Petőfi Népe, 1965. október (20. évfolyam, 231-257. szám)
1965-10-09 / 238. szám
3. oldal 1965. október 9, szombat Telik a majorság „éléskamrája” A tiszaújfalusi Tisza Tsz 240 holdas ősziárpatarlójába még júniusban elvetették a silókukorica magját. Nem csoda hát, ha holdanként megközelítőleg másfél száz mázsa zöldtömeget takarítanak be a járvasilózóval. A silózó brigád tagjai — Ipacs Mihály, Zsigó Ferenc, Fáy Ferenc, Zsadányi József, Bíró József'— naponta 15 holdról takarítják le a termést. A majorság takarmánytelepén húzódó nagy árkokban már 62 vagon tömegtakarmányt tároltak. E mennyiség nemcsak a fővetésű silókukoricából került ki, hanem a törekkel kevert répa- szeletből is. Az utóbbit egyébként hozzákeverik a másodvetésü silókukoricához is, hogy ezzel is javítsák a takarmány minőségét. döntöttek. A tsz vezetők is szívesen „kiiktatták” a község vezetőit. sőt a járást is olykor — s még föntebb keresték az „igazságukat”. E sorok írója sok embert meghallgatott, sok vezető emberrel beszélt, de alig akadt olyan, aki — az egyébként dicséretes őszinteség mellett — véka alá tudta rejteni szubjektív érzelmeit, amikor az említett dolgokról volt szó. Amint a járási tanács vb elnökhelyettese. Horváth József elvtárs jellemezte, a „vezetési presztízs” gyakran kerekedett felül a tényleges gazdálkodási érdekek felett. Így adódhatott azután, hogy egy gyenge irányítás alatt álló termelőszövetkezet szinte évekre kátyúba került. — A feladat most mindeavi- kük előtt: az adott helyzetet mérlegelve előbbre jutni és a cél érdekében minden sérelmet és vélt sérelmet félretenni — foglalta össze a szabadszállási Kossuth Tsz-beli tanulságokat a járási tanács vb elnökhelyettese. Egy kicsit általános érvényűén. Hiszen ehhez hasonló jelanségekkel még másutt is találkozhatunk. A járási vezetők úgy látják, hogy szervezetileg sokat fejlődött a Kossuth Tsz, látszik, hogy következetesebb a vezetés, amely alig fél esztendő alatt nem kis energiát és anyagi eszközt is latbavetve megállította a gazdaságot a lejtőn. Ma már számíthatunk a gazdák többségére, bizalmára. Sajnos, akadnak még kerékkötők is. ezek azonban egyre kevesebben vannak. s ha sikeres lesz az esztendő — a betakarítás szorgos munkája dönti el —. akkor végképp elsöpri a kétkedést gáncsoskodást a józan paraszti megfontolás. Farkas Ignác bácsi azt mondta nekünk, hogy ezt az évet becsületből végigcsinálja, de aztán leköszön, nem kínlódik a kettős feladattal tovább, amely ily módon valóban nem könnyű, s igen nagy munkatöbbletet követel. A jó szándékú kívülálló — aki. mivel „kívülről” pillantott bele a falu életébe, esetleg tisztábban és élesebben is látja annak vonásait — úgv vélekedik: azoknak van igazuk, akik azt mondják: Egy gazdaságban, közösen összefogva bizonyára könnyebb lenne. Különösen akkor, ha a felettes szervek ehhez nem csak egy-két gyakorlati intézkedéssel, de politikailag is jóval nagyobb segítséget nyújtanának. Akár a tsz-pártszer- vezetek megerősítésével, akár az átszervezés időszakában olyannyira buzgó felvilágosító munkával a vezetők tekintélyének támogatásával stb. S ha ezt még bizonyos nélkülözhetetlen beruházások gondos odaSzámadás a közgyűlésről Tízmillió forint értékű export A tanácskozás után tetteket! TIZENHÁROM évvel ezelőtt Kiskunfélegyházán Bálint Gá- borné vezetésével néhány asz- szony és leány összefogott, s megalakította a háziipari szövetkezetét. Dolgos kezeiken kívül akkor semmijük sem volt. Ma már a szövetkezet közös vagyonának értéke meghaladja a hárommillió forintot. A város vezetőinek mindig nagy gondot okozott a nők munkába állítása. Ezen is enyhítettek, s jelenleg ezer asszonynak, leánynak biztosít kereseti lehetőséget a félegyházi háziipari szövetkezet. A NAPOKBAN vezetőségválasztó közgyűlésük volt. Az alakulás óta végbement fejlődés önmagáért beszél, ezért a vezetőség beszámolója inkább a feladatokkal foglalkozott. — Idei termelési tervünk — hangoztatta az elnökasszony — 14 millió forint értékű kézimunka, varrott áru. norvégkesztyű, szalmafonat stb. előállítása. Ebből 10 millió forint értékű árut külföldi megrendelésre készítünk. Bár eddig különösebb lemaradásunk nincs, az elkövetkezendő hónapokban is minden erőnkkel dolgoznunk kell terveink teljesítéséért. Nagy Imréné a HISZÖV küldötte elismeréssel szólt a félegyházi szövetkezet eredményeiről. Mint mondotta, kézimunkáik — amelyek igen szépek — külföldön nagyon keresettek. A SZÖVETKEZET eddigi eredményei alapján mint várható volt — néhány nyugdíjba menő kivételével — a régi vezetőséget — elnöknek is Bálint Gábornét — választották újra. T. M. jV AGYON FONTOS, a me- j ■*-’ gye mezőgazdaságának í számottevő ágazatáról tanácsko- j zott nemrég a megye legfőbb j államhatalmi szerve: a megyei j tanács. A két napig tartó ülésen a résztvevők mélyrehatóan megvitatták a megye állattenyésztésének, a takarmánytermesztésnek gondjait és a továb- | bi tennivalókat. Külön említés- j re méltó, hogy a beszámoló és azt követő polémia a megye termelési tájkörzeteit figyelem- ! be véve elemezte az állattenyésztés helyzetét. Az ülés végeztével találóan jegyezte meg az egyik résztvevő: — Most már csak az elgondolások fokozatos megvalósítására van szükség! 1 Z ÜLÉS korábban meg- szokott „menetrendjéhez” képest ezúttal változás történt a legfőbb napirend lebonyolításában. A beszámoló elhangzása után nem a vitára került sor, hanem a megyei tanács tagjai csoportokra oszolva félnapos látogatást tettek a megye nagyüzemi állattenyésztő telepein, illetve a keltető- és feldolgozó üzemekben. Így a témával kapcsolatos gondok, teendők, közvetlenül érzékelhető formát kaptak. A megyei tanácstagok I előtt az állattenyésztő telepek a beszámoló „élő illusztrációiként” jelentek meg. módjukban állt megismerkedni a helyzettel. S ez kifejezésre is jutott a másnapi, élénk vita során, amikor is elsőként azok szólaltak fel, akiknek foglalkozása meglehetősen messze esik az állat- tenyésztéstől. Elmondották pélVilágjáró falvak A földműves- és takarékszövetkezetek keretében működő falusi társasutazási irodák megkezdték a jövő évi társasutazások szervezését. Tevékenységük mint a SZÖVOSZ-ban ezzel kapcsolatban elmondták, most már az ország nagyobb részére kiterjed. Október elejével ugyanis az eddigi ötvenhatról százharmincháromra növelték a számukat, s így most már a korábbi öt helyett tizenegy megye lakossága intézheti el helyben a kül- és belföldi társasutakkal kapcsolatos teendőit. A földművesszövetkezeteknek ez az új szolgáltatása gyorsan népszerű- södik. A már korábban megnyílt ötvenhat iroda első félévi forgalma még csak 600 000 forint volt, de a harmadik negyedévben már ennek háromszorosát költötte a falusi lakosság kül- és belföldi társasutazásra. irányítása is kísérné, a Kossuth megindulhatna a belterjesebb gazdálkodás útján — s a kátyút. amiből most már kirántották, messzire hagyná rövidesen. Egy esztendő múlva talán erről is hírt adhatunk. * — Váratlan fordulat! — ezzel fogadtak a község vezetői, akiknek, hogy véleményüket még egyszer kikérjem. meg akartam mutatni a már elkészült újságcikket. S bevallom, kissé meg is ijedtem. Ugyan mi történhetett? Kezdhetem élőiről a Kossuth Tsz tanulságos históriáját? De aztán megnyugodtam. mert mosoly ült a tekintetekben alig titkolható öröm. — Mindkét térni előszövetkezet kimondta az egyesülést. Először a Kossuth taggyűlésére került sor. és csak arról volt szó. hogy azon az esetleges jövő évi egyesülésről beszélgessenek, esetleg döntsenek. De aztán megfordult a hangulat: „Vagy most az év végén, vagy soha!” Kedvezőnek ígérkezik az év, minek késlekedni. A Mathiász gazdái már erről az elhatározásról értesültek, az ő közgyűlésükön. Némi fontolgatás után — érthető a módosabb tsz meggondoltsága — ők is jóváhagyták: 1966. ianuár elsejével közösen indítják az esztendőt — Ilyen csendes és józan taggyűlése tán még nem is volt soha a Kossuthnak — mondja Csík László vb-elnökhelyettes. — Higgadtan, egyetlen ellenvetés nélkül szóltak hozzá a gazdák, s a közös munkáról folyt a szó. Egyedül az adógabona-tárto- zás — nyugtalanítja még őket. de talán ebben is el lehet érni valami kedvező változást. Sági József e,,Tl árs, községi párttitkár már a jövőről, a tervekről beszél, s arról, hogv a pártvezetőség tevékenysége helyes irányba terelte a dolgokat, a közös megegyezés, a bizalom és összefogás irányába. Farkas Ignác bácsival nem sikerült beszélnem, de úgy hallom, őt sem foglalkoztatja már a ..leköszönés” gondolata. Hiszen nem kettő, hanem egy gazdaság sorsáért lesz felelős ismét jövőre — habár megnagyobbodott területen. * S ide a cikk végére most már valóban egy szép. emelkedett befejezés illene. Ha nem kísértene a gondolat, hogy itt nem befejeződött, hanem elkezdődött valami. Négy esztendei küszködés után végre egv szövetkezet tagsága magára talált. S az erősebb testvér oldalán az emberibb élet útjára lépett F. Tóth Pál dául, hogy a kiskunhalasi baromfifeldolgozó vállalatnak régi, elavult berendezésekkel kell a mind nagyobb feladatokat megoldania. — Megszűnőiéiben van a kiskunhalasi keltetőállomás, a tojást már most is Bajára viszik, s a kisesibéket visz- szahozzák Halasra. ' j1 ÖBBEN kifogásolták a * keltetőállomások irányításának jelenlegi rendszerét. — kiderült, hogy e fontos intézmények összesen hét(!) szervhez tartoznak. Mások azt fejtegették, hogy a juhászat minőségi fejlesztésére van szükség. Szóvá tették: a most épített istállók korszerűek-e minden tekintetben? Alapvető hiányosságok fordulnak ugyanis elő az építkezéseknél, nem is szólva a magas költségekről. Elérkezettnek látszik az idő egy olyan épületelemgyár létesítésére, ahol a mezőgazdasági épületeket a mostaninál sokkal olcsóbban lehetne előállítani. A takarmánykeverő üzemek túlzottan centralizáltak, sok a szállítási költség. ,4 MEGYEI tanácstagok megfigyelték mindhárom termelési körzetben, hogy azokban a majorságokban, amelyeket már szociális létesítményekkel is elláttak, sokkal több fiatal gondozó található, mint ott, ahol kezdetleges állapotok vannak. Az állategészségügyi óvintézkedések betartásában sokat segítene a majorok körülkerítése. .. És még számtalan más, az életből „ellesett”, tehát időszerű javaslat vetődött fel. A hozzászólásokra a mértéktartás volt a jellemző. Senki nem kívánt „toronyórát lánccal”, nem táplált illúziókat — ellenben mindenki a lehetőségek jobb kihasználását sürgette. Másként fogalmazva: a látogatások reflektort nyitottak a legjárhatóbb utakra. OKSZOR elmondjuk: irá- nyítani, a jövőt jól megtervezni csak a mindennapi élet folyamatának ismeretében lehetséges. Az életközelség hangoztatása nem öncél. Szükség van rá, mint a levegőre. S különösen vonatkozik ez az államhatalmi szervek — a tanácsok — munkájára. Nem mintha korábban az élettől elszakadva tevékenykedtek volna. De ezúttal a valóság megközelítését illetően előbbre jutottak egy lépéssel. Ez, továbbá az állattenyésztés fejlesztésének terve is az országos szervek elismerésével találkozott. Egyöntetű jóváhagyásban részesült az az elképzelés. hogy a Homokhátságon ne csökkenjen az állatállomány, még akkor sem, ha átmenetileg takarmányjuttatást kell is igénybe venni. Bácskában és a Duna mellékén pedig nagy lehetőségek rejlenek a további, ésszerű fejlesztésben. A bajai járásban már a legjobb megoldás vágányán halad a nagy hozamokat adó, korszerű takarmánytermesztés kialakítása. A valóság égető gondjainak sokoldalú, kertelés nélküli megközelítésére jó példát szolgáltatott a megyei tanács legutóbbi ülése. Fontos ezt hangsúlyozni, hiszen öt évre szól az állattenyésztés fejlesztésének a terve, s épp oly központi feladatunkká kell, hogy váljon, mint korábban a nagyüzemi szőlő- és a gyümölcs telepítés. ||A A FOLYTATÁS mél- **■ tó lesz a mostani indításhoz. a siker nem kétséges. Ezzel megmondtuk azt is, hogy a megyei tanácsnak a valóság mélyreható feltárásában demonstrált példája mindenképpen követésre méltó — alsóbb szinten is. A felmérést a tetteknek kell követniük, amelyek nagyüzemi állattenyésztésünk további fejlesztését jelentőser. elősegítik. Hatvani Dániel
