Petőfi Népe, 1965. október (20. évfolyam, 231-257. szám)

1965-10-01 / 231. szám

túl a megyehatárod Nagyváros a Mecsekalján magánvállalkozásokból, vagy inkább a magánvállalkozások megbuktatásából kinövő nagy bányaüzemek lettek végül is a pécsi ipar reprezentánsai. A Zsolnay-féle porcelángyár is új virágosnak indult. A gyár főprofilja ma a porcelán- szigetelő. öt országba szállít a gyár különböző méretű szigete­lőket, és állíthatjuk, legalább annyi elismerést szerez a ma­gyar porcelániparnak a szigete­lőkkel, mint a herendi gyár a művészi díszműtárgyaival és porcelán edényeivel. A másik ilyen ipari híresség a pécsi kesztyű. A háromezer dolgozót foglalkoztató gyár a brüsszeli világkiállításon elis­merő oklevelet szerzett, az el­múlt évben pedig a könnyűipar legszebb terméke címét ítélték oda a pécsi kesztyűnek. * Félő, hogy csak „felvillanta­ni” engedtük Pécset. Hiszen most még el kellene látogat­nunk a Pécsi Nemzeti Színház­ba, legalább a Pécsi Balett egyik előadását megnézni, meg kellene ismerkedni a művészeti élettel. írókkal, költőkkel, kép­zőművészekkel. Be kellene ko­pogtatnunk az egyetem tudós professzoraihoz, bepillantanunk a tudományos intézetek munká­jába. Sőt: ki'kellene szaladnunk a szőlőhegybe is, ahol már meg­kezdődött a szüret. De hiába, erre már nem fut­ja az újság kicsiny terjedelme, hiszen a riporthoz még képek is kellenek. S azt is vegyük fi­gyelembe: a nyáron Bács-Kis­kun megyéből is sokan kirán­dultak ide — Baranya „főváro­sába”. K. P. Baranyát és Pécset egyálta­lán nem nehéz felfedezni. Hi­szen annyian felfedezték már! A rómaiak megtalálták itt Itá­lia mediterrán éghajlatát. Elvi­ra Csel ebi. a török világutazó kelet városainak zsibongó éle­tét A középkor az ország első egyetemét alapította itt, .az új­kor a természeti kincseket fe­dezte fel. A föld mélyében rej­lő kőszén nyomában aknákat vágott, gyárakat épített, vas­utat fektetett. A huszadik szá­zad második felében pedig, a felszabadulás után, a nagy fel­virágzás korszakába lépett ez a táj. Pécs fejlődése a legszembetű­nőbben a lakosság számával il­lusztrálható. A századfordulón valamivel több mint 53 ezer lakosa volt a városnak, s ma meghaladja a 130 ezret. A város és a megye jellege? Pécs bányászváros? A lakosság­nak nagy része a bányákban dolgozik. Ámde, ott vannak ezenkívül az ipar más ágazatai: bőrgyár, kesztyűgyár, sörgyár, az erőmű, a gépgyár, a bútor­gyár. a cipőüzem, az épület­elemgyár. De nem kell tovább folytatni.., Talán a legponto­sabb. ha azt mondjuk: egy mányegyetemen több száz jo­gászt képeznek évente. Az 1367-ben I. Lajos alapítot­ta stúdium generále, az első magyar egyetem hatszázadik évfordulóján tehát, Pécs és Ba­ranya a felsőoktatás egyik fel­legváraként ünnepelhet majd két év múlva... Az uj pécsi erőmű. 1966-ig további beruházásokkal kétszeresére emelkedik a jelenlegi 100 Mff teljesítménye. Amikor a századforduló kö­rül Pécs ipara erőteljesebben kezdett fejlődni, egy lelkes pén­zes ember kijelentette: „Ma­gyarország Manchesterét fogjuk itt létrehozni.” Hát ez nem si­került. Bár, próbálkoztak a kő­szénbányák megnyitása után vasolvasztással. de kiderült, hogy a magas kéntartalmú liász kőszén nem alkalmas nyers ál­lapotban erre. A nagy vasmű terve még embriókorában meg­bukott. Viszont a Tettye-patak menti tímármesterek utódaként létrejött a bőrgyár, majd a kesztyűgyár, a Zsolnay Vilmos alapította porcelángyár, s a kis nagyváros a Mecsek alján. A városba érkezőt mindenek­előtt az új építkezések ragadják meg. A műit évben csupán a Baranya megyei Építőipari Vál­lalat 794 új lakást adott át az új lakóknak. Ebből 360 már a korszerű nagypaneles eljárással épül. A nem ipari jellegű épít­kezések közül jelentőségében, nagyságában kiemelkedik az új egyetemi városrész építése. Az új: létesítmények 210 millió fo­rintos beruházással épülnek fel. A második ütem 142 millió fo­rintos beruházással készül majd el. De ha már a felsőoktatáshoz kanyarodtunk, ne feledkezzünk meg a többi felsőoktatási in­tézményről sem. A Tanárképző Főiskola 1200 nappali tagozatos és 3500 levelező hallgatójával a tanárképzés dél-dunántúli Bemutatójára készül a Pécsi Balettegyüttes. Baranya híres borvidékén, Villányban is megkezdődött a szüret. tErb János felvételed.) Gőzfelhőt és hamut lövellt a Taal A Fülöp-szigeteki Taal vul­kán, amelynek keddi kitörése eddig még felmérhetetlen pusz­tulást, károkat okozott, csütörtö­kön délelőtt ismét működni kez­dett: gőzfelhöket és hamut lö­vellt az ég felé. A füst és gőz hatszáz méter magasan gomo­lyog a kráter fölött. A megújult vulkáni tevékeny­ség nagy riadalmat keltett. A hatóságok újabb falvakból kezd­ték meg a kitelepítést, miköz­ben a keddi katasztrófa áldo­zatai után még mindig folyik a kutatás. Bár előzőleg azt közölték, hogy a halálos áldozatok száma eset­leg eléri a kétezret is. most már a rendőrség szerint az eltűn­teknek minősítettek közül leg­többen előkerültek. A végleges veszteséglistán 300—500 név sze­repel majd — mondja a rend­őrség. IIIIIIIIHIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIH PETŐFI NÉPE A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Főszerkesztő: dr Weither Dániel. Kiadja a Bács megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Mezei István tgazgatú Szerkesztőség: Kecskemét. Városi Tanácshá2 Szerkesztőségi telefonközpont: 26-19. 25-16. Kiadóhivatal: Kecskemét. Szabadság tér 1/a. Telefon: 17-09. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető: a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. Előfizetési díj i hónapra 13 forint Bács-Kiskun megyei Nyomda V. Kecskemét — Telefon: 11-85. Index; 25 065. *et5íl *6í* éjim: Szünetben Sokszor egy-egy tanácskozás szünetében kialakuló kötetlen, csapongó eszmecsere is ébreszt annyi gondolatot, tanulságot, mint egy terjedelmes, nagy gonddal megkomponált beszá­moló. Most is, hogy a jegyzete­imben lapoztam, egy már meg­jelent tudósításom „nyersanya­ga” között három, szünet köz­ben odavetett címszó ágaskodott elém. Apró mozaikok, megtör­tént dolgok — egy országgyű­lési képviselőnő életéből. Ügy írom le, ahogy elmesélte: EBÉD — Egy dolog miatt féltem a választókörzetemben kitűzött fogadónaptól. Ez pedig az ebéd volt. Délelőtt egymásnak adták a kilincset a tanácsot kérők, vagy panaszosok — délben pe­dig jöttek a vb, a tsz-vezetők „jelenteni”, hogy a vendéglőben, vagy a tsz-központban elkészült az ebéd. Természetesen nem sa­ját zsebből — hanem a repre­zentációs, vagy ki tudja milyen alapból. Rögtön az a magára- maradt öreg tsz-nyugdijas ele­venedett meg a képzeletemben, akivel délelőtt találkoztam, s aki nem tudta még, hogyan te­remti elő a téli tüzelőjét. — •Elvtársak. nekem van étég fizetésem ahhoz, hogy ha vi­dékre jövök, megebédelhessek a saját költségemen — szabad­koztam, s kicsit félve hozzátet­tem: nagyobb örömet szerezitek, ha az ebédnek az árát hozzák, mert igen jó helyre el tudtam volna ajánlani. — Jaj, milyen nehezen is ér­tették meg! Pedig hát olyan egyszerű. Ha azt mondják ne­kem. hogy: — Elvtársnő! Nem számítottunk ugyan vendégre, otthon éppen savanyúkrumpli levest főz az asszony. De ha szereti, szívesen megosztjuk ... Ennek örültem volna, ezt meg­tiszteltetésnek veszem! De hát ez nem jutott eszébe senkinek. FOGADÁS — Másik alkalommal helyi vezetők kíséretében néztünk meg egy készülő kisvárosi léte­sítményt. Tudtam: nagy szükség van arra, hogy mielőbb birtok­ba vehessék, így hamar parázs vitába keveredtünk az építés- vezetővel. Ö azt állította, hogy elkészülnek a határidőre — én a látottak alapján, az ellenke­zőjét. Fogadás lett a vitából — két üveg pezsgőre. Egy héttel a kitűzött határidő előtt az iro­dámban cseng a telefon. X vá­ros tanácstitkára jelentkezik, s kérdezi milyen pezsgőt vásárol­janak az ünnepélyes avatásra? No, nem mondom, lett belőle csete-paté jókora — de a pezs­gőt mégis és vásároltam meg, hiszen az én fogadásom volt. AZ ALMA Néha nehéz az embereket rá­ébreszteni arra, hogy nem a régi világban élünk, amikor egy képviselő elvárta: ha elintézett valamit, azért kijár az apró fi­gyelmesség, egy kis ellenszol­gáltatás. Magyarázom is sokat, hogy amit mi teszünk, az ne­künk becsületbeli kötelességünk. Még évekkel ezelőtt történt, hogy az egyik tsz-elnök ennek ellenére, hosszú idő óta húzódó ügyük közbenjárásomra történt igazságos elintézése örömére két nagy láda, válogatott szép almával állított be a hivatalba,. Tudtam: a faluba már úgysem viszik vissza. Mondtam egy cí­met. s hogy odataláljanak, kísé­rőnek egyik munkatársamat kértem meg. Hogy mennyire lepődtek meg, amikor az almá­val együtt egy gyermekotthon­ban találták magukat — nem tudom. De hogy meghatódtak a gyerekeket ért váratlan örö­mön — az bizonyos, mert azóta minden évben felkeresik egy kis hazai kóstolóval az otthon lakóit. Eszik Éva centrumává növekedett az el­múlt tizenöt évben. A csupán jogi karral rendelkező tudó-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents