Petőfi Népe, 1965. október (20. évfolyam, 231-257. szám)
1965-10-28 / 254. szám
1965. október 28. csütörtök & «Mal Tudósítóink jelentik Az őszi munkákról Céltudatosabban és szervezettebben Gondolatok a mezőgazdasági újítási ankétről Összefognak a gazdák Az apostagi Duna Termelő- szövetkezet gazdáit is nagy feladat elé állította az időjárás. A termények beérése szinte egy időben jelentkezett, ami a betakarításnál nagy erőfeszítéseket kíván. A tagság összefogott. Szorgalmukat dicséri, hogy időben befejeződött az őszi árpa, rozs és az őszi takarmány- keverék vetése, még 100 hold búzavetés hiányzik. Jól halad a cukorrépa, burgonya szedése is. 96 holdról betakarítottuk a silókukoricát. Még a napraforgó és a kukorica betakarítása van hátra. • A tagság erőfeszítéseit bizonyítja, hogy rendszeresen, két- háromszáz ember dolgozik a földeken. Eljöttek a Dunaújvárosban dolgozó családtagok is. Hétköznap, vasárnap egyaránt folyik a munka. Versenyben dolgoznak a termelőszövetkezeti traktorosok is. A legmagasabb teljesítményt Roszik Sándor, J. Sztrihó István és Vödrös János érte el. A növénytermesztési munkacsapatok is derekasan dolgoznak. Hasonlóképpen a fogatosok. A termelőszövetkezet párt- és gazdasági vezetése igen nagyra értékeli ezt az összefogást. Bízunk a gazdák további szorgalmában, hogy ezután is hasonló erőfeszítéssel igyekeznek elvégezni a még hátralevő munkákat. Tompái János , párttitkár Beszámoltunk a megyei újítási kiállítás megnyitásáról. Közöltük azt is. hogy az itt látható újításoknak majdnem felét a mezőgazdasági üzemekből küldték. Érdemes tehát külön is szólni a mezőgazdasági újításokról. Nem érdektelen néhány számmal jelezni a helyzetet. Összesítés készült az állami gazdaságok dolgozói által benyújtott, illetve alkalmazott újításokról. E szerint 1959-ben 47 újítást nyújtottak be és az ésszerűsítések 400 ezer forint megtakarítást jelentettek a népgazdaságnak. 1960-ban már 550 ezer forint volt a megtakarítás, 1962-ben Két műszakban dolgoznak a traktorosok A dávodi Üj Élet Termelőszövetkezet október 31-ig el akarja vetni a tervezett 275 holdon a búzát. Ehhez és a többi időszerű munkához nyolc erőgép és 12 pár lófogat áll rendelkezésre. Csak hat gép alkalmas talajmunka végzésére. Először egy műszakban dolgoztak, menetközben azonban rájöttünk, hogy a kitűzött határidőre nem tudjuk teljesíteni a vetéstervet, ezért a vezetőség elhatározta, hogy két műszakban dolgoztatjuk a gépeket. A munka zavartalan végzése érdekében mindkét műszak traktorosait meleg étellel látják el a szövetkezeti gazdák és az ennivalót a munkahelyekre kiszállítjuk. Radó Sándor tsz-elnök Kalász Lajos tsz-oárttitkár íj „Irafóhá/ban A Zománcipari Művek Kecskeméti Gyáregységében épülő új üzemek villamosenergia-igényé- nek kiszolgálására nagyobb teljesítményű transzformátort is kell létesíteni. A trafóház építése már befejeződött, jelenleg a belső szerelések folynak. Képünkön Zsákovics János villanyszerelő és Varga József géplakatos a Villanyszerelőipari Vállalat1 dolgozói az új transzformátor-; állomás szekunder áthidalásait szerelik. i pedig 800 ezer forint 1959 óta 420 féle újítást nyújtottak be az állami gazdaságok dolgozói és ebből 300-at alkalmaztak. A népgazdasági megtakarítás 4 millió forint. A kifizetett újítási díjak összege 300 ezer forint. Többre is telne... Nem árulunk el titkot, ha hangsúlyozzuk, hogy az újítási mozgalom az utóbbi években általában visszaesett. Az élőbb említett számok tetszetősnek tűnhetnék, azonban a lehetőségek sokkal nagyobbak, mintsem első pillanatban gondolnánk. Sokkal többre is telne. Ezt bizonyította az újítási kiállítás megnyitásának napján tartott ankét is, amelyen a mezőgazda- sági újítók vitatták meg gondjaikat, Nagyon helyesen, a lehetőségek jobb kihasználása szerepelt szőnyegen — vagyis az, hogyan lehetne szervezettebbé és céltudatosabbá tenni az újítási mozgalmat. A felszólalók példákat említettek ennék alátámasztására. Megyénkben az utóbbi években sok ezer holdon telepítettünk szőlőt és gyümölcsöst. Ezeknek megművelését jobban kellene gépesíteni, de ehhez és általában a homöfci talajműveléshez kevés Sóval a jégpáncél ellen Éppen a legkedvezőbb időpontban — ősz elején — fejezte be laboratóriumi vizsgálatait az Ütügyi Kutató Intézet annak megállapítására, hogyan lehet a legjobban megelőzni az utakon a jégpáncél kialakulását, illetve hogyan lehet a már kifejlődött jeget elolvasztani. Jobb eljárást keresve megvizsgálták, nem lehetne-e nálunk is alkalmazni a külföldön, tehát némileg más viszonyok között már jól bevált sózást, amitől még most is sokan idegenkednek. arra hivatkozva, hogy a só megtámadja a betont és a gépkocsik fémalkatrészeit. Az UKI szakembereinek azonban sikerült megtalálniuk azt a módszert — a közönséges konyhasó megfelelő adagolásában —, amely pillanatok alatt felolvasztja a jeget, illetve megakadályozza a víz összefagyását, de sem a betonnak, sem a kocsiknak nem árt. Ráadásul négyzetméterenként számítva a megelőzéshez elegendő 10 gramm só szórása mindössze 0,5, az olvasztáshoz szükséges 30 gramm elterítése pedig 1,2 fillérbe kerül. Egy megrakott négytonnás kocsi homokkal 6, sóval 40 kilométeres útszakaszt tud jégteleníteni. Általában az egész „kezelés” csaknem 10 százalékkal olcsóbb a salak-, homok- vagy sóderszórásnál. tudnánk összehozni. Mind a ketten keresünk, de kiszámítottuk, hogy tizenkét-tizenöt év is beletelne, míg összeraknánk annyit. De csak akkor, ha se szép ruha, se szórakozás, színház, kirándulás, könyvvásárlás nem lenne. Akkor viszont mi értelme van az életnek? Hogy a végén legyen majd két szobánk. aztán a spórolásban lelkileg megszürkülve, testileg elfásulva — kezdjünk újból húzni a nadrágszíjon — bútorra? Ha én tisztességesen elvégzem a kötelességem, miért nem illet meg egy állami 1 altás? A néni kicsit ráncolta homlokát a neki tüzesedet! férfi kitörésére, aztán csitítani próbálja. — Elvben nagyon igaza van magának, fiatalember. Maga is, minden tisztességes, szorgalmas dolgozó megérdemelne állami lakást. De gondoljon bele: hogyan bírná azt az állam, hogy millióknak ingyen lakást építsen. Gépek, gyárak, kórházak, utak, járművek, traktorok a mezőgazdaságnak éppúgy kellenek. Azt is az állam adja. Képzelje el azonban azt a búzás zsákot, amelyből, folyton csak kivesznek és kivesznek. Ha csak egy- egy gyűszűnyit is veszünk el belőle állandóan, de helyette nem teszünk a zsákba, a végén kiürül. Sajnos, még csak kevés állampolgárnak jut állami lakás. Az ifjú férj belehangolt a rádiózenébe. Mintha indulatát akarná fokozni azzal is. Odébbül, egészen előrehajol a nénihez. Jobb kezével gesztikulál, úgy folytatja. — Rendben van, Ezt én is megértem. Tudom, hogy van szövetkezeti lakás, OTP-köl- csön, magánházépítés részletre. De tessék megérteni, hogy nekünk ezekhez semmi, de semmi anyagi alapunk nincs. Az öregeink örülnek, ha magukat eltartják. Egyelőre az is könnyebbség nekünk, hogy nem szorulnak a segítségünkre. Egyébként most hozzájuk megyünk Szegedre. Egy hét szabadságunk van még. felváltva hol egyik, hol másik mamánál leszünk. De mindkettőnket Pesthez köt a foglalkozásunk. Albérletben lakunk, ön idős asszony. Igazságosnak tartja, hogy hatszáz forintot fizetünk egy gombostű- fejnyi szobáért? Olyan öreg házaspárnak, akiknek három szobás lakásuk van. Nyugdíjat kapnak. Szabad így kiszipolyozni bennünket? Kérem, csak abban a házban, ahol lakunk, négy ilyen idős egyént tudunk, akinek sokkal nagyobb a lakása, mint amennyire szüksége volna. Miért nem ad ilyenekből, is bérbe az állam? — Igaza van. fiatalember. Ebben száz százalékig egyetértek magával — teszi kicserepese- dett kezét a beszélgető partner térdére az ősz néni. — Sokan élnek jóval nagyobb lakásban, mint ami megilletné őket. De részben ilyeneket is meg lehet érteni. Mennyit olvas az ember az újságban olyan esetekről, hogy öregek befogadnak a lakásukba fiatal házaspárt, eltartásért például — és egyszer nem ébrednek többé. Megfojtják, agyonütik őket, hogy övéké legyen a lakás. Ez olyan borzasztó. A fiatalember visszahőköl. Sértődötten tiltakozik. — Kérem, én akkor sem ölnék embert négy falért, ha másképp a szabad ég alatt kellene aludnom. Miért nem avatkozik be jobban a hatóság, hogy a nagylakásos idős embereket nekik megfelelő kisebbe költöztetné? Mindjárt kevesebb lenne az ideges ember. Így egymást marjuk, civakodunk, mindig harapós hangulatban van az ember. Eddig csak fülelt a keki öltönyös, de most fejét lehajtva kér szót. — Nem, uram. Abban nem értek egyet önnel, bár megértem, hogy türelmetlen. Nem tartanám helyesnek, hogy az állam vegyen el azoknak a lakásából. akik valamikor megdolgoztak azért, hogy meglegyen az a háromszobás lakásuk. Tehetnek róla, ha megöregedtek, kirepültek a gyerekek? Az nem lenne igazságos. Kell azért egy kis kitartás, törekvés, meg néha talán túlságosan is önmegtartóztatónak kell lennie az embernek, hogy a semmiből egyszer mégiscsak ki gyűljön egy lakásra való. Hány idősebb, több családos apa volna még előbbre való a jogosultságával, mint maga. fiatalember. Elárulhatom önnek és asszonykájának is. hogy ... Igaz is, hány éves? — Huszonöt. — Na, látja, én harmincöt éves koromban jutottam az első önálló lakáshoz — akkor nősültem is —, pedig negyvenöt óta többet dolgoztam fizetség nélkül a demokráciáért, mint amennyit munkámért kerestem. Ha csak tizedét tenné a közért, de mindenki — már rég nem volna például lakásgond. Az öreg, világosszürke ruhás asszony ezalatt le nem veszi szemét a heves fiatal férjről. lopva rá-rásandít a feleségére is. Egyszer aztán egészen megváltozott hangon kérdezi a fiatalembertől. — Mondja, hajlandók lennének a feleségével Rákospalotára költözni? Van egy szép kis házunk, a férjemmel lakjuk. A fiam egy Baranya megyei kiváló tsz-ben főkönyvelő, neki nincs szüksége lakásra. Az utca felőli részt kiadnánk. Maga olyan egyenes beszédű fiatal. Még sosem adtuk ki, de rábeszélem az öreget. No, megfelel? Villamosjárat van, csak korán kell felkelni. A két fiatal meglepődik. De perceken belül közrefogják a nénit, aztán már csak hármasban tárgyalnak. Szegedig biztosan döntenek. Tóth István gépünk van. Ahhoz, hogy például a szőlőtermést a kártevőktől megmentsük, be kellene tartani a háromnapos permetezési fordulót. Sajnos, a rendelkezésre álló gépeik teljesítménye ezt nem teszi lehetővé. Két eset lehetséges: vagy növeljük az erőgépek számát, ami célszerűtlen és drága, vagy kétszeresére növeljük a permetezőgépek teljesítményét. Ez az olcsóbb, és a célszerűbb, és emellett szép újítási feladat. Anti megoldásra vár Az anyagmozgatás szintén újítási téma. Az őszi betakarítás csúcsa idején az állami gazdaságokban naponta 1500 vagon terméket kell mozgatni. Ennél többet a termelőszövetkezeteinkben. A kiállításon látható az anyagmozgatással kapcsolatos balesetekről szóló kimutatás. Bár némi csökkenés tapasztalható, de 1961 óta 812 baleset jelentkezett az anyagmozgatásnál. Az idén szeptember végéig 165 baleset történt ugyancsak a szállításoknál. korszerűbb, könnyebb szállítóeszközök alkalmazásával bizonyára csökkenne a balesetek száma, nem beszélve arról, hogy növekedne a szállítási kapacitás, gyorsabbá, olcsóbbá válna az anyagmozgatás. Sok szó esik az alkatrészgondokról. Van lehetőség az alkatrész-felújítás megkönnyítésére, meggyorsítására, különösen a műanyagok felhasználásával. Most az őszi munkák idején sokat halljuk a mezőgazdaság dolgozóitól, hogy bizony a kapósok betakarításának gépesítése nem kielégítő. A termelőszövetkezetekben sok helyen munkaerőhiány jelentkezik, de ezt még nem pótolja a gépesítés. Néhány újítással meg lehetne gyorsítani a betakarítást. A kukoricatörést például kombájnra szerelt adapterrel, amit néhány helyen már alkalmaznak is. Az előbbiekből kitűnik, hogy számos téma van, amely megoldásra vár. Elavultak az újítási jogszabályok Az említett ankéton sokan szóvá tették azt is, hogy a jelenlegi újítási jogszabályok elavultak és megnehezítik az újítások gyakorlati alkalmazását. Mind jogilag, mind szervezetileg akadályozzák. Több év kell ahhoz, hogy egy-egy újítás alkalmazásra kerüljön, egyszóval „polgárjogot” nyerjen. A bürokratikus huzavona nemegyszer az újítónak is kedvét szegi és sok esetben, mire alkalmazásra kerülne elgondolása, addigra az élet túlhaladja. Az említett ankéton azt is szóvá tették, hogy szervezettebbé kellene tenni az újítási mozgalmat. Előfordul, hogy egy-egy gépállomáson külön-külön — egymás erőfeszítését nem ismervén — hasonló újításon dolgoznak, nincs együttműködés, ami meggyorsítaná a célkitűzések elérését. Jogosan említették többen, hogy rendszeresen kellene tapasztalatcserét tartani egy-egy ésszerű újítás kapcsán, az érdekelt üzemek bevonásával. Tanulságos volt az említett megbeszélés, és reméljük, hogy megfelelő visszhangra talál az illetékeseknél. Külön szóvá kell tenni, hogy míg az állami gazdaságok és gépállomások újítási mozgalmát nyilvántartja és valamelyest segíti a MEDOSZ, addig a termelőszövetkezetek újításainak nincs gazdája. Számos kezdeményezést ismerünk, de ezek elszigetelten jelentkezne':, nem válnak közkinccsé. A nagyüzemi gazdálkodás fejlődése, a mezőgazdaság termelékenységének növelése pedig sürgetően követeli, hogy az újítási mozaa lom céltudatosabbá és szervezettebbé váljon a közös gazdaságokban is. i K. S.
