen hozzájárulunk a Nagy Októberi Szocialista Fáradalom, Lenin eszméinek világméretű győzelméhez — fe­jezte be nagy tetszéssel foga­dott beszédét Korom Mihály elvtárs. Ezután a Katona József Szín­ház művészéi, a 607. számú Gáspár András Iparitanuló In­tézet szavalókórusa, a Hírős Együttes tánckara és az Óvónő­képző Intézet, a Bányai Júlia Gimnázium, a Katona József Gimnázium egyesített énekka­ra adott ünnepi műsort az év­forduló tiszteletére. Eldugott mellékutcában je­lentéktelennek tűnő épületben kis ajtó szerénykedik. Aki nem tudja, mi van mögötte, nem is sejti, hogy itt sütik a megye- szerte híres. ízletes kalocsai péksüteményeket. A Kalocsai Sütőipari Vállalat süteményüze- mében naponta nyolcezer kif­lit, hétezer zsemlét, ugyanannyi „forintos kiflit” és 23 féle más süteményféleséget készítenek. Hunyadi László üzemvezető büszkén újságolta, hogy amióta a pléhtálcás sütésről áttértek a „hertre” (közvetlen a kemen­cefenék adja át a hőt) még szebb a kifli és jobban is szál­lítható. mert nem törik annyira. Nagy része van azonban a ki­váló minőség elérésében Gaj­A legjobb sütőszakmunkás: Ka­kas Elemér. Képünkön éppen kalácsot szed ki a kemencéből, Rudolf Gyuláné a „Hóvirág” tésztáját formázza. jai Ferenc kilenc tagú szocia­lista címért küzdő brigádjának, amely amellett, hogy rendsze­resen túlteljesíti tervét, jóval a megengedett selejtszázalék alatt dolgozik. Ám, ami még messzebbre vi­szi a hírét a kis kalocsai üzem­nek, az a „Hóvirág” kétszersült. Országszerte kedveld, szereti a vásárlóközönség. Tavaly októ­berben 150 ezer csomaggal ké- zítettek, az idén a múlt hónap­ban már 25 ezerrel többet gyár­itok belőle. A kereslet állan­dóan növekszik a pehelykönnyű, >1 emészthető gyógysütemény iránt. Kovács Imre brigádja a *Hóvirág”-gal igyekszik bizo­nyítani. hogy megérdemli a szo­cialista címet. N. O. a. szocializmus es a neue el­választhatatlan egymástól. Nekünk nincs szükségünk há­borúra a szocializmus terjeszté­sére, mert meggyőződésünk, hogy az új társadalmi rendszer békés Versenyben, a termelés frontján is legyőzi a kapitaliz­must. Ezért állunk a békés egy­más mellett élés elvi politikája alapján és követünk el min­dent, hogy e politikát ellenfe­leinkre is rákényszerítsük. Ez a politika harc a javából, ha nem is harctereken folyik. Ugyanakkor a mi táborunk is rendelkezik mindazokkal a har­ci eszközökkel, melyek elegen­dőek olyan visszavágásra, amely — ha erre az imperialisták ben­nünket kényszerítenek — egy­úttal a kapitalizmus azonnali végét jelenti. Ilyen összecsapás azonban a mai modern harc­eszközök kifejlesztése következ­tében száz- és százmilliók életé­be kerülne, és talán az emberi civilizáció fennmaradása is két­ségessé válna. Ezért tartjuk egyetlen lehetséges alternatívá­nak korunkban a békés egy­más mellett élés politikáját. A továbbiakban Korom elv­társ belpolitikai kérdésekről szólt. Utalt arra, hogy hazánk­ban az idén fejezzük .be a nép­gazdaság fejlesztésének második ötéves tervét. Erre az időszakra — jegyezte meg — a legjellem­zőbb eredményünk az, hogy le­raktuk a szocializmus alapjait és népünk a szocialista társa­dalom teljes felépítésének sza­kaszába lépett. Befejeztük a mezőgazdaság szocialista át­szervezését. Egyre erőteljeseb­ben jelentkeznek mindennapi életünkben a kollektivizált me­zőgazdaság, a szocialista nagy­üzem előnyei. Az ötéves terv végrehajtása eredményeként megközelítőleg 50 százalékkal növekedett szo­cialista iparunk, 208 milliárd forintot fordítottunk beruházá­sokra, s e hatalmas összegnek mintegy 70 százaléka a vidék iparosítását szolgálja. A terme­lés növelése, a beruházások megvalósítása, mind egységes fő célt szolgál: a dolgozó ember életét mind szebbé, mind jobbá akar­juk tenni. Elég megemlítenünk, hogy az ötéves terv időszakában mint­egy 20 százalékkal növekedett I Télen — nyáron “ A meovei első... Pál és Bárány Zsigmond — a helybeliek közül került ki. A meglepetés akkor következett, ami­kor Mélykútról. a megyei szántóversenyről ugyancsak ez a trió hozta el a pálmát, azzal a különbséggel, hogy Bárány került az első helyre­— Ügy indultunk el, hogy legalább egy díjat elhozunk — vallja. — Előtte több napig trénin­geztünk. Mindent ellenőriztünk a gépeken, kü­lönösen a kormánylemezeket. \ Háromezer forint jutalmat kapott. Megtol­dotta, s vett egy tv-készüléket. De még alig volt alkalma a műsort nézni. Reggel ötkor kez­dik a munkát, s este nyolc-kilencig dolgoznak. (Szabó Lajos gépcsoportvezető szerint a jobb traktorosok nyújtott műszakja felér a kettős műszakkal.) Géphiba? Olyan nincs- A karban­tartás nem maradhat el. Ha az ő gépüket mű­helybe viszik, ott már komoly törésnek, vagy szakadásnak kell lenni. Dicséri az MTZ-t. Jó. erős gép. A fülkéje véd a hidegtől, széltől, esőtől. Ma már a traktoros­nak is könnyebb, mint régen. Még ilyentájban is sokszor töltötte az éjszakát — szárkúpban. Mégsem tudott a traktortól megválni­Mostani társa csak két éve trakto’-os, — Sokat tanultam Báránytól — szól Tyavoda Zsigmond. — Az eke beállítását, a hidraulika kezelését, egyebet. Főleg neki köszönhetem, hogy egy hónapja már önállóan is dolgozhatom. — Kiváló traktorosok — teszi hozzá Szabó Lajos. — Példaképnek tekintik őket, s mindenki hozzájuk akar hasonlítani. A. Szövetkezei harmincöt traktorosa kö­zül kettő — Bárány és Szekeres — jövőre részt vesz az országos szántóversenyen. Azzal az el­határozással készülnek a nagy mérkőzésre, hogy onnan is elhoznak egy díjat. H- fi. kuplungot benyomni. Aztán a megállás nem akart sikerülni.. • Bárány Zsigmond, a tiszakécskei Szabadság Tsz traktorosa — á legutóbbi megyei szántóver­seny első helyezettje — most harmincnyolc éves. Az átlagosnál valamivel alacsonyabb, kissé köp­cös férfi. Nyugalmas, mint az őt körülvevő őszi táj. Másodmagával. Tyavoda Zsigmonddal egy kisebb, két kukoricatábla közé ékelt területet forgat. Vetés alá. A tömörítő tárcsa gyűrűi párhuzamos egye­nesekkel csíkozzák a táblát. Mint valami min­tás szőnyegen, jólesik a szemnek végignézni rajta- Mondom a traktorosnak, hogy nem messze innét, a szomszéd tsz tábláján sorra meglátszik az eke fogása, és még a növényzetet sem for­gatták alá rendesen. Ugyanaz a talaj, mégis mekkora a különbség a rajta végzett munkában! — Nem használtak előhántolót. Meg az eké­jük sem volt jól beállítva — feleli hosszas mor- fondírozással. Majd hozzáteszi: — Nálunk min­dig fent van az előhántoló. Nemcsak a verse­nyen. És a barázdacsúszót is használjuk­Szántás közben — az az érzésem — akkor is látja az ekét, amikor előre figyel. Egyszer csak azt mondja: — Az ekevasam nem elég éles. — Megérezte anélkül, hogy hátranézett volna­Annak idején nyolc-tíz „maszek-traktoros” volt a községben. Náluk tanult. Elsősorban Soós Vin­cénél, aki jelenleg a közös gazdaság elnöke, s akinek jelenleg is szívügye a szántás minősége. Meg is mondja mindig, ha valahol hibát tapasz­talt. Elvárja, hogy olyan munkát végezzenek a traktorosok, mintha mindig versenyen lennének. A kecskeméti járási szántóversenyt a tsz te­rületén rendezték. De nem ám a homokon, ha­nem a Tjsza-menti rét zsíros, agyagos, kötött talaján, ami nemcsak a gépet, de az embert is próbára teszi. Az ittenieknek nem volt ismeret-: len a terület, s így a töb­biek sem csodálkoztak, hogy az első három — Török Bálint, Szekeres — Mikor ült először traktorra? — Tizenkét éves le­hettem. Alis tudtam a

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents