Petőfi Népe, 1965. október (20. évfolyam, 231-257. szám)
1965-10-09 / 238. szám
1965. október 9, szombat 5. oldal Kedvcsináló látogatás Kedves vendégeket fogadtak a Kisfái Mezőgazdasági Szakmunkás Tanulóiskola növendékei és nevelői. Lakitelekről és a Kunszállás melletti Fülöpjakabról az általános iskola VIII. osztályának összesen csaknem száz tanulója tett az intézetben látogatást. Ennek a hosszúra nyúlt és mégis gyorsan elröppenő délelőttnek a célja ismerkedés volt a jövő szőlő-, gyümölcs-, zöldség- és dísznövénytermesztőit oktató iskola hétköznapjával, s egyáltalán a szakmával. Amolyan pályaválasztási taA MUNKÁSŐRSÉG Központi Férfikara bulgáriai látogatásának viszonzására hazánkba érkezett a ruszei „Cirill és Method" érdemrenddel kitüntetett Dunai Hangok vegyeskar magyarországi tartózkodása során szerdán este a Kecskeméti Katona József Színházban is bemutatta műsorát, vezető karnagya: Szimeon Sztatelov vezényletével. A bolgár kórusélet elevenségéről és színvonaláról az elmúlt évek folyamán több alkalommal meggyőződhetett a magyar közönség (többek között az 1961. évi debreceni nemzetközi versenyen). Éppen ezért fokozott várakozással tekintettünk a nagy ipari város dolgozóiból álló, csaknem száztagú együttes fellépése elé. A JÓL FELÉPÍTETT műsor első felében klasszikus és mai külföldi szerzők alkotásai, a második részben hazai komponisták kórusművei és népdal- feldolgozásai hangzottak el. A kórus — a bolgárokra általában jellemző — jó hanganyaggal rendelkezik, mely lem annyira a harsogó hang- natásokban, nem is az olasz bel canto érzéki szépségében, hanem a hangzásnak valami sajátos, belső feszültségében jelentkezik. A sokéves együtt- éneklés biztonsága, pontos szólamtudás mutatkozott meg a nácsadásnak szánták a lelkes pedagógusok e néhány órát, amelynek keretében, ha teljes képet nem is alkothattak maguknak a mezőgazdasági szakmunkásképzésről, mégis számos kérdésükre kaptak választ a fiatalok. A kedvcsinálást, a szakma „megkóstoltatásának” bizonyára jól beváld és célravezető módszerét az idén először alkalmazzák. Mindenesetre életrevalóbb így, közelről, személyes tapasztalatokon keresztül, a helyszínen ismerkedni. Eddig művek túlnyomó többségének megszólaltatásában. A HANGVERSENY első felében a régi mesterek: Lassus, Purcell, Gluck, Mozart tolmácsolásában, kidolgozottságuk ellenére, bizonyos sápadt egyhangúságot éreztünk, sőt itt-ott kisebb-nagyobb intonációs bizonytalanságok is előfordultak. A szünet után felhangzó bolgár darabokban (Karasztoja- nov, Dinev, Sztajnov, Dimitrov, Pipkov, Rajcsev, Szpaszov, Ma- nikov művei) érezhetően jobban magára talált a kórus. Legérdekesebbek a bolgár népzenére jellemző aszimmetrikus ritmusú számok voltak; míg nálunk ezeknek a bonyolult ritmusoknak pontos kivitelezése — különösen amatőr szinten — sokszor szinte megoldhatatlan nehézséget jelent —, az ő tolmácsolásukban mindez az anyanyelv magától értetődő természetességével hatott. A műsort az énekkar szép hangú ■ énekeseinek szólói tették még változatosabbá. MINDEZEK UTÁN elmondhatjuk — és ez nem mond ellent a kritikai észrevételeknek — ha minden nagyobb magyar városnak legalább egy ilyen képességű énekkara lenne, nem kellene aggódnunk a magyar kórusmozgalom jövőjét illetően, Kiirber Tivadar i ugyanis az itteni nevelők keresték fel az általános iskolá- I kát, de ez — minden jóakaratuk ellenére is — halványabb, közvetett, kevésbé vonzó megoldásnak bizonyult. Most a kultúrteremben elsőként Körösi György igazgató' üdvözli a fiatalokat. Ezután a diákok — akik többségének szülei a közös gazdaságban tevékenykednek, s akik előtt a gyakorlati munkák egyike-másika sem ismeretlen már — kérdezgetnek, tájékozódnak, érdeklődnek: — Milyen bért kap egy szakmunkás? Mennyi a napi el- ; méleti és gyakorlati elfoglalt- 1 ság? — Az igazgató pontról I pontra megadja a választ. Majd felkerekedik a társaság. Végig- { járják az internátust, a háló- ) termeket, majd a tantermeket; ismerkednek a gyümölcsössel és a gyakorlati munka megany- nyi színterével. Mészáros Feri édesapja traktoros — méghozzá, mint megtudjuk, egyike a legjobbaknak a közösben —, de ő azt kérdezi: — őszibarackos van-e? Törteli Béla viszont már a gépek iránt érdeklődik, ő is megnyugtató választ kap. Nem lehetetlen, hogy a kis Csányi Erzsi jövő ilyenkor szintén „benfentesként” fut át a pázsitos udvaron. Jóska, a bátyja ugyanis már itt tanul, a gyümölcstermesztő szakon. A lakitelekiek Tar Rozika köré csoportosulnak. Ö — Tubák Erzsivel együtt — egy hónapja barátkozik a szaktudományokkal, de már mindketten otthon érzik magukat. Szemmel láthatóan nagyot nőtt most a kislány a hajdani iskolatársak szemében, akik talán-talán már érlelik maguk- j ban az ötletet, hogy szaktudásban nap mint nap gyarapodó barátnőjük példáját rövidesen ők is követik. Végső soron a szülők döntenek majd erről. És ők bizonyára igent is mondanak majd e szép, hasznos pályát választó fiaik, lányaik dédelgetett szándékára. Jóba Tibor Bolgár énskkar hangversenye Kecskeméten A nagy festő rokona A konyhaajtóig tolul a kerti növények „hadjárata”. A nyárutó élénk szín ű virágai között ott ékeskedik néhány konyhakerti vetemény sápa- dozó koronája is. Fák poros lombja hajlik a ház fölé. s a levelek finoman megrezzennek, ha a kinti köves úton súlyos terhével elrobog egy-egy vontató, szekér, vagy teherautó. A nyáron a hőség ellen feltett hűvöst tartó függöny meg-meglen- dül. Szükség nincs már rá, hiszen oda a nyár, oda a meleg. Mégis ott lebeg s a ki-be járó házbeliek könnyedén lebbentik félre, amikor hallják, hogy vendég érkezett. Munkácsy Emilek laknak itt, a Kossuth utca 21 szám alatt, Szabadszálláson. Az idei már a nyolcadik szeptember volt, amikor az iskolakezdést jelző csengő Emil bácsit nem hívta a katedrára. Nyugdíjas pedagógus. Közel fél évszázadon keresztül tanított, s ebből harminc esztendeig egy iskolában: a Szabadszállástól 12 kilométerre levő Peszéradacson. — Amikor 1920 februárjában az ispán megmutatta az iskolát, ezt mondta: ha itt megállód a helyed fiam, akkor bátor ember vagy. Ránéztem. Kezében lovaglópélcát suhogtatott, az iskola ablakán pedig lovak néztek kifelé. Egy pillanatig kétségbeestem: mi lesz itt? A tanteremben a padló felszaggatva, a kemence összedőlve. A birtok, amelyen ez az „iskola” volt, a koronauradalomhoz tartozott. Kilencven gyereket tanítottam itt. Köztük volt olyan, aki tízóraira bort hozott magával, s szünetben kortyolgatni kezdte. Elképzelheti a helyzetemet. P mii bácsi azon- •— ban összeszorított fogakkal, elszántan fogott hozzá a munkához. Mindenekelőtt anyagot kért a javításhoz. Alig hitt a szemének, amikor az valóban megérkezett. De míg jöttek a mesterek, éjjel-nappal, hétköznap- vasárnap őrizni kellett, mert szétlopkodták volna. Középkori állapotok uralkodtak itt, nemcsak a gazdasági viszonyok, de az erkölcsök tekintetében is. Ezt az ispán lovaglópálcája jellemezte, a bikacsök. amit egy alkalommal a tanító orra alá emelt. — Szóval rendbe tettük az iskolát, a kilencven gyerek elfoglalhatta a helyét a padokban, Természetesen következtetni lehet arra, mennyit foglalkozhattam egy-egy tanulóval, hiszen — amint mondtam — egyedül tanítottam őket. Mégis — mondja jogos büszkeséggel Emil bácsi — úgy érzem, hogy tudásom, erőm legjavát adtam a gyerekekért, igyekeztem a lehető legtöbbre: tanítottam. Ebben az egy szóban azonban nagyon sok minden benne van. Munkácsy Emil hosz- szú, küzdelmes utat tett meg, amíg a nyugdíjig elérkezett. A „nemzet napszámosaként” tanította az egy- csizmás zsellércsaládok gyerekeit. Már csak a beszélgetés vége felé derült ki, hogy Emil bácsi rokona Munkácsy Mihálynak, a nagy festőnek, a Honfoglalás megalkotójának, a Köpülő asz- szony, a Siralomház és a Krisztus Pilátus előtt című világhírű képek mesterének. _ A púmnak má- ' ' sodunokatest- vére volt Munkácsy Mihály. Én hároméves voltam, amikor 1900- ban Párizsban meghalt, de apám elbeszéléseiből sok anekdotát tudok róla — mondja visszaemlékezve, és elmondja, hogy amikor a nagy festő 1896-ban a millenniumi ünnepségekre. Honfoglalás című képének leleplezésére Magyarországra jött, a rokonok is felutaztak Budapestre, hogy beszéljenek, találkozzanak „Miskával". De bizony ez nem sikerült. A híres rokont annyira körülvették a miniszterek, festők, hogy ők csak a nadrágja szárát láthatták. Mindig kockás ruhában járt — a felesége kérésének eleget téve — s az említett alkalommal a rokonok, akiknek ottlétéről a mester nem is tudott, úgy mutatták a gyerekeknek: Látjátok azt a pepita nadrágot? Az Miska bátyátok! N/1 íg beszélgettünk, 'v a napfény átlépte a konyha küszöbét. A sugárözönben parányi porszemek lebegnek. Ebben a környezetben tölti Emil bácsi, a nyugdíjas pedagógus napjait. Olvas, ápolgatja a virágokat, a kertet. Néha visszaemlékszik a gyerekekre, akiket hosszú esztendőkön át tanított a betűvetésre, s akik halhatatlanságot nyertek nagynevű rokona művészetében, hiszen szinte minden Munkácsy- képen ott áll egy mezítlábas, bús szemű gyerek. Gál Sándor tf^^LUPCSiBEN n Bő rá! El kell ismerni, nemcsak a műemlékek és a vásárházak nyújtottak látnivalót Lipcsében, hanem a dús árukészlettel rendelkező áruházak kirakatai is. Különösen sok olyan apró, de a mindennapi életben szükséges árucikkben lehet válogatni — és tegyük hozzá olcsón —, amihez itthon nemigen lehet hozzájutni. A Új lakónegyedek épülnek Lipcsében. Képünk a Bayerische Bahnhof közelében készült egy építkezésről. hazai vásárlóközönség még nem ismeri ezeknek az áruknak nagy részét, de ha keresné is, a mi kereskedelmünk úgy nevezi ezeket: „hiánycikk”. Hányszor bosszankodunk otthon, hogy már nem jól vág a kés, s a háziasszony hirtelenjében a lépcső fokán kezdi azt élesíteni. Az NDK-ban filléres dolog a késélesítő, amelyen néhány mozdulat és máris úgy fog a penge, mint a borotva. A dolgozó nőnek kímélni kell a kezét. Hiába szeretné ezt tenni többek között, amikor újburgonyát hámoz, a kezét befogja, barna lesz tőle, amit csak lekoptatni lehet, lemosni nem. Itt néhány pfennigért kapni olyan újburgonya-hámo- zót, amellyel mindez elkerülhető. Ügyes késeket árusítanak a karalábé gyors kivájósához is. Nálunk humoristák élnek meg abból hogy a konzervnyitás bonyodalmairól írnak. Egyik lipcsei kirakatban láttam olyan konzervnyitót, amellyel egy-két mozdulat, s máris fel. van bontva a pléhdoboz. Igen elmés kis szerkezet az a sörnyitó, amely- lyel felbontás után ismét légmentesen lezárható az üveg és nem kell azonnal elfogyasztani tartalmát. Mindössze öt pfennigbe — 20 fillérbe — kerül a habszedő műanyag lapocska, amellyel teljesen kiszedhető a hab a tálból, s ugyanezzel a lapocskával a ' piskótát is szépen el lehet simítani a tepsiben. Az NDK-ban sokat adnak a háztartásokban szükséges cikkek nggy választékban való gyártására. Minden nagyáruházban van úgynevezett „ezer apró cikk” osztály. Nálunk is nagyobb gondot kellene az ilyesmire fordítani. Az ötödik nap délelőttjén indultunk vissza Magyarországra. öt élménydús nap, amelyeken megismertük a város történelmi nevezetességeit, a világ szükségleti cikkeket gyártó iparának termékeit és sok-sok azok külföldön, akik csak azzal vannak elfoglalva, hogy „exportjukat” áruba bocsássák? Amikor pedig ez megtörtént, csak az áruházakat bújták, és mikor vissza kellett indulni jöttek rá, hogy tulajdonképpen nem is láttak semmit Két kecskeméti — Huszka László és Csőri Sándor — munkás visszafelé az úton mesélte, hogy jártak az állatkertben, a múzeumban, újra felkeresték, most már egyedül a műemlékeket, hogy jobban szemügyre vehessék azokat. A társaság tagjainak jó része azonban arról számolt be egymásnak, mit sikerült vásárolniok. Sokan közülük még a vásárházakban sem jártak, sa800 éves városból mit sem láttak. Nehéz egy nagy csoportot összetartani. Mégis helyes lenne, ha az IBUSZ-kísérők általában nemcsak egy néhány órás városnézést, hanem minden napra — ha nem is hosszú —, de tartalmas programot állítanának össze. Lipcsében például a Dimitrov Múzeum, az Iszkra Nyomda, az Állatkert megtekintését lett volna helyes megszervezniök. A társasutazás velük tartó résztvevői sokkal inkább elmondhatták volna: külföldön jártak. Az új élmények egyszerre rohanják meg külföldön az IBUSZ-utast és az utaskísérők feladata helyes irányba terelni érdeklődésüket. Vessünk azonban még egy utolsó pillantást Lipcsére. Sokat lehetne még a COO éves városról mondani. A második világháború alatt számos, szép épülete elpusztult. Ezek egy Részét eredetiben állították helyre, mégis ma inkább a lüktető jelen dominál mint a múlt. A város lakói a szocialista Lipcsét építik. Elindult a vonat, s mi sokáig integettünk ablakából a nyoic évszázados, mégis oly fiatal város lakóinak, és kívántunk sok sikert békés építő munkájukhoz. (Vége) Nagy Ottó X assték embert láttunk, beszélgettünk velük. Ám, vonjuk le a társasutazás tanulságait is. Cikksorozatom első részében említést tettem arról, hogyStu- rovónál a vámőrök sok rúd szalámit tartottak vissza. Hogy ezt miért tartottam helyesnek? Tavaly másfél millió magyar járt külföldön. De valóban így volt ez? Mert látnak-e valamit
