Petőfi Népe, 1965. október (20. évfolyam, 231-257. szám)
1965-10-10 / 239. szám
Bejutottunk a labdarugó VB 16-os döntőjébe Magyarország —NDK 3:2 (1:1) Népstadion, 80 000 néző, vezette: Andziulis (Szovjetunió). Magyarország: Géléi — Novak. Mátrai, Ihász — Mathesz, Sípos — Farkas, Bene, Albert, Rákosi, Fenyvesi dr. NDK: Weigang — Frässdorf, Walter, Geisler — Mühlbächer, Pankau — Frenzei, Nöldner, P. Ducke, Erler, R. Ducke. Borús időben, esőtől csúszós talajú pályán kezdődött a nagy fontosságú találkozó. A magyar csapat Mészöly sérülése miatt nem az előre jelzett összeállításban lépett pályára, de az NDK válogatottja is változtatott a tervezett összeállításán. Nagyszerűen kezdett a magyar csapat és már a 2. percben gólhelyzetet alakított ki a német kapu előtt. Mathesz—Bene—Albert volt a labda útja, s a középcsatár lövése a kapu mellé szállt. Két perccel később Farkas futott el a jobb szélen, majd lőtt. de Weigang nagyszerűen védite a lövést. A 4. percben gólt ért el a magyar csapat, sajnos, a játékvezető nem adta meg, mivel a partjelző szerint a labda már előzőleg túl volt az alapvonalon. Egy perccel később a 16-oson belül Geisler kézzel ért a labdához, a játékvezető nem adott 11-est. Hatalmas lendülettel támadott a magyar csapat a későbbiek során is. a német védők azonban keményen, sokszor durván verték vissza a magyar rohamokat és veszélyes ellentámadásokra is futotta erejükből. Egy ilyen váratlan német lefutás során megszerezték a vezetést. Nöldner—P. Ducke volt a labda útja, védőink nem tudták szerelni a közepcsatárt, aki védhetetlenül lőtt Géléi hálójába. 1:0. A gól után elkeseredett magyar támadások következtek és a 41. percben megszületett a várva-várt kiegyenlítő gól. Farkas—Bene volt a labda útja, az összekötő az alapvonalról a kapu elé küldte a labdát, s a berobbanó Rákosi a hálóba küldte. 1:1. A félidő végéig a magyar csapat támadott. Rendkívül érdekesen alakult a második félidő. A 9. perc meghozta a magyar csapat vezető gólját. Albertet a kaputól 20 méterre ellökték. Novak, végezte el a szabadrúgást és lövése nyomán a labda a bálóba vágódott. 2:1 a magyar csapat javába. A továbbiakban némileg kiegyensúlyozottá vált a játék és a német csapat egyre inkább fölénybe került. Lényegesen jobban játszott a vendégcsapat, mint az első félidőben. A 26. percben szögletet ért el az NDK válogatottja és a beívelés utáni tömörülésben P. Ducke megszerezte a kiegyenlítő gólt. 2:2. A magyar csapat ezután küzdőképességből jelesre vizsgázott. Bár, igen jól játszott a továbbiakban is a német csapat, a 35. percben megszerezte a győztes gólt. Albert lövését Weigang kiütötte és a berobbanó Farkas a hálóba bombázott. 3:2. A közönség a mérkőzés végén vastapssal jutalmazta a magyar válogatott játékosait, akik ezzel a győzelemmel bejutottak a jövő évi angliai labdarúgó-világbajnokság 16-os döntőjébe. A magyar csapat legjobbjai: Géléi, Sípos, Novak, Fenyvesi és Rákosi volt. A német csapatból Weigang. Walter, Geisler és P. Ducke volt a legjobb. A szovjet játékvezető hármas igen jól vezette a rendkívül heves küzdelmet. M. I. Amit szabad a LOVAKNAK... Csak szívás, kitartó munkával Öt éve tagja már az MHS lövészklubjának Halmos Franciska, a mindig mosolygós bajai kislány. Nevét ma még szülővárosában is kevesen ismerik, de egy-két év múlva talán — a sporthír szárnyain — az egész országban emlegethetik. Hogy lehet idáig eljutni? — Csak azzal a szívós, kitartó munkával, a sport — a lövészet — odaadó szeretetével. amely Halmos Franciskának legfőbb jellemzője. Éveken át szorgalmasan tanult, edzett. Mindenben igyekezett megfogadni Nagy Géza edző, Palik József és Bacsó Jenő a szakosztály vezetőinek tanácsait, Sok mesterfogást tanult el Petrovácz Ferenc ETI-növen- déktől is, add nemrég tért visz- sza Kairóból az Európa-bajnok- ságról. A lövészklub vezetői is szívesen tanították a szorgalmas kislányt és ez meg Is hozta az eredményt. Az elmúlt héten Kecskeméten rendezett előkészítő tízek bajnokságán Halmos Franciska 524 körös I. osztályú eredménnyel győzött és ezzel bejutott a vasárnapi országos döntőbe. A fiatal versenyző a héten is a megszokott nyugalommal készült a nagy versenyre. A csehszlovák ZMK nyílt irányzékú kispuskájával — mellyel még annak idején Petrovácz Ferenc ért el jó eredményeket — naponta ott láthattuk a bajai lőtéren. Edzései alkalmával nemcsak magával törődik, hanem segíti a szakosztályhoz nemrég került újonc leányok edzéseit is. Legszívesebben Lovász Reginával és Berta Ibolyával, foglalkozik, akikből magához hasonló versenyzőket szeretne nevelni. — Különösen annak örültem nagyon — mondta kérdésünkre Halmos Franciska — amikor a terüle+i bajnokságon, a Béke Kupr-fordulókon első helyezést értem el. Még nagyobb öröm, hogy eljuthattam az országos bajnokságra. Milyen sportot szeret még? Az atlétikát. Ez a kiegészítő sportom, de mindennél jobban a lövészetet. No, és a szórakozás? Hát igen — szeretek szórakozni is. Táncolni, színházba, vagy moziba járni, amikor erre van idő. de természetesem első a sport, a lövészet. Végül elmondta azt is Halmos Franciska, hogy az országos bajnokságon szeretne jó eredményt elérni. Titokban 530 körös teljesítményt vár magától — ezt az edzője árulta el — és nincs versenyláza. Reméljük, hogy a bajai kislány nem csalódik magában és mi, pedig tegyük hozzá, hogy már az is szép eredmény, hogy idáig eljutott. A mai versenyre pédig kívánunk neki sikeres szereplést. Pechtler Ferenc Megyei ifjúsági döntő a kosárlabdában Pénteken Kiskunfélegyházán, semleges pályán került sor a kosárlabda országos ifjúsági seregszemle megyei döntőjére. A leányoknál az esélyes Kecskeméti Dózsa csapata győzött, de ez a győzelem a vártnál sokkal nehezebb volt. A fiúknál meglepetésre a Kecskeméti Petőfi nagyarányú győzelmet aratott a Bajai Bácska Posztó felett. Ezzel a két kecskeméti ifjúságii csapat jutott az országos középdöntőbe. Eredmények: Kecskeméti Dózsa— Bajai MTE női 41:31 (21:15) Ld.: Fekete 16. Reményi 12, Koroknai 6, ill. Patonai 16. Kecskeméti Petőfi— Rajai Bácska Posztó 59:35 (24:14) Ld.: Szabó 18, Fejes 17, Rezák 10, ill Gyorfi 10. SOK OLVASÓNK tette fel aygódóan a kérdést a tegnapi számunkban megjelent szomorú hír olvastán. — Milyen technikai okok miatt maradt el a SZÚR. a Színészek—Újságírók rangadója? Csak nem betegedtek le a két nagy nevű csapat játékosai gomba- vagy fagylaltmérgezés következtében? Mivel a sajtó törvényes és erkölcsi kötelessége a közvélemény informálása, röviden tájékoztatjuk a Kedves Közönséget. Nem betegség az ok — sokkal keményebb fából faragták mind az újságírókat, mind a színészeket annál, hogysem hu- szónkét ember egyszerre essen le a lábáról. Nem is felszereléshiány az ok. Azon sem múlna ilyen rutinos játékosoknál a meccs sorsa. Játszanánk mezítláb és háztáji gatyában, továbbá rékliben. Nem, mm itt kell a technikai akadályt keresni. Sajnos, elsősorban nekünk újságíróknak kell mély önkritikával kezdenünk. Mi, akik nap nap után írunk takarékosságról, a határozatok szigorú betartásáról, erről — a testedzés iránti túllán- golásunkban — ezúttal megfeledkeztünk. Dóré fejjel úgy véltük, hátha az elmúlt öt-hat esztendő során nem, volt különösebb akadálya annak, hogy amikor az „év mérkőzésé”-re kerül sor, pályát is ad hozzá a jóisten — akkor az idén se lesz másképp. MINT SZOKTUK, megbeszéltünk minden szükségeset a pályagondnokkal. Ekkor és ekkor lenne a találkozó, és egyszerre csak 22 játékos, egy bíró és a partjelzők vennék igénybe apályát 90 percre — plusz a szünetre. Sablonmegoldáshóz szokott eszünkbe se ötlött, hogy firtassuk: Gondnok elvtárs, nincs valami változás az elmúlt évekhez viszonyítva? No, törje csak a Jetét. Takarékossági év van. A futball pályákat is kímélni kell. nem született-e olyan határozat, amelynek értelmében egyszerre csak egyik csapat, tehát tizenegy ember játszhat? Így mégis feleannyi láb gyötri a ayepet. Vagy nincs-e olyan döntés, hogy kvalifikált, hivatásos játékosokból álló klubcsapatok tehetik lábukat a kecskeméti városi pályára? Mármost. A gondnok vagy kvalifikált csapatoknak minősítette a Színészeket s Újságírókat, s ezért nem szólt semmiféle határozatról, vagy egyszerűen azért nem tett erről említést, mert ilyenről egyáltalán nem tudott. Mindenesetre a két klub rendező bizottsága készpénznek vette az évek óta hasonlóan kötött megállapodást. Lesz pálya, indulhat a propaganda. Megjelent a beharangozó cikk. kinyomattuk. városszerte kifüggesztettük a vidám hangvételű plakátokat, másik cikket is írtunk, s árusítani kezdtük a jegyeket. Eljutottunk 700 szurkoló pártfogásáig — alig túl a hét közepén ennyi jegy kelt el. Testben lélekben erősítették magukat a színészek, újságírók. EKKOR ÜTÖTT be a krach. Kiderült, hogy van egy határozata a Kecskemét Városi Tanács V. B.-nek. s eszerint holmi „uli-buli” hecc-vetélkedőre, laikus futballistáknak tilos fűre lépni a városi pályán. A mező gondozása sokba kerül, nem lehet azt holmi csetlő-botló társaságnak összeberhelni. Márpedig takarékosság van, s ha a részleges pályatilalomra vb-határozat született, nine emberfia, aki azt áthágja. Po . mi, a sajtó munkásai hadakoi- nánk azért, hogy velünk kivételezzenek. s tekintsenek el a határozattól? Az, hogy a Népstadiont «finden évben átengedik a SZÚR- nak — más káposzta. Egyszer majd megisszák a levét a kis Kabosék, Major Tamásék, Rá- thonyiék, Papp Laciék, hogy tör- vénytelenkednek. (Bár az is lehet, hogy a Fővárosi Tanács olyan eseménynek tekinti a Színészek—Újságírók találkozója t, mint a többi megyeszékhely tanácsa. ahol évenként kedélyes, tréfás keretek közt mindig megrendezik a Nagy Mérkőzést.) Igaz, Kecskemét városa sem. mindig ilyen szűkmarkú. Szol> tak azért öregfiúk-meccseket is elnézni. Bár. ha úgy vesszük, öregeknek már mindent szabad. Aztán emlékezünk a Széktói Stadionban lezajlott Lovas Napokra, melyek ottani megrendezése ellen a KÖJÁL-nak volt jogos és súlyos kifogása. A lovak nemhogy összerugdossák, tapossák a futópályát, hanem össze is illetlenkedik. Ez pedig tetanuszveszélyt idézhet elő. hiszen a beszennyezett földön versenyzők eshetnek el atlétikai viadalok alkalmával. Mint a Stadionom van kiskapu, akkor a paragrafuson is volt kiskapu. A lovak zavartalanul körözhettek. Nem is a városi, hanem a Széjüói Stadionban. VISZONT igaz. ami igaz. Milyen alapon kívánnánk ennyi kivételezést Újságírók, Színészek? Amit szabad a lovaknak, nem szabad ... Pedig hol van a mi lábunk a lópatától! Azonkívül a bevételt az árvíz- károsultaknak szerettük volna eljuttatni. tó—n. Megérdemlik az elismerést A kecskeméti ipari tanulók sportköre 6 évvel ezelőtt alakult meg. Labdarúgócsapatuk két év óta vesz részt a megyei ifjúsági bajnokságban. Tavaly a 4. helyen végeztek, az idei bajnokságban jelenleg az első helyen állnak — az eddigi húsz mérkőzés után veretlenül.. A gólará- i nyuk: 110 megszerzett gól elic- ! nében mindössze négyet kapták! A csapat lelkes tagjai részt vettek a Megyei Ifjúsági Seregszemlén, a Középiskolai Bajnokságban (itt a második helyen végeztek). Lelkesedésével ki* emelkedik közülük Kovács Ti* bor, aki egyedül ötven gólt rú* gott ebben az évben. Germán Sándor edző és Dányl István intéző büszkék az eredményre, elsősorban azért, mert bizony sokszor nagyon nehéz körülmények között kell készülniük a mérkőzésekre. (Nincs pálya, a felszerelés hiányos, utazási gondok, nincs öltöző, tisztálkodási lehetőség stb.) — Ám a sok nehézség nem törte le a fiúkat — mondja Ger- nán Sándor — Szabó Endre, Lédeczi József, Virágh Mihály, Kovács Ferenc, Kiss Imre és a többiek szívvel-lélekkel harcoltak mindig, ha a pályára léptek. — Megérdemlik az elismerést — helyesel Dányi István. — Annál is inkább, mert a munkában, tanulásban is helytállnak. Es fegyelmezettek, ami nagyon fontos. Joggal várunk tehát to« vábbi sikereket a lelkes csapattól. Varsa
