Petőfi Népe, 1965. november (20. évfolyam, 258-282. szám)

1965-11-19 / 273. szám

188S. november M, pAitel Sl oldal A MÁV kisebb forgalmú vál­lalatokhoz kísérletképpen gu­mikerekű vagonszállító kocsival küldi a szállításhoz szükséges vasúti teherkocsikat. A vasút beszerzett egy negyven tonnás 24 kerekű pótkocsit, amelyre a vágányról felhúzzák a vagont, s így a pályaudvarról gumikere­keken gördül a szállíttató vál­Gazdaság és ideológia a kalocsai járásban RCgzftlk a vagont a szállítókocsin. Furcsa látvány az utcán gördülő vagon. , (MTI Foto — Lajos György l'elv.) A kalocsai járás termelő­szövetkezeteinek helyzete az el­múlt években sokat foglalkoz­tatta a párt és állami vezető­ket, az egész megye közvéle­ményét. 1963-ban 20.9 millió forint mérleghiány jelentkezett a járás termelőszövetkezeteiben. 1964. január 21-én a megyei párt-végrehajtóbizottság megtár­gyalta a kalocsai járás mezőgaz­daságának helyzetét és legfőbb feladatként jelölte meg a ter­melőszövetkezetek megszilárdí­tását. A kalocsai járási pártbizott­ság ennek alapján felülvizsgál­ta saját irányító tevékenységét és egyben intézkedéseket hozott, hogy a pártszervezetek terme­lést szervező munkáia javuljon. A párt-végrehajtóbizottság megtárgyalta Homokmégy, Szak­mar. öregcsertő, Géderlak, Or­das. Hajós. Foktő és Dunapataj községi, valamint termelőszövet­kezeti pártvezetőségének tevé­kenységét és a helyzet teljes is­meretében nyújtott útmutatást a további tennivalókhoz. A végrehajtó bizottság a já­rási tanács végrehajtó bizottsá­gával együttműködve igyeke­zett az elmúlt: időszak alatt a termelőszövetkezetek vezetésé­nek szakmai színvonalát emel­ni. Hetven mezőgazdasági szak ■ ember került különböző beosz­tásba a közös gazdaságokban. Ennek eredményeként a legtöbb termelőszövetkezet megfelelő felkészültségű szakvezetővel ren­delkezik. Az elmúlt évi párt­vezetőségi újjáválasztások szin­tén elősegítették a vezetés szín­vonalának növelését. A járási pártbizottság a kö­zelmúltban megtárgyalta a ter­melőszövetkezetek pártszerveze­teinek termelésszervező munká­ját és megállapította, hogy min­denütt rendszeresen ellenőrzik a termelőszövetkezetek éves ter­melési és pénzügyi tervét, a ne­gyedévi pénzügyi felmérések eredményeit, az időszerű mun­kákra való felkészülést és a ter­melőszövetkezet egy-egy üzem- ágának helyzetét, a jövedelem- elosztás kérdéseit. Mindebből következik, hogy az adott gaz­daság helyzetével összefüggő fontos- kérdéseket, minden párt- szervezet jól ismeri. Külön sze­Csütörtök. A tisza- kéoskei állomás rakte- rületén zajos a világ. Az SZÁMVETÉS ségére is, aki a süldőát­vételnél nézelődik. Nem sokat gondolkozik. — Ha megvolna a földem, 4 hold szántót, 1 hold szólót vittem De, ah Kor se etneK joDoan, mint most. Igaz, a nyugdíj nem sok, 260 forint havonta. Lehetne több, de fő, hogy már van. Parasztnak ilyen sose volt. s ez csak több lehet idővel. Ahogy megyünk feljebb az ország dol­gával. Mert csak haladunk. .. Meg kell nézni a mi szövetkezetünket. Pár esztendeje még csak 19 forintot ért egy munkaegység, 1964-ben meg negyvenet... Hirtelen megszakad a beszéd, egy fürge, ősz ember halad el mellettünk. Biciklijét tolja. — Itt ez a másik vén nyugdíjas — szól rá tréfásan Csikós Ferenc. — Te se álltái jobban egyéni korodban, mint most, ugye? — kapcsolja be őt is átmenetileg a témába. — Az biztos, hogy nem — felel az öreg meg­győződéssel, s illendően megáll pár pillanatra, bár látszik, sietős a dolga. — Ma is kapok cu­korrépát, takarmányrépát — százalékra. Azért a nyugdíjat emelhetnék... — jegyzi meg elme­nőben. Nehezen hiszi az idegen, hogy ez az idős, mozgékony ember, aki százalékos répáért megy, nyolcvanhat esztendős. — Meg aztán a háztáji föld is hoz évente 12 ezer forintot — folytatja a tsz-gazda a saját helyzetével. — Kukoricát, krumplit, tököt, ta­karmányrépát termelek rajta,.. Megvan 3—4 mázsa krumplink, fűszerpaprikánk, zöldségünk, amennyi kell. Na, meg a 3 és fél—4 hektó borocska... Elhallgat. Most arra figyel, hogy egy teher­autónyi süldő elindul a karámtól a vagonok felé. — Meg a két tehén is jelent húszezer forin­tot. Mert, annyit általában tartok évenként... Hát, azért nyugdíjkorban meg lehet ebből él­degélni. Tóth István retném kiemelni, hogy a terme­lőszövetkezetek negyedéves pénzügyi felülvizsgálatait min­den esetben értékelik a párt- alapszervezetek. Figyelemmel kí­sérik az egyes bevételi kiesése­ket és azok pótlására javasla­tot tesznek a gazdasági veze­tőknek. Igyekeznek csökkenteni a várható mérleghiányt. (Sajnos, az idén a száj- és körömfájás, a belvizek sok kárt tettek. Több millió forintos kiesést okoztak a paprikaföldeken az októberi fagyok.) Pártszervezeteink többsége eredményesen működik együtt a párton kívüli aktívákkal, aki­ket rendszeresen tájékoztat a fő kérdésekről. A pártvezetőség új- jáválasztása óta minden alap­szervezetnél érvényesül, hogy a kommunistáknak konkrét párt­megbízatásuk van. amely a ter­melőszövetkezet egy-egy bizott­ságán belüli munkát, vagy ter­melési feladatot ielent. A párt- alapszervezetek ellenőrzik eze­ket a megbízásokat, és nemegy­szer új feladatokat adnak a kommunistáknak. A gazdálkodás megjaví­tásával összefügg az ideológiai munka. Pártszervezeteink tag­gyűlésen tárgyalták meg a Köz­ponti Bizottság eszmei irányel­veit és szinte mindenütt szen­vedélyes vita alakult ki. Ho- mokmégyen hangoztatták, hogy több gondot kel) fordítani a párttagság eszmei nevelésére, hogy a tudatosabb hirdetői le­gyenek a párt politiká.iának. Te­hát a pártoktatással többet kell törődni. Ezt másutt is felvetet­ték. Ez a járási párt-végrehajtó­bizottságot is figyelmeztette, hogy jobban ellenőrizze a párt­tagság, a pártoktatás helyzetét. Az 1965—1966-os oktatási évben a felnőtt lakosság 28 százalékát tervezzük bevonni a pártokta­tásba az elmúlt évi 11 százalék­kal szemben. Szélesebb körben, társadalmi rétegenként feldolgozásra kerül az ideológiai irányelvekből szár­mazó számos feladat. Ezekről négy előadást tartunk például az értelmiségieknek. Az ideofógiai irányelvek­kel kapcsolatos vita során olyan tapasztalatunk is van. mintha egyesek lebecsülnék a tudatfor­málásban eddig elért eredmé­nyeinket. Ez helytelen, mert el kell ismernünk, hogy a mező- gazdaság szocialista átszervezé­sével a termelőszövetkezeti pa­rasztság is változott. Az más kérdés, hogy egyesek elmarad­tak — a körülményekhez viszo­nyítva — a gondolkodásban. Megszűnt például a korábbi évtizedekben tapasztalható nem­zetiségi gyűlölködés Dusnokon, Bátyán. Hajóson, Miskén. Ezek­ben a községekben azelőtt nem­Hóban szüretelnek Tokaj hegy alján Tokajhegyalja világhírű bor­termő vidékén, a Tarcali és a Tolcsvai Állami Gazdaság, va­lamint a szőlészeti kutató inté­zet egyes tábláin még mintegy 200 holdról kell leszedni a sző­lőfürtöket. A gumicsizmás, vat­takabátos szüretelők 5—8 centi­méteres hóval borított hegyol­dalakon dolgoznak, és venyigé­ből rakott „tábortűznél” pihe­nik ki a szedés, puttonyozás fá­radalmait. Utoljára 1945-ben szüreteltek téli hőesésben To- kajhegyalján. A szakemberek szerint a hirtelen jött tél nem ártott a tőikén maradt fürtök­nek. zetiségi alapon is megosztották a lakosságot. Van tehát előrelépés a tu­datformálásban, és a türelmetle­neket arra kérjük, hogy kitartó, alapos felvilágosító munkával segítsék a párt ez irányú po­litikáját. Arra törekszünk, hogy az eszmei irányelvekkel kapcso­latos nevelő munka állandó le­gyen a járásunkban. Pártszervezeteinkkel együtt azon munkálkodunk, hogy a ka­locsai járás termelőszövetkeze­tei elérjék a megyei termelő­szövetkezetek átlagos színvona­lát, javuljon az eszmei nevelő • munka, hogy ezzel is elősegít­sük az egységes paraszti osztály kialakulását. KÖRÖS GÁSPÁR a kalocsai járási pártbizottság első titkára Fűtés - a levegőbe Ha ön azt hiszi tisztelt olva­só, hogy mi energiahordozókban szegény ország vagyunk és fo­gunkhoz kell verni a drága SZen5t’ akkor nagyon téved. Jöjjön el Kecskemétre, ponto­sabban a Leninvárosba és győ­ződjön meg róla a saját sze­mével, hogy még a levegő fűté­sét is megengedhetjük magunk­nak. Jómagam nemegyszer sétál­tam végig büszkeségtől dagadó kebellel amellett a nádpallóval álcázott árok mellett, amelyben a 2-es számú távfűtővezeték fek­szik — majdnem végig csupa­szon. Amerre elhalad kivírui a tavasz: széles sávban oivad a fagy. gőzölögnek a tócsák, kel­lemesen langyos a lég. Eredetileg persze, nem éppen ez lenne a funkciója a csőben keringő forró víznek, hanem a 6-os számú lakásszövetkezet la­kásainak a fűtése. No, de jut is, marad is. Az igaz, hogy az Ingatlanke­zelő Vállalat vezetői panaszkod­nak egy kicsit amiatt, hogy már októberben is többet költöttek a fűtésre vagy 35 ezer forinttal, mint kellett volna és a jelek szerint novemberben még ennél is nagyobb lesz a deficit, de mi az a néhány tízezer forint a vállalatnak, pláne a népgazda­ságnak. Természetesen, egészen más lenne a helyzet, ha szegények volnánk. Akkor kénytelenek lettünk volna lóhalálában szige­telni a vezetéket még a hideg idő beállta előtt. Így azonban teljesen felesleges elkapkodni a dolgot. Egyébként a szigetelés azért megy, megyeget, úgy kényelme­sen, akkurátusán. Öt-hat em­bert mindig lát az ember a cső körül matatni. A munka tem­pója kétségkívül tökéletesen ki­elégítő, ellenkező esetben ugyan­is a megyei beruházási iroda erélyesen követelné a szigetelés meggyorsítását, az ÉM Bács me­gyei Állami Építőipari Vállalat is szüntelenül sürgetné alvállal­kozóját az Országos Szakipari Vállalatot, hogy mozgósítson nagyobb erőt a munkára. Azonban — mint mondtam — semmi helye a nyugtalanságnak. Ha nem november végére, ak­kor december elejére, esetleg azutánra, kiskeddre vagy nagy- csütörtökre majdcsak befejezik a szigetelést derék munkásaink. Addig meg hadd fűtse a laká­sok mellett a levegőt is. A cin­kék, verebek és egyéb égi ma darak örömére. Elvégre megen­gedhetjük magunknak... Békés Hezsó emberi beszed, kurjongatas — maiacvisitassai, tehénbőgéssel keveredik. A mázsáló pavilon ka­rámjába lábuknál, fülüknél, farkuknál fogva rakosgatják a süldőket az állatforgalmi vállalat markos emberei, meg az állattulajdonosok. — Több nem lesz! — kiált az éppen soron le­vő rakomány gazdaasszonya, mikor öt fekete és szőke jószág lekerül a kocsiketrecből. — Azt a feketét, ott jobb szélen cseréljék ki! — mutat egyik süldőre a felvásárló, Fodor Im­re, a vállalat igen jó szemű alkalmazottja. — Nincs még meg annak a súlya. _ A gazdaasszony szó nélkül vétet le másikat. A szakértelemmel szemben nincs apelláta... A kintebbi csendesebb fertályon méla tehe­nek álldogálnak. Egyik szép verestarka egy vas­tag fatörzshöz kötve bámul az előtte elpuffogó Zetorra. Gazdája fentebb, a raktár ajtajának tá­maszkodva várakozik. Megismerkedünk. Csikós Ferenc, a helybeli Szabadság Tsz tagja. Nyug­díjas is. azért várja ilyen türelemmel, míg a marhaátvételre kerül sor. Pár szót vált mindenkivel, aki arra vetődik. Most éppen Tassi Lászlót kérdezi, mit hozott? — Szerződéses disznót... Leadom _már, mert megesz bennünket — mondja. — Még jó, hogy’ van tök elég. — Akkor jó löttyedt a húsa. — No, azért kapott az mást is. — Akkor majd lesz belőle jó hetven forintos szalámi, .. Ebben némi célzás van az „örök paraszti problémára. Az átvételi ár kévés ahhoz kepest, ahogyan a fogyasztó megfizeti az üzletben vá­sárolt húst, terméket. _ Ez az egy tehene van? — térünk a kikö­tött jószágra. — K ettő volt. A másikat elvitte a télén a száj- és körömfájás. — Hogyan élnek? — intek feketeruhás fele­lalathoz, ki- vagy berakásra. Egyelőre kísérleti jelleggel a Kőbányai Hizlaló Állomásról négy vállalathoz juttatják el így a vagonokat, s most mérik fel a vagonkulival történő szál­lítás gazdaságosságát. Egy már biztos: ezzel a módszerré! nem kell a teherpályaudvartól a a vállalatig drága iparvágányt építeni. Dolgozik az első vagonkuli

Next

/
Thumbnails
Contents