Petőfi Népe, 1965. október (20. évfolyam, 231-257. szám)

1965-10-13 / 241. szám

1965. október 13, szerda 5. oldal A munkával szoros kapcsolatban Félmillió esztendős emberi koponya Páratlan régészeti leletek A KECSKEMÉTI Gáspár ^ ® András Iparitanuló Inté­zetben a nevelők nagy hánya­da párttag. Az arány itt jóval magasabb mint m4s iskolában. Az összesen nyolcvantagú tan­testületben több mint húszán tagjai a pártnak. Érthető, hogy élénk, az iskola életének minden rezdülésére ér­zékenyen reagáló, s amellett igen hatékony a pártélet ebben a nagy létszámú iskolában. Ele­venné és hatékonnyá teszi az is, hogy az elvtársak 1 sokat vitáz­nak, bátran állást -foglalnak és véleményt nyilvánítanak a fel­merülő kérdésekben. Taggyűlé­seiket az őszinte légkör, felelős­ségérzet és eleven vitakészség jellemzi. így történhetett meg, hogy a pártszervezet titkára a múlt hé­ten megtartott taggyűlésen — amely a Központi Bizottság ideológiai irányelveit tárgyalta — arra hivatkozhatott, hogy ezekről a kérdésekről már a leg­utóbbi két taggyűlésen is sok szó esett. A vezetőség tehát vi­szonylag könnyű helyzetben volt, amikor a beszámolót össze­állította, hiszen támaszkodhatott az eddigi viták során felmerült kérdésekre, a viták csomópont­jaira és a feladatokról folytatott, az egész pártszervezetet, sőt a pártszervezeten kívül az egész tantestületet foglalkoztató esz­mecserékre. A BESZÁMOLÓ természe- tesen nem csupán az ed­dig felmerült kérdések foglalata volt. A rendszerezésen kívül lel­kiismeretes vizsgálódást folyta­tott a vezetőség az iskola belső életét érintő kérdésekben. Mindenekelőtt leszögezte a be­számoló, hogy ebben az iskolá­ban még sokoldalúbb a kapcso­lat a gyakorlati élettel, mint más tanintézetekben. Hiszen itt az üzemek életének hatásai is érvényesülnek, a nevelőmunká- fcan tekintettel kell lenni ezek­re a hatásokra, s ugyanakkor a tanulóknak az üzemekben szer­zett tapasztalatai, élményei több lehetőséget is teremtenek a ne­velés és meggyőzés számára. A beszámoló tekintélyes he­lyet szentelt annak a kezdemé­nyezésnek. amit az idén vezet­tek be a Kecskeméti Iparitanuló Iskolában. Bevonták a szakel­méleti kiképzésbe a gyakorlati oktatókat is. Ezzel egyrészt to­vábbtanulásra és önképzésre buzdítják őket. másrészt levesz­nek bizonyos felesleges terheket a tanárok válláról, s felszaba­dítják őket a hatékonyabb ne­velő munka számára. Ugyan­akkor, hogy a szakoktatók mind­jobban megfelelhessenek az újabb, s minőségileg igényesebb követelményeknek, hároméves pedagógiai és szakmai tovább­képzést szerveztek részükre. így valóban elérhető idővel, hogy a tanárok és a gyakorlati oktatók egyaránt képzett nevelőkké vál­nak. IVEM AKARJUK ismételni 1' « teljes beszámolót, ki kell azonban még emelnünk be­lőle azt a pontot, ameiy az is­kola tanári karának közéleti te­vékenységét elemezte. Megálla­pította a pártvezetőség, hogy a tanárok mind nagyobb részt vállalnak az iskolán kívüli köz­életi feladatokból, elsősorban természetesen a művelődés j gondjaiból. Külön megemlítette a beszámoló Imre Gábor elv- társat. aki a városi művelődési állandó bizottság és a kecske­méti Művészklub elnöke, Báron Lászlót, aki főképp a báb ját­szók nevelésében és művészi irányításában szerzett érdeme- aket, valamint Varga Mihályt, aki az irodalmi színpad munká­jában, a szavalómozgalomban és a helyi irodalmi életben tevé­kenykedik. A hagyományoknak megfele­lően valóban eleven vita követte a tömör, alig egyórás beszámo­lót. A nevek említése nélkül a kö­vetkezőkben röviden inkább a vita csomópontjait igyekszünk érzékeltetni: Valóságos forradalom zajlik le ma a pedagógiában. Erről be­szélt az első hozzászóló. A pe­dagógus munkája látszólag ap­ró kis hétköznapi tettekből áll. Nem „mutatós” munka. De ezek­nek a tetteknek a le óbb részletekig célszerűeknek kell lenniük csak ekkor születhet meg a hétköznapi munkából a minőségileg új eredmény. JJ TALT itt a hozzászóló ar- ra, hogy mennyi ellenve­tés hangzott el korábban a pe­dagógiai munkatervvel kapcso­latban. Többekben talán csak a kényelmesség okozta a tilta­kozást. Valószínűbb azonban, hogy nem látták jól, nem is­merték eléggé ennek a feladat­nak a célját. Ezért nagyon fon­tos. hogy minden új vállalkozás és feladat előtt tisztázzuk a cé­lokat, jussunk egyetértésre, s a megállapodás azután, valóban mindenkire kötelező legyen. Érdekes megjegyzés hangzott el a külföldi utazásokról és a nyugati eszmeáramlatok beszü- remléséről. Valóban, az utóbbi időben mind többen utaznak külföldre tanárak, sőt diákok is, s amellett igen sokan megfor­dulnak Kecskeméten a nyugati országokból jött turisták. Tanulóinkat és tanárainkat fel kell vértezni a felületes Iá-: . lásmód ellen — hangoztatta egy j hozzászóló. A hozzászólások egy része azokkal a nehézségekkel foglal­kozott, amelyekkel a tanulók és az iskola maga is a munkahe­lyeken szembetalálja magát. Né­melyik üzemben az oktatók munkaidejének tekintélyes része a nevelés helyett azzal telik el, hogy verekedniük kell a válla­lattal a munka jobb megszerve­zésért, Az üzemekben tapasztal­ható tervszerűtlenség néha más vonatkozásban is érezteti káros hatását. Legutóbb az egyik vál­lalatnál szélnek eresztettek tíz frissen szabadult szakmunkást. Olyan szakmában, amelyre pe- í dig nagy szükség van. A tíz fe­leslegessé vált fiatal dolgozó vasbetonszerelő volt. jfiZO ESETT arról is, hogy náluk sok a tanyáról jött tanuló. S közöttük valóban so­kan állnak még a nacionalizmus különféle áramlatainak és a val­lásos világnézetnek hatása alatt. Rájuk különös gondot kell for­dítaniuk a nevelőknek, s való­ban igen érzékelj yen kell rea­gálniuk minden megnyilvánu­lásra,. a váratlanul felmerülő kérdésekre is. Helyeselték a taggyűlés részt­vevői azt a tételt, amelyet az ideológiai irányelvek úgy fogal­mazott meg, hogy: a körülmé­nyek önmagukban nem nevelik szocialistává az embert. Való­ban ők is tapasztalták, hogy so­káig csak az oktatással kellett törődni az iskolában, a tudat­formálással nem. Ha az ideoló­giai irányelvek lényegében nem is állítanak új feladatokat a ne­velők elé, minőségileg más mun­kát, jobbat követelnek ezentúl tőlük. Nagyon súlyos gond ma még az iparitanuló-képzésben az is­kola és a munkahelyek jobb együttműködése. Az egyik hoz­zászóló említette, hogy a Le- ninvárosban a tanulók panasz­kodnak, mert gyakran tétlen­kedniük kell. A fiatalok dolgoz­ni akarnak, nem annak örülnek, ha nincs munkájuk, hanem an­nak ha van, ha tanulhatnak, ha fejlődhetnek. Felvetődött a taggyűlésen az a már nem új gondolat is. hogy meg kellene próbálkozni önálló tanépítkezés- sekkel, s később esetleg jó né­hány» szakmában önálló tanmű­helyek létesítésével. A MEGYEI pártbizottság jelenlevő tagja számos figyelemre méltó kérdést és ja­vaslatot feljegyzett, hogy tájé­koztassa róluk a felsőbb szerve­ket is. Méltán fejezte ki megelé- I gedését és elismerését azért a 1 felelősségteljes munkáért, amely- j nek nyilvánvaló tükre volt ez a taggyűlés is.-. M. L. ban, Müggelheimben levő kü­lönleges iskolán. Müggelheimben. a többi lé­gionáriussal együtt. Anatolijt egy fabarakkban szállásolták el: Fekete uniformist kapott, ba­kancsot lábszártekerccsel, egyen­sapkás melyen régi orosz ko­kárda díszlett két betűvel: .,SP”. Társai is átalakított és átfes­tett régi lengyel, belga, szovjet egyenruhát kaptak. Egyébként Rahnenkampf százados, az is­kola igazgatója ügy vélekedett, hogy ez a keletről küldött cső­cselék jobbat úgysem érdemel. Anatolij gyorsan hozzászokott az idegen toliakhoz, illetve váll- lapokhoz. Az iskolában gépko­csivezetőnek tanították ki. Vo- rogyin. az oktató, egy bizonyos fehérgárdista emigráns, volt cári pilóta érthetetlen rokon- szenvet tanúsított iránta. Annál is különösebbnek tűnt ez. mert Vorogyin mindenkit gyűlölt; a lengyeleket azért, mert elsza­kadtak Oroszországtól, a néme­teket azért, mert eltűrték a bol- sevizmust, most pedig ellenáll­nak és nem adják meg magu­kat a németeknek, még II. Mik­lós cárt is gyűlölte, mert, hagy­ta. hogy agyonlőjék. Vorogyin sizofrén volt. de az autókhoz nagyon értett. Pro- horovot legjobb tanítványai kö­zé számította Anatolit részt vett erődítmé­nyek és utak építésében Rómá­nál. Genovánál. Milánónál. Fi­renzében, több tonnás teherautó­kat vezetett Franciaországban. Bordeaux-ban bunkereket épí­tett a tengeralattjárók elleni vé­dekezés céljából. 1942 decem­ber 20-án levelet írt Szergij atyának, Rigába: ..Szeretnék so­kat szenvedett hazánk javára dolgozni.” Még Szergij is el­csodálkozott egykori háziszol- gájának képmutatásán. Az egy­házfő már Párizsból kapja Ana­tolij következő üzenetét: ....azt te rvezik, hogy a Vlaszov-had- sereggel Moszkvába irányíta­nak, a patriarchátusra!” Moszk­vába. amikor ebben az időben a Volga és a Don között Paulus huszonkét hadosztálya esett gyű­rűbe és semmisült meg? De ezek a szavak talán nem is tűn­tek különösnek, elolvasva Ana­tolij levelének egy másik so­rát: Párizsban a Gestapo hálójába kerültem.” Tapasztalt „halászok” szőtték a hálót Bizonyos Gebrikov se­gítette hozzá Anatolijt, hogy Bordeaux-bői Párizsba juthas­son. Ennek az embernek érde­kes élete volt. Oroszországban született. 1919-ben Belgiumba disszidált. Franciaországban ta­nult, szolgált a Vatikánnál, majd Bécsben. azután pedig, hogy Franco megfojtotta a köztársa­sági Spanyolországot. Madrid­ban bukkant fel. Alig hogy fel­húzták a nácik a horogkeresz­tes zászlót az Eifel toronyra, Gebrikov már Párizsban ter­mett. ö hozta . össze Anatolijt Gehringer kollégájával, Fischer- rel. az SD vezetőjével. Tőle kapta Prohorov első párizsi megbízatását: figyelje a fehér emigránsok hangulatát. Prohorov hamarosan munká­hoz látott.. Igaz. eleinte nem nagy sikerrel. Első párizsi is­merőse Szerafim metropolita lett. az a figura, aki Fischert egyáltalán nem érdekelte. Köz­tudott volt ugyanis, hogy Sze­rafim, pontosabban Vlagyimir Rogyionov, a fasiszta érzelmű fehéremigránsok fejeként mér­hetetlenül gyűlölte a Szovjet­uniót, az ő hangulatára tehát Fischer korántsem volt kíván­csi. Szerafim atya vitte a fiatal A hír így szól: „Tovább foly­tatják a vértesszőlősi ásatáso­kat. ..” Tovább — hisz olyan szenzációs leletre bukkantak a kis falucska mészkőbányáiban, amelyre felfigyelt a tudomá­nyos világ: a Bécsben ülésező nemzetközi régészkonferencia azonnal egy ■ különbizottságot, Az ősember telephelyi expedíciót küldött a Fejér me­gyei faluba. A világ híres ré­gészeiből, paleontológusaiból, antropológusaiból álló bízott-' ság a magyar kutatókkal a leg­újabb- leletről, egy koponyáról megállapították: több mint fél­millió esztendővel ezelőtt élt emberé. A csontok, a tűzhelyek, szerszámok a legrégibb ősem­ber eszközei, településének nyomai. A nagyértékű lelet kétéves szakadatlan tudományos mun­ka eredménye. Ezen a vidéken már ezelőtt is bukkantak az ősembertípusú tanya nyomai­ra. Néhány évvel ezelőtt azon­ban Pécsi Márton földrajztudós földtani kutatásokat végzett ezen a vidéken. Az ő jelentése nyomán indultak meg az ása­tások. A feltárások nyomán ér­tékes anyagokat: kezdetleges kő- szerszámokat, állatcsontokat, tüzelési nyomokat találtak, amelyekről a különböző tudo­mányágak szakemberei egybe­hangzóan megállapították, hogy koruk mintegy félmillió év és az emberiség történelmének e, részlet az ásatásról, legrégibb időszakát képviselik. A „nagy lelet” augusztus 21-én került elő. A legrégibb ember­fajta, a Homo erectus kopo­nyatöredéke. Az ásatások vezetője, dr. Vértes László, így nyilatkozott a kutatások legújabb eredmé­nyeiről: „Két-három hét, és munkánkat befejezzük, össze­gezhetjük az eredményeket. Azonban már most is meg le­het’ állapítani, ez a lelőhely na­gyon rövid idő alatt világhí­ressé vált, hiszen nemcsak Eu­rópában, de világviszonylatban is az egyetlen hely, ahol a leg­régibb ősembernek az eszközeit településének körülményeit és csontmaradványait együtt meg­találtuk. A kecskeméti népművelés terveiből A kecskeméti városi tam'cs 1 művelődési osztálya és a K SZ j városi bizottsága a napokban összehívta a . középiskolák ne­velő tanárait,- kultúrfelelőseit és a művészeti csoportok veze­tőit, hogy ismertessék velük azokat a jelentősebb kul:ur lis eseményeket, amelyekre ebien az évben a megyeszékhelj en sor kerül. légionáriust a Gestaoóhoz és ott bemutatta dr. Reichlnek. A dok­tor elragadóan udvariasnak mu­tatkozott, itallal és olcsó szivar­ral kínálta és amikor a felbá­torodott Prohorov aevba-főbe dicsérte S’°’'gij exarchát. fel­kiáltott: „Ilyen metropolita kel­lene nekünk!” Az elbűvölő dr. Reichl termé­szetesen tudott arról, hogy par­tizánoknak álcázott -Gestapó- emberek a Kaunasi utcán ti­zenkét golyót eresztettek az egyházatya testébe és hogy a nyomokat eltűntessék, egyúttal útitársait is agyonlőtték a gép­kocsivezetővel együtt, sőt egv véletlenül arra járó kislányt is meggyilkoltak. Persze felesle­ges tudnia erről a fiatal légio­náriusnak, ezért hát búcsúzás közben, dr. Reichl mindössze annyit jegyzett meg hoav be­szélgetésükkel igen elégedett, s reméli, Prohorov úr a jövőben is jóindulattal lesz a Gestapo szerény munkatársai iránt. Prohor,óv hamarosan állandó látogatója lett a fehéremigráns szalonoknak. Egyházi ismeret­ségei természetesen nem korlá tozódtak Szerafim atyára. (Folytatása következikJ A közeljövőben irodalmi es­tet rendeznek Sánta Ferenc és Buda Ferenc részvételével. Kecs­kemétre látogat az évad során Darvas József, Juhász Ferenc, Mesterházi Lajos, Veöres Sán­dor, Nagy László. Neves iroda­lomtörténészek, kritikusok elő­adást tartanak a TIT irodalmi szabadegyetemén Füst Milán­ról, Lengyel Józsefről, Illyés Gyuláról és másokról. A neves külföldi és magyar művészek közreműködésével tervezett hangversenyek a lakosság kor­szerű zenei ízlését lesznek hi­vatva alakítani. Nagy érdeklő­désre tarthat számot a megye­beli képzőművészek kiállítása, a drámatörténeti előadássorozat, Borsos Miklós szobrászművész kiállítása, a filmmúzeum elő­adásai, a színház vezető művé­szeinek részvételével rendezen­dő ankét is. A tanulóifjúság nagy szám­ban vesz részt ebben az évben az öntevékeny művészeti cso­portok szemléjén. Az iskolai házi szavalóversenyek legjobb­jai városi versenyen mérik ösz- sze erejüket április 11-én a költészet napján. Az irodalmi színpadok fesztiváljával április 4-én a^ felszabadulási ünnepsé­gek műsorát teszik gazdagabbá. Sor kerül még tánczenei feszti­válra. az énekkarok nagyará­nyú szemléjére, szellemi fe'tö­rőkre, s az ifjúsági klub ke e- tén belül ankétok kiá 1 tá«ok rendezésére. A KISZ-bizottság további segítséget kíván nyújta­ni az iskolai klubok munkájá­hoz. V, M. 0

Next

/
Thumbnails
Contents