Petőfi Népe, 1965. november (20. évfolyam, 258-282. szám)
1965-11-25 / 278. szám
IMS. um pmVf SS, csütörtök 3. oldal Van-e öntözővíz a Homokhátságon? A szóló-, gyümölcs- és zöldségtermesztés melleit Bács Kiskun megye az utóbbi évek ben jelentősein előrehaladt az öntözéses termelés fejlesztésében is. Öntözött területe az elmúlt év végén több mint 38 ezer hold volt, ami az ország öntözött területének csaknem a nyolc százaléka. Ennél azonban messzemenően jobb az öntözés hatékonyságának aránya. Ezt az eredményezte, hogy a megyében az öntözés jelentős hányadában a kertészetet támogatta. Ha azonban ez egyfelől példaadó előrelépés, ugyanakkor éppen az öntözés és a kertészet kapcsolata veti fel a legkomolyabb problémát is. Még a zöldségtermelő szövetkezeteknek is alig az egyharmada folytatott öntözéses gazdálkodást, s ezek túlnyomó többsége — még inkább az öntözött terület —nem a Homokhátságon, hanem a Du- namelléken volt, és van ma is. A probléma felvetése nem valamiféle „hibákra” mutat rá. A gazdaságok és a megye párt-, valamint tanácsi szervei is példamutatóan tettek meg mindent az öntözés fejlesztéséért, s a népgazdaság teljesítőképességének mértékéig az állami támogatás is bőkezű volt. A Homokhátságon pedig mindeddig nem is voltak teljesen megbízható ismereteink az öntözővíz beszerzésének lehetőségeiről. Amikor a homokterületek öntözésének a kérdését felvetjük, ezt az teszi időszerűvé, hogy éppen a vízbeszerzés lehetőségeiről újabbat, az eddigieknél biztatóbbat tudunk mondani. A Petőfi Népe augusztus 4-i számában beszámolt a bugaci Béke Tsz-ben a rétegvíz feltárása céljából végzett eredményes kísérletekről. Azóta a , rémi Dózsa Tsz-ben is lényegében befejeződött egy kísérleti kút építése. A két kísérlettel még korántsem ért véget az a kísérletsoro- zat, amelynek célja az alföldi homokterületek öntözővíz-ellátási lehetőségeinek a feltárása. De a két kísérlet eredménye is — kiegészítve a Nyírségben nyert hasonló eredményekkel •— lényegében fordulatot jelent e kérdésben korábban elterjedt tudományos véleményekkel szemben. Alábbiakban nem a csőkutas, azaz a kis mélységből nyert vízzel való öntözés lehetőségeiről akarunk beszélni, noha a Homokhátság nyugati peremvidékén — Fülöpszállás, Izsák, Páhi, Kaskantyú, Soltvadkert területén — nemcsak lehetőségei vannak a csőkutas öntözésnek, hanem azt kiterjedten alkalmazzák is. Az első csőkút is ezen a vidéken, a Kiskőrösi Állami Gazdaságban épült. A csőkutas öntözésről legfeljebb any- nyit jegyeznénk meg, hogy a Homokhátság belsejében is, főleg Kecskemét környékén, továbbá Tompa vidékén, de másutt is, lehetőség van az úgynevezett növelt kavicsköpenyes szűrőzésű, esetleg talpas csőku- takkal percenként 400—500 liter vízhozam nyerésére. Az úgynevezett rétegvizek hasznosításával kapcsolatban új, biztató eredményekről számolhatunk be. Bár a csőlcu- tak egy része sem talajvizet, hanem már rétegvizet csapol meg, a csökutas vízrétegektől elkülönítve, rétegvízen a továbbiakban a nagyobb, 120—250 méter mélységben elhelyezkedő víztartó geológiai képződményekben elhelyezkedő vizet értjük. A Petőfi Népe hasábjain 1964 márciusában már beszámoltunk azokról az első kutatási eredni .yékről is, amelyeket a rétegvizek öntözésre történő hasznosítása lehetőségeinek a vizsgálata során elértünk. A cikkhez térképet is mellékeltünk, amely különböző mélységek szerint csoportosítva, területi részletességgel mutatta be, hogy mekkora vízhozamok érhetők el egy-egy korszerűen megépített kúttal. Az ott feltüntetett vízhozamok eléggé eltérőek: 110 és 250 méter közötti mélységből percenként 200 és 2500 liter között mozognak. Újra hangsúlyozni kell, hogy ezek az adatok csak néhány esetben — Kecskemét, Kiskunfélegyháza és Jánoshalma környékén szerzett tapasztalatok alapján — tükröztek ténylegesen elért vízhozamokat, túlnyomó többségükben még számított adatok voltak. De éppen ezek a számított adatok és a számítások alapjául szolgáló geológiai és hidrológiai adatok mutatták azt, hogy érdemes kísérletezni is, mert ez még a számított adatoknál is sokkal jobb eredményeket hozhat. Az idei kísérletek fő célja, két vízföldtani területegység vizsgálata volt. Az egyik terület az úgynevezett Ös-Duna völgye. Azt már Sümeghy József kutatásai alapján tudtuk, hogy a mai Duna geológiailag nagyon „fiatal” völgyben folyik. Mai széles völgyét, amely nagyjában a mai meder és a Dunavölgyi Főcsatorna között helyezkedik el, alig 20—30 ezer éve foglalta el. Ezt megelőzően több mint egy millió éven át bebarangolta a Duna—Tisza közének a mai völgytől keletre levő részét. Vastag — 200—600 méternyi — üledékei már előbb ismertek voltak Kecskemétről, Kiskunfélegyházáról, Szegedről. Kérdés volt azonban az, hogy megvan-e ez az üledéksor nyugatabbra is, így például Bugacon. És kérdéses volt az is. hogy ez az üledéksor mindenütt olyan jó vízadóképességű-e, mint például Kecskeméten. Dr. Simon László a Magyar Földrajzi Társaság főtitkára (Folytatjuk.) fl jó módszerek elterjesztése segíti a termelőszövetkezetek fejlődését Beszélgetés a Kiskunhalasi Járási Tanács Végrehajtó Bizottságának mezőgazdasági irányító munkájáról Nemrég tárgyalta a megyei tanács végrehajtó bizottsága a Kiskunhalasi Járási Tanács Végrehajtó Bizottságának mezőgazdasági irányító munkáját. A járási vezetők elismerésben részesültek az eredmények alapján, de ugyanakkor a vita során számos fontos tennivalóra is felhívták a figyelmet a felszólalók. A járás általános helyzetéről érdemes megjegyezni, hogy a 68 ezer hold terület mintegy fele homok, egy kevés szikes is van. Ezt a mezőgazda- sági irányító munkában mesz- szemenően figyelembe kell venni, hiszen közismerten mások a gazdálkodási lehetőségek a kötött talajon, mint a homokon. Erről beszélgettünk dr. Hegedűs Istvánnal, a járási tanács végrehajtó bizottságának elnökével, Az említett ülésen szó esett arról, hogy szükség van a tájegységek adottságainak leginkább megfelelő termelési ágak és vetésszerkezet kialakítására, a homoki gazdálkodás továbbfejlesztésére, amellyel szorosan összefügg a még gyengébben gazdálkodó termelőszövetkezetek megerősödése. Szakosítási terv — A járási vezetés figyelembe veszi ezt — kezdte a végrehajtó bizottság elnöke. — Még 1963-ban kidolgoztuk a járás szakosítási tervét, már ekkor különös tekintettel voltunk a homokon gazdálkodó szövetkezetekre. Jelentős területen telepítettünk szőlőt és gyümölcsöt, összesén 7200 holdon. Jánoshalmán, Balotaszálláson, termelőszövetkezeti telepítéseket valósítottunk meg. A jövőben szeretnénk még szőlőt és gyümölcsöst telepíteni, ezenkívül az erdősítést is szorgalmazzuk. A harmadik ötéves tervben ötezer hold erdőtelepítést szándékozunk beiktatni. Az olasz nyárfa Vizsgázták az új típusú géaek A Budapesti Mezőgazdaság: Gépgyár két új típusú kukorica- betakarító gépe, a KCSF csőtörő és fosztó, valamint a KBF kombájn az idei őszön vizsgázott. A KCSF kétmenetes betakarítógép napi teljesítménye mintegy 2,5—3 hold. A KBF egymenetes kombájn a csőtöréstől és fosztástól a szárvágásig minden műveletet végez és így a terület a betakarítás után azonnal szántásra alkalmas. A gyár a két géptípust úgy szerkesztette, hogy adapterrel felszerelve morzsolásra is alkalmas legyen. Képünkön: Munkában a KCSF csőtörö—fosztó kétmenetes kukorica betakarító gép. Napi teljesítménye 2—3 hold, (MTI Foto.) különösen szereti a mi homokvidékünket. Nagyon fontosnak tartjuk a homoki talajjavítást. Jelentős lápföldkészleteink vannak többek között Kéleshalmán, Kele- bián. Balotaszálláson a lápföld mellett tőzeg is van. Ezek kitermelése még a jövő feladata. — A homoki termelőszövetkezetekben az állattenyésztés fejlesztését is másképp kell irányítani. Mit tett ennek érdekében a végrehajtó bizottság? — A sertéshizlalást nem szorgalmazzuk ezekben a közös gazdaságokban, inkább a növen- dékóliat-nevelést. A háztáji gazdaságokban természetesen hizlalnak sertést. Más állattenyésztési ágazatokat is fejlesztünk. A juhállományt kétszeresére növeljük a következő ötéves tervben. Fejlesztjük a baromfitenyésztést. A járásban 15 termelőszövetkezetben folyik jelenleg is húscsibe tenyésztés. 1962-ben még csak ötezer pulykájuk volt a termelőszövetkezeteknek, az idén már 50 ezer darabot nevelnek. Jelentősen emelkedett a termésátlag — A kötött talajú gazdaságokban különösen nagyobb a lehetőség az állattenyésztés fejlesztésére. — Igen. Ezzel kapcsolatban még annyit kívánok megjegyezni, hogy jelentős rét- és legelő- területünk van, amelynek megjavítása szintén soron levő feladat. A takarmánytermesztés fejlesztése összefügg az állattenyésztéssel. A sertéshizlalási a kötött talajú termelőszövetkezetekben szorgalmazzuk, ehhez kapcsolódik az, hogy növeljük a kukorica termésátlagait. Az idén már majdnem 50 százalékban alkalmaztuk a fészkes vetést. A jövőben ezt a műveletet teljesen gépesítjük. 1961- ben a kukorica holdanként! termésátlaga 12,8 mázsa volt, az idén több lesz mint 18 mázsa. Külön érdemes megemlíteni, hogy a megye egyik legjobb búzatermő vidéke is a kiskunhalasi járásban van. A termésátlag a megyei fölött van az idén is, hiszen egy holdról 13,9 mázsa búzát takarítottak be. Van olyan község, mint például Kisszállás, ahol 17 mázsán felül van a községi átlag. Ezt is kő-, vetkezetes munkával érte el a járás vezetése összefogva a szövetkezeti gazdákkal. Rendszeres tapasztalatcseréken ismertették minden évben, így az idén is a búzatermesztés legjobb módszereit, Számottevő mérleghiány Ezután arról beszélgettünk, milyen eredménnyel zárják az idei évet a járás termelőszövetkezetei. \ — Sajnos, az eddigi tapasztalatok szerint 6 millió forint körül lesz a mérleghiány. A homokterületeken gazdálkodó szövetkezeteknél befolyásolják a gazdálkodást — a vezetés hibáin kívül —, mint ahogy az előbb már szó volt róla az objektív tényezők. Természetesen ez nem indokolja a mérleghiányt, de sajnos, az idén a belvizek, a száj- és körömfájás, valamint a szőlős vidékeken a peronoszpóra által okozott terméskiesés még növelte a gondokat. A gyengén gazdálkodó termelőszövetkezeteket ezek még jobban sújtották. A gazdálkodás szakosításával, a homoki gazdálkodás fejlesztésével a jövőben az ehhez hasonló természeti csapások nem érintik majd úgy a közös gazdaságokat — hangoztatta végezetül a járási tanács végrehajtó bizottságának elnöke, K. S. „Mó-princek A címben szereplő elnevezést a napokban hallottam az egyik megyei vállalat igazgatójától. Azokat a vezető beosztású dolgozókat titulálta így, akik szőkébb munkaterületükön, például a felügyeletükre bízott osztályon rendet tartanak ugyan, de csak az érdekli őket, ami a „kuckójuk” falai között történik. Ha náluk jól megy a dolog, nyugodtak, akkor is ha a szomszéd szobában dolgozó, vagy éppen az egész vállalat gondokkal küszködik. A csípős ízű elnevezés új, de azok az emberek, akiket illet, régi ismerőseink. Még ma is gyakran találkozhatunk velük a vállalatok, intézmények íróasztalai között. Közös vonásuk az önelégültség. Mélységesen fel vannak háborodva, ha valami olyan próbál számon kérni tőlük az ember, ami — véleményük szerint — nem az ő feladatuk. Ilyenkor előrántják a kényelmes álláspontjuk igazolására gyártott érveket is: — Ha mindenki elvégzi a saját feladatát, akkor nem lesz hiba. Senki sem kívánhatja tőlem, hogy más helyett is törjem a fejem. Ez különben sincs bekalkulálva a fizetésembe. Az első hallásra talán még elfogadhatónak is tűnik egyesek számára az érvelés, mert — mint a demagógiában általában — ravaszul össze vannak keverve benne az igaz és a hamis gondolatok. Odáig rendben van a dolog, hogy kinek-kinek önállóan kell elvégeznie a feladatát. A tennivalók határa azonban nem ott húzódik, ahol azt a „kuc- kó-princek” önkényesen kijelölik maguknak. A legjobban szervezett nagyüzemekben sem lehet pontosan elhatárolni hol végződik, mondjuk a termelési osztály feladata és hol kezdődik az áruforgalomé. Mint a fogaskerekek, szorosan egym's- ba kapcsolódnak az irányító apparátus tennivalói. Ha valaki erőszakkal megszünteti az érintkezést, akkor törvényszerűen zavar keletkezik az egész mechanizmus munkájában. Az sem igaz, hogy valaki szőkébb munkaterületén helyt tud állni anélkül, hogy ismerné az egész vállalat, sőt nyugodtan mondhatjuk: az egész népgazdaság gondjait. A közösségtől való elzárkózás előbb- utóbb bumerángként visszaüt, gátolja saját fejlődését is. És végül tegyük górcső alá az utolsó érvet. Igaz-e vajon, hogy a fizetésbe „nincs bekalkulálva” a gondok kollektív vállalása? Alaptörvényünk szerint mindenkinek képessége szerint kell dolgoznia. Aki tehát, csak annyit ad tudásából, szorgalmából, amennyi pozíciója megőrzéséhez éppen elég, bár adhatna többet is, az nem érdemes arra sem, amit hónap végén a borítékjába tesznek. Építőmunkánk, fejlődésünk nem tűr „kuckó-falakat” és kényelmes „princeket”. Aki nincs a sor elején akkor, amikor a nehézségek elhárításából kell részt vállalni, az maradjon a sor végén akkor is, amikor az anyagi javakat osztják. B. D.
