Petőfi Népe, 1965. november (20. évfolyam, 258-282. szám)
1965-11-03 / 259. szám
1965. november 3, szerda 5. oldal A KISZ-titkár gondjai A néptömegek művészete KIS-IZSÁK nem község, hanem csupán külterülete Izsáknak. Csinos házak, miniatűr település. Van itt egy takaros művelődési otthon, öt éve építették nagyrészt az Aranyhomok Tsz költségén, de kaptak hozzá Kö- FÁ-t és társadalmi munka is fekszik benne. Mintegy ötkilométeres körzetben 250 családot Hónapokig pihentek a könyvek, sok volt a munka, kevés idő jutott olvasásra. Most már rendbe kell tenni a kis könyvtárat, hamarosan jelentkeznek az olvasók! szolgálna ki ez a kis „üzem”, ha — volna benne számottevő forgalom. De nincs, most akarják megindítani. Nagy részt vállalt ebben Aranyi Julika. a település KISZ- titkára. Julika csak pár hete ment férjhez és — máris egyedül van. Az ifjú férj távol, Komáromban dolgozik, lakatos; csak kéthetente jár haza. Ezért Julika magányossága. És — bár nem mindegy az asszonykának a közel vagy a távol, nem ez aggasztja elsősorban. Hiszen a férj hamarosan kap idehaza munkát, akkor itthon marad. MÁS GONDJAI vannak. Szeretnének már igazán hasznosat, értékeset alkotni a művelődés terén. Huszonegy tagja van itt a KISZ-nek, felerészben diákok, gimnazisták, akik Kecskemétre járnak be tanulni. Rájuk csak este hét után lehet számítani. A többi fiatal itt dolgozik az Aranyhomokban. Szép művelődési tervet készített az Aranyhomok Tsz, amelyben nagy szerepet szántak a klubmunkának és a színjátszó csoportnak. Húsztagú műkedvelő csoportjuk most van újraszervezés alatt. Novemberben indul náluk az ifjúsági akadémia. Szerteágazó az ismeretterjesztő programjuk, de a jelek szerint megvalósítható. — KÉT ÉVIG személyi problémák akadályozták itt a munkát és ez meg is látszott az „eredményeken”. Az emberek odaszoktak a fülöpszállási, fü- löpházá és izsáki művelődési otthonokhoz. Most a mi feladatunk. hogy hazahozzuk őket — mondja Marika, ö ugyan csak „jobbkeze” Aranyi László elnökhelyettes kultúrfelelősnek, de mivel a könyvtár és a művészeti ügyek az ő gondjait jelentik, átfogóan szeretne tevékenykedni a művelődési tervek megvalósításán. Igen, a könyvtár! KétszázötKezdődik a művelődés évadja, dús programú téli estéket kínálnak művelődési házaink. Tömegekre méretezett előadások, bálák, tanfolyamok szerepelnek a programban. Pincében a tüzelő a megye minden művelődési otthonában? Indulhatunk? Sajnos, nem. Mintegy 70 művelődési ház nagytermének fűtőberendezése olyan, hogy azokban — maximum 15 fokra fűt- hetők fel! — az egészség veszélyeztetése nélkül aligha lehet rendezvényeket tartani. Ezek a kultúrotthonok általában 1500 légköbméteresek. Gondoltak-e idejében a bajok elhárítására? Augusztus elején megrendelt a megyei tanács a Kecskeméti Vas- és Műszaki Nagykereskedelmi Vállalatnál negyven darab, nagyobb termek fűtésére alkalmas kályhát. A vállalat visszaigazolta a rendelést. Október elején azt az értesítést kapta a megyei tanács a nagykereskedelmi vállalattól: csak 10 kályhát tudnak szállítani. A művelődésügyi osztály szorult helyzetbe került, mert az augusztusban megrendelt negyven kályhán túl még 30-t akart rendelni. Mit mond a nagykereskedelmi vállalat? — Az augusztusi igénylés túl későn jött. A jövő évi igényiéven kötet sorakozik a polcokon, pár hónapig nemigen vették kézbe ezeket, mert sok volt a munka, mostanában teszik le a szüret fáradalmait. De már gyürkőznek a szakmunkásképzés elindítására, az is jelentékeny hangsúllyal szerepel tervükben, A téli időszak igen sok jó alkalmat ígér. Lesz-e elég ereje a vállalt feladatokkal megbirkózni? Az Arany homok művelődési programjának felét ebben a kis művelődési otthonban szeretnék megvalósítani, ez izmos munkát kíván. JULIKA gondjait enyhíti az, hogy az Aranyhomok Tsz vezetősége fontos feladatnak tekinti a művelődési tervek végrehajtását és éppen ezért nem hagyják magára a KISZ-titkárt. Tőzsér József párttitkár különösen sokat segít neki, de ezenkívül az izsáki művelődési háztól is hasznos segítséget kap. Balogh József SÉRT-nek a fővárosba. Mi nem rendezkedhetünk be közületi ellátásra, csupán összegyűjtjük a közületek rendeléseit és továbbítjuk a fővárosba. Hangsúlyozzuk; a jövő évi igényeket már leadtuk, ami azt is jelenti, hogy a megyei tanács a 40 kályha megrendelésével alaposan elkésett. Mi szívességből akartunk nekik segíteni. — Sajnos, nekünk csak a nagyközönség által használt szabvány kályhatípusok állnak rendelkezésünkre, ezeknek fűtési kapacitása mindössze 200—250 légköbméter. Nagyobb méretű kályhákat — előzetes és időben leadott rendelésre — a Zománcipari Művek Salgótarjáni Gyáregysége gyárt a szükséges mennyiségben. így fest a kérdés közelről. Itt a hideg és itt a téli művelődési szezon. Hideg lesz számos kultúrház nagyterme bizonnyal, mert most szaladgálni segítségért — késő. Mindenesetre tanulság a jövőre: a VASÉRT és a salgótarjáni kályhagyár is kötött tervszámmal dolgozik és azt idejében állítja össze. Azért is nem árt ezt hangsúlyozni, mert — mint azt a Vas- és a Műszaki Nagykereskedelmi Vállalat kecskeméti telepén elmondották —, iskolák, óvodák, vállalatok még most, október végén is naponta ostromolják őket nagy kapacitású kályhákért. B. J. seket már elküldtük a VAElkésett rendelés - hideg művelődési otthonok J GOLOVANOV POKÜivi'tNTUM XXI. — Elmondok mindent, a legapróbb részletekig. Igen, úgy kezdődött, hogy ellopta a noteszomat — mondta halkan, szinte suttogva Sabolin —, el akart veszejteni.-.-. Aztán felajánlotta. hogy utazzunk együtt külföldre. — Hogy-hogy utazzunk el? — kérdezte Nahimov. — Szóval, hogy szökjünk ki... Állandóan azzal az Igénnyel lépett fel, hogy mind újabb és újabb érdekes dolgokat meséljek neki... Persze, a munkámról. Mindent feljegyzett. „Ez lesz a második küldemény” — mondta. Szörnyű ez, tudom, szörnyű... — Hol vannak ezek a feljegyzések? — Azt mondta, hogy „megbízható helyen”... Vagyis Szófija Tolcsinszkajánál. a Távírda utcában. Egy órával ezután Szófija Tol- csinszkaja lépett a nyomozó szobájába. 10. ÚT AZ ÉJSZAKÁBAN Miután a nyomozók kihallgatták Szófija Tolcsinszkaját, vele együtt felkeresték a lakását, hogy a kém utolsó rejtekhelyé* is megtalálják. — Mindent elmondok, nincs titkolni valóm, semmi rosszat nem tettem. Itt étkezett, ivott nálam, gitározott... Szófija Tol- csinszkaja arca csak úgy iz- zott a felháborodástól. Hol a nyomozóra nézett, hol rám, hol meg a két szomszéd nőre. akiket behívtunk a házkutatáshoz. — Nyugodjék meg, Szófija Alekszejevna — mondta lágyan Roscsin, s leültette az idős asz- szonyt egy karosszékbe —, tudjuk, hogy nem tett semmi rosz- szat. De miután Anatolij Prohorov itt élt magánál, keresnünk kell bizonyos, minket nagyon érdeklő papírokat, amelyeket bizonyára önnél rejtegetett. — Igen, van ilyen — ugrott fel Szófija Tol Csinszkája — egy egész dosszié — a kóláival... A dossziéban valóban kották voltak. Lírai dalok. „Nemsokára eljössz hozzám tiszti köpenyedben” — olvastam a szöveget és akaratlanul elmosolyodtam. Valóban ebben jönnek hozzá, nemsokára. Újra csak kóták, semmi más. — Nos hát, mit tegyünk — mondta Roscsin, miután átnézte a dossziét —, nincs más hátra, bocsásson meg, de meg kell néznünk az egész lakást. — Tessék csak — mjndta készségesen Szófija Tolcsinszka- ja —, ha óhajtják, segíthetek. — Köszönöm — mondta mosolyogva Roscsin —, majd mi magunk... Vannak lakások, amelyekben csak úgy halmozzák a haszontalan, szükségtelen holmikat. Az ci szovjet jUnnia púk „Ha a film a néptömegeké lesz és ha a szocialista kultúra igazi művészeinek a kezébe kerül, a nép szellemi fölemelkedésének egyik leghatalmasabb eszközévé válik.” Lenin mondta ezt, emigrációja idején, egy baráti beszélgetés közben. Följegyezték, hogy szeretett moziba járni, s hogy — akárcsak Gorkij — rendkívül korán észrevette, micsoda kulturális lehetőségek rejlenek az akkor még meglehetősen kezdetleges A szovjet filmművészet hosz- szabb ideig tartó megtoroanús és útkeresés után az elmúlt években visszatért az első nagy virágkor eredményeihez és azoknak a nagy filmeknek értékeiből merített erőt, szerzett tanulságokat, amelyek azóta is a világ legjobb filmjei közé tartoznak. Az idei szovjet filmnapokon fölújítják azt az újabbkori szovjet filmet amely- lyel az új virágzás kezdetét számítani szokás. Ez a film Volt egyszer egy öregember... filmben. Nyilván nem véletlen, hogy a film történetének első, igazán átfogó művészi korszaka, a klasszikusok között mindmáig az első, éppen a szovjet filmművészet virágkora volt. Nem túlzás azt állítani, hogy a fiatal szovjetonszágot körülbilincselő blokád áttörésében a filmművészetnek ez a klasszikus korszaka különösen nagy és értékes szerepet játszott. Amikor a néphatalomról ellenségesen és gyűlölködve szóltak, a szovjet film hallatlan eredményeit — kénytelen-kelletlen, vagy örömmel — világszerte elismerték és irányadónak tartották. Eizenstein, Pudovkin és Dovzsenko — de különösen az első — olyan világhírnevet szerzett a szovjet művészetnek, amely évtizedeken át megőrizte ragyogását és mindmáig sok művészt ihletett meg. őszinteség és lelkesültség, a mondanivaló és a kifejezés teljes biztonsága jellemezte ezt a korszakot, a Potyemkin páncélos, az Október, a Régi és az új, Az anya, a Föld filmtörténeti korszakát. egyetlen válasz, hogy miért nem hajítják ki ezeket, rendszerint az, hogy „minek dobjuk ki, amikor itt vannak már húsz esztendeje”. Mindenféle kocátok, szobrocskák, zárak kulcs nélkül és kulcsok zárak nélkül, kiégett villanyvasaló, gombok, régi számlák, nyugták — lehetetlen mind felsorolni. Ilyen volt Szófija Tolcsinszkája lakása is. Itt megtalálni néhány papírdarabot. gigászi feladatnak tűnt. Roscsin átlapozott minden egyes könyvet, régi, elsárgult újságokat, belekukkantott a számtalan fiókba, megnézte a polcokat — sehol semmi. A fáradt Szófija Tolcsinszkaja egyre csak azt hajtogatta, hogy Toljának nem volt előtte semmi rejtegetnivalója, és fáradozásaink úgyis hiábavalóalt. Már- már arra gondoltam, hogy Sabolin összekavart valamit a vallomásában. amikor Roscsin egy aktatáskát talált. Olyan volt, mint a többi aktatáska. Elhasznált, fekete, két zárral. Kóták voltak benne, néhány újság, ceruza. Ez minden. (Folytatása következik) ivaiuKJzov müve, a szállnak, a darvak. Határkővolta helyes még akkor is, ha az új virágzás egyik-másik filmje — például A Negyvenedik, Csuhraj remeke — keletkezését tekintve megelőzte is. Az új virágba- borulás időszakára a népballa- dai hang jellemző (gondoljunk iakár az Emberi sorsra, akár a Tiszta égboltra, akár a Szomjúságra, a Hurrá nyaralva1- az Elmentem a nap után, vagy az Iván gyermekkora stilárisan különösen modern törekvéseire). Ez az irányzat eddigi csúcsát Csuhraj legszebb filmjében, a Ballada a katonáról ci- mű felejthetetlen remekművében érte el. Az idei szovjet filmnapok műsorán látható Csuhraj legújabb filmje, a Volt egyszer egy öregember..., amelv bizonyos tekintetben továbblépés ezen az úton. Csuhraj mind ez ideig múltbeli témákat dolgozott föl, habár kétségkívül nagyon is a mához szólva. A Volt egyszer egy öregember... ép- pen ezen a ponton szakad el a fejlődés eddigi vonalától és lép tovább: mai témához nyúl, napjainkban játszódik, közvetlenül ábrázolja a hétköznapok manapság előforduló problémáit. Grigorij Csuhraj mondanivalóját most is a bálládai, népmese ízű történetben adja elő; a mesés formát már a cím is sejteti. A mese-módszerből egyszerűség, tisztaság, kedves közvetlenség következik, Csuhraj útján halad az idei szovjet filmnapok első filmje is, A katona apja. A részletek hűséges, sokatmondó ábrázolása. egy-egy költői vonás — mint például a szőlőtőkére taposó tank jelenete — értékessé teszi ezt a valóban szép filmet, amely különben az idei moszkvai fesztiválon a legjobb színészi munka d""‘ -zerezte meg a főszereplő Szt.gu Zaka- riadzenak. Ezek a filmek mind egy-egy nagy lépést jelentenek azon az úton, amelyen Lenin a filmművészet önmagára-találását, a nép szellemi fölemelkedésében vitt nagy szerepét megjósolta: a szocialista kultúra avatott, tehetséges művészeinek kezében a film így lesz valóban a néptömegek művészetévé. • Zay László
