Petőfi Népe, 1965. november (20. évfolyam, 258-282. szám)

1965-11-03 / 259. szám

1965. november 3, szerda 5. oldal A KISZ-titkár gondjai A néptömegek művészete KIS-IZSÁK nem község, ha­nem csupán külterülete Izsák­nak. Csinos házak, miniatűr te­lepülés. Van itt egy takaros mű­velődési otthon, öt éve építették nagyrészt az Aranyhomok Tsz költségén, de kaptak hozzá Kö- FÁ-t és társadalmi munka is fekszik benne. Mintegy ötkilo­méteres körzetben 250 családot Hónapokig pihentek a köny­vek, sok volt a munka, kevés idő jutott olvasásra. Most már rendbe kell tenni a kis könyv­tárat, hamarosan jelentkeznek az olvasók! szolgálna ki ez a kis „üzem”, ha — volna benne számottevő forgalom. De nincs, most akar­ják megindítani. Nagy részt vállalt ebben Ara­nyi Julika. a település KISZ- titkára. Julika csak pár hete ment férjhez és — máris egye­dül van. Az ifjú férj távol, Ko­máromban dolgozik, lakatos; csak kéthetente jár haza. Ezért Julika magányossága. És — bár nem mindegy az asszonykának a közel vagy a távol, nem ez aggasztja elsősorban. Hiszen a férj hamarosan kap idehaza munkát, akkor itthon marad. MÁS GONDJAI vannak. Sze­retnének már igazán haszno­sat, értékeset alkotni a műve­lődés terén. Huszonegy tagja van itt a KISZ-nek, felerészben diákok, gimnazisták, akik Kecskemétre járnak be tanulni. Rájuk csak este hét után lehet számítani. A többi fiatal itt dolgozik az Aranyhomokban. Szép művelődési tervet ké­szített az Aranyhomok Tsz, amelyben nagy szerepet szántak a klubmunkának és a színjátszó csoportnak. Húsztagú műked­velő csoportjuk most van újra­szervezés alatt. Novemberben indul náluk az ifjúsági akadé­mia. Szerteágazó az ismeretter­jesztő programjuk, de a jelek szerint megvalósítható. — KÉT ÉVIG személyi prob­lémák akadályozták itt a mun­kát és ez meg is látszott az „eredményeken”. Az emberek odaszoktak a fülöpszállási, fü- löpházá és izsáki művelődési ott­honokhoz. Most a mi felada­tunk. hogy hazahozzuk őket — mondja Marika, ö ugyan csak „jobbkeze” Aranyi László el­nökhelyettes kultúrfelelősnek, de mivel a könyvtár és a mű­vészeti ügyek az ő gondjait je­lentik, átfogóan szeretne tevé­kenykedni a művelődési tervek megvalósításán. Igen, a könyvtár! Kétszázöt­Kezdődik a művelődés évad­ja, dús programú téli estéket kínálnak művelődési házaink. Tömegekre méretezett előadá­sok, bálák, tanfolyamok szere­pelnek a programban. Pincé­ben a tüzelő a megye minden művelődési otthonában? Indul­hatunk? Sajnos, nem. Mintegy 70 mű­velődési ház nagytermének fű­tőberendezése olyan, hogy azok­ban — maximum 15 fokra fűt- hetők fel! — az egészség ve­szélyeztetése nélkül aligha le­het rendezvényeket tartani. Ezek a kultúrotthonok általá­ban 1500 légköbméteresek. Gondoltak-e idejében a ba­jok elhárítására? Augusztus elején megrendelt a megyei tanács a Kecskeméti Vas- és Műszaki Nagykereske­delmi Vállalatnál negyven da­rab, nagyobb termek fűtésére alkalmas kályhát. A vállalat visszaigazolta a rendelést. Ok­tóber elején azt az értesítést kapta a megyei tanács a nagy­kereskedelmi vállalattól: csak 10 kályhát tudnak szállítani. A művelődésügyi osztály szorult helyzetbe került, mert az au­gusztusban megrendelt negy­ven kályhán túl még 30-t akart rendelni. Mit mond a nagykereskedel­mi vállalat? — Az augusztusi igénylés túl későn jött. A jövő évi igényié­ven kötet sorakozik a polcokon, pár hónapig nemigen vették kézbe ezeket, mert sok volt a munka, mostanában teszik le a szüret fáradalmait. De már gyürkőznek a szakmunkáskép­zés elindítására, az is jelenté­keny hangsúllyal szerepel ter­vükben, A téli időszak igen sok jó alkalmat ígér. Lesz-e elég ereje a vállalt feladatok­kal megbirkózni? Az Arany ho­mok művelődési programjának felét ebben a kis művelődési otthonban szeretnék megvaló­sítani, ez izmos munkát kíván. JULIKA gondjait enyhíti az, hogy az Aranyhomok Tsz ve­zetősége fontos feladatnak te­kinti a művelődési tervek vég­rehajtását és éppen ezért nem hagyják magára a KISZ-titkárt. Tőzsér József párttitkár külö­nösen sokat segít neki, de ezenkívül az izsáki művelődési háztól is hasznos segítséget kap. Balogh József SÉRT-nek a fővárosba. Mi nem rendezkedhetünk be közületi el­látásra, csupán összegyűjtjük a közületek rendeléseit és to­vábbítjuk a fővárosba. Hang­súlyozzuk; a jövő évi igénye­ket már leadtuk, ami azt is je­lenti, hogy a megyei tanács a 40 kályha megrendelésével ala­posan elkésett. Mi szívességből akartunk nekik segíteni. — Saj­nos, nekünk csak a nagyközön­ség által használt szabvány kályhatípusok állnak rendelke­zésünkre, ezeknek fűtési kapa­citása mindössze 200—250 lég­köbméter. Nagyobb méretű kályhákat — előzetes és időben leadott rendelésre — a Zo­máncipari Művek Salgótarjáni Gyáregysége gyárt a szükséges mennyiségben. így fest a kérdés közelről. Itt a hideg és itt a téli műve­lődési szezon. Hideg lesz szá­mos kultúrház nagyterme bi­zonnyal, mert most szaladgálni segítségért — késő. Mindenesetre tanulság a jö­vőre: a VASÉRT és a salgó­tarjáni kályhagyár is kötött tervszámmal dolgozik és azt idejében állítja össze. Azért is nem árt ezt hangsúlyozni, mert — mint azt a Vas- és a Műsza­ki Nagykereskedelmi Vállalat kecskeméti telepén elmondot­ták —, iskolák, óvodák, válla­latok még most, október végén is naponta ostromolják őket nagy kapacitású kályhákért. B. J. seket már elküldtük a VA­Elkésett rendelés - hideg művelődési otthonok J GOLOVANOV POKÜivi'tNTUM XXI. — Elmondok mindent, a leg­apróbb részletekig. Igen, úgy kezdődött, hogy ellopta a note­szomat — mondta halkan, szin­te suttogva Sabolin —, el akart veszejteni.-.-. Aztán felajánlot­ta. hogy utazzunk együtt kül­földre. — Hogy-hogy utazzunk el? — kérdezte Nahimov. — Szóval, hogy szökjünk ki... Állandóan azzal az Igénnyel lé­pett fel, hogy mind újabb és újabb érdekes dolgokat mesél­jek neki... Persze, a munkám­ról. Mindent feljegyzett. „Ez lesz a második küldemény” — mondta. Szörnyű ez, tudom, szörnyű... — Hol vannak ezek a feljegy­zések? — Azt mondta, hogy „megbíz­ható helyen”... Vagyis Szófija Tolcsinszkajánál. a Távírda ut­cában. Egy órával ezután Szófija Tol- csinszkaja lépett a nyomozó szobájába. 10. ÚT AZ ÉJSZAKÁBAN Miután a nyomozók kihallgat­ták Szófija Tolcsinszkaját, vele együtt felkeresték a lakását, hogy a kém utolsó rejtekhelyé* is megtalálják. — Mindent elmondok, nincs titkolni valóm, semmi rosszat nem tettem. Itt étkezett, ivott nálam, gitározott... Szófija Tol- csinszkaja arca csak úgy iz- zott a felháborodástól. Hol a nyomozóra nézett, hol rám, hol meg a két szomszéd nőre. aki­ket behívtunk a házkutatáshoz. — Nyugodjék meg, Szófija Alekszejevna — mondta lágyan Roscsin, s leültette az idős asz- szonyt egy karosszékbe —, tud­juk, hogy nem tett semmi rosz- szat. De miután Anatolij Proho­rov itt élt magánál, keresnünk kell bizonyos, minket nagyon érdeklő papírokat, amelyeket bi­zonyára önnél rejtegetett. — Igen, van ilyen — ugrott fel Szófija Tol Csinszkája — egy egész dosszié — a kóláival... A dossziéban valóban kották voltak. Lírai dalok. „Nemsoká­ra eljössz hozzám tiszti köpe­nyedben” — olvastam a szöve­get és akaratlanul elmosolyod­tam. Valóban ebben jönnek hoz­zá, nemsokára. Újra csak kóták, semmi más. — Nos hát, mit tegyünk — mondta Roscsin, miután átnéz­te a dossziét —, nincs más hát­ra, bocsásson meg, de meg kell néznünk az egész lakást. — Tessék csak — mjndta készségesen Szófija Tolcsinszka- ja —, ha óhajtják, segíthetek. — Köszönöm — mondta mo­solyogva Roscsin —, majd mi magunk... Vannak lakások, amelyekben csak úgy halmozzák a haszon­talan, szükségtelen holmikat. Az ci szovjet jUnnia púk „Ha a film a néptömegeké lesz és ha a szocialista kultúra igazi művészeinek a kezébe ke­rül, a nép szellemi fölemelke­désének egyik leghatalmasabb eszközévé válik.” Lenin mond­ta ezt, emigrációja idején, egy baráti beszélgetés közben. Föl­jegyezték, hogy szeretett mozi­ba járni, s hogy — akárcsak Gorkij — rendkívül korán ész­revette, micsoda kulturális le­hetőségek rejlenek az akkor még meglehetősen kezdetleges A szovjet filmművészet hosz- szabb ideig tartó megtoroanús és útkeresés után az elmúlt években visszatért az első nagy virágkor eredményeihez és azoknak a nagy filmeknek ér­tékeiből merített erőt, szerzett tanulságokat, amelyek azóta is a világ legjobb filmjei közé tartoznak. Az idei szovjet film­napokon fölújítják azt az újabbkori szovjet filmet amely- lyel az új virágzás kezdetét számítani szokás. Ez a film Volt egyszer egy öregember... filmben. Nyilván nem véletlen, hogy a film történetének első, igazán átfogó művészi korsza­ka, a klasszikusok között mind­máig az első, éppen a szovjet filmművészet virágkora volt. Nem túlzás azt állítani, hogy a fiatal szovjetonszágot körülbi­lincselő blokád áttörésében a filmművészetnek ez a klasszi­kus korszaka különösen nagy és értékes szerepet játszott. Amikor a néphatalomról ellen­ségesen és gyűlölködve szóltak, a szovjet film hallatlan ered­ményeit — kénytelen-kelletlen, vagy örömmel — világszerte elismerték és irányadónak tar­tották. Eizenstein, Pudovkin és Dovzsenko — de különösen az első — olyan világhírnevet szerzett a szovjet művészetnek, amely évtizedeken át megőriz­te ragyogását és mindmáig sok művészt ihletett meg. őszinte­ség és lelkesültség, a mondani­való és a kifejezés teljes biz­tonsága jellemezte ezt a kor­szakot, a Potyemkin páncélos, az Október, a Régi és az új, Az anya, a Föld filmtörténeti kor­szakát. egyetlen válasz, hogy miért nem hajítják ki ezeket, rendszerint az, hogy „minek dobjuk ki, amikor itt vannak már húsz esztendeje”. Mindenféle kocá­tok, szobrocskák, zárak kulcs nélkül és kulcsok zárak nélkül, kiégett villanyvasaló, gombok, régi számlák, nyugták — lehe­tetlen mind felsorolni. Ilyen volt Szófija Tolcsinszkája laká­sa is. Itt megtalálni néhány pa­pírdarabot. gigászi feladatnak tűnt. Roscsin átlapozott minden egyes könyvet, régi, elsárgult újságokat, belekukkantott a számtalan fiókba, megnézte a polcokat — sehol semmi. A fá­radt Szófija Tolcsinszkaja egy­re csak azt hajtogatta, hogy Toljának nem volt előtte semmi rejtegetnivalója, és fáradozá­saink úgyis hiábavalóalt. Már- már arra gondoltam, hogy Sa­bolin összekavart valamit a val­lomásában. amikor Roscsin egy aktatáskát talált. Olyan volt, mint a többi ak­tatáska. Elhasznált, fekete, két zárral. Kóták voltak benne, né­hány újság, ceruza. Ez minden. (Folytatása következik) ivaiuKJzov müve, a szállnak, a darvak. Határkővolta helyes még akkor is, ha az új virág­zás egyik-másik filmje — pél­dául A Negyvenedik, Csuhraj remeke — keletkezését tekint­ve megelőzte is. Az új virágba- borulás időszakára a népballa- dai hang jellemző (gondoljunk iakár az Emberi sorsra, akár a Tiszta égboltra, akár a Szom­júságra, a Hurrá nyaralva1- az Elmentem a nap után, vagy az Iván gyermekkora stilárisan különösen modern törekvései­re). Ez az irányzat eddigi csú­csát Csuhraj legszebb filmjé­ben, a Ballada a katonáról ci- mű felejthetetlen remekművé­ben érte el. Az idei szovjet filmnapok műsorán látható Csuhraj leg­újabb filmje, a Volt egyszer egy öregember..., amelv bizo­nyos tekintetben továbblépés ezen az úton. Csuhraj mind ez ideig múltbeli témákat dolgo­zott föl, habár kétségkívül na­gyon is a mához szólva. A Volt egyszer egy öregember... ép- pen ezen a ponton szakad el a fejlődés eddigi vonalától és lép tovább: mai témához nyúl, napjainkban játszódik, közvet­lenül ábrázolja a hétköznapok manapság előforduló problé­máit. Grigorij Csuhraj monda­nivalóját most is a bálládai, népmese ízű történetben adja elő; a mesés formát már a cím is sejteti. A mese-módszerből egyszerűség, tisztaság, kedves közvetlenség következik, Csuhraj útján halad az idei szovjet filmnapok első filmje is, A katona apja. A részletek hűséges, sokatmondó ábrázolá­sa. egy-egy költői vonás — mint például a szőlőtőkére ta­posó tank jelenete — értékessé teszi ezt a valóban szép fil­met, amely különben az idei moszkvai fesztiválon a legjobb színészi munka d""‘ -zerezte meg a főszereplő Szt.gu Zaka- riadzenak. Ezek a filmek mind egy-egy nagy lépést jelentenek azon az úton, amelyen Lenin a film­művészet önmagára-találását, a nép szellemi fölemelkedésében vitt nagy szerepét megjósolta: a szocialista kultúra avatott, tehetséges művészeinek kezé­ben a film így lesz valóban a néptömegek művészetévé. • Zay László

Next

/
Thumbnails
Contents