Petőfi Népe, 1965. október (20. évfolyam, 231-257. szám)

1965-10-08 / 237. szám

1965. október 8, péntek 5. cíáaí THALIA KAPUT NYIT g^^MPCSEBEM II. A jubileumi vásár ■m jnnepi pillanat minden ■ / esztendőben, amikor első ízben tárul fel a felhúzott bársonyfüggöny mö- fíott a színpad mélye. Ma már egyre teljesebb örömmel mondhatjuk: nem egy szűk és beavatott réteg öröme a szín­ház varázslatos világával va­ló első találkozás, hanem igen népes közönségé, jelen­tékeny embertömegeké, akik a felszabadulás óta birtokuk­ba vették a művelődésnek ezt a mindig is igen jelentős vá­rát. Birtokukba vették, ma­gukénak érzik, szeretnék te­hát, ha a színpadon nem kis és elszigetelt társadalmi réte­gek, emberi sorsok problé­mái, válságai, örömei és gond­jai tükröződnének, hanem az ő saját gondjaik, örömeik, a saját egyre teljesedő életük szépségei ragyognának a szín­padról elhangzó szavakban. Szeretnék, ha saját gesztu­saikat, indulatkitöréseiket, vá­gyódásaikat ismernék fel a szereplők játékában, a drá­mai cselekmény hullámzásá­ban. Mi is, 1965. október 8-án, ma este ennek az örömnek, a színházzal való találkozás ilyenfajta várakozásának ki- teljesülését várjuk az évad- nyitás pillanataiban. m*jdvözöljük ezt az egyre szépülő színházai, amelynek széksorai között a színpadi művészet új szakértőivel találkozunk: munkásokkal, értelmiségiek­kel, termelőszövetkezeti pa­rasztokkal, vezetőkkel és kis­emberekkel. Üdvözöljük szín­házunkat, annak minden dol­gozóját ezen a jelképes ün­nepi találkozón, amely tulaj­donképpen nem is a munka kezdetét jelenti, hiszen szep­tember 1-től, az első, szervez­kedő jellegű társulati üléstől már rendszeresen járja évek óta kialakult vidéki állomás­helyeit egyszerre több együt­tes is. A bérletek tulajdonosai, a színház egyre bővülő közön­sége tudja is már, mit vár­hat az idei évadtól. Klasszi­kusok, mai szerzők, jelentős értékű nagy művek, s köny- nyedebb hangvételű zenés darabok váltják egymást gon­dos válogatásban. £ gészen világos és jo­gos a kívánság, ami­kor az ünnepi évadkez­dés pillanatában azt kérjük a színháztól, legyen az idén is valóban korszerű, közvetítsen klasszikus nagy műveket és modern szerzőket úgy, olyany- nyira mai formában, hogy a mai életünk eseményei kö­zött született szerzői gondo­latok csak oly világossággal és félreérthetetlen tisztaság­gal világítsanak a színpad­ról, mint a sokszor kipróbált, sokezerszer játszott drámák, tragédiák, a múlt színházi irodalmának remekei, a ben­nük tükröződő örök emberi értékek. Csáky Lajos Muzsikáló § • KÉPESLAPOK I Rádió műsora Kisóuníélegyázáról és Kiskunmajsáröl A tavasszal hallottunk a Kossuth Rádió Muzsikáló képeslapok című műsorában először B ács-Kis kiül me­gyéről. Akkor az izsáki és a kiskő- ; rösi műkedvelő együttesek, énekka­rok, népművészek műsorát hallot­tuk a hangszóróból. Szerdán délután fél hattól hatig a kiskunmajsai és kiskunfélegyházi műkedvelő zenei életről adott a Rá" dió rövid áttekintést. A színes, vál­tozatos összeállításban meglepően sok elfért. Azt hiszem, maguk a helybeliek is örömmel vették tudo­másul, hogy ilyen gazdag községük, városuk zenei élete. S nemcsak gaz­dag, hanem ennyire színvonalas is. Valóban kitűnő produkciókat hall­hattunk a kiskunmajsai művelődé­si ház gyermekkórusától, az úttörők fúvószenekarától. Rendkívül érdekes színfoltja volt a közvetítésnek a Ta- jó pusztai tanyavilág két idős népi énekesének megszólaltatása. A 84 éves Gál Orbán bácsi és 78 éves fe­lesége bizonyította, hogy a népdal ma is él az emberek ajkán, A kiskunfélegyházi zenei életet ábrázoló műsorból kiemelkedett az ének-zenei általános iskola növen­dékeméit kórusa (dr. Somogyvári Zoltánná vezetésével), a József At­tila általános iskola 80 tagú ének­karának, valamint a fegyveres erők klubja Petőfi énekkarának műsora (az utóbbiak sikere Kapus Béla és Némedi László karvezető tanárok érdeme). Béres János, a Rádió zenei szer­kesztője, nemcsak színvonalas mun" kát végzett, hanem jó ügyet is szol­gál, amikor szerepléshez juttatja az arra érdemes vidéki együtteseket, a zenei élet névtelen táborát. A Rádió a sorozatot tovább foly­tatja Bács-Kiskun megyében. Ügy tudjuk, a terv szerint hamarosan sor kerül Kunszentmiklós, a bajai járás és Kecskemét környékének bemutatására is. Másnap) reggeli után rövid vá­rosnézésre indultunk. Sajnos, alig három órát tartott a prog­ram, ez pedig csak néhány jel­legzetes épület és műemlék meg­tekintésére futotta, ezért később néhányan önállósítva magunkat, igyekeztünk megismerni többet a városból. Legelőször is ami megragadja a látogató figyelmét, hogy Lip­cse nagyszerűen reprezentálja a műltat. a jelent, sőt a jövőt is. nem is szívesen ismerik el — kereskedelmi világközpontnak számít. A kereskedni akaró üz­letemberek sokszor húzzák át a politikusok számításait. A békés kereskedelem fejlő­déséről beszélnek a tények is. Hatvan országból 6500 kiállító mutatja be az őszi vásáron áru­ját Lipcsében. A szocialista or­szágokon kívül több mint 20 eu­rópai tőkésállamból jöttek el az ipari és kereskedelmi cégek. Kö­Képünk egy új vásárházat, a „Messehaus am Markt”-ot ábrázolja. r Díjnyertes fiatal művészek Kecskeméten AZ IDEI első bérleti hangver­senyen valami olyasmit lehetett érezni, hogy városunk közönsé­gét most már valóban a belülről fakadó érdeklődés s nem csupán a „szervezés’’ hajtja a muzsika felé. Ismét az történt, hogy a Városi Művelődési Ház hang­versenyterme nemcsak színül- tia megtelt, de sokan a hátsó fal mentén s az ajtóknál is álltak. Ha visszaemlékezünk a két- három évvel ezelőtti kamara- hangversenyek tátongó széksora­ira, csaknem üres házaira s ez­zel szemben a tavalyi évadban tapasztalt egyre növekvő látoga­tottságra — azt hisszük, ezek a tények önmagukért beszélnek. Ide kívánkozik még az is. hogy az idén jelentősen emelkedett a a bérletezők száma s az esti hangversenyek ifjúsági bérletei iránt még további érdeklődés is mutatkozik. AZ SEM VÉLETLEN, hogy éppen ennek a koncertnek kap­csán szólhatunk ilyen elragadta­tott hangon Kecskemét zened kultúrájának emelkedéséről. A Filharmónia részéről „telitalá­lat” volt a 8. budapesti zenei verseny díjazottjainak fellépte­tésével nyitni az idei szezont. Négy fiatal művészt ismerhe­tünk meg ezen az estén, két ma­gyart és két külfpldit: a verse­nyek első és második helyezett­jeit. Fellépésük nyomán pontos képet alkothatunk a több mint másfél száz szólistát felvonultató találkozó magas színvonaláról s ezen belül a hazaiak kitűnő fel­készültségéről. A HANGVERSENY mind a négy szereplője magas színvo­nalú, csaknem hibátlan teljesít­ményt nyújtott. Dittrich Tibor (klarinét II. helyezett.) virtuóz, gazdagon árnyalt előadásában, a modern zene iránti lelkesedés­sel szólaltatta meg Kókai két magyar táncát és Sztravinszkij három rövid, aforizmaszerű kla­rinétdarabját. Kovács Lóránt (fuvola I. helyezett) igen szép tónussal és biztos technikával muzsikált, Bach két szonátaté­telében, Schubert egyik saját dalára írt variációiban és Mo­zart D-dúr fuvolaversenyének első tételébén bizonyította be otthonosságát a különböző stí­lusok világában. A csehszlovák Frantisek Herman (fagott II. he­lyezett) nagy és szép feladatra vállalkozott Mozart és Weber versenymű-tételeinek előadásá­val. Kiegyenlített, muzikális já­téka igen jó benyomást keltett. Az áriaverseny legjobbja. Vasile Martinoiu szép hangon, jó elő­adói készséggel énekelt. Mozart és Leoncavallo egv-egv áriájá­val. de Curtis olasz dalával s a ráadásként magyar nyelven elő­adott Erkel-bordallal óriási si­kert aratott. A SZÁMOKAT Varasdy Emmi kísérte zongorán, nagy rutinnal, megbízható muzsikáló társaként a kiváló fiatal művészeknek. Körber Tivadar elvtársak. Bármelyikükről el­képzelhető, hogy például Pá- x'izsban, valamelyik nagyüzem­ben kint járva — perceken be­lül a legnagyobb természetes­séggel készek szólni a munká­sokhoz — mondjuk — egy híd­daruról. Mert úgy kívánja az adott szituáció. Ugyanúgy lát­nánk őket — Lucienne Mazelin asszonyt — egy lakógyűlésen, vagy a sztrájkoló munkások el­len kivezényelt rendőrsorfallal szemben. e ugyanakkor milyen kedvesek, frissek is, mi­kor gondolat feszül a homlokon vagy derű hunyorog a szemek­ben. Mert az elvtársi, baráti lég­körben helyé Van a vi­dámságnak, élcnek, tréfálkozás­nak. Még a komoly munkát ts lazítják időnként könnyű per­cek. Közvetlen, kedélyes, jó beszé­dű ember a tolmács is. A felsőszentiváiii Űj Élet Tsz tejháza sarkánál éppen az el­nök és a főagronómus tájékoz­tatóját teszi át franciára. Per­sze, tudjuk, milyen a szakmai nyd&r, mennyire változatosak a szakki felezések még országré­szek szerint is. Hát még, ha „nemzetközi relációban” kép­zeljük el. Ennyi és ennyi pillan­gós — sorolja az elnök. A tol­mács széttárja a kezét, de promt fordítja, mosolyog. — Ugyanúgy mondom — franciául, de vajon náluk is pií- langós-e a pillangós? — Körül kellene írni, meg­mutatni, hogy amelyeknek a le­vele ilyen — szól közbe valaki és lebegteti karját, mintha pil- langószárny lenne. S ezt persze ismét mosoly és élénk párbe­széd követi. .. .Friss szénaillat a szárító­nál. Varga Jenő elvtárs egy kis csoporttal leghátul ballag. Az öt magyar közt egyetlen fran­cia, Leroy elvtárs, a KB titká­ra. Szája sarkában cigaretta­szipka. Jókedvében meg-meg- megforgatja foga közt. Szívni való persze nincs benne. így külön élvezet. A megyei tanács vb elnöke megáll. Nagy lélegze­tet vesz és rákezdi. — Volt egy ezredes, akit a felesége mindig csak leánygyer­mekkel ajándékozott meg... lffff inden arcra kiülnek a vicchallgatással járó huncut mosolyok. Leroy elvtárs szörnyen jól tájékozódik a sze­mekből, az arcjátékból. Egy ár­va szót nem ért a viccből, de ez nem akadálya annak, hogy ne nevessen a többiekkel. — Hátha még tolmács is len­ne itt! — sajnálja Varga elv­társ a nagyobb hatás lehetősé­gét .. .A sertéshizlalda előtt fél­meztelen gondozót szólít meg a főagronómus. — Jöjjön már közelebb, Bed- zsula elvtárs... Mondja csak el a francia elvtársaknak, milyen maguknál a munkarend? A szép barnára sült tsz-taggal azért is szeretnének sokan cse­rélni, mert az októberi kániku­lához ő öltözött legokosabban. Jókedvűen áll az ünneplős ven­dégek gyűrűjében. — Reggel hatkor van etetés. Utána takarítunk, nyolckor, né­ha fél nyolckor haza is mehe­tünk. Aztán fél tizenegykor kezdünk megint... Korszerűen dolgozunk, minél kevesebbet kézi erővel. Beton a járda, könnyű a tisztántartás... — Hány munkaegysége volt mindezek tetejébe a múlt hó­napban? — Kilencvenhét. A gyönyörű reneszánsz épüle­teket, csúcsos tetejű Hanza-há- zakat a modern építészet reme­kei váltják. Mindenfelé színes, ízléses plakátok, transzparensek, címeres lobogók hirdetik a nyolcszázéves évfordulót, ami­kor Ottó meisseni őrgróf 1165- ben városlevelet adott Lipcsé­nek, s ebben már vásárok tartá­sáról is szó van. Azóta sok viz lefolyt az Elster folyón. Vásárai révén a város igen fontos köz­lekedési csomóponttá vált, s nem véletlen, hogy egyik pálya­udvara a Hauptbahnhof Közép- Európa legnagyobb vasútállo­mása. Évente két vásárt rendeznek Lipcsében. Tavasszal a techni­kait, amelynek a Népek Csatája emlékmű közelében van állandó helye. Az őszi vásár a város központjában a főpályaudvar, a Tamás templom, az új városhá­za és az Operaház közötti kb. egy négyzetkilométeres körzet­ben levő öt-hatemeletes kiállí­tási házakban zajlik. Ez a vásár tulajdonképpen a világ közszük­ségleti cikkeket gyártó ipará­nak nagy seregszemléje. Lipcse — ha Nyugaton ma Őszintén meglepődnek a me­gyei vendégek is, mikor kide­rül, hogy ez hatezer forint ke­resetet jelent. Egymásra néznek a látogatók. Molnár elvtárs mondja ki a többiek gondolatát. — Tudja-e az elvtárs, hogy helyet kellene cserélnünk. Több fizetése van, mint nekem. A főagronómus átveszi a de­rűs megjegyzést. „Továbbfej­leszti.” — Ha úgy gondolja Molnár elvtárs, szívesen befogadjuk. Státus lesz. A megyei titkár érti a tré­fát. Viszonozza is. — Mindenesetre nagy bizton­ságérzetet ad ez az ajánlat... Äff ilyen jólesik nevetni. Az élcelődés mögött min­denkiben annak jóleső túdata van, hogy az Üj Élet Tsz-hez hasonló, korszerűen gazdálkodó, fejlett termelőszövetkezetben már ma ilyen nagy az anyagi biztonság, s még biztatóbbak a kilátások. Akárhogy is tekintgettünk kö­rül, a sertésgondozó jövedelme valamennyiünkét magasan te­tőzte, Tóth István zöttük igen nagy számban van­nak nyugatnémetek, sőt közel száz amerikai cég termékeivel is találkozhattunk már az idei lipcsei vásáron. A Peters Strassen és a kör­nyező utcákban sűrűn hallat­szott a magyar szó. Ügy adódott, hogy véletlenül belém botlott Jozef Fetzer. Hibátlan magyar­sággal mutatkozott be, hiszen ti­zen kétéves koráig a pesti asz­faltot koptatta és Józsi névre hallgatott. Ma már az ötödik X-et tapossa és az NDK Cipő­ipari Trösztjének párttitkára. A nyáron egy küldöttséggel Kecs­keméten is járt, amikor meg­tudta, hogy ebben a városban lakom, nagyon megörült és azonnal kalauzolni kezdett. Ter­mészetesen a saját cipőiparuk seregszemléjét mutatta be az egyik „Messehaus”-ban. A vásáron a német cipőgyá­rak az 1966-os modelleiket vo­nultatták fel. Különösen nagy gondot fordítottak arra, hogy a házi, utcai és munkahelyi igé­nyeket minél nagyobb válasz­tékban elégítsék ki. A következő vásárházban a modem lakáskultúra tárult sze­münk elé. Megnyugodva láttuk, hogy a század második felének otthonai sem egysíkú absztrakt tárgyakkal lesznek berendezve. Kényelmes, szép vonalú bútorok valóságos kavalkádjét vonultat­ták fel a kiállító cégek. Nagy élmény volt számunkra a csillárkiállítás. A különleges technológiával kidolgozott bú rák ékességei lesznek a lakásoknak. A praktikus szót szinte min­den lépésnél használhattuk. A gyermekszoba-berendezések pél­dául egyszerre szolgálták a rendre szoktatást, a játékot és a kis helyen elhelyezhetőséget. A konyhabútor helyett inkább a felszerelés szót használnám. Ezekben a legtöbb „második műszakbeli” munka már géoe- sítve, sőt egyes folyamata már szinte automatizálva van. A magyar ipart nyolc kül­kereskedelmi vállalat képvisel­te. Nagy sikere volt az élelmi­szer-, a textil-, a konfekció- és a gyógyszeriparunknak. A ma­gyar borokról, gyümölcsökről és húsipari készítményekről dicsé­rő szavakat hallottunk akkor is, ha véletlenül valami miatt ide­geneket szólítottunk meg, s ők megtudták, hogy magyarok va­gyunk. Nagy Ottó Következik: Bő választék

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents