Petőfi Népe, 1965. november (20. évfolyam, 258-282. szám)

1965-11-24 / 277. szám

1965. november 24, szerda

S. oldat

Egész héten meleg otthon

Ettíe a munkásszálláson

iVem elég a mérhetetlen latyak, ami az első hó olvadásával elöntötte a várost: ráadásul még sötétség is borítja az egész kecskeméti víztorony környéki városnegyedet. Az emberek nagyokat ugrálnak a tócsákon át, ha észreveszik. De ha nem, hát bizony beletoccsannak.

Jóljárt Imre is ballag hazafelé. Az emeletes munkásszállás ablakai a Kuruc körúton egymás után kivilágosodnak. A portán leakasztják a kulcscsomókat; vége a napi munkának: jönnek hazafelé a lakók.

Imre bácsit egymásután négy ember szólítja meg a portán, kisebb-nagyobb gondokkal' mennek hozzá. És az öreg bölcsen kérdez, válaszol, mérlegel, aztán intézkedik. Tiszte van itt: ő a szállásbizottság elnöke.

Felmegy a szobába, leteszi kopott aktatáskáját. Maga sem tudja, mire ez a táska. Viszi magával, csak néha kerül bele egy kis kenyér-szalonna. De ő inkább a munkahelyen eszik főtt ételt, nem cipel magával déli menázsit.

Gondolkozik: főzzön ma vacsorát? Aztán úgy dönt, jó lesz a hideg is. Falatozik valamicskét, majd komótosan rendbe- teszi a maradékot és lemegy a klubszobába. Azaz a könyvtárba.

Ott már szól a rádió valami riportféle arról, hogy egy megrögzött részeges családfőt leütött a felesége. Éppen most rakják mentőkocsiba: irány

a kórház.

Vagy tízen hallgatják a családi drámát a lakók közül.

Megkérdezem:

— Itt a szálláson előfordul-e részegség?

— Nagyon, de nagyon ritkán. Tudják embereink a rendet.

És hozzáteszik: ha esetleg mégis megesik, akkor Imre bácsi és Pavelkáné, a gondnok, aki immár tizenhárom esztendeje tartja itt kézben a gyeplőt, mihamar rendet teremt.

Prims Ferencné, a könyvtáros

Érdekes Találkozások Klubja

A kecskeméti városi művelődési ház újabb előadássorozatot indít Érdekes Találkozások Klubja címmel. A rendezvényeket a művelődési ház dísztermében tartják pénteki napokon délután 5 órai kezdettel.

Első alkalommal — november 26-án — dr. Szentléleky Tihamér régész, az Egyiptomban járt magyar tudósdelegáció egyik vezetője a szombathelyi Isis szentély feltárója számol be élményeiről „A Nilús mentén” címmel.

Januárban a televízióból már jól ismert utazó, Szunyoghy János Afrika-kutató tart élmény- beszámolót legutóbbi utazásairól, az afrikai szavannák világáról „Levél Tanganyikából” címmel.

Márciusban dr. Király István pszichológus előadását halljuk „Jógik és fa.kírok” címmel, amelyen egy fakir is tart bemutatót.

A klub negyedik előadása májusban lesz. A tagoknak január 31-ig ki kell választaniuk azt a színművészt, akit a legszívesebben látnának vendégül a klub, foglalkozásán. A javaslatokat az előadások idejére elhelyezett gyűjtőládába kell bedobni.

A klub előadói elsősorban a hallgatók által előzetesen, vagy a helyszínen feltett, a témával kapcsolatos kérdésekre válaszolnak. A legügyesebb, „legfogó- sabb" és leghasznosabb kérdések felvetői jutalomban részesülnek. A javaslatokat írásbaji kell elküldeni a városi művelődési ház címére.

is megnyitotta már a „hivatalt”. Egyre többen telepednek le az asztal mellett.

Imre bácsi letelepszik az egyik fotelbe és körülszemlél. Különös szerettei nézi a fiatalokat. Azt mondják: Imre bácsi „apja” itt az egész fiatalságnak. Pedig megesik, hogy megfedd valakit.-- Sajnos, a fiatalság legnagyobb baja, hogy gyenge az érzéke a társadalmi tulajdon iránt. Végigmegyek a folyosón, hát több üres szobában ég a villany. Vagy a mosdóban, fürdőszobában ömlik a víz a csapból. Felelőtlenség ez! Nem érzik, hogy övék, hogy gondot kell rája viselni. Ezért is korholom állandóan őket — mondja Imre bácsi.

ötvenhat éves. Kőművesmester, tizenhat éve dolgozik a megyei építővállalatnál. A család? Alpáron lakik. Ö pedig itt a szálláson. Hetente jár haza.

Arca cserzett, az idő viszontagságairól árulkodik. A kőműves dacol a hideggel, széllel, rút idővel. De megviseli. Itt aztán jó este megpihenni a kényelmes fotelban, körötte a zsibongó fiatalság.

Mert jönnek ám a fiatalok! Dömény Ferenc, Rakita János hetente ide járulnak a könyvtáros asztalához.

Cseh László kőműves már hosszú percek óta azon töri a fejét, hogy útirajzot vigyen-e ki, vagy inkább regényt. Lend” vai Mihály művezető többször is végigjárja a könyvszekrényeket. Szikora Kálmán gépkocsi- vezető ezen a héten már másodszor fordul meg a könyvtárban. Nem megy el üres kézzel egyetlen alkalommal sem.

— 1800 kötet könyv em van — világosít fel Prims Ferencné. — ötszáz beiratkozott olvasóm viszi a könyvet. A vállalat évente tízezer forintot fordít a könyvtár támogatására. Szép kis összeg. De kell is nagyon, mert a vállalat munkahelyein 19 vándorkönyvtár működik.

Amíg az oívasókartonok között nézelődöm, Imre bácsi asztalához újabb vendég ül le: Foltón József, az Építőipari Szál! lítási Vállalat kirendeltségvezetője. Ö is a szállás lakója, családja Pesten él.

Arról kezdenek beszélgetni, hogy be kellene vezetni valami új módszert. Sok ember ugyanis, aki ide kerül, hadilábon áll a renddel. Sokan nincsenek hozzászokva a fürdőszobához és az angol WC-hez. Emeletenként hetente tartanak majd egy házirend-félórát, hogy rendre szoktassák az arra rászorulókat. Mert az emberek nem elég rendszeretők és nem elég pontosak.

Fönt az emeleti folyosókon zsibong már az esti élet. Az asztalitenisz hívei a kaucsuk- labdát verik két asztalnál. A főzőszobában többen vacsorát készítenek. Az építőmuhkás régtől fogva megszokta, hogy maga főzi vacsoráját.

Ám az ebédlőben valamire készülnek. Egymás mellé sorakoznak a székek, vászon kerül a színpadfüggöny elé.

Hetente egy alkalommal filmet vetítenek a szálláson. Helybe jön a mozi.

Jóljárt Imre is szedelőzködik. Nagyon szereti a mozit. Mire beér a terembe, már alig van hely. De neki fenntartanak egyet, minden előadáson.

Távol az otthontól, munkás- szálláson, házakat építő emberek, akik hetente egyszer vonatra szállnak. Sokan immár évek óta. Imre bácsi tizenhat éve. Ebből a kényelmes, szép otthonból hazamegy a másikba, az alpári családi otthonba. Egyik helyen sem idegen: mindenütt meleg fészek várja.

Balogh József

Negyvenhét éve alakult meg a Kommunisták Magyarországi Pártja

1918-ban november 24-én alakult meg a Kommunisták Magyarországi Pártja. Már hetekkel előtte folyt az új párt létrehozására irányuló nagyarányú szervező munka.

Az egykori novemberi napok eseményei, a burzsoázia sorozatos támadásai, a jobboldali munkásvezérek árulása, felnyitotta a tömegek szemét, s a három forradalmi csoportosulás, Lenin magyar tanítványainak céltudatos irányításával, az erők forradalmi egyesítésének útjára lépett. A korábban aggodalmaskodó, becsületes szocialisták is felismerték: a munkásosztálynak csak forradalmi párt által vezetett egysége lehet a szocialista társadalomért meginduló küzdelem tartós alapja. Ez a felismerés adta meg a lökést a végső elhatározáshoz. A Kommunisták Magyarországi Pártja megalakulása felmérhetetlen hatást gyakorolt az eseményekre, amelyek 1919. márciusában odáig értek, hogy megszületett a Magyar Tanácsköztársaság, az első magyar munkás-paraszt hatalom.

A párthoz alakulásától kezdve szinte napról napra jelentős erők csatlakoztak, az Ady megénekelte „új, friss seregek”, amelyeket a történelmi sorsforduló, a roppant változás, az új magyar élet lehetősége lelkesített. A kommunistákhoz csatlakoztak a szociáldemokrata párt és a szakszervezeti mozgalom legnépszerűbb vezető emberei: az országszerte ismert építő- munkás Bokáriyi Dezső, Hamburger Jenő, a Zala megyei ez- redorvos. Latinka Sándor, a somogyi tanító, Landler Jenő, a vasutasok népszerű vezetője, Nyisztor György, a harcos földmunkás, a tavaly Moszkvában elhunyt közgazdásztudós, az akkor még fiatal Varga Jenő és még nagyon sokan.

Pártunk tiszteletteljes megbecsüléssel őrzi az 1918-as november eseményeinek emlékét, hagyományait. Azok, akik a történelmi események szemtanúi és részesei voltak. s akik ma is itt élnek köztünk, elmondhatják, milyen tiszta lángolás, milyen nagy elszántság, céltudatosság és erő élt a harcra gyülekező munkások, szegényparasztok, haladó értelmiségiek ezreiben, azokban a negyvenhét esztendővel ezelőtti hetekben, hónapokban.

Szocialista országok együttműködése

1965. november lö—20. között Moszkvában a kozmikus térség békés célokat szolgáló tudományos kutatásában és felhasználásában való együttműködésről tanácskozást tartottak a következő szocialista országok képviselői: Bolgár Népköztársaság,

Nagyszámú érdeklődő

Az Országos Takarékpénztár és a SZÖVOSZ szeptemberben vezette be az új hitelformát, a háztáji termelés növelését elősegítő mezőgazdasági hitelt. Az OTP hitelezési főosztályának tájékoztatása szerint az első hónapban 400 kérelemre hárommillió forintot folyósítottak. Októberben megnégyszereződött ez

a mezőgazdasági hitel.

Az érdeklődők nagy száma arra enged következtetni, hogy a tavaszra megélénkül a forgalom. Az OTP egyébként nem zárta le a mezőgazdasági hitelkereteket. A télen is felhasználható beruházásokra ezután is folyamatosan adnak mezőgazda- sági kölcsönt. (MTI)

Csehszlovák Szocialista Köztársaság, Kubai Köztársaság, Lengyel Népköztársaság, Magyar Népköztársaság. Mongol Nép- köztársaság, Román Szocialista Köztársaság és a Szovjetunió.

A tanácskozás részvevői készségüket nyilvánították . arra. hogy fejleszteni kívánják a szocialista országok közötti együttműködést ebben a fontos és nagy jövő előtt álló. tudományágban. Annak a meggyőződésüknek adtak kifejezést, hogy a kozmikus térség békés célokat szolgáló tudományos kutatására és felhasználására tett közös szocialista erőfeszítések elősegítik majd ezen a területen a nemzetközi együttműködést, és nagymértékben hozzájárulnak a tudomány fejlődéséhez, az egész emberiség javára. (MTI)

Kalandot kergetők

— Meditáció a „Szerelmes biciklisták“-ról —

Szinte szimbolikus volt a ^ film kezdő képsora is. Persze, érdekes módon, ez a végén jutott eszünkbe. A két pesti fiatalember, a pályakezdő s utolsó „szabad’* vakációját töltő tanár és öccse, a diák — mindent előkészített már a nagy bicikli- útra. Mikor házuk elé megérkezik harmadik társuk, a borot- válatlan festő, indulnak a szobába, hogy elbúcsúzzanak az öregektől. Késő este van. Az elsötétített szobában nagy hangerőre állítva bömböl a televízió. Valami koncertet közvetítenek. Papa. mama mellre bukott fejjel alszik a két fotelban. A nagyobbik fiú kikapcsolja a készüléket. Csend lesz, s a gyerekek lábujjhegyen kivonulnak.

Otthon, szülők. Pest — maradnak. A nárom biciklista nekivág a balatoni országúinak, a teljesen kötetlen túrának. Nincs szabályosan megtervezett program, hol pihennek, hol esznek, hol alszanak. Nincs semmi más cél, csak hogy a Balaton mellett a lehető legkellemesebben töltsék el a vakációt. Minden véletlenszerű, tehát már ez is külön izgalmat jelent.

Mikor a Balatonhoz érnek, lezajlik az első találkozásuk hozzájuk hasonló fiúkkal, lányokkal. Nagyon valósághű az a rögtönzötten eredeti purparlé. melyet a „tengerparti” nyüzsgésben cifsszű&odiódó fiatalok pár

percen át folytatnak. Benne van a céltalan szócsatában is az az elektromos töltés, amely véletlen csoportok véletlen ütközését kíséri. Ebben is „észnél kell lenni”, különben alulmarad, aki — ha korszerűnek ható közhelyekkel is — nem tud riposztozni.

A ztán mindjobban felfedezte az ember a kedves, Igazi és fanyar humorral ízesített filmnek másik vonalát is. Ebben az iramos, rendkívül változatos irányú mozgásban, melyben a fiatalok bizonyos réteged élnek, szabad időt töltenek, szinte magukra vállalt szükség az eredetieskedés. Nagyvárosból, vidéki központokból, falvakból összeáramlott lányok, fiúk színes, lármás, friss, szép forgataga szállta meg a fövenyt, a vizet, a mezőt és erdőt, a mólókat, csónakokat és a luxusvillák közötti terepet.

Mai életünk egyik jellegzetes, új arculatát is tükrözi ez az érdekes, csapongó formája a vakációzásnak.

Szüntelen és mind szélesebb mozgásban van egész társadalmunk a felszabadulás óta. Egyre több ifjú távolodik mind messzebbre attól az életformától, amely a mai felnőttek egykori fiatalságát jelentette. Régen, ahol született, élt, tanult az ember, ott építette későbbi

egzisztenciáját. Nap mint nap a szülői ház fedele várta, szemmel tartotta útját a család, a rokonság, a szomszédság, s megvoltak az értékrendnek azok a normái, melyek alapján községe, városa előtt hírnévre tett szert. Zártabb, körülhatároltabb világban kellett becsületet szereznie, s aszerint is élnie, ahogyan megismerték.

Ma kitágult a világ. A fiatalok eléggé kikerülnek a szülők, a szomszédok, helységük ellenőrzése alól. Mód nyílik sokféle magatartásra. Gyorsabb, átmenetibb, rövidebb kapcsolatok alakulnak ki az emberek, fiatal lányok, fiúk között is.

fi ogyan lehet ebben köny- nyebben, gyorsabban érvényesülni? Csatlakozni a hangadókhoz, majmolni a hóbortos divatutánzókat, brutálisnak lenni, „hősnek” szexuális téren, merésznek szellemiekben, ha amúgy is van sütnivaló — meg minden, ami az eredeti egyéniség hitét, vagy csak látszatát is biztosítja.

így örökké támadó ..intellektus” a Szerelmes biciklisták tanárja, aki okosan szór, vág, hadakozik, „nemzedéki csatározá-. sokat” folytat. „Rekordidő alatt*’ övé a diáklány, akit huszonnégy órán belül már az apja szobájának ablaka alatt csókol, így hord szakállt az ifjú festő, aki rusztikus, súlyos „életfilozófiájával” helyenként hatvanévesen józan.

Mikor máí-már hajlamosak vagyunk elhinni, hogy a borotvaéles eszű kezdő tanár, s a „Nagy Mű”-höz élményeket

gyűjtő, önkritikus festő kívül áll olyan hétköznapi emberi kapcsolatokból, ahol az érzelmeknek is van meghatározó szerepük, megértjük a kedves csalást. Mindez csak póz volt, rosz- szul értelmezett korszerűség jegyében. Mert hiszen például a mi hányavetien értelmes, női szíveket rabló, pimaszos jóképű tanárunk is olyan kétségbeeséssel kap az elveszített igaz érzelmek, a tiszta szerelem után, hogy egyszerűen megható. Az, a kis hármasszövetség morális érzékenysége, amikor „bosszút lihegve” indulnak elszámolásra a dundi kis szakácsnőt, a festő szerelmét „államérdekből”, mutatós idomaiért kiemelő vendéglátó-vezető ellen.

A kosak, emberségesek, érzelemgazdagok ezek a „szerelmes biciklista’*-fajta fiatalok, fiúk és lányok. Nem „nagy eszmények” hiányát kell kifogásolnunk ezen a kellemes, vidám filmen. Inkább azon gondolkodjunk, hogyan hozzuk közelebb a „kívülálló” ifjakat a szervezett közösséghez, ifjúsági szervezetekbe, ahol megismerhetik az élet igazi eszményeit. Azokat a jellemvonásokat, erényeket. melyeket csak az értelmi- leg-érzelmileg harmonikus közösség fejleszt ki az emberben. Ezek adnak igazi biztonságot, ezek birtokában értik meg, hogy véletlen, esetleges emberi kapcsolatokra jövőt nem lehet építeni. A közösségi ember a fiatalság elmúlásával is erős marad.

Tóth István