Petőfi Népe, 1965. november (20. évfolyam, 258-282. szám)
1965-11-05 / 261. szám
1965. november 5, péntek t oldal Segítenek a diákok ! Anyagi ösztönzés - nagyobb bevételek Százhúsz diák vidám csivite- lése, hangos zsibongása veri fel a .kiskunfélegyházi Lenin Tsz majofudvarának, meg a háttérben húzódó aprócska facsoportnak a csendjét. A Bajcsy-Zsi- linszky Endréről elnevezett általános iskola felsőbb osztályos növendékei vették birtokba toldja meg büszkén mondanivalóját. — Négy napon át szedtük a kadarkát és a sárfehért — mondja Csenki János, a nyolcadikos csapattitkár. — A mar- kosabbak, mint Major János, Kádár Zoli voltak a puttonyo- a I sok. Hatvanan „ügyködtünk” és Néhányan a szeletelő brigádból. A kép jobb oldalán Szikura Katalin, a „rekorder”. határnak ezt a részét, jó segítséget nyújtva ezzel az őszi betakarítási munkákhoz. — Néhányan a fiatalok közül már a szedésnél is ott voltak — mondja Gyovai Julianna, aki a tsz kertészeti brigádjának tagjaként éppen a paprikaszeletelés szakmai fortélyaiból, tart oktatást. — Most pedig, miután a paprika csumá- ját, magjait, fagy rongálta részeit eltávolítják, a Kecskeméti Konzervgyárban történő feldolgozáshoz szeletelik fel a paprika húsát. — Ki dolgozik a legügyesebben? — Általában nincs panasz a lelkesedésre, de a teljesítményre sem. A „rekorder” azonban vitathatatlanul Szikura Kati, aki legutóbbi 73 kilós napi eredményével magasan veri az átlagot. Makány Ilona pedagógus, úttörő csapatvezető elmondja, hogy a mai napon ezzel végeznek, s mennek a kukoricatáblára. A gyerekek kilenc hold szedésére vállalkoztak. A fiaink egyébként szüreteltek is — fejenként három forint órabért kaptunk. A szüret után felszeletelt fél mázsa paprikát is hozzászámítva, egész szép kis summa üti majd Jancsi markát a végelszámoláskor! Az épület háta mögött — valamivel csendesebb hangulatban — a rakott ládákkal odaérkezők a mérleg nyelvét figyelik, amint Majoros Jenőné tsz-brigádvezető a mázsán ellenőrzi és nyomban el is könyveli az ifjúmunkások aznapi teljesítményét. — Ez már a harmadik iskola, amelynek növendékei segítenek a betakarításban, illetve a termés feldolgozásában. Min- ! den elismerés megilleti őket. Délután 2 óra. A napi műszak véget ért. Fiúk, lányok szedelőzködnek, s a négy nevelővel együtt — akik gondjaira bízva vannak — elindulnak a jól megérdemelt ebéd „irányába”. Holnap már a kukorica zörgő levelei közt hangzik fel majd egészséges kacagásuk. J. T. heten maradtak életben. A gyeplőt a tizennégy éves fővel férjhezment, beteges — s ma is élő, Felsőmonostoron hetvennyolc évesen, özvegyen és egyedül gazdálkodó — anya tartotta. A családért űzte, hajtotta férjét, önmagát, a nagyobbakat — s nem engedte, hogy a gyerekek kijárják az elemi iskolát. Az anya — írástudatlan volt, az ma is. gf bből a szűk paraszti vi- lágból próbált kitörni Miska, s elment a nagygazdákhoz cselédnek. Micsoda elszá- nás, önmegtartóztatás, céltudatosság lakozott az elemi iskolának csak a négy osztályát kijáró fiúban, amikor a sovány keresményéből félrerakosgatta a filléreket, hogy tovább tanulhasson. És győzött: egy évig Gödöllőn tanult, s elsajátította a méhészszakmát. . Életéből ezután sem hiányzott a küzdelem — s harmincnégy esztendejének apró, de mindig az akarat, s a remény diktálta lépteit kis híján megszakította a rombolás serege ágyújának kereke... Egy másfajta kerékre gondolok, miközben Kiss Mihályt to- vább kérdezem, s hallgatom. Arra, amelyik már a kissmihályok, mindannyiunk jobb sorsát hordozó szekér alatt forog, halad. Meddig vitte el ez a szekér? A felszabadulás utáni földosztáskor összesen négy hold szántót és legelőt kapott. Az utóbbit inat szakasztó erőfeszítéssel feltörte, hogy minél nagyobb legyen a termőföld ahhoz a családi fészekhez, melynek alapozásához az 1946 májusában kötött házasságával fogott hozzá. — Nagyon aranyos asszony a feleségem — mondja most is, csaknem húsz év múltán, deresedé fővel, a férfihűség erejével, büszkeséget és megbecsülést sugárzó tisztaságával. 1MT őst már megértő családi körben folytatódik Kiss Mihály élete, amely kezdetben, és fizikai értelemben véve, nem sokkal könnyebb a felszabadulás előttinél, de több a lehetőség, az elismerés, tágabb horizontú a jövő, mint azelőtt. Volt kültelki postás, majd méhész a termelőszövetkezetben, s végül tavaly februárban, mint mezőőr, a községi tanácsnál kötött ki. — Ahogy nőttek a gyerekek, keresnem kellett a fix jövedelA versenymozgalom tapasztalatai a dunavecsei Virágzó Termelőszövetkezetben [ Október 9-én délelőtt a duna- j vecsei Virágzó Tsz vetőgépjei az utolsó fordulókat végezték a tökéletesen elmunkált búzatáblán. A munkát szeptember 10-én kezdték, s egy hónap alatt csaknem másfél ezer holdon zörögtek végig a csoroszlyák. Tizenöt traktoros naponta 14—16 órát ült a nyeregben, s természetesen nemcsak vetettek, hanem tárcsáztak, kultivátoroz- tak, gyűrűshengereztek. Elsők lettek a járásban. Számukra nem különös ez az eredmény, hiszen már a korábbi* években is elsőnek ők jelentették „készre” a vetést. Érdemes az igyekezetét közelebbről is szemügyre venni. A szövetkezeti gazdák — így a traktorosok — minden ténykedését a versenymozgalom szelleme hatja át. Minőségi követelmények Az, hogy a versengést a legszorosabb mértékben összekapcsolták az anyagi érdekeltséggel, a mozgalmat erősíti. Erre az évre 300 ezer forint jutalmat szavaztak meg a verseny helyezettjeinek. Eddig mintegy 50 ezer forint került kifizetésre. A barackszedésben Zsikla Já- nosné asszonybrigádja lett az első. A vándorzászlót is megkapták a jutalom mellé. Pedig — a termés alatta maradt a tervezett mennyiségnek. Csakhogy a kajsziból 511 ezer forintos bevételre tettek szert, noha csupán 320 ezret terveztek. Mi történt? Az, hogy a gyümölcsöt jóval nagyobb arányban exportálhatták, mint ahogy előzőleg gondolták. Ez nem kis részben a növényvédelemnek köszönhető, viszont ez nem csökkenti a szedők és a válogatók érdemét. Az asszonyok figyelmét a tsz szakvezetői már jóval a szedés előtt felhívták a minőségi követelményekre. Ilyen még nem volt Kiemelkedő jövedelmet nemcsak a barackból értek el. Csupán búzából több mint másfélszer akkora termést takarítottak be, mint amire korábban számítottak. Terven felül fizetett a spenót is. Javában törik a kukoricát, s úgy mutatkozik, hogy ebből is meglesz a 27— 23 mázsa — májusi morzsolt- ban számított — holdankénti met — mondja. — Ezerkétszáz forint a havi fizetésem, ehhez jön a 360 családi pótlék. A házam mellett van 1200 négyszögöl földem is, ennek kétharmada szőlő. Az asszony? A ház körül dolgozik, öt disznót hizlal szerződésre. — És a gyerekek? |Z étszer is megkérdem: igaz-e a négy elemit végzett apa válasza, akinek az édesanyja, a gyerekek nagymamája, még írástudatlan. — Zoli tavaly érettségizett Kalocsán, a mezőgazdasági technikumban, s most Kecskeméten, a Felsőfokú Kertészeti és Szőlészeti Technikumban tanul. A bugaci tanács havi 8C0 forint ösztöndíjat ad neki. Mária Magdolna a Kecskeméti Bányai Júlia Leánygimnázium másodéves tanulója. Kollégiumban lakik, havi 220 forintért. Pista a Félegyházi Petőfi Gimnázium első osztályába jár. Száz forintért a kollégiumban is lakhatna, de nagyon anyás, ezért busszal utazik az iskolába, s haza. A legkisebbik, a Lajos, az általános iskola negyedikes tanulója. Nagyon jó , gyerekek, kérem. Megszívlelték, amit mondtam nekik: vigyétek többre, mint én vihettem. átlag. November első napjaira már a szárat is letakarítják. — A korábbi évek eredményeivel sem kell szégyenkeznünk — vallja Csőke István, a tsz elnöke. — De az idén minden ágazatban túlszárnyaljuk az elképzeléseinket. Ilyen még nem volt... A falra szögezett nagy kimutatás — a verseny állásának legutóbbi értékelése — számadataival is bizonyítja állítását. A fogatosok munkájának értékelésénél például egyik szempont a munkaidő jó kihasználása is. Tavaly ezzel még voltak gondok. Az idén nyilván nem, hiszen eddigi teljesítésük 196 százalékos: 185 ezer helyett 363 ezer forint értékű munkát végeztek. Másfél milliós tartalék A nagyobb hozamok nemcsak a gazdák jövedelmét gyat állatára fogtuk a kapucédulákat a Kecskeméti Konzervgyárban. Bár sejtettük, hogy igen érdekes adatokhoz jutunk ily módon, a végeredmény mégis meglepetést okozott és arra ösztönzött bennünket, hogy elgondolkozzunk kissé a tapasztaltak felett. Hivatalos és magánügyben 57 és fél ezer órát hiányoztak munkahelyükről az üzem dolgozói az elmúlt háromnegyed évben. Még többet mond az olvasónak az adat, ha hozzáfűzzük, hogy a termelésből kiesett óramennyiség körülbelül 36 dolgozó 9 hónapi munkaidejének felel meg. Ha «5 üzem számára elveszett munkaórákat beszorozzuk az egy órára eső termelési [ értékkel, akkor 3 millió 800 000 forintot kapunk. Természetesen nem állítjuk, hogy ténylegesen ennyivel kevesebb értékű árut adott a népgazdaságnak a konzervgyár január 1-től szeptember 30-ig a dolgozók távolléte miatt. A hiányzók munkáját ugyanis — többé-kevésbé — elvégezték az ottmaradottak. De vitathatatlan, hogy ennyi munkaidő — így is mondhatjuk: munkaerő — kiesése már Rájuk gondol, az ő sorsukért küzd, áll helyt a bugaci mezőőr. Akkor is, amikor kerékpáron járja a széles határt, s ügyel, hogy valaki meg ne pocsékolja a termést; akkor is, amikor az időszerű munkák elvégzését sürgeti a szövetkezeti gazdaságokban. S akkor is gyermekeinek a jövője van előtte, amikor odahaza tesz- vesz, segít az asszonynak, aki szintén mindenről lemond, csak a gyerekek ne szenvedjenek semmiben hiányt. — Esténként kukoricát morzsolok, s meghallgatom a rádiót. Amikor a községben kul- túrelőadás van, nemigen tudok elmenni, mert ugye, sok a gyerek, kell rájuk a pénz. Pityunak is 40 forintot adtam a minap, hogy a diáktársaival Szegedre kirándulhasson. A rádiót nagyon szeretem. Már negyvenhatban is volt egy egyszerű kis készülékem, az idén májusban pedig nyertem a lottón egy 4100 forintosat. r17 s úgy mondja, hogy érgz- *-J ni: a szerencséjéhez odagondolja mindazt, ami áldozatos kisemberi életének a lehetőségeit, támogatását és megbecsülését jelenti. Tarján István rapítják, de egyúttal segítik a közös gyorsabb fejlesztését. Látszik ez már az idei teljesítményekből is. Egymillió 6C0 ezer forint hitelt törlesztensk, s ugyanakkor saját beruházásból egy 50 férőhelyes istállót kétszer akkorára építettek át. Elkészült a 100-as növendék- marha-istálló. A két gondozói lakást régi épületből hozták létre. Készülőiéiben van az új gépszín is. Ezenkívül módjukban áll másfél millió forintot is tartalékolniuk. Az a tény, hogy október első harmadában földbe került a kalászos magja, szintén biztosíték a jövő évi sikerekhez. Valamint az is, hogy november közepére több mint ezer holdon végzik el a mélyszántást Télre nem is maradt forgatat- lan terület. H. D. zavart okozhat a termelésben. A következtetés természetesen nem lehet az, hogy a termelés érdekében meg kell tiltani, bárkinek is munkahelye elhagyását, hiszen a dolgozók — legalább is elvileg — indokoltan vannak távol. Azt viszont nyugodtan kijelenthetjük, hogy csökkenteni lehet és kell is az igazolt hiányzások számát. Hogyan? Hozzávetőleges számításunk szerint a dolgozók kétharmadrésze magán-, egyhar- mada pedig hivatalos ügyben távozik. Az előbbi esetben közvetlen felettesüktől kell hozzájárulást kérniök. A művezetők általában mérlegelik az elintézendő ügy fontosságát. De azt is tapasztaltuk, az üzemben, hogy egyesek — „jóemberségből” — elengedik beosztottjaikat akkor is, amikor az ügy elintézése nyugodtan várhatna a munkaidő befejezéséig. Mindenképpen hasznos lenne tehát ha az eddiginél pontosabban meghatároznák vállalataink, mely indokok fogadhatók el. Nehezebb javaslatot tenni a „hivatalos” kilépések csökkentésére. hiszen ilyenkor a dolgozó kérését valamelyik szerv, vagy intézmény pecsétes idézője szentesíti. Általános vélemény viszont — a konzervgyáriak sok ilyen példát idéztek — hoev egyes hivatalok nem fontolják meg kellőképpen, mennyi időre kell elszakítani ügyfelüket a munkájától. Az egyik dolgozó például három napon át „előszobázott”, amíg az ügyintéző színe elé került. Valaki más azt panaszolta, hogy a hivatalnok kartárs nyugodtan befejezte kiadós tízóraiját és csak ezután méltatta pillantásra az asztalára tett ügyiratot. Az ügyintézés bürokratikus módszere ellen kel] tehát harcot indítani mindenütt mert csak így remélhetjük, hogy csőkké az idézések nyomán keletkező munkaidő-veszteség. E kérést e1- sősorban a közhivataloknak címezzük. de sokat tehetnek maguk a vállalatok is e téren. A gazdasági vagy a szak- szervezeti vezetők bátran figve’- meztethetnék azokat al szervek«' amelyek különös előszeretettel gyártják a nem eléggé megfontolt idézéseket. Ehhez természetesen az eddiginél" nagyobb figyelmet kellene szentelni a kapucéduláknak akkor is, ha látszólag indokolt kérés nyomán születtek. És ez nemcsak a konzervgyárra vonatkozik. B. D. Amiről a kapucédulák mesélnek
