Petőfi Népe, 1965. november (20. évfolyam, 258-282. szám)

1965-11-25 / 278. szám

WflS. november ZS, esüíörtoS

S. oldal

I

A fehér hajú versmondói

Gyenes Pista bácsi kint lakik a kunszentmiklósi faluszélen. Szemben a kis házzal már a végeláthatatlan juhlegelő húzódik, amelyen szabadon nyargal a szél Kunadacs felől. Vaskos kis házőrző mérgelődik az udvaron, amíg Pista bácsit keresem. Sehol egy lélek, pedig a ház nyitva. Mígnem előkerül az istállóból.

— Ezt a kis répát kell beta- licskáznom, még pocsékká teszi a hideg. — Valóban: kezét a talicska szarván vörösre marta a hirtelen hideg.

Némi szünetre bevonulunk a konyhába. Pista bácsi komótosan helyére igazítja a bárány- bőrkucsmát hófehér haján.

— Nemrégiben múltam nyolcvanhat éves — mondja. Apám is nagy kort ért el. Egyáltalán az egész családunk, csupa öreg ember. Ipám kilencvenhét éves korában ment el. Egy bátyám még él, nyolcvannyolc éves.

Pista bácsi messze földön híres rigmusmondó. Erre kerekítjük a szót.

— Hát mondjak egy verset?

— Mondjon, Pista bácsi!

Elkezdi az' öreg. Negyvennyolcról persze. Szép, gördülő alexandrinusokban a szabadság- harcról a németről, fináncról, végrehajtóról, kóbor szegénylegényekről, aztán saját nagyapjáról, aki itt pihen a szentmik- lósi temetőben és vele nyugszik ólmos acélrugós botja is, amely- lyel a vitéz kun legény a szabadságért verekedett.

Fél óra alatt egész történelmet, könyveket megtöltő társadalom- és néprajzot mondott el egyszerű, de nagyon ízes beszéddel. Cseppet sem öregesen, hanem átélve és élményesen hangsúlyozva.

— Szereti az írott verseket is? — kérdezem.

— Nagyon, bizony. Egyszeri olvasásra elmondom, ha tetszik a vers. Mondjak el Petőfitől valamit?

Aztán már mondja is: „Ezri- vel terem a fán a meggy ...”

Hívják lakodalomra, ünnepélyekre versmondónak. Nem a vőfénykönyvek betanult szövegét mondja, hanem az alkalomra szabott, friss, remekbe szabott újdonságot. Saját rögtönzéseit is.

Megkérem, mondjon valamit a borról. Most, hogy már forVőféiy díszben Pista bácsi, üvegben a jó bor, hamarosan buggyan szájáról a szép vers.

rásba jön a must, időszerű ez. Nem kell kéretni.

Mosolyra derül az arca, és

Szerdán a főváros újvárosháza tanácstér:,'ében megkezdődött a Magyar Írók Szövetségének közgyűlése.

A tanácskozás elnökségében foglalt helyet Szirmai István, az MSZMP Politikai Bizottságúrak tagja, a Központi Bizottság titkára, Köpeczi Béla. az MSZMF Központi Bizottsága kulturális osztályának vezetője és Aczél György, a művelődésügyi miniszter első helyettese. Ugyancsak az elnökségben foglalt helyet Darvas József, a Magyar írók Szövetségének elnöke, Do- bozy Imre, Goda Gábor. Illés Endre, Veres Péter, Király István, Simon István és Cseres Tibor.

Részt vett a közgyűlésen a különböző művészeti szövetségek, társadalmi és tömegszervezetek számos képviselője, kulturális életünk sok más vezető személyisége.

mondja az igaz, hamisítatlan népi bordalt. Kacsint is, hogy igazolja szavait:

Nem csuda, hogy a bort Oly nagyon szeretem,

Szent Borbála napján Pincében születtem. Nagyapám kántor volt,

Apám kefekötő,

Csap alul a jó bort Itta mind a kettő.

S folytatása arról szól, hogy a jó borivó úgy leli szép halálát, hogy húszhektós hordóba ül és lelke égbe száll, angyalok viszik fel a mennybe.

— Szereti a bort, Pista bácsi?

— Mértékkel. De csak mértekkel!

Rövid pár óra alatt tömérdek népi költeménykincset idézett Gyenes Pista bácsi, aki nyolcvanhat éves korában még nem használ szemüveget. Nyugdíjas tsz-tag egyébként, öt gyermeke pedig a helyi termelőszövetkezetben gazdálkodik.

Érdemes dolog volna, ha a néprajzosok, versgyűjtők ezt az eleven dal- és versforrást gyakrabban felkeresnék. Szalagra kéne venni tömérdek ízes, zamatos strófáját!

Darvas József megnyitója után a választmány beszámolóját a mai irodalom helyzetéről, az írószövetség funkciójáról és feladatairól Dobozy Imre, a szövetség főtitkára mondotta el.

A referátum — egyebek között — arról is szólt, hogy napirendre kell tűzni az írói alkotó munkával kapcsolatos világnézeti, esztétikai igények világosabb megfogalmazását, emelését. Az Írószövetség választmánya helyesli azt a — gyakorlatban évek óta érvényesülő — kultúrpolitikai irányelvet, amely szerint a szocialistától a „nem ellenségesig” minden mű megjelenhet. Ugyanakkor az már helytelen, hogy olykor túl is lépik a tágasan megvont határokat. a helyes irányelvek ésszerű alkalmazása irodalmunk fejlődését segítette, a termés gazdagodásához vezetett

Balogh József

Pártnapok

MF.GÉLÉNKÜDT a pórtélét az utóbbi hetekben. Növekvő élénkséget hoztak az alapszervezetek munkájába a pártnapok. Mindenütt nagy érdeklődés kísérte ezeket a rendezvényeket, különösebb „mozgósítás”

| nélkül is sokan gyűltek össze párttagok és pártonkívüliek, hogy meghallgassák a nemzetközi helyzetről szóló tájékoztatást. A felsőbb pártszervek által küldött előadók igyekeztek tömören összefoglalni a világpolitika fő kérdéseit, bemutatni az erővonalakat, s ezzel segítséget adni a hallgatóknak a napisajtóban, rádióban, televízióban közölt hírek közötti további eligazodáshoz is.

A tapasztalatok azt mutatják, hogy érdemes, szükséges volt feleleveníteni ismét a pártnapok rendszerét. Sok pártszervezetben hosszabb időn át szinte megfeledkeztek a tájékoztatásnak és az agitációnak erről a fontos eszközéről. Hatásos fegyverről mondtak le ezzel az emberek meggyőzéséért, tudatuk formálásáért vívott harcban. Pedig a tájékoztatásnak fontos szerepe van a politikai munkában, mert ha nyíltan beszélünk akár a legkényesebb kérdésekről is az emberekkel, akkor megőrizzük és erősítjük bizalmukat irántunk, felvértezzük őket a kósza híresztelésekkel, az ellenséges és szándékaink ellen szegülő véleményekkel szemben.

A PÄRTNAP azért is fontos eszköze a politikai munkának, mert nem csupán, vagy főképp a párttagoknak szól, hanem a pártonkívüliekkel való érintkezés egyik kitűnő lehetősége is. A nézetek harcában, a közvélemény alakításában elsősorban ugyan a kommunistákra számítunk, ahhoz azonban, hogy a lakosság minél szélesebb rétegeire hatást gyakorolhassunk, nélkülözhetetlenül szükség van a pártszervezetekkel szoros kapcsolatban álló párton kívüli aktívákra is. Megbecsült segítőink, harcostársaink ők, akiknek rendszeres és gyors tájékoztatása voltaképpen az egész közvélemény pozitív irányú formálását, helyes értelemben vett alakítását jelenti.

A pártnapokon természetesen, nemcsak külpolitikai tájékoztatót lehet és kell tartani, hanem ezt az eszközt minden más kérdésben is célszerű felhasználni

a kapcsolat erősítésére, a meggyőzésre, a vélemények tisztázására. Á pártnapokat a jövőben rendszeresen megtartják. A legmagasabb pártvezetés tagjai és állami tisztségek viselői is részt vesznek ebben a munkában. Ez az említetteken kívül azzal a haszonnal is jár, hogy az embereik közvetlenebb kapcsolatba kerülnek a párt- és államunk vezetőivel; ilyen alkalmakkor legilletókesebbektől kaphatnak választ kérdéseikre, s nekik mondhatják el véleményüket, tapasztalataikat.

A PARTSZERVEZETEK azonban éljenek ezzel a lehetőséggel önállóan is. Minden külön- biztatás és a felsőbb szervek utasítása nélkül, szükség esetén tájékoztassák öntevékenyen a párttagságot és a lakosságot a helyi politika terveiről, célkitűzéseiről, vagy nehézségedről. A nyílt beszéd, az őszinte szó •— túlzás nélkül állíthatjuk — legjobb fegyvere az eszmei harcnak, s pótolhatatlan eszkö- ze az emberek meggyőzésének, ezzel erejük, tettvágyuk csatasorba állításának

M. L.

Marxizmus és elidegeniilés

Vörös Gyula tanulmányát „Marxizmus és elidegenülés” címmel jelentette meg a Kossuth Kiadó. A mű kiadói előszava hangsúlyozza:

Az utóbbi időben mind a polgári, mind a marxista filozófiai, szociológiai, közgazdasági és egyéb szaksajtókban meglehetősen nagy teret kap az elidegeniilés problémája. A polgári szakírók többsége az elidegenü- lést .,egyetemes emberi", „társadalomfölötti” kategóriaként vizsgálja, egyaránt alkalmazza a tőkés és a szocialista társadalom viszonyaira.

Mi a helyes, a marxista—leninista válasz erre a problémára? Vörös Gyula munkája — hangsúlyozza a kiadó — nem végleges és nem a hivatalos álláspont megfogalmazása, nem a vita lezárása. A szerző a maga nézeteit fejti ki, mégis a tanulmány kitűnő eszköz a probléma jobb megismeréséhez, s megértéséhez.

Hősök városa

Jugoszláviai riport

i.

n u.sz esztendővel ezelőtt született meg a jugoszláv Szó" cialista Köztársaság. Ebből az alkalomból közöljük cikksorozatunkat a jugoszláv nép életéből.

.4 keskeny autóút szelid kanyargással követte a hegyek vonulatait. Belgrádtól dél felé igyekeztünk, Kragujevác felé. A vidék a mi Dunántúlunk dombos-hegyes tájaira emlékeztetett. Semmi sem volt benne a Balkán zordon, haragos fenségéből. Apró falvak községek maradoztak el mellettünk, de egyik nevére sem emlékszem. Egyre az járt az eszemben, amit belgrádi vendéglátóim meséltek:

— K ragui evácon a hősök ezrei születtek a fasiszták elleni harcban.

Ezekhez a hősökhöz indultam talákozóra.

*

l/(;» 1941-ben történt.

A fasiszta megszállóknak sok veszteséget okoztak a Kragujevác környékén működő partizán egységek. Hol egy lőszerszállítmány robbant fel, hol egy raktár gyulladt ki, hol meg egy fasiszta vezető bukott fel a partizánok golyójától találva.

Októberben a megszállók már estefelé ki sem mertek mozdulni szálláshelyeikről. De ott sem voltak biztonságban. A partizánok gyakran ugrasztották ki őket meleg ágyaikból.

— Le kell számolni az ellenállókkal! — adta ki a parancsot a megszállók vezetője.

SS-büntetőosztag vette blokád alá a várost.

— Mindenki gyanús! — ez volt az elv.

S a város 14 éven felüli férfi- lakosságát az ágyúgyár csarnokaiba terelték. Sokan voltak: csak állni tudtak. Senki sem hitte, hogy ennyi emberrel végezni mernek.

Másnap, október 21-én teherautók álltak a csarnokok elé. Kinyíltak az ajtók.

— Felszállni! Gyorsan!

Az emberek azt hitték lágerekbe viszik őket. A város határában az autók azonban fékeztek, majd megálltak.

— Leszállni! Gyorsan!

Akkor világossá vált: itt valami borzalmas készül. A város lakosságának egyik vezetője elkiáltóttá magát:

— Emberek, fussatok!

A fasiszta géppisztolyok egész nap, a késő éjszakáig kelepeitek. A kis Erdogliszki patakban, amelynek partján a tömeggyilkosság végbement, estére vér folyt. Mindenütt holttestek és vérző, jajgató emberek. A hóhérok végigjárták az embertestekkel befedett lankás domboldalakat és agyonlőtték azokat,

— A kivégzett diákok emlékműve.

a gyilkosság színhelyéről. Az emberek, akik rátaláltak, elbújtatták és meggyógyították.

Volt olyan, aki a lövések pillanatában belevetette magát a velük ásatott sírgödörbe, a többiek ráestek és eltakarták a „kegyelemlövést” osztogató fenevadak elől. Később aztán a sötétség leple alatt megszöktek Egy ilyen szökevényt az SS-ek üldözőbe vettek. A sérült, elgyengült ember végső kétségbeesésében egy házba menekült. A

Tudta, ha elmondja a valóságot, nemcsak ő. de apja és a szökevény is halállal lakói. Meghalt, hogy a másik kettőt megmentse.

Egyetlen nap alatt 7000 emberrel végeztek az SS-büntetőosztag fasiszta emberszörnyei.

Nem kímélték a gyermekeket sem.

A kragujeváci tanítóképző II. osztályában éppen Milojev Pav- lárics igazgató tartott órát. amikor az SS-ek berontottak.

— Az ön diákjai összejátszanak a partizánokkal — támadt rá az -igazgatói a az osztag vezetője.

— Az én diákjaim szeretik a hazájukat.

Az igazgatót diákjavai együtt elhucolták. Az ő útjuk is az Erdogliszki partjához vezetett. Az igazgató és a gyerekek átölelték egymást és úgy álltak a gyilkosok fegyverei előtt.

Az SS-osztag vezetője felkínálta az igazgatónak: tagadja meg a gyerekekkel a közösséget és akkor útjára mehet. Az igazgató azonban nem fogadta

1 az ajánlatot.

— Lő.ijetek! — kiáltotta és gyfitt halt meg fiaival.

4hol a gyilkosság történt, na emlékmű áll. Fehéren szikázva veri vissza a napsugaradat. Ha közelebb lép a látogató, repülni akaró, szárnyaszegett rnberi torzókat lát. Megrázó és mégis fenséges. Nagyon szép emlékmű, de még ennél is szebb, ami az emberek emlékező szívében él.

— Nézze azokat a ’’i:-; 'ócskákat — figyelmeztetett B/tojkno- vics Vlasztimir, az. ifjúsági szövetség járási titkára. — Azok ültették, akik ellátogattak a hősök sírjaihoz. Nemsokára erdő lesz a kis fákból és körülöleli itt a dombokat, ahogy ipolia. gondozza ezeket a sírokat az emlékezet.

Szabó Béla

Következik:

A Zasztava-gyárban.)

Megkezdődött az írószövetség közgyűlése

házigazda magával vitte és elbújtatta. A fasiszták közben odaérkeztek a házba, ahol csak a gazda fiát találták, aki a szökevénnyel körülbelül egykorú volt. Azt hitték ő a szökevény. A fin npm tiltakozott ellene

akikben az életnek még lobogott egy kis szikrája.

Volt akinek mégis sikerült megmenekülnie.

Milan Lazarovicset arcán találta egy lövedék. Félig holtan, félig vakon mégis elvergődött