Petőfi Népe, 1965. október (20. évfolyam, 231-257. szám)
1965-10-31 / 257. szám
szegélyezik, majd áthalad a gőzkamrán, amely mögött már a koppasztó asszonyok, lányok hada nyüzsög. Gépek segítik a zsigerelést. azután a sósvizes előhűtés, s a csomagolás következik. És ami még csak ebben a gyárban található, a modern automata osztályozógép. 950-től 1400 grammig huszonkét súlycsoportot válogat külön. Ezzel együtt ez a szalag jelenleg az országban a legkorszerűbb baVáratlan látvány kápráztat. Mintha most vették volna ki a dobozból írissen, tisztán, világos színeivel, vadonatúj kétemeletes üzemi épület páváskodik a gyár udvarának végén. Hatalmas ablakai ezer ágra szórva verik vissza a nap sugarait, s lábai előtt a régi. megkopott műhelycsarnokok mintha szégyenkezve húznák össze magukat, Csizmadia István, a Baromfiipari Országos Vállalat Kecskeméti Gyáregységének igazgatója elégedett mosollyal nyugtázza meglepődésemet, s büszkén beszél a pár héttel ezelőtt elkészült új üzemről. Teljesen korszerű berendezése nemcsak a termelés jelentős növelését tette lehetővé, hanem az évek óta nagy gondot okozó munkaerőhiányt is • megoldotta. Tavaly még csúcsszezonban ösz- szetorlódott a beszállított áru, most az új szalagok győzik a munkát. Győzött a korszerűbb — Kerüljünk előbb az épület túlsó felére, ahol az élő árut a szalagra rakják — tanácsolja Kállai Árpádné párttitkár, aki egyben az új üzem egyik munkavezetője is. — Naponta 4—5 vagon baromfi érkezik, amelynek ma már több mint 80 százaléka a tehergépkocsikról egyenesen a feldolgozó vonalira kerül. Évtizedeken át. s még tavaly is napokig pihentettük a számyasjószágot, mielőtt levágtuk volna. Sok vita előzte meg az új módszer bevezetését, végül is győzött a korszerűbb, a régi, az elavult felett. A hízott libát azonban még most is két- bárom órás pihentetés után vágjuk, itt még nem tudtunk teljesen szakítani a hagyományokkal. Nem sokáig állnak a tehergépkocsik a feldolgozó vonal „garatjánál”. A szalag görgőin egymás után kúsznak a telt ketrecek. Húsz méterrel bentebb asszonyok kapkodják ki belőlük a csirkéket, ügyes mozdulatokkal aggatják a gépsor láncain függő keretekbe. Nemcsak kívül, belül is impozáns az új műhelycsarnok. Világos, tiszta, hatalmas — mégis kellemes hőmérsékletű — termeken át mozog előre a feldolgozó szalag. Kanyargós útját modern vágó. tollfosztógépek i^v<^vwvvvvvvvwvvvvvws/»wwvvvvvvvvyvvvs<vwwvwvwvvvvwvs»vws/wswvvvv romfifeldolgozó vonal, amelyről vágás után két órával már a fagyasztóban van a baromfi. Több a kereset — Engem is elbűvöl a technika. nézzük azonban „emberi oldalárai” is, az új üzemet — — szólal meg mosolyogva Király Margit, a gyár szakszervezeti bizottságának titkára. — Nézze csak a dolgozók arcát, milyen elégedettek. Csupán egyet említek. Most már nem panaszkodnak az időjárásra. Itt mindenütt egyenletesen kellemes meleget árasztanak a fűtő- berendezések. Nyáron pedig majd a légcserélő szivattyúk teszik elviselhetővé a hőséget. A szalag elején — ahol az élő baromfi kanyarodik a feldolgozó vonal sínéin a terembe — serénykednek a kábítók. Apró kis szerszámaik huzalokon lógnak, elektromos árammal dolgoznak. Egy fiatalasz- szony, Sárosi Béláné így áradozik: — öröm ide az új üzembe belépni. Az embernek a hangulata is jobb egész nap. Kényelmesebb a munka. A szalag úgy van felszerelve, hogy ülhetünk mellette. A beosztásunk is állandó lett, régebben sűrűn cserélgettek bennünket. S amellett, hogy könnyebb a munka, háromszáz forinttal többet tudok keresni. Fiatal, 18 éves kislány áll talpig fehérben, gumikesztyűvel kezén a kopaszt» asszonyok között Fekete Ilonka két hónapja cél érdekében minden tőle telhetőt meg is tett — mondta. —■ Indítványozom tehát, hogy ügyét tekintsük mostantól bűnügynek és a nyomozók kezdjék el működésüket. Azt az időt, amit Prohorov Jaroszlavlban tölt el, használjuk ki a tanúkkal való foglalkozásra... Ügy határoztak, hogy Bocsa- rowal, a pappal, Prohorov baltikumi barátjával kezdjük. Ros- csin és én elutaztunk Rigába. ... A kövér, piros arcú pap élénk, okos szemekkel pillant ránk. Természetesen, készséggel elmond mindent, ha akarjuk, hivatalos nyilatkozatot is hajlandó tenni. Levelek? Igen, voltak levelek, mindent leír, amit csak tud. Kezei nyugtalanul simogatják az asztalterítőt. Teljes részletességgel mindent elmond. Mikor a nyomozó kérdéseket tesz fél, bólogat, mindenképpen azt a látszatot akarja kelteni, hogy abszolút őszinte. Valójában nincs is titkolnivalója, ő csak arra kell, hogy mindent alátámasszon. És alá is támasztja. .. Néhány nap múlva már Orszkban jártunk. — Kuznyecov nehezebb dió — mondta Roscsin. — Nála meg kell találni a leveleket, mert Prohorov levelei eléggé meggyőzőek. Szükségünk van az ügyész házkutatási parancsára, a kihallgatás itt nem elegendő. ,.s Kuznyecov mindent tagadott: semmiről se hallott, semmit sem tud. — Én lágerlakó voltam — mondta —. és nem akarok oda visszakerülni... Igen, nagyon félek... Ismerem magukat... — Miért beszél a lágerről? — kérdezte Nahimov. — Most nem a lágerről van szó, és nem a félelemről. Inkább az életről, értse meg. Van háza, munkája, amit szeret, felesége, kislánya. Miért gondolja, hogy azért jöttünk, hogy magát leültessük? Kinek jó ez? Értse meg a mi szempontjainkat is. Ha maga becsületes ember, akkor közös az érdekünk. Három órát tartott a fárasztó és bonyolult kihallgatás. Kuznyecov hallgatott. Aztán nagynehezen megszólalt: — Rendben. Bízom magukban. Először életemben. Tudom, hogy ostoba dolog, de bízom. Kérek papírt, mindent leírok. A házkutatást során Prohorov egyik levelét a kislány hajasbabájának ruhácskájában rejtve találták meg. Kátyenka ezt a babáját szereti leginkább, mert be tudja hunyni a szemét... Moszkvában a legszomorúbb Sabolin kihallgatása volt. Idegességében, ziláltságában, féléimében teljesen meghasonlott. Egész idő alatt mosolygott, de úgy, mint aki minden pillanatban elbőgi magát. CFolytatása következik) sincs a gyárban, de mint mondja. nagyon szeret itt lenni. Szülei tsz-tagok. Ügyes kezű — mondják róla, amit a múlt havi 1300 forintos boríték is igazol Odahaza sokat mesél munkájáról. Egyik barátnőjének —aki adminisztrátor — olyan lelkesen ecsetelte az itt folyó mun kát, hogy szinte kedve lenne ide jönni dolgozni. Az idősebbek a múltat idézik az új szalag mellett. — Amikor huszonnéhány éve átléptem az akkor még Bene- dek-féle telep kapuját, álmomban sem gondoltam volna, hogy ilyen szép üzemben fogok valaha dolgozni — mondja Gömöri Menyhértné. — Akkor fészer alatt dolgoztunk. Télen a fogunk vacogott a hidegtől, nyáron a hőségtől szenvedtünk. Ne is tudják meg — Én már 30 éve dolgozom itt. jövőre megyek nyugdíjba — gombolyítja tovább az emlékezés fonalát egy töpörödött, idős néni, Gyulai Kálmánná. Akkor is kopasztó voltam, most is. De mennyivel nehezebb volt akkor a munka. Hajnalban kezdtünk, sokszor éjszaka volt. mire hazaértünk. Nem fehér gyári köpenyben dolgoztunk, ha nem saját ruhánkban. Zsákból kötényt készítettünk, mészbe mártva fertőtlenítettük, úgy kötöttük magunk elé. — Azután nagyon elfáradtunk ám hajnaltól késő estig. Szárazon kopasztottuk a baromfit és nem géppel, hanem kézzel. Nem is. tudják a mai fiatalok, milyen nehéz volt akkor, le ne is tudják meg soha. Egy jó nevű munkacsapat, a háromszoros szocialista címet elnyert Március 15-e brigád tagja, Légrádi Lászlóné régebbi üzemlátogatásaimról már ismerős számomra. — Átjött az egész brigád az új szalagra? — érdeklődöm tőle. — Ez nagyobb szalag, többen kellünk hozzá. Harmincketten vagyunk ennél a részlegnél, de csak húszán brigádtagok. Teljesítményünket nem tudjuk most külön mérni, merf még nem megy teljes ütemmel a feldolgozó vonal. Kis időre még szükség van. míg minden újra kialakul. A Március 15-e brigád tagjai természetesen továbbra is összetartanak. Rendezünk közös színház-, mozilátogatásokat. Ha valaki megbetegszik közülünk, meglátogatjuk, segítjük egymást. Itt az üzemben azon vagyunk, hogy a szalag mielőbb elérje a teljes ütemet. A régi vonal 1300 csirkét dolgozott fel óránként, ennek a kétezret kell elérni. Tegnap már az óránkénti 1700- ná' tartottuk. Korai a látogatás Az üzemrész fiatal művezetője, Erdődi Levente az idén végzett a felsőfokú élelmiszeripari technikumban a gyár ösztöndíjasaként. Már az úi üzembe került. de részt vett annak kialakításában. felszerelésében is. — Korai ez a látogatás — mondja szerényen —, még nem fejeztük be a vonal teljes kiépítését. Akkor lesz érdemes Legnézni, amikor már a hűtőbe is szalagon megy az áru. Az osztályozó automatát is szeretnénk jobban kihasználni. Erre azonban csak akkor kerülhet sor, ha a folyamatos előhűtést 9—10 fokról 5—6 fokra le tudjuk szorítani. Ez lehetővé tenné ugyanis nemcsak a csirke, hanem a tyúk megfelelő elő- hűtését is. — Mennyi lesz a feldolgozó vonal mai teljesítménye? — Elérjük az 1800 csirke óránkénti teljesítményt. Ez százzal több, mint a tegnapi volt. Most már biztos, hogy novemberre zavartalanul beállunk az óránkénti kétezerre, azután jöhet a csúcsszezon. Nagy Ottó Száz- ■ Százharminc 1 harminc kérdés válasz A múlt héten egész napos kibővített ülést tartott a kiskőrösi járási párt- bizottság, s e tanácskozásra meghívót kaptak a függetlenített községi pártmunkások és a tömegszervezetek vezetői is. Az érdekesség azonban nem ebben rejlik, hanem a napirenden szereplő „témában”, ami az alábbi egyszerű címet kapta: Időszerű politikai és gazdasági kérdések megválaszolása és megvitatása. Valójában sokkal többről volt szó — de erről majd később, mert az előzményeknek is érdemes néhány szót szentelni. Az ideológiai irányelvek vitája során, az alapszervezetekben elhangzott kérdések szolgáltak jelzésül arra, hogy dolgaink előbbreviteléhez szélesebb körű, megalapozottabb, sokrétűbb tájéfkoztatásra és tájékozottságra van szükség. Ez adta az ötletet ahhoz, hogy a pártbizottsági tagokat, pártszervezeteket és tömegszervezetek vezetőit felkérjék: gyűjtsék össze és továbbítsák a járási párt-vb-hez az embereket foglalkoztató, válaszra váró gazdasági és politikai kérdéseket, hogy azokra, egy kifejezetten e célból összehívott pártbizottsági ülésen kaphassanak feleletet. A kezdeményezés várakozáson felüli visszhangját jelzi, hogy a pártbizottsági ülést megelőzően a végrehajtó bizottsághoz több mint százharminc kérdés érkezett, s ezek legalább olyan érdekesek, elgondolkoztatóak voltak, mint a válaszok. Milyen következtetés vonható le magukból a kérdésekből? Együttvéve: a dolgok közötti összefüggések szenvedélyes, őszinte keresése, széles körű, de egyúttal az azonosság jegyeit is magán viselő érdeklődés, a névtelen, de feltehetően különböző foglalkozású, beosztású emberek részéről. Harminchármán kértek választ külpolitikai kérdésre, s az, hogy az érdeklődés középpontjában a Szovjetunió külpolitikája, a vietnami, indonéz helyzet, valamint az indiai—pakisztáni viszály állt — nem volt meglepő. S e kérdések már állásfoglalást is tükröztek a béke, a haladás mellett. Viszont az már meglepetés volt, hogy a kérdések legjelentősebb hányada — szám szerint 55 — gazdaságpolitikánkhoz kapcsolódott. Maga az arány is arra vall, hogy az emberek érdeklődése alapvető dolgainkat illetően a leglényegretörőbb. S itt már az sem mellékes, hogy milyen kérdésekre vártak választ. Első helyen a gazdasági mechanizmus iránti érdeklődés állt. S ez jó alkalmat teremtett arra, hogy a gazdasági mechanizmus fogalmát is pontosan meghatározzák, akárcsak e mechanizmusban végrehajtandó változások gazdaságpolitikai okait. Több kérdés hívta fel a figyelmet arra, hogy nagyobb nyilvánosság előtt kell elemezni az alacsonyabb típusú szövetkezési formák — köztük a szakszövetkezetek — szükségességét, fejlődésük irányát, s azt, hogy nem indokolt a helyenként velük szemben megnyilvánuló türelmetlenség. A gazdaságpolitikai kérdések iránti érdeklődést nem a külső szemlélődök öncélú kíváncsisága fűtötte. Mert az külső szemlélő számára ugyancsak közömbös lenne, hogyan biztosítjuk 5—10 év múlva a mezőgazda- sági munkaerőhelyzet egyensúlyát, milyen fejlődésre számíthatunk a szőlőművelés gépesítésében, a szakosításban, a járulékos beruházások megvalósításában, miért nem mérjük a mezőgazdasági beruházások optimális kihasználtságát, hogy milyen eredmények születtek a KB december 10-i határozata nyomán? Mindez csak töredéke a felvetett és megválaszolt kérdéseknek, amelyek között a továbbiakban akadtak kulturális, szociális, kommunális vonatkozásúnk, tizenhárom olyan, mely a párt- és tömegszervezetek munkáját és tíz, amely közvetlenül a kiskőrösieket érintette. Szükséges megjegyezni, hogy nemcsak az érdeklődés sokirá- nyúságának fokmérője volt valamennyi, hanem a felelősség- érzeté is. Qsszegyűlt olyan kérdéscsoport, melyből nyilvánvalóan kiérződött, hogy a káderekkel való foglalkozást nem ítélik kielégítőnek, s aggodalom is kifejezésre jutott amiatt, hogy a korábbinál gyakrabban jelentkeznek olyan emberek, akik ilyen vagy olyan indoklással lemondják társadalmi funkciójukat. Volt, aki ez utóbbi okát az elkispolgáriaso- dásban kereste. A válaszadók nem igyekeztek bebizonyítani, hogy nincsenek ilyen esetek, de felhívták a figyelmet arra is, hogy nem a visszahúzódás a jellemző társadalmi tendencia. Hiszen a járásban is naponta százak járulnak többletmunkával ahhoz, hogy életünk szebbé váljon. A visszahúzódás oka sem mindig az elkispolgáriasodásban keresendő, inkább abban, hogy a társadalom érdekében pluszmunkát vállalók nem mindig kapják meg az őket megillető megbecsülést. E kérdések jelzésül is szolgáltak arra, hogy a legfontosabb észrevételek alaposabb vizsgálatára visszatérjenek. Sokirányúsága és időszerűsége következtében a kádermunka helyzetét a közeljövőben járási párt-vb ülésen elemzik, vitatják meg, s az ott születő tapasztalatokról és határozatokról értesítik a községi párt- szervezeteket. \w. őszinteség az az álláspont, hogy a párton belül nincs „kényes kérdés”, olyan, amelyet el kellene hallgatni, amelyre nem lehet választ kérni, kapni, nemcsak arra szolgáltatott lehetőséget, hogy a résztvevők tájékozottsága szélesebb körűvé váljon. Hanem arra is, hogy tisztázódjon néhány, éppen a korábbi tájékozatlanságból táplálkozó hibás nézet vagy félreértés. Ez a pártbizottsági fórum ezt a szerepet is betöltötte, s ily módon is jól szolgálta az ideológiai irányelvek megvalósítását. Teljes gyakorlati hasznát természetesen ma még nehéz lenne lemérni. De az bizonyos, hogy akik ott üitek, s nemcsak figyelmesen hallgatták, de szorgalmasan jegyezték is a kapott válaszokat, másnap már céltudatosabban láttak munkához; a helyi, a járási politika, az elmélet és gyakorlat összefüggőbb, alaposabb ismeretében tudtak tanácsot, útmutatást adni a hozzájuk fordulóknak. §zól egy másik érv is e kezdeményezés helyessége mellett. Ez pedig: Ha egy járásban fontos valakinek tudni azt, hogy mi foglalkoztatja az embereket, akkor az elsősorban a járási pártbizottság. S ha választ, magyarázatot ad a felmerült kérdésekre, azzal nemcsak a pártélet lenini normáiból fakadó hálás és szép kötelességét teljesíti, hanem a további előrehaladás újabb tartalékait is akcióba állíthatja. Eszik Éva Ü) SZALAGON
