Petőfi Népe, 1965. október (20. évfolyam, 231-257. szám)
1965-10-30 / 256. szám
19ß5. október 30, szombat 5. oldal Másodszor Perugiában Umbriai oroszlánokkal díszített henger alakú tok. Simogató gyengédséggel veszi ki belőle az Olasz Idegennyelvű Egyetem látogatási bizonyítványát. Akkora, mint egy középkori oklevél. — Nem volt könnyű megszerezni — mondja most már mosolyogva Faragó Magdolna, a Bányai Júlia Gimnázium magyar—olasz—művészettörténet szakos tanárnője. — öt hétig tartott a tanul- mányutunk. Minden nap végigültük a kötelező négy tárgy óráit. Kettőzött figyelemre volt szükség, hiszen az olasz szöveg után magyarul kellett jegyzetelni. Felelni és dolgozatot írni azonban már természetesen olaszul. S közben alig tudtuk legyőzni a kísértést, mellyel a tájak és városok szépsége vonzott. — Sajnos, a tanulmányi időszak harmadévekre oszlik — folytatta elkomoilyodva. — Ennek az a hátránya, hogy az ösztöndíjasok bármikor indulnak, a tárgyalt korszaknak csak egy részével ismerkedhetnek meg. Mi a július 1-től szeptember 30-ig tartó nyári szakasz hallgatói közé kerültünk. — Az óralátogatásokat szigorúan ellenőrizték. Egy ilyen alkalommal Prosciutti professzor az én indexemnél megállt. Felnézett: — Signorina Faragó! Tudja ön, mit jelent ez a szó: „regolar- mente"? — Rendszeresen — válaszoltam. — És élt vele? — kérdezte kötekedve. — A magyarok általában szívesebben tartózkodnál a múzeumok vagy az üzletházak környékén. Nehezen sikerült meggyőznöm az ellenkezőjéről. Végül elmosolyodott, majd váratlanul kedvesen és közvetlenül meghívott az idén decemberben Budapesten tartandó előadására. Félszáznyiból ketten nyertük el aláírását a bizonyítBelmondo cimpája avagy: Miből megélnek egyes emberek! Olvasunk a legújabb párizsi divathóbortról, a szemes száj-szoborról. Egy szürrealista szobrásznő világhírű filmsztárok szájáról és szeméről — félméteres nagyításban — domborművet készít, s azt egy étteremben árusítja. Így alkotta már meg Brigitte Bar- dot és Juliette Greco száj-, valamint Marlene Dietrich és Jeanne Moreau szemszobrát. A rajongók között sikere van az ötletnek. Ki-ki beszerezte már magának kedvence „monumentálissá’’ nagyított, pillantását, ajkát. Gondoljuk, hogy a kapitalista világ üzleti tülekedésében hamarosan más „művészek” is kiszagolják, mit lehet ezen keresni. Megkezdődik a kőfül- monstrumok, orr- gigantok, köldökök, lábfejek, térdek s egyebek faragása, vésése, gyúrása. Persze, valamennyi óriás-léptékben. Ha azt számítjuk, hogy egy szem vagy száj eddig félméteresre növelve nyert kő-, vagy gipszformát, elképzelhetjük, mekkora lesz ennek megfelelően egy comb, lábszár, meg- miegymás. Még csak hatósági beavatkozás sem lesz a következménye, ha valaki mondjuk Anita Ekberg Itebleinek nagyított mását faragatja márványba, és felállíttatja dísznek például kapuja két oszlopára. Esetleg a hálószoba-aj tófé Ire. Nem beszélve arról, hogy egyénenként mennyi imád- nivalót találnak férfiak. nők kedvenc sztárjaikon. Mikor már nagyon megy a bolt. specializálják magukat a „művészek”. Lesz majd orrszobrász, boka- szobrász, könyék- szobrász, hogy egyéb testtájakat ne részletezzünk. Ilyen jó üzleti szi- matú „művészek”, mint Oonga szobrásznő — mindenbe beleütik az orrukat ... *(t—n) ványhoz. — Mire elég az ösztöndíj? 90 000 líra 3600 forintot ér. (Ennyi körülbelül egy átlagmunkás keresete is.) A lakásra, a megélhetésre ennyi nagyjából elég. Utazni viszont csak lemondások árán lehet. A 30 napos kedvezményes vasúti jegy — 28 000 líra. Ez az ösztöndíj egyharmada. — Tavalyelőtt is jártam oda- kinn. Az akkori helyzethez képest drágulás mutatkozik, különösen az élelmiszereknél. Méghozzá vagy 50 százalék! Egyes szolgáltatások aránytalanul magasak. A levélbélyeg Magyarországra annyiba kerül, mint egy kiló őszibarack. A közlekedés díja 20—30 százalékkal magasabb, mint 1962-ben. — Hogyan hasznosíthatók a tapasztalatok? — Jobb munkára serkentenek. Sok új érdekes ötlettel gazdagodtam. Szeretnék az iskolámban és a pedagógus nyelvi szakkörön is egy hosszabb beszámolót tartani. S arról álmododo- zom persze, hogy egyszer végighallgatok egy egész trimesztert. — sm — J GOLOVANOV dokumentum-R-EQgNVE XIX — Jó estét. Nyikolái beszél. — Igen. Tessék. — Elutazom 24 órakor a Ka- zanyi pályaudvarról, a vonat száma 242, helyszám 21 és 22. 21 és 22 együtt, ért engem? — Értem. — Kijön búcsúzni? — Legyen nyugodt. Ha nem tudnék, megkérem egyik ismerősömet. Ö majd értesíti, mikor indul a repülőgép. — Mikor repül kérem? — Holnap Seremetvevóból. — Hová? — Párizsba. Engem azonban nem kell kikísérni. — És az ismerősét hogy hívják? — Legyen ez egy kissé meglepetés. — A kagylóból nevetés hallatszott. — Minden jót kívánok. Az összeköttetés megszakadt. „Mit bújócskáznak? — gondolta magában Prohorov. — Milyen új barát bukkan fel megint? És miért nem kell őt kír kísérni? Nem akarja, hogy kinn legyek a repülőtéren. Miért? Azért én mégis kimegyek.” Másnap a párizsi gép Indulása előtt két órával ki is ment Sere- metyevoba. Ivott egy feketét, körüljárta a várótermet. Gozzi úr taxin érkezett. Rövid formalitások az ablaknál, majd odalép a határőrhöz, átnyújtja az útlevelét ... „És ha most hirtelen elkapnák?” — rémlett fel Prohorov agyában a gondolat. A határőr megnézte az okmányokat. Mosolygott. A külföldi elindult a repülőgép felé. Antolij a teraszról nézte, hogyan ül be a szemüveges a liliputi buszba, majd fellépked az 11-18-hoz támasztott lépcsőn. Csak akkor ment le a teraszról, amikor a gép már a felhők közé fúrta az orrát... A párizsi repülőgép stewardesse rövid idő múlva bement az utasok közé. — Hölgyeim és uraim! Gépünk műszaki okokból Rigában leszáll. Kimehetnek a gépből, de ne messzire, mert tíz percen belül tovább repülünk. Az utasok közül néhány el is hagyta a gépet, signor Gozzi is köztük volt. Ellépegetett a repülőtér, épületéig, ahol a kifutópályán már vái'ta egy Volga. Gozzi beült az autóba, amely gyorsan elindult. — Elfáradt, őrnagy elvtárs? — kérdezte a sofőr mellett ülő férfi, aki az államvédelmi szolgálat századosi egyenruháját viselte. — őszintén szólva — mosolygott „Mario Gozzi” — meglehetősen fáradt vagyok. — Most kipihenheti magát. És nem a Minszkben, hanem otthon. — Miért? A Minszk-szálloda 840-es szobája nagyon is jó volt — nevetett „Gozzi”. — Ott kitűnően lehetett pihenni. Mario Gozzinak azonban valójában elrontották a pihenését. Nagyon odavolt, amikor bizonyos munkálatokra való hivatkozással egy másik szobába költöztették. Próbálkozott, hogy újra felhívja telefonon Kraszov- szkíjt, de annak időközben sajnos, megváltozott a telefonszáma ... Roscsinhoz ugyanakkor befutott valaki aktatáskával a kezében. A Kazanyi pályaudvarról jött. — Azt hiszem, minden a legA propagandamunka hatékonysága A PÁRT politikájának világos és egyértelmű magyarázása megköveteli a propagandamun- i<a eszközeinek további finomítását, s ugyanakkor azt is. hogy a pártoktatás minden formájában — természetesen az adott tanfolyam színvonalához igazodva — a középponti helyet foglalja el céljaink, feladataink ismertetése. A propagandamunkában mind több párttag és pár- tonkívüli szerez jártasságot. így tehát napról napra nő azok száma is, akik a marxizmus—leni- nizmus tudományának ismeretében ítélik meg a világ eseményeit és alakítják ki álláspontjukat. A propagandamunka legfontosabb feladata a tudatformálás, az emberek szocialista tulajdonságainak kialakítása. E területen a meglevő jelentős eredmények ellenére is még igen sok a tennivaló: elsősorban még tervszerűbbé, átgondoltabbá kell tenni a tudatformáló munkát. NÉMILEG leegyszerűsítve úgy is fogalmazhatunk, hogy nem elég csak az elméletet megismerni. az elméleti felkészültség mellé társulnia kell a szocialista embert jellemző tulajdonságoknak, magatartásnak is, Nem arról van szó, hogy hibátlan, százszázalékig tökéletes emberek megformálása a cél — hiszen ilyenek csak az elnagyolt regényekben léteznek —, hanem arról, hogy minél erőteljesebben kialakítsuk a közösségi gondolkozást, s a társadalomért való önzetlen cselekvés akaratát az emberek többségében. A tudatformálásért folytatott harc, — tehát a propagandamunka nem öncélú, hatékonysága éppen abban van, hogy olyan eszköz, amely tömegeket mozgósít, s az egész nép boldogulását. jobb holnapját szolgálja. „A párt munkastílusának lényeges vonása változatlanul az — hangoztatta a Központi Bizottság beszámolója a párt VIII. kongresszusán —, hogy a párt minden tagjának és funkcionáriusának eleven és szoros kapcsolatban kell állnia a dolgozó tömegekkel. A kommunista vezetőktől meg kell követelnünk a szerénységet és a közösség áldozatkész. önzetlen szolgálatát.” Az idézet egyben rámutat a propagandamunka fő céljaira is: a propagandistáknak, de minden párttagnak erkölcsi és politikai feladata, hogy e célok elérése érdekében tevékenykedjék. E tekintetben is a leghatásosabb a példamutatás. A szerénység ugyanakkor nem jelent visszahúzódást, a harc feladását, hanem éppen biztos erkölcsi alapon álló harcot, amelyet „szocialista optimizmussal” — ahogy ezt Kádár elvtárs legutóbbi parlamenti beszédében mondotta — vívunk meg. A PROPAGANDAMUNKA feladatait hosszan lehetne még sorolni. Az élettel való szoros kapcsolat, a napi politika eseményeire való gyors reagálás ugyanúgy feladata, mint az elvi kérdések tisztázása, a hibás nézetek felszámolása, a félreértések; félremagyarázások feltárása. A most megkezdődött pártoktatási évadban propagandisták és hallgatók sok ezres tábora ismerkedik a marxizmus— leninizmus tudományával, s az eddigi esztendők eredményei azt mutatják, a hallgatók többsége előbb-utóbb a párt propaganda- munkájának jól képzett aktívája lesz, magát és a környezetében élőket formálva öntudatos szocialista emberré. F. I. A mi egyedülálló „kis színházunk” ime új évadba lépett. Ismét megindult a drámatörténeti előadássorozat Kecskeméten. Szó szerint zsúfolásig megtelt kedden este a városi művelődési ház nagyterme. Hátul, meg kinn az előcsarnokban, számosán álltak is. De kitartottak mindvégig, csaknem három órán át. Fenyvessiné Góhér Anna, a megyei könyvtár igazgatója jelentette be a drámatörténeti sonagyobb rendben van — mondta a látogató, Pokrovsz- kíj százados. Roscsin úgy kacagott, hogy még a könnyei is kibuggyantak .. . 9. NÉMAFILM-BEMUTATÓ Miután a szereplőket már ismerik az olvasók, engedjék meg, hogy most én. e dokumentum- történet krónikása is színre lépjek. „Munkanapom” az Államvédelmi Bizottságnál a mai napon egy film megtekintésével kezdődött. A kis vásznon egy utca képe tűnt fel. Mindjárt ráismertem, a Második Tverszkaja- Jamszkaja utcára. A felvevőgép lencséje a házak közül kiválasztott egyet, mely semmiben sem különbözött a többitől. Közelített az épület homlokzatához, majd megállt a lépcsőházi ajtók egyikénél. És mintha csak rendezői utasításra várt volna, egyszer csak felbukkant az ajtóban Prohorov. Jobbra nézett, balra, előre, majd hátra. Kijött az ajtón és elindult a Gorkij utca felé. Leállított egy taxit. Beült. Nem a sofőr mellé, hanem a hátsó ülésre. Visszanézett, nem követik-e? A taxi elmerült a forgalom áradatában, a lencse azonban nem vesztette szem elől, pillantásának láthatatlan szálán követte. (Folytatása következik) rozat hatodik évadjának kezdetét, Arthur Miller legújabb drámáját, a Bűnbeesés után-t Magyarországon még' nem játszották. A mi közönségünk kaphatott belőle először bőséges ízelítőt ezen az estén. Udvaros Béla, a tőle megszokott közvetlenséggel teremtett feszült hangulatot néhány perc alatt. S aztán „átadta a szót” Arthur Millernek. Mert valóban úgy éreztük, színházban ülünk, s teljes előadást kapunk. \em is gondolt senki szünetre, moecanás nélkül ült és figyelt órákon át. Pedig csupán a három színészt és a rendezőt láttuk a díszlet nélküli emelvényen. Dévay Kamilla, Moór Mariann és Mezey Lajos azonban igazi színpadi légkört teremtett. Jó lett volna figyelnem a közönségre is. Nem lehetett. Azt hiszem senki sem gondolt ebben a teremben másra, csak arra, amit az emelvényen lát és hall. Az előadás után fáradtan ültek a szereplő művészek még jó ideig a művelődési ház irodájában. — Nem lehet megállni, hogy az ember ne játsszon is! — sóhajtott Dévay Kamilla. Mindenki mosolyog, egyetért. Valóban a befejező, a legfeszültebb jelenetben mi is, a közönség, velük, a színészekkel együtt tökéletesen megfeledkeztünk róla, hogy ez csak felolvasás. Nemcsak hanggal, hanem arcjátékkal, gesztusokkal is játszattak, benne éltek a drámában és magukkal sodortak bennünket is. Polgár István, a művelődési ház igazgatója szerényen jegyzi meg, hogy az idei sorozatra háromszáz bérletet adtak el. Hisz ez már feleannyi, mint ahányan ' Katona József Színházban elférnek! Gratuláltunk tehát az évadnyitón Kecskemét „kis .színházának”. JM. JU A HATODIK ÉVAD A*7. Ol a>7 Mpópnnvolvi'í V<’adtául átiülolA
