Petőfi Népe, 1965. november (20. évfolyam, 258-282. szám)

1965-11-21 / 275. szám

Értelmiségiek a közös célokért sorozatot, mint a nők ákadémiá- ja, szülők akadémiája, s hason­lók. Később azonban természe­tesen itt is egyre nágyobb igé­nyű, a hely gazdasági szükség­leteinek megfelelő továbbképző sorozatokra igyekszünk áttér­ni, amilyen a tsz-akadémia, vagy a munkás-akadémia. Erre biztat bennünket az is, hogy az idén már társulatunk keretei kö­zött zajlanak a mezőgazdasági szakképzés előkészítő tanfolya­mai. Ez nyilvánvalóan azzal a kötelezettséggel jár, hogy falusi munkánk egyéb ágaival is igye­kezzünk előkészíteni a talajt a következő évek tanfolyamai szá­mára. — A TIT munkájának ha­tása igen nagy, sok tízezer embert érint a megyében. Ez azonban a munkának csak egyik oldala, ha szabad azt mondani: a kifelé ható irány. Hogyan foglalkozik emellett a TIT saját tagjaival, az em­lített 1200 értelmiségivel? — Valóban, a munkánk ket­tős jellegű. Fő célkitűzésünk a formában, tartalomban egyre magasabb igényű ismeretterjesz­tés, a munkásakadémiák és a tsz-akadémiák rendszerének bő­vítése. Befelé ható célkitűzésünk viszont: lehetőséget teremteni a megye értelmiségének, hogy lé­pést tartson a tudományok fej­lődésével. hogy szüntelenül tá­jékozódjék. (Ennek egyik jól be­vált módszere az előadói konfe­renciák rendszere.) Tehát nem­csak abban segítjük tagjainkat, hogy korszerűbben tudjanak ismereteket terjeszteni, hanem abban is, hogy saját tudásukat, képzettségüket korszerű színvo­nalon tartsák. Egyúttal erősöd­jék szocialista tudatuk, így egyre alkalmasabbá váljanak egyrészt a munkakörük ellátá­sára, másrészt a TIT-nek, mint tömegszervezetnek jellegéből fa­kadó feladatokra. Tevékenysé­günknek ez a befelé ható oldala igen fontos a jövő szempontjá­ból. mert meggyőződésem, hogy Báes-Kiskun megyében még na­gyon sok feltáratlan tartalék rejlik munkánk számára. — Befejezésül szeretnénk a TIT tevékenységéhez, valamint Madarász elvtárs személyes munkájához is további sikere­ket kívánni és gratulálni a ki­tüntetéséhez. — A kitüntetés jólesik — fe­lelte —. de csak részben vehe­tem elismerésnek, másrészt a bi­zalom jelének tartom a jövőre, A megyei elnökség nevében is Ígérhetem, hogy ennek a biza­lomnak igyekszünk megfelelni. —HP ---Ó — Mozgalmas 12 esztendő volt — mondotta. A társadalomban végbement változások természe­tesen a szervezet életében is tükröződtek. Nem is könnyű számba venni. Nem is könnyű ban 300 volt a taglétszámunk, ez máig megnégyszereződött. Akkor évente mintegy ezer elő­adást tartottunk. Az utóbbi években viszont évente 5 és fél, 6 ezer előadás hangzik el a me­gyében. Ma már valamennyi já­rásban vannak szervezeteink. Kecskeméten és Baján külön városi szervezet is alakult. Sok községben is megszerveztük a TIT-csoportokat. Természetesen nagy a fejlődés a munka tartal­mi vonatkozásaiban is. Kezdet­ben túlnyomórészt egyes előadá­sokat tartottunk, a lehetőségeket erőnk és a várható érdeklődés szabta meg. Ma már az előadá­sok nagyobbik hányada sorozat- jellegű, céltudatos tematika kö­ti össze őket. Népszerű lett a szabadegyetem-sorozat. egyre több a tsz- és munkásakadémia, külön szakosztályunk alakult az országjárók számára, mindenütt indultak nyelvtanfolyamok és számos helyen működik film­klub. még falvakban és tanyai körzetekben is. — Az ismeretterjesztés munkásai eleinte tudomá­sunk szerint többnyire a pe­dagógusok voltak. Mennyi­ben változott a helyzet eb­ben a tekintetben, s hogyan kapcsolódott be a társulat munkájába az értelmiség többi rétege? — Természetesen ma is a leg­nagyobb számban a pedagógu­sok képviselik az értelmiséget a TIT-ben. hiszen ők alkotják az értelmiség legnagyobb cso­portját. A megyében a szellemi munkások mintegy fele tanító és tanár. A pedagógusokon kívül azonban számos jogász is dol­gozik a TIT-ben. s egyre több agrárértelmiségi és orvos vesz részt a munkánkban. Jelenleg tagságunk 21 százaléka agrárér­telmiségi, 12 százaléka pedig or­vos. Éppen ezeknek az értel­miségi köröknek az aktivizá­lódása tette lehetővé munkánk­ban a tematikai gazdagodást és a magasabb színvonalat... De feltétlenül utalnom kell rá, hogy sem a munka növekvő eredmé­nyeit, sem az értelmiség érdek­lődésének fejlődését nem érhet­tük volna el, ha nem tekintenék a társadalom szempontjából je­lentős tevékenységnek a TIT működését a párt- és tanácsi szervek, a társadalmi és tömeg­szervezetek. Valamennyiükke] jók a kapcsolataink, a ösztönzé­süknek. támogatásuknak fontos szerepe van abban, hogy a TIT megbecsült tömegszervezet lett Itt szeretném még megemlíteni ma már szorosak kapcsolataink a tudományos kutatókkal is. A megyében de nagy hírű kutatók dolgoznak a mezőgazdasági tudományok különféle területein. Jó néhány szerző tanulmányának, cikkei­nek publikálásához és terjeszté­séhez járultunk hozzá a magunk erejével, s úgy érezzük, a lehe­tőségek határain belül az to- vábra is fontos kötelességünk. — A TIT tevékenysége te- hát ma már valóban az élet minden területére kihat. A A társulat jellegéből követke­zik, hogy igen nagyok a fel" adatai a Központi Bizottság ideológiai irányelvének való­ra váltásában. Hogyan tükrö­ződik ez a jövő terveiben? — Nemcsak behatoltunk a szellemi élet és az ismeretek, a műveltség terjesztésének min­den fontos területére, hanem munkánk szerves részévé vált a tudatformálásnak. Az ideológiai irányelvek most újabb lendüle­tet ad egész tevékenységünknek és segít a célokat tisztázni. Hosszú Ideig például harcoltunk az 50 százalékos arányért, a társadalomtudományi és termé­szettudományos ismeretterjesz­tés egyensúlyáért, s ez nem volt könnyű, mert a közönség na­gyobb része szívesebben hallgat irodalmi, képzőművészeti, peda­gógiai előadásokat, semmint szakmaiakat. Ez a célkitűzés ma sem változott, de nem ragasz­kodunk hozzá mereven. Ahol még meg kell nyerni az embere­ket. ahol mintegy hozzá kell szoktatni őket az ismeretterjesz­tő előadásokhoz — főképp a ta­nyavilágra és a falusi lakosság­ra gondolok — ott az ismeret­terjesztésnek ez az alapképzett­séget nem kívánó népszerű for­mája legyen túlsúlyban. Mond­hatnám: szellemi talajelőkészí­tésnek továbbra is meg kell tar­tanunk ezt a formát, s az olyan Forog a lemez Forog ez a fekete lemez Men, ahol ülök a világ közepén gyönyörű muzsikát sír a pici tű s a hangokból gótikus csarnok emelkedik fölém. és benépesül ez a forgó palota, mely pillanatonként semmivé válik de ugyanakkor újra felépül, vele forognak a gondok, az emlékek az álmok, hogy a fej már szinte beleszédül. Forognak a szikár napszámosok vállukon tarisznya, hatalmas bajszuk lelóg az űrbe csorbult kapájukra az emlékek gyámánipora rakódik szuette cit érájuk úgy zeng, mint Orfeusz hegedűje. S megindulnak a tengerisorok selymesen, üszkösen, zöld kardokkal aranyló, göcsörtös buzogánnyal viharzó kavargásuk így vonul a zsellérek után az évszázadokon álteá. Jönnek a sörényes társak, a lovak is repedt patájuk cuppogva merül a sárba esővert dűlőutakon bodrozódik róluk az angyalhaj-ezüst pára. Ügy forognak itt köröttem megnyúlt testtel, lobogó farokkal, mint vásári társuk s belevegyül az omló muzsikába fájdalmas nyihogámk. Mert nincs bocsánat a mi vétkeinkért. amiket ellenük elkövettünk: borotvaéles herélőkések a vér sugallta indulatokat fékező zablák s büszke nyakukba eltéphetetlen igát vetettünk. Hányszor vetettem én is a kopott hámot az alázatosan álló kis szürke nyakába, míg apám kimért metronóm ütésekkel a kaszát kalapálta... aztán indultunk a gyérfényű hajnalon várt a vadszedres búzatábla. Délben asszonyok telepedtek a dvifa alá hatalmas testük fénylett a verítéktől szemérmetlenül elterültek aztán és aludtak fűszeres illat hullt rájuk a lombról, a diófa sokezer leveléről. Itt forgatja most ókét is körülöttem a fekete lemez, az emlékeket kavaró muzsika árja, látom mezítlábas nyomukat a porban néha harangként leng szoknyájuk a csípő ritmusára. Itt forogsz te is körülöttem a szeleknek, kitárt nagybimbós, tejszagú mellel egyik kezedben élénk mezei virágcsokor katicabogarat emelsz a magasba másik tenyereddel. Itt úszol körülöttem, te örök társ, mégis elérhetetlen tudom e a neved, és láttalak e má. vagy csak fájdalmas vonzásod delejez engem? Forog a mindenség. Az orgona hatalmas bazalt-oszlop sípjai szólnak, forog a mindenség, fénytengelye suhog, fényküllői ragyognak. Az éjszaka domborodó hasán már tapintható az embrió-holnap. Gál Sándor Bozsó János: Dülőút KÁTYÚ öregember, beragadt a sárba. Toporog, s a sár cuppog, akár a tészta, melyet épp dagaszt a pék. Csöpöget az eső fűre, fára. könnyeznek a szőlővenyigék. MAr a csizma besüllyedt bokáig. A vizes ló meleg után vágyik, bámészan néz egy borzas kakast. Kesereg az öreg, s arra gondol, megéri-e. hogy itt majd betonból lesz az út, s átkot már nem fa­kaszt? Bajuszán kis esőszem-sörétek guruinak le, mint virgonc higany. Legény susog búvá kedvesének nylkorduló, sötét kapuban. Ám, hirtelen — tán varázsütésre — fény fakad a villanyokban végig. Az öreg, a lány meg a legényke árnyékukat lopva végigmérik. Világos át, jól látszik a kátyú. De eltűnik egyszer majd az is. Rándul a ló, a lőcsnek meg hátul nekifeszül az öreg kocsis. Polgár István y Bács-Kiskun megyében ma már több mint 1200 értelmiségi tömörül a TIT szervezeteiben, s évente mintegy hatezer elő­adást tartanak a tanyáktól az üzemekig a lakosság valamennyi rétegének. Az eredményekben nagy szerepe van a megyei elnök­ség átgondolt, céltudatos munkájának, annak a felismerésnek, hogy az ismeretterjesztés mindenekelőtt a gyakorlati élet köve­telményeihez igazodjon, s egyik legfontosabb feladatnak a szak­mai műveltség fejlesztését tekintse. A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat megyei szervezete 1953-ban alakult. Azóta tagja, s hét éve elnöke Madarász László elvtárs. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom ünnepén az idén Bugát Pál emlékéremmel (a hazai ismeretterjesztés nagy alakjának, a Természettudományi Társaság megszervezőjének és első elnökének emlékére alapított kitüntetéssel) jutalmazta a TIT Országos Elnöksége. Ebből az alkalomból az elmúlt 12 esztendő eredményeiről, s a most induló évad feladatairól érdeklődtünk Madarász elvtárs- tól. Beszélgetés Madarász László elvtárssal, a TIT megyei elnökével

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents