Petőfi Népe, 1965. november (20. évfolyam, 258-282. szám)

1965-11-27 / 280. szám

1965. november 2". szombat 5. oldal KECSKEMÉT közönségét na­pok óta foglalkoztatja a város két mozijának sorsa. A Petőfi Népe tájékoztató cikkeiből any- nyit már mindenki megismert, hogy egyrészt az Árpád mozi felújítása húzódik a vártnál is tovább, másrészt a Városi mozi tetőszerkezeti megerősítését és bejárati lépcsősorának helyre- illesztését tette szükségessé a korán bekövetkezett téli időjá­rás. Az egymást sűrűn követő te­lefonhívások, s a barátságos, vagy szemrehányó, sajnálkozó, vagy rosszalló, de kivétel nél­kül a moziért aggódó felhívá­sok, kérdések és üzenetek azt bizonyítják, hogy a közönség — joggal — mindent tudni akar. Nos tehát, mi is történt váro­sunk két mozijával? Hegy tör­ténhetett meg az. hogy Kecske­mét. — ha rövid időre is — teljesen mozi nélkül maradt? Kezdjük talán az Árpád mozi­val! A FILMSZÍNHÁZ 1942-ben bauxitbetonból készült. Évek során az előcsarnok födémszer­kezeteiben repedések, keletkez­tek, s a felújítást haladéktala­nul meg kellett kezdeni. Termé­szetesen, az új előcsarnokot na­gyobb befogadóképességűre ter­veztettük, s korszerűbb látási és hallási, fűtési és szellöztetési viszonyok kialakítását tartottuk szükségesnek. A filmszínház teljes rekonst­rukciójának tervét a megyei tervezőiroda készítette el, a ki­vitelezéssel a Bács-Kiskun me­gyei Építési és Szerelőipari Vál­lalatot bíztuk meg. A szerződés­ben 1965. július 30-i átadási ha­táridőt állapítottunk meg. Az­óta — sajnos — már újabb egy­két határidő is lejárt. A kecs­keméti közönséggel együtt még­is bízunk abban, hogy a leg­újabban megállapított határidő­re. 1966. március 31-re, meg­nyithatjuk az Árpád mozit Egy okkal több tehát, hogy várjuk a tavaszt. SOKKAL bonyolultabb az 50 éves Városi mozi problémája, 10 éve napirendén tartott fel­újítási kérdésének vizsgálata. Jegyzőkönyvek, levelek több ki­lója is bizonyítja ezt. Az első, | 1963-ban végzett statikai felül- | vizsgálat közvetlen veszélyt még ! nem állapított meg. Az idén is­mét felülvizsgáltattuk a film­színházat a megyei tanács ter­vezőirodájának statikus mér­nökével. A szeptember 30-án kapott szakvélemény előírta, hogy a mozit, ha a tetőszerke­zetre hóteher nehezedik, szüne­teltetni kell. A Műszaki Egye­temtől most, novemberben ka­pott szakvélemény ezt megerő­sítette. s egyben korszerű javas­latot is adott a tetőszerkezet biztonságossá tételére. A/. EG VETEM szakvélemé­nyével és megerősítési javasla­tával egy időben megérkezett a nem várt hó is, mintha rendem lésre jött volna! A november 16-áról 17-ére lehullott hó szél­nyomással együtt 400 mázsányi súllyal terhelte meg a mozi te­tőszerkezetét. Filmszínházunk mégis állta a sarat, azaz bírta a havat. Természetesen, a mozi üzemét azonnal leállítottuk, a tetőszerkezet megerősítését és a bejáró lépcsősor helyreállítását megkezdték. S közben a hóta­karó is szerencsésen eltűnt. MA MÁR tehát ismét játszik a Városi mozi. s kedves közön­ségünk nyugodtan foglalhat he­lyet megszokott filmszínházá­nak nézőterén. Vécsy György, a Bács-Kiskun megyei Moziüzemi Vállalat igazgatója AMIKOR a többiek este hét- I kor hazafelé indulnak, ők las- ! san, kényelmesen szedelőzköd- j nek. Egy teljes órájuk van még, j kényelmesen elérik a bugaci „madzagvasutat”. Az esti égye- I lem kecskeméti hallgatói már ’ régen az igazak álmát alusszák, amikor Papp Szigeti Sándor és Hefler István feltűrt gallérral gyalogol maid a vaksötét pusz­tán. Az egyikük Móricgáton ta­nít. a másik Bugacon. Tanyai iskolában. Nekik talán nem is tűnik Olyan nagy áldozatnak ez, hi­szen ilyenkor télen kis tanít­ványaik legtöbbje is átfagyva érkezik messze kilométerekről az iskolába. Ugyanazt teszik hétfőn, amit a gyerekek minden nap. Persze az általános iskola kü telező. Az esti egyetem pedig riet '. Miért jelentkeztek, s ho­gyan „bírják az iramot” ők, akik a tanyai iskolában nem­csak pedagógusok, hanem afféle mindenesek. Hefler István például tanács­tag, a népfrontbizottság tagja és párttitkár a nagybugaci tszcs-ben. amellett oktató a pol­gári védelem tanfolyamán — hogy csak a legfontosabb isko­lán kívüli elfoglaltságait em­lítsük. AZ ÖSSZEVONT felső tago­zatban tanít, „mellesleg” nős, s egy keménykötésű kisfiú apja. Miért jelentkezett az esti egye­temre? Felkutatják a veszendőben lévő népi emlékeket A díszítőmű vészkör-vezetők megyei szakbizottsága nemrégi­ben tanácskozást tartott Kis­kunhalason. Az előadó Janó Ákos. a Thonna János Múzeum igazgatója volt. Bő szemléltető­anyaggal illusztrált előadásában a kiskun népi díszítő elemek fölhasználásáról beszélt. A hasznos, érdekes előadás eredményeként a bizottság tag­jai elhatározták, hogy a követ­kező félévben a nőszövetség he­lyi szervezeteivel és a múzeu­mokkal együtt mentőakciót in­dítanak a veszendőben levő népi emlékek felkutatására és megmentésére. A gyűjtött anyagból és a me­gyében élő népművészet mes­tereinek alkotásaiból a tavasz- szal reprezentatív kiállítást ter­veznek. amelyet egy hónapig Kalocsán mutatnak be, majd a megye más városaiban, közsé­geiben is. Az értekezleten, amelyet Báldy Flóra megyei szakrefe­rens vezetett, valamennyi já­rás képviselője ielen volt. — Még csak elsőéves vagyok — mondja —. sok tanulás van j még előttem, mégis azt mon- ; dóm; enélkül tanítani se sza­badna senkinek. Gimnáziumban i végeztem, utána már mint ké- ! pcsítés nélküli pedagógus tet- I tem le a vizsgákat a tanítókép­zőben. De egy pedagógus soha­sem elégedhet meg azzal, hogy „befejezte az iskolát”. — Késő öregkorig mégse le­het egyfolytában iskolába .mi­ni. Továbbtanulás az önkép­zés is. — Igen, dehát először is én még nem sokkal múltam 30 esz­tendős. Másodszor pedig: meg­bízhatóbb a rendszeres tanulás. Sok a munkám, de így mégis­csak szorítok rá mindennap egy kis időt, hogy elővegyem a könyvet. Sürget a következő sze­minárium, a legközelebbi be­számoló, a vizsga. — DE MIÉRT választotta az esti egyetemet, ahelyett, hogy szakképesítést szerezne? — Később majd arra is sor kerül. Matematika-fizika, vagy biológia-földrajz szakos akarok lenni. De ez. úgy éreztem, fon­tosabb. A pedagógusnak ma már elengedhetetlenül szüksége van a marxizmusban való jártas­ságra. Azonfelül én párttitkár is vagyok. A. tanyán a tanító nagyon sokat tehet az emberek neveléséért, de a jószándék mel­lé kell hozzá a megfelelő fel- készültség is. Beszédes bizonyíték erről a jószándékról, hogy Hefler Ist­ván oda-vissza kereken 80 kilo­métert vonatozik, hét kilométert gyalogol a téli határban minden hétfőn az esti egyetem miatt ősszel és tavasszal, jó időben könnyebb. Olyankor motorral teszi meg az utat. EGYÜTT utazik osztálytársá­val, Papp Szigeti Sándorral. Helyzetük szinte szóról szóm megegyezik. Papp Szigeti Sán­dor ugyan három megállóval odébb száll le. Alsó-Móricgáton. öt évvel fiatalabb is Hefler elv- társnál és tanítóképzőt végzett. Az első évfolyam egyik leg­jobb hallgatója. Pontosan fel­készül, igen aktív, tanára. Gyóni Lajos mindig számíthat rá. Hogy milyen nehéz helyzetben vannak ők, a tanyai tanítók, mu­tatja az ő esete is: Meglestem egy város ébredését Jugoszláviai riport in. a E dkete hegyek mögött még nem bukkant fel a nap. A fényeit azonban már előreküld- te. A világosság elárasztotta az utcákat, beszökött az ablako­kon és felébresztette az embere­ket. Űj nap köszöntött Titográd- ra. Csakhamar pörköltkávé il­lata árasztott el mindent. Egy nő már a szőnyegeket porolta, rázta. A szálloda előtt az utcán, a pálmafák alatt kacagó, ove- rállos lányok jelentek meg és locsolni kezdték az utakat sze­gélyező virágágyakat. Én meg csak álltam a szál­lodaablakban és néztem, néz­tem, ahogy felébredt a város. * Az első napon azt kutat­tam, honnan is indultak és ho­va érkeztek. Branko Kosztics, az Ifjúsági Szövetség Cérna Go- ra-i Központi Bizottságának el­nöke segített. — A Fekete hegyek között kevés a föld. A megélhetésért folytatott küzdelem még ma is igen nehéz. A háború előtt ná­lunk nem volt ipar. Csak az ipar gyors növekedése segíthe­tett rajtunk. Sehol annyit nem ruháztak be a lakosság lélek­számúhoz mérten, mint nálunk. Csak a fővárosban legalább B—10 új gyár épült. S a gyárak­ba a hegyek közül érkeztek az új munkások. Elsősorban a fia­talok. A Titográdi Pamutipari Kombinátban például a dolgo­zók életkorának átlaga ma is 30 év körül van. A létszám fele pedig 26-nál fiatalabb. — Nem volt könnyű falusi if jakból üzemi dolgozókat fa­ragnunk — mondja mosolyogva Branko Kosztics. Egészen más munkastílust kellett megtanul­niuk. Megtanulták. Ma már híres­neves munkások vannak közöt­tük. Akiknek nevét nemcsak az üzemben, de az egész köztár­saságban ismerik. — Termékeink kiváló minő­ségűek — dicsekedett Cserve- nicza Krisztó, a munkásönkor- mányzat elnöke. — Ebben nagy részük van a fiataloknak. • A régi városrész, középkori török településhez hasonló. Ala­csony házak, teljesen körülkerí­tett udvarokkal. Igaz, a köríté­sek már omladoznak, jelezve azt is, hogy új idők jöttek, nincs szükség a családi otthon szinte hermetikus elzárására a külvi­lágtól. A minaretből sem dicséri a hatalmas Allahot a müezzin messze szálló hangja, s mögötte, a mecsetben is a gaz burjánzik a beomlott tetű alatt. — Ez a múlt — magyarázta — A vizsgák előtt a kötelező ! tanulmányi szabadságot sohase tudom kivenni, mert kevesen ! v agyunk a tantestületben. De : nem is ragaszkodom hozzá. Los« időm tanulni a karácsonyi szü- ! net alatt, meg június második amikor befejeztük az i a tanítást. Év közben a kedv nény is. hogy I lu i sak három órám va* dél ■ ' • i, ! — Mikor és mennyit tud ta­nulni? — Hét közben semmit. Műve­lődési otthon igazgató is va­gyok, szakköröket vezetek. Hat­nyolc óra azért jut a tanulásra minden héten, szombaton este és vasárnap délután, VALÓJÁBAN bármilyen ne­héz is nekik a hétfő a hosszú utazás és gyaloglás miatt, ami­kor ezt mondom, mosolyogva rázták a fejüket. A többinek se könnyebb. Mert az utazás némiképp pihenés is, legalább szellemileg. A többi napon vi­szont késő estig dolgoznak, % ha el tudnak csípni a sok el­foglaltság között egy kis időt, tanulásra fordítják. Dicséretes áldozatkészség? Megvonják a vállukat: Mi akartuk. Sőt még át is hárít­ják a „dicsőséget”: — Valahány szakfelügyelő meglátogat bennünket — mond­ja Papp Szigeti Sándor —. min­dig a nevelés a legfontosabb szempontja az ellenőrzésnek. Ök ösztönöztek a tanulásra, s a leg­messzebbmenőkig egyetértettek, amikor említettem, hogy je­lentkezni akarok az esti egye­temre. M. L. Titográd hajnalban. kísérőm. — Hamarosan teljesen eltűnik. Az emberek űj, mo­dern házakba költöznek, s a ré­gi városrész már rak műem­lékként emlékeztet majd a múlt­ra. A régi időkre, amikor Monte­negro lakosságának nagy része írni-olvasni sem tudott. Kevés volt az iskola, nagyok voltak a távolságok. A sziklás, kopár he­gyek között, ha egy-egy kis ter­mékeny völgy akadt, azon csak néhány család tudta megter­melni a szükséges termékeket. Ott éltek elzárkózva a világtól, a maguk szűk kis közösségében, sokszor nem ;s tudva a világ folyásáról. Azokon a földeken ma is él­nek. dolgoznak emberek. De ugyancsak elcsodálkozik, aki először vetődik el közéjük. Nem ritka a nylonharisnyái», gyapjú­digános öszvérhajtő, aki nyu­godtan megjelenhetne bármelyik világváros utcáján. Csak az öregek viselik még a régi di- vatú ruhadarabokat. A gondol­kodásuk azonban már sokat vál­tozott. Gondoskodnak róla a ta­nyaközpontok iskolái, az írást* olvasást oktató önkéntes taní­tók, az újságok, maga a meg­változott életforma. — Azért ne gondolja, hogy a múltnak már semmi nyoma sin­csen. Minden nap újra és ú meg kell harcolni a régíve . hogy győzhessen az új. * Egy város ébredését les­em meg és egy egész nép újjá­születésével találkoztam. Sv >6 Béla Következik: Tájak, emberek, baritok. Kisülni a vaskűti gyerm ekmüvészekröl F-inte az egész világon isme­ri u- a vaskúti gyermekkép- zöii.uvész kört. Legutóbb Indiá­ból kaptak meghívást, hogy az ott megrendezendő gyermektajz- kiállításon vegyenek részt. Jé munkarendjük példaként állít­ható az ország valamennyi kép­zőművész köre elé. A Népművészeti Tanács a megyei Filmstúdió segítségével most módszertani kisfilmet ké­szíttetett munkájukról. Ilyen ed­dig az országban még nem ké­szült, úgyhogy nemcsak a me­gyében, hanem országszerte minden nagyobb városban be fogják mutatni. A 100. óra után Csehszlo vákiában jelenleg érdekes tudományos kísérlet folyik, amely­nek célja az alvás nélküli tartós ébrenlét tanulmányozása. A kísér­letre önként jelentkezett 4 fiú és 2 lány, mindannyian 30 és 24 év közöttiek, hétfő reggel óta nem al­szanak. Pénteken délelőtt immár egyfolytában 100 órája vannak éb­ren. A prágai tudományos intézet munkatársai az eddigi tapasztala­tokról a következőket mondották: A tartós ébrenlét tanulmányo­zásának ez a nyolcadik kísérlete — mondotta O. Bednarova, az egyik tudományos munkatárs —, azonban ez az első eset, hogy a kísérlet égy teljes csoporttal folyik. A fiatalok számára a legkritikusabb éjszaka a negyedik, a csütörtökről péntekre virradó volt. Hangulatuk rövid idő­közönként változott, az egyik pil­lanatban frissnek tűntek, a követ­kezőikben pedig úgynevezett mikro- állapo-tba estek (ez olyan állapot, amikor egy-két másodpercre meg­szűnik az ébrenlét). A válságos időpont hajnalban 3 és 6 óra között volt. Ekkor ingerültebbekké váltak, [ a lámpafény is bántotta őket. Eb- 1 renmaradásukhoz állandó mozgásra ! volt. szükség, mert ülve azonnal el­aludtak volna. A kísérlet résztvevői mindannyian átlagon felüli művelt­séggel rendelkeznek, mégis most már vannak olyan időszakok, ami­kor a legegyszerűbb kérdésre sem fdnak feleletet adni. A kísérlet szombat reggel 6 óra­kor fejeződik be, ezt orvosi vizs­gálat követi, majd kb. H órakor — több mint 130 óra után — aludni L térnek. Tíz óra alvás után ébresz­tés és étkezés következik. majd úifltofo 14 óra NEHÉZ A HÉTFŐ Ismét játszük s Város' mozi

Next

/
Thumbnails
Contents