Petőfi Népe, 1965. november (20. évfolyam, 258-282. szám)

1965-11-17 / 271. szám

I960, november 17, szerda 5. oldal K atoüaélet Ifi vár az újoncra a hadseregben í A Katonaélet című könyv megjelentetésével a Zrínyi Ka­tonai Kiadó arra vállalkozott, hogy a fiataloknak bemutassa mi vár rájuk a bevonulás után a hadseregben. A könyv nagy részét olyan katonák írták, akik sokéves kiképzői, nevelői múlttal a hátuk mögött min­denre válaszolhatnak, ami a leendő katonákat érdekli. Számos ankét előzte meg a könyv összeállítását. A megbe­szélések alapot adtak ahhoz miről kérnek tájékoztatást a fiatalok, mit szeretnének tudni a katonai szolgálatról, a had­seregről. A könyv a tények is­mertetésén túl életképeket, ri­portokat, fényképes tudósításo­kat is tartalmaz. Szerzői nem szédítik a katonaéletet, olyan­nak ábrázolják, mint amilyen. Az olvasó „belép” a laktanyá­ba, a hálókörletbe, a tanter­mekbe, a sportpályákra, de a gyakorlótérre is „elkíséri” a katonákat, megtudja, hogyan zajlik le a harcgyakorlat, sőt a I légvédelmi rakétások életébe is j betekinthet. Jelentős helyet kaptak a j könyvben azok az ismeretek, j amelyek nélkül nehéz eügazod- j ni a hadseregben. A rendfoko­zatok, a napirend, a szolgálat, a fenyítés—dicséret rendje, a szocialista verseny formái, a hadsereg központi szervei és intézményei — mind, mind fon­tos tudnivalók. A párt és KISZ élet kérdéseire,, a kulturális és a sportolási lehetőségekre is választ kap az olvasó. A gyakorlati ismeretek, ta­nácsok mellett a könyvecske foglalkozik néphadseregünk fel­adatával, szervezetével, s szá­mot ad a férfivá érés nevelő­iskolájának szelleméről, han­gulatáról, a katonák gondola­tairól, érzéseiről. A könyv egé­sze: ízesítő, kóstoló a katona­életből, s • e kóstoló után a sor­köteles fiatalt már ismerős kör­nyezetbe szólítja a behívó pa­rancs. K. N. Vándorló osztályok „sétáló" kollégium 5153 folyóméter irat A belépő orrát rögtön meg­csapja az az ódon, jellegzetes szag, amely a régi könyvekből, iratokból árad. Ezek közt. a már történelmi értékű irományok közt dolgoznak a megyei levél­tár munkatársai. 5153 folyóméter anyaguk van. fők nem kötetben, vagy oldal­ban — folyóméterben számol­nak.) Most a kun területekhez tartozó mezővárosok, a hűber- uralom és az abszolutizmus ko­rának iratait rendezik. Az utób­bi azért is nehéz feladat, mert j latin és német nyelvtudás szük­séges hozzá. Az anyag téma és hely szerin­ti rendezését rendkívül bonyo­lult számrendszerrel végzik. A «mjegyzéket a Fond-jegyzák alapján készítik el. Munkájukhoz azonban a kö­zönség szolgálata is hozzátarto­zik. Sok magánember keresi fel a levéltárat ügyes-bajos dolgai­val. Az egyiknek a nyugdíj ké­relemhez, a másiknak a szak­mája igazolásához kellenének okmányok. Az ilyen kéréseket I a levéltárosok igyekeznek azon- | nal teljesíteni. Ez az „azonnal” sokszor félnapos munka ered­ménye. A levéltár élete színes, érde­kes. Gyakran keresik fel az is­kolások. vagy egy-egy érdeklő­dő külföldi csoport. Ilyenkor a levéltáros idegenvezető lesz, és elkalauzolja a látogatót a külö­nös, számunkra idegen, elmúlt korokba, ahol ő nap mint nap dolgozik. Csütörtökön gépkocsinyeremény­sorsolás Az Országos Takarékpénztár november 18-án. csütörtökön délután 4 órakor a MOM Csörsz utcai művelődési házában ren­dezi a gépkocsi-nyereménybe- tétkönyvek sorsolását. A július 31-ig váltott 5000 és 10 000 forintos gépkocsi-nyere- ménybetétkönyvekre 205 autót I sorsolnak ki. Nagyon nehéz Palásti Béla igazgatót Kiskőrösön megtalál­ni. Vagy órán van az iskolában, vagy pedig a gimnázium és a szakközépiskola adta sok teendő veszi él az idejét. Most itt az ebédlőben jöttem össze vele egy kiadós beszélgetésre. A pincében, ami ezúttal ebéd­lő. A kollégium diákjai étkez­nek itt és a pedagógusok. Sze­rényen ízléses a berendezése, önkiszolgáló rendszerrel kapják meg ételüket az ide bejövök. Két óra tájt jár az idő, a diákok már sorj áznak lefelé, aztán lassan a pedagógusok is asztalhoz ülnek. A „hasznos“ iskola gondjai A kiskőrösi gimnáziumot „hasznos iskolá”-nak hívják er­refelé. Nem mintha más iskola haszon nélkül való volna, de­hogy. Ám. megyénk szőlő- és gyümölcstelepítvényei sok-sok szakembert kémek és ezek egy része itt tanul a szakközépisko­lában, ami a gimnáziummal kö­zös igazgatás alatt működik. Hat osztályban 148 tanulót ké­peznek a gimnáziumi tanulmá­nyok mellett szőlész- és borász­szakemberré. Ezért hívják Kiskőrös kör­nyékén a szőlők és borok biro­dalmában „hasznos iskolá”-nak. — Sajnos — mondja az igaz­gató — nagyon sok a mi gon­dunk. Nem a szokásos iskolai gondok ezek. Azt hiszem, rit­kítja párját ez az iskola: 12 osztályunknak összesen nyolc, tanterme van. Mégis, állandóan délelőtt tanítunk. Naponta más tanteremben Kiskőrös szűkében van az is­koláknak. Az egyre fejlődő já­rási székhely iskolahálózata alig fejlődik. Építkezések terén — más vonatkozásban is — el van maradva. Jelenleg csupán a földművesszövetkezeti áruház építkezése folyik csigalassúság­gal és a Szarvas Étterem mel­lett készülődnek nagyobb mun­kához. Ezzel szemben a tanév elején lebontották az öreg Pe- tőfi-iskolát, falomladékai még j ott mutogatják a múltat. Mikor hordják el onnét vajon? Elmondja az igazgató, hogy I amíg az öreg iskola állt, vala- ’ hogy megvoltak. Most azon­ban ... A kollégium nappali épületének két tanulószobáját délelőtt tanteremnek veszik igénybe. Azonkívül a kultúrott- honnak nevezett kisteremben kapnak néha-néha helyet. A Rákóczi Szakszövetkezet is oda­adja — ha éppen nem kell ne­ki — kistermét tanteremnek. És a pékség is. Ámde. ebben az egyetlen teremben tartják a me­zőgazdasági technikum kihelye­zett tagozatának előadásait és itt jön össze a vízműtársulás, a népfront és a földművesszövet­kezet is értekezlete'-re. Ritkán jut tehát itt hely a szakközép- iskolának. — Természetes — vallja be az igazgató — hogy ez az áldat­lan helyzet rányomja bélyegét a munkánkra. A diák, naponta új és új hatások alatt, állan­dóan változó körülmények kö­zött fegyelmezetlenebb, ha­nyagabb, rendetlenebb. Határo­zotton lemérhető a nívóbeli csökkenés, amióta — az öreg iskola lebontása következtében — ez a tanteremhiány beállott nálunk. De más baj is van. Amikor az iskolából kibocsátott közép­káderek többszörösét igényelné megyénk mezőgazdasága, a kis­kőrösi szakközépiskola ebben a tanévben' több mint egy osz­tályra való jelentkezőt utasított vissza. A tavalyi 417 tanulóval szemben az idén 367 diákja van az iskolának. Dacolnak a mostoha helyzettel A gimnáziumhoz és szakkö­zépiskolához természetesen, — diákotthon is tartozik. Ez a szakközépiskola ugyanis orszá­gos intézet, más megyékből is jönnek. Igen, de valójában nincs kollégium. Mert, a jelenlegi ál­lapot egy nyolc év óta vegetáló szükségmegoldás. Negyvennyolc gyerek lakik bent a diákszálláson. Fiúk va­lamennyien. Az ő helyzetük se rpzsásabb, mint az előbb emlí­tett vándorló osztályoké. Vészi József kollégiumi igaz­gató megmutatja a „nappali” épületet. Az ebédlő célját szol­gáló pince felett két tanulószo­ba és a legszükségesebb mel­lékhelyiségek: ez minden. Hol alszanak? — kérde­zem. — Ügy egy kilométerre in­nen. az evangélikus templom mellett van az éjjeli szállás. Azt azonban csak szigorúan alvásra lehet használni. A menetrend: felkelés, félóra tisztálkodás, öl­tözködés, aztán — ha esik, ha fúj — elindulunk a nappali épülethez. Ott reggeli', leckeis­métlés, majd: irány az iskola. Csak este kilenc órakor mehe­tünk ismét az éjjeli szállásra. Ké ti aki Ság? Szó szerint az. És a sok sétálás, a helyzet adta viszontagság nyilván itt is a ta­nulás rovására megy. — A mi diákjaink megpró­bálnak felülkerekedni a mosto­ha helyzeten. Ügyesen, okosan kihasználják az időt, nem any- nyira a kollégiumi helyzet ront­ja az átlagukat, hanem a tan­termi problémák. Persze, ez a helyzet sem maradhat fenn so­káig, hiszen csak az tartja éb­ren bennünk a reményt, hogy a helyzetet ideiglenesnek tud­juk. Válasz a reményekre Meddig tart ez a kiskőrösi „ideiglenesség”? A megyei tanács művelődés- ügyi osztályán erre a kérdésre elmondották, hogy a kiskőrösi gimnázium bővítésének meg­kezdése már elhatározott tény. 1966-ban megindulnak egy négy­tantermes szárnyépület építésé­nek munkálatai. És a kollégium sorsa? Ez — egyelőre — még bizonytalan. Főijük a tervkészítés, illetve a régebbi terv módosítgatása egy 162 személyes fiú—leány kollé­gium felépítésére. Még néhány részletkérdést tisztázni kell, az­tán ez az építkezés is megin­dul. Reméljük: hamarosan! Balogh József említettek érzékeltetik, milyen szövevényes ez: belső tartalmát tekintve mégsem nevezhető másnak, mint az osztályharc új tonnájának. < Világosabban szétválaszthatok ft frontok az ideológia terén. Közgondolkodásunkban a bur- asoá ideológiának még számot­tevő maradványai lelhetők fel. Csak példaként említjük a két társadalmi rendszer erőviszo­nyainak bizonytalan megítélé­sét, a nacionalizmust, a kleri- kalizmus felbukkanását, a szel­lemi életünkben olykor tapasz­talható behódolást a burzsoá kultúra előtt, az egoizmust és más l asonló, ismert, jelensége­ket. Mindezek éreztetik hatásu­kat a társadalom arculatán, s létük igazolja az ideológiai harc szükségességét. Az ellenük való — valóban nem könnyű, de szükséges — fellépés: osztály­harc. A nemzeti egység szocialista jellegét nem lehet másképpen biztosítani, mint a szocializmus fejlődését gátló — s fentebb csak vázlatosan említett — je­lenségek elleni harccal: osztály- harccal. A szocialista nemzeti egység politikája nem az osz­tályharc megszüntetését, ha­nem annak új, formáiban vál­tozott szakaszát jelenti. A vezető erő kérdése A történelem tanúsítja: min­den társadalmi rendszernek megvan a maga vezető osztá­lya. Ez az osztály az alapvető termelőerők- tulajdonosa. A ter­melési eszközök társadalmi tu­lajdonán alapuló szocialista tár­sadalomban a munkásosztály, szűkebben a nagyipari munkás­ság a vezető erő. Olyan osztály ez. amely a kor legmodernebb termelőerőivel van kapcsolat­ban, a termelési folyamatban megszervezett, és így politikai­lag is leginkább szervezhető, olyan osztály, amely — elég az utolsó évszázadokra gondolunk — számszerűségében, társadal­mi súlyában is folyamatosan nő, s amelyet — nem utolsó­sorban — semmiféle érdekszál nem fűz a kizsákmányoló tár­sadalomhoz. Oktalanság lenne ezt a vezető szerepet éppen a szocializmus építésének időszakában elvitat­ni. Vannak, akik azt vetik elle­ne, hogy a munkásosztály egy része — öntudatát tekintve — nem feltétlenül alkalmas e ve­zető szerep betöltésére, A dön­tő az osztály objektív helyzete, mert ugyan kétségkívül kihatott a munkásosztály politikai arcu­latára, hogy az utolsó két évti­zedben nagy volt a „beáram­lás” a munkásosztályba, s a ré­gi osztáljdudatos munkások egy része különböző irányító funk­ciókba került, de ne feledjük el. hogy az utóbb említettek a maguk helyén éppen a munkás­osztály vezető szerepét erősítik! Egyesek azt is felvetik, hogy a munkásosztály vezető szerepe „elvileg” ellenkezik a nemzeti egység gondolatával. Az ilyen felfogás éppen a nemzeti egy­ség legbelső, lényegi tartalmát: szocialista jellegét szorítaná hát­térbe. Mint ilyen, ellenséges ál­láspont; s a társadalmunkban még jelentős polgári befolyást tükrözi. — Vajon nem az értclmis/g hivatott a társadalom vezetésű­re? — mondják mások — a tu­domány és a technika gyors fejlődésére hivatkozva. Az ér­telmiség nemcsak a polgári tár­sadalomban, hanem nálunk is eredetében, összetételében, ide­ológiai arculatában még igen tarka képet mutat. Különböző osztályokból eredő közbülső ré­teg. Wright Mills amerikai író „Fehérgallérosok, Amerika kö­zéprétege” című könyvében így ír róluk: „Ha van valami, ami­re törekednek, akkor ez a kö­zépút, márpedig ez elérhetetlen, vagyis nem más, mint egy kép­zeletbeli társadalom illuzórikus útja. Belsőleg szétforgácsoltak, nem egységesek, külsőleg pedig hatalmasabb erőktől függnek.” Az értelmiségnek számottevő szerepe volt és van a társadal­mi átlakulásokban — mint va­lamelyik társadalmi osztályhoz csatlakozott erőnek, érdekei ki­fejezőjének. Szerepe nálunk is ez. Nagyra becsüljük a munkás- osztály történelmi hivatásának teljesítésében, a szocializmus építésében végzett munkájáért. Milyen érdekek is lennének azok, amelyeket az értelmiség a munkásosztály érdekeitől el­térően. esetleg azokkal szemben érvényesítene? Njdlvánvaló, — hogy csak a szocializmussal el­lentétes érdekek lehetnének ezek. M i az, ami a vezető szerep kérdésében félreértésre adhat alapot? Régebben sokan a mun­kásosztály vezető szerepét kizá­rólag „káderkérdésnek” tekin­tették. Természetesen, ma is az arra alkalmas munkások vezető­helyre kerülnek, de a munkás- osztály vezető szerepe nem csök­ken azzal, ha más osztály vagy réteg tagja vezető posztra jut, hiszen — ott a munkásosztály politikáját érvényesíti! I j módon A ma vezető szakemberének elengedhetetlen jellemzője kell, hogy legyen a szocializmus ügyéhez való hűség. „Nem ar­ról van szó, hogy a szocializ­mus ügyéhez való hűség helyett követeljük a szakismeretet ha­nem arról, hogy a szocializmus ügyéhez való hűség és feltétlen odaadás elsp követelménye mel­lett növekvő erővel jelentkezik a másik, szintén elengedhetet­len követelmény: a hozzáértés, a szükséges ismeretek megkö­vetelése” — mondotta Kádár János a párt VIII. kongresszu­sán. A munkásosztály vezető szerepe tehát, ma új módon ér­vényesül. Fő vonalakban ugyanezek ér­vényesek a munkásosztály for­radalmi pártjára is. Az egyes társadalmi osztályok szerepe — akár kapitalista, akár szocialis­ta társadalomban — általában az osztály vezető csoportjának tevékenységében fejeződik ki. Ez a vezető csoport — a poli­tikai párt. Nem véletlen tehát, hogy a szocialista nemzeti egység kap­csán ellenfeleink a párt vezető szerepét támadják megint csak a „nemzeti egység”, a „szövet­ségi politika” jelszavait használ­va spanyolfalként. Sokan az ed­digi „mellőzöttség” jogán köve­telték a pártonkívüliek vezető pozícióba helyezését, de ez nem jelentett általános „helycserét” — ahogy ezt egyesek értelmez­ni kívánnák. Itt ismét a nem­zeti egység szocialista jellegének érvényesítéséről van szó: a po­litikai hűség — fő követelmény! A szocializmus építése egyre újabb, s egyre bonyolultabb fel­adatokat teremt. Milyen más erő lenne alkalmas e nehéz, tu­dományos felkészültséget, egy­öntetű szemléletet és józan elő­relátást követelő feladatok meg­oldásának irányítására, mint a munkásosztály forradalmi párt­ja? A munkásosztály és élcsapata, a párt tehát, a szocialista nem­zeti egység megteremtésének döntő tényezője, s szövetsége­seivel, a társadalom más rété-' geivel összefogva ennek az egy­ségnek következetes megvalósí­tója. F. S.

Next

/
Thumbnails
Contents