Petőfi Népe, 1965. október (20. évfolyam, 231-257. szám)

1965-10-13 / 241. szám

19W. október 13, szerda

3. oldal

Amiről beszélnek

Nem suba alatt megy a verseny

Hallatják a szavukat

Szálai József elvtárs, a Baromfiipari Országos Vállalat kiskunhalasi üzemének párttitkára „kifogta” azon a napon. Délelőtt 10 óra tájban az újságíró már sokadik látogatója volt. Mondhatni: „meleg kilincsváltással” keresték a vendégek. Sóhajtott is egy hosszút, mikor beléptünk a pártirodába.

— Ez nem maga miatt volt

— tisztázta mindjárt nevetve.

— Megszokhattam már. Főművezető is vagyok, természetes, hogy sokan járnak hozzám. Most már túl vagyok a nehezén, beszélgethetünk.

Az irányelvek feldolgozása körül járt az eszmecsere, s éppen a legközelebbi pártvezetőségi ülésre készült összefoglalót kezdtük tanulmányozgatni, mikor beszóltak az ajtón.

— Párttitkár elvtárs, legyen szíves bemenni Farkas elvtárshoz. Hivatja.

Míg odajárt, volt idő végigfutni az előterjesztésen. Az alapos, konkrét munka az üzem egész gazdasági, politikai, művelődési tevékenységét átfogta, volt miben válogatná

A „Termelékenység” cím- ü szó táján hosszasabban elidőztem. Ki jegyeztem az egyik legfontosabb adatot arról, milyen kedvezően alakult ez az év első felében. Egy „munkaerőre” 403 202 Ft termelési értéket terveztek, ezzel szemben 429 591 forintot értek el. Természetes, hogy — mint máshol — munkaszervezési, műszaki intézkedések éppúgy vannak az eredmények mögött, mint a normakarbantartást követő termelési sikerek.

De elmaradhatatlan volt az anyagi ösztönzés is.

— Mi ez a bizonyos termelékenységi prémium? — érdeklődtem később Szalai elvtárstól, az összefoglalóban szereplő fogalomról. Elmagyarázta.

— Már az év első negyedében bevezettük. Egy-egy munkacsoport vállalja, hogy feladatát a programban kitűzött időnél kevesebb munkaórával I teljesíti. Azaz: egy embert le tudnak adni más munkára, s j így is produkálnak ugyanannyit az előírt idő alatt.

A megtakarított munkabér I 00 százaléka a csoporté lesz — ! ez a termelékenységi prémium j —, 40 százaléka pedig az önköltségcsökkentésben jelentkezik. (Bizonyos munkakategóriáknál fordított a százalékos arány.)

— Tehát önkéntes kezdeményezésről van szó. Mennyien kapcsolódtak be ez ideig?

— Hat munkaterületen —

tudtam tőle, hogy a munkaegység értéke az idén minden bizonnyal eléri a 60 forintot — holott a szövetkezet három évvel ezelőtt még másfélmillió forint mérleghiányt „örökölt” a vele egyesült, az ötről a hatra éveken át nem jutó, vezetőit folyton váltogató közös gazdaságtól.

— S ahogy a gazdálkodás fokról fokra megszilárdult, úgy erősödött a pártszervezet is. öt évvel ezelőtt a pártban alig voltunk tíznél többen. Most ötvennyolc tagja van alapszervezetünknek. S több mint kétharmad részük a szövetkezet gazdája.

Legalább negyven azoknak a száma, akikre közvetlenül támaszkodik a pártszervezet, mint a párton kívüli aktívára.

Hu uz ii szót!ifi km általában jellemző, hogy sokat adnak a véleményük meghallgatására, akkor ez a pártonkívüli aktíva esetében még inkább így van.

S a közös gazdálkodásban az elmúlt pár év alatt elért sikerek nem kis részben innen magyarázhatók. A kommunisták és a pártonkívüli aktivisták, ha úgy látták szükségesnek, nemegyszer döntően beleszóltak a gazdálkodás folyamataiba is.

A korábbi években a tsz csibeneveléssel foglalkozott. Néhány asszony azonban — a kofahajó jóvoltából alaposan ismervén a fővárosi piacokat — azt javasolta, hogy sokkal kifizetőbb lenne a libanevelés és hizlalás. Nos, ebben az évben már kétezer ludat neveltek fel, s most fogják azokat tömésre. Megvásároltak két tömőgépet.

JLupozgut juh a pártszervezet tagnyilvántartóját. Kiket is vettek soraikba ebben az évben a kommunisták? Csak néhány név: Kiss Lajos és Kas- si Sándor korábban üzemben dolgozott. Tavaly tértek vissza. Állami gazdaságból jött haza a huszonöt éves Pénzes Ferenc, aki szorgalmas és »hozzáértő traktoros.

— Hogy megismerjük

az embereket, egyénenként keil foglalkozni velük — hangsúlyozza a párttitkár. — Ki kell menni hozzájuk, s munka közben kell szót érteni velük.

Rozmanith István, s nemcsak ő, hanem Holló Mátyás tsz-ei- nök is, ennél többet is megtesz. A kampánymunkák idején nemegyszer megrakták már a pótkocsit, amikor kevés volt a munkáskéz. Másik alkalommal a szövetkezeti gazdák részvételével autóbuszkirándulást szerveztek Harkányfürdőre. Legutóbb négy busszal több mint kétszázan mentek el az országos hírű fürdőhelyre. Az uszó- diak nemcsak a kofahajóval mozdulnak ki már a falujukból.

Hatvani Dániel

százhuszonhárman. Az év feléig így elért munkabér-megtakarítás nagyságát érzékelteti, hogy az kis híján egyharmada a normakarbantartással jelentkezett bérmegtakarításnak.

— Milyen munkakollektívák • csatlakoztak elsősorban?

— A szocialista brigádok. HH Közöttük még külön verseny is folyik, hiszen a kilenc közül a legjobb három brigád külön jutalmat is kap... Természetes, hogy a versenyben minden eredmény nyom a latban. A brigádok nemcsak, hogy pontosan vezetik naplóikat, de kérik is, hogy a párt-, szakszervezeti és gazdasági vezetők ellenőrizzék is őket.

A versenytáblán is rendnek kell lennie. Látni akarják a pontos értékelést, a helyezési sorrendet. Minden hónapban úgy várják, mint a sportversenyzők az időmérő közlését vagy a célfotót.

Az bizonyos, hogy a ba- ÍH| romfiipari vállalat kiskunhalasi üzeménél, közel a bejárathoz, hosszú évek óta fontos, tekintélyes szerepe van a versenytáblának. Szép hagyomány — jó volna, ha, máshol se engednének ebből — hogy itt sosem sárgulnak meg a brigádteljesítményekről számot adó csinos papírnégyszögek. Nem csoda, ha a gyár állandó dolgozógárdájának 71 százaléka versenyez.

Tóth István

— Hegen az uszódi ember büszke volt egyéni gazda mivoltára. Most már elértük, hogy a szövetkezeti gazda mivoltára is rátarti. A többi közt elvárja, hogy a vezetők a közösséget érintő minden nagyobb elhatározás előtt kikérjék a véleményét.

Tavaly például nem akarták, hogy kazalba rakják a silótakarmányt. Hogyisne, gödör nélkül? A főagronómus erre bement az irodába, felkutatta a megfelelő szakfolyóiratot, melyben benne volt a kazalsiló leírása, s megmutatta a gazdáknak. A cikk kézről kézre járt, s végül az emberek kijelentették: Csináljuk meg azt a kazalsilót!

Mindezt Rozmanith István, az uszódi Egyetértés Tsz párttitkára mondja el. Már megKonzervgyár a szín alatt

A Kecskeméti Konzervgyár kiskunfélegyházi telepe — a helybeli Vörös Csillag Tsz-től kölcsönkért csővázas szín alatt — napi két műszakban százharmincöt nődolgozónak ad elfoglaltságot. A csemegepaprika- feldolgozás előkészítését már befejezték, s jelenleg a karfiolt tisztítják. Az ebből készített konzervet exportra szállítják. Az alapanyagot a helybeli I tsz-ekből, valamint P<;st megyé- I bői, Dabas környékéről hordják •ide.

Mezőgazdaság és fantázia

A kukorica- és a búzatermesztésről szóló mindkét terjedelmes tanulmány igénytelen köntösben, stencillehúzással készült 200—200 példányban. Szerzői: a Bajai Járási Tanács V. B. mezőgazdasági osztályának vezetői, munkatársai.

A tanulmányokban található elemzéseket körültekintő vizsgálódások alapján végezte el a mezőgazdász-kollektíva. Munkájukból kitűnik, hogy például a kukorica májusi morzsoltban számított járási átlaga amíg 1961-ben 10.8, addig tavaly már 21.7 mázsa volt. Három év alatt tehát megkétszereződött a hozam. Hasonló ívelést mutattak ki a búzánál is, amelynek termésátlaga — a járás 18 megvizsgált tsz-ében — 14,5 mázsa. Az országos átlagnál ez mintegy 2.5 mázsával nagyobb.

A többi járás mezőgazdászai erre azt mondhatják, hogy a jó minőségű bácskai szántóföldeken nem nehéz kimagasló eredményeket elérni. Nos. a dolog nem egészen így áll. Mert az adottságok csakugyan kiválóak, ám ezek egymagukban nem garantálják a jó termést. Legjobb példa erre a járás mezőgazdaságának 3—4 év előtti helyzete, amikor jócskán akadtak gyengén gazdálkodó szövetkezetek ezen a vidéken is.

Az eredmények oka minden bizonnyal a szövetkezeti gazdák, vezetők és a járási szakirányítás összehangolt munkájában rejlik.. A mezőgazdasági osztály szakembereinek tevékenysége korántsem merül ki a hivatali teendők ellátásában. Sőt. irányításuk éppen abból nyeri mozgósító erejét, hogy a közös gazdaságok részéről megnyilvánuló kezdeményezéseket áronnál felkarolják, továbbfejlesztik, s elterjesztik — minden lehetséges eszközzel.

A kukorica fészektrágyázása például korábban inkább a homoki tájakon, a gyengébb termőképességű talajokon volt ismeretest A bajai járás mezőgazdászai azonban a nagyüzemi viszonyok közepette is „fantáziát láttak” e módszer alkalmazásában. abban, hogy a talajerő koncentrálásával a trágya hatékonysága meg- halszorozható. Ám éppen a nagyüzemi körülmények e módszer gépesítését is indokolják. S ez év tavaszán mintegy 40 sortrágvázóval kombinált kukoricavető- géoet alkalmaztak a járás tsz-eiben. A vetésterület 44,5 százalékán teljesen fészkesen és sorosan trágyázott talajba került a tengeri.

Vuitv József, a mezőgazdasági osztály vezetője azt is kiszámította, hogy ha az egész területen sortrágyázást alkalmaznak, akkor évente 800—1200 vagon terméstöbbletre tehetnek szert a szövetkezeti gazdaságok, s ez a mennyiség 16—24 ezer mázsa sertéshús előállítását teszi lehetővé. Azonkívül 5—6 millió forint megtakarítást érhetnek el azzal, hogy kiküszöbölik a költséges fészektrágyázást.

íme, így válik anyagi erővé az új módszerek elterjesztése. S ez tükröződik az irányítás módszereiben is. Nem véletlen, hogy a járási tanács mezőgazdászainak legtöbbje konkrét üzemi tapasztalatokkal rendelkezik. A gazdálkodás szerkezetét „belülről” ismerik. így fordulhatott elő, hogy amikor legutóbb a megyei szakirányítás részéről felhívták őket az elemzés elkészítésére, már csaknem teljesen készen voltak ezzel a munkával.

Jelenleg is a még nagyobb sikerek elérésén munkálkodnak. A búzatermesztés színvonalának további emelése céljából például jól előkészített tanácskozást rendeztek legutóbb Felsőszen ti vánon. Az állattenyésztés helyzetét is megvizsgálták, elemezték a költségek alakulását. Néhány

— különböző talaiadottsággal rendelkező

— szövetkezet parcelláján módszeres kísérleteket folytatnak.

h. a

„Papnövendéket felveszünk..

Aachen, Essen, Münster püspöke és a paderborni érsek megbízta a düsseldorfi Zemisch hirdetési ügynökséget. nyomozzák ki. hogy miért idegenkednek a katolikus diákok a papi hivatástól.

A különös közvéleménykutatásra azért került sor, mert — mint a hamburgi der Spiegel írja — paputánpótlás-gon- dokkal küzdenek a nyugatnémet katolikus püspökök.

Az ügynökség a megkérdezett fiatalok válaszait a következő három pontba foglalta össze:

1. A papi pálya immár nem vonzó mert a papi hivatás veszített társadalmi értékéből.

2. A papi hivatás anyagilag érdektelenné vált. mert a pap nem kap teljesítménybért és nem gyűjthet vagyont. •

3. Egy pap gyakorlatilag mindig szolgálatban van és nem cserélhet céget.

Hadd fűzzük mindehhez, hogy a nyugatnémet katolikus fiatalok végeredményben a materialista világnézet szellemében válaszoltak püspökeik érdeklődésére. Röviden így fejezhető ki: A lét határozza meg a tudatot.

Ha pedig ezt a Zemisch hirdetési ügynökség ilyen frappánsan kiderítette a püspököknek. s a feleletekben nagy súlyt kaptak az anyagiak, meg kellene kísérelniök a következő lépést. A fiatalok véleményének megfelelően:

1. Szabályozzák a papok munkaidejét.

2. Dolgozzanak ki papi teljesítménybérrendszert.

3. Alkossanak munkatörvénykönyvet a papszakmá- ban, s annak egyik paragrafusaként iktassák be. hogy a papok is céget cserélhetnek.

Utána pedig nyugodtan lehet apróhirdetéseket feladni különböző sajtótermékekben: „Az ....-i egyházközség papnövendékeket vesz fel a következő fizetési feltételek mellett...”

Bizony, régi igazság, hogy Krisztus koporsóját se őrizték ingyen.

—~ tv