Petőfi Népe, 1965. október (20. évfolyam, 231-257. szám)
1965-10-27 / 253. szám
1965. október 21. szerda 5. oldal Cfiopin-hany verseny holland megrendelésre A közismert zongoraművész és zenepedagógus, a Kiskunhalason élő Wilhelmus Henry a napokban Chopin művekből álló hangversenyt játszott magnetofonszalagra holland megrendelésre. Az egyórás hangverseny érdekes jubileum jegyében zajlott le. Most van ugyanis harminc éve, hogy a holland származású idős művész 1935-ben az akkori kultuszminisztérium felkérésére megszervezte Kiskunhalason a zeneiskolát, amelynek egy ideig igazgatója volt. A hangverseny során a nagy zeneköltőnek főleg mazurkái, keringői szerepeltek. Ismét meggyőződhettünk arról, hogy Wilhelmus ragyogó technikával rendelkezik és mély átéléssel interpretálja e műveket. A jelenlévők kérésére a műsor befejezése után az idős mester saját szerzeményeiből adott elő. G. S. Tegyük tervszerűbbé u mezőgazdasági szakmunkásképzést Életet mentő mozgalom lsmere.es, hogy a megye szövetkezeti gazdái majdnem 45 százalékának életkora felül van az ötvenen. A fiatalok száma ennél jóval csekélyebb. A nyolc általánost elvégzők között sokan vannak, akik ipari pályát választanak. Mások középiskolába törekednek. (Ami önmagában helyes is, ha elvégzése után visszatérnének a falujukba, a közös gazdaságokba.) Számos nehézség, egyes szülök elavult szemléletéből következik. Sok esetben nem veszik figyelembe gyermekük tanulmányi eredményét, felkészültségét fizikumát és érdeklődési körét. Kizárólag azon az alapon választanak foglalkozást gyermeküknek, hol lehet többet keresni, melyik mostanában a legdivatosabb pálya. Van olyan tapasztalat is. hogy lebecsülik a Novemberben, decemberben is folytatódik az őszi könyvhetek programja Két helyen megismétlik a tiszakécskei műsort Az idei őszi megyei könyvhetek eddig nem bővelkedtek nálunk eseményekben. Ennek oka abban rejlik, hogy az elhúzódott mezőgazdasági munkák miatt faluhelyen tömegrendezvénytől aligha várható nagyobb siker. Egyetlen nagyobb rendezvény volt a megyében, annak átütő sikere viszont arra buzdítja a MESZÖV-öt, hogy több helyütt megismételjék a tiszakécskei könyvnapokat. Jó elgondolás volt a tiszakécskei ünnepségsorozat megrendezése. A könyv története című kiállítás, amely a könyvnyomtatás feltalálásától napjainkig bemutatta a könyvkészítés útját, olyan nagy sikerű volt. hogy másutt is bemutatja a MÉSZÖV. Így a könyvtörténeti kiállítás anyaga a megye számos községében és városában megtekinthető lesz. Az őszi megyei könyvhetek rendezvényeire tehát, nagyobbrészt a következő hat hétben kerül sor. A tiszakécskei nagysikerű programot november 12— 13-án a kiskunfélegyházi művelődési házban. 20—21-én pedig a kiskunhalasi művelődési házban ismétlik meg. Mindkét helyen az első napon nyitják meg a kiállítást., este Hegedűs Géza József Attila-dí- jas író tart előadást a világirodalomról, az irodalmi szemelvényeket Mezey Mária érdemes művész, továbbá Lejtényi Éva és Andresz Vilmos színművészek tolmácsolják. Középiskolások részére irodalmi és zenei vetélkedőt rendeznek Vécsy György közreműködésével. A legkisebbek részére gyermekvetélkedő és bábműsor lesz, amelyet az Óvónőképző Intézet bábcsoportja mutat be. A vetélkedők győzteseit értékes könyvcsomaggal ajándékozza meg a MÉSZÖV. Este könyvbállal és tombolával fejeződik be a kétnapos ünnepség. November és december folyamán a megye számos községében lesz író—olvasó találkozóval egybekötött irodalmi ünnepség. mezőgazdasági pályát. Nem veszik észre, hogy a mezőgazdaságban is szédületes iramban fejlődött a technika. Olyan módszereket alkalmaznak a nagyüzemek, amelyeknek még az émlítése is fantasztikusnak tűnt pár évtizeddel ezelőtt. Egyre több, modernebb gép dolgozik a mezőgazdasági üzemekben. Az idén is számos erőgéppel és különböző munkagépekkel gyarapodott a géppark. A mezőgazdasági üzemek szervezése mindinkább hasonlóvá válik az ipariakhoz, s a szakképzésnek is e követelményt kell szem előtt tartania. Az eddigi, spontán jelentkezések rendszere tarthatatlan, az iskolázásokat sokkal tervszerűbbé kell tenni. Ajánlatos lenne már most bevezetni a felvételi és alkalmassági vizsgát minden, pályaválasztás előtt álló fiatal részére. Az ezzel foglalkozó bizottság egyúttal a pályaválasztási tanácsadó szerepét is betölthetne. A szakemberek képzését ezzel nemcsak tervszerűbbé tehetnénk, de nagyobb tekintélyt szerezhetnénk jó néhány, méltánytalanul lebecsült szakmának is. Másrészt fokozatosan megszüntetnénk az egyes pályákon mutatkozó túltelítettséget. E tekintetben a közös gazdaságokra is nagy felelősség és feladat hárul. Központi utasítás írja elő. hogy 1970-ig bezárólag mindén tsz ágazatonként és a kellő fejlesztés figyelembevételével készítse el a tervet a szakmunkások képzésére vonatkozóan. A tervek el is készültek, sajnos, a tsz-ek nagyobb hányada sokkal kevesebb dolgozó iskolázásáról gondoskodik, mint ami az előirányzatában szerepel. Elgondolkoztató, hogy egyes kihelyezett szakemberek is keveset tesznek a szakképzés érdekében. Nem törekednek arra, hogy a fiatalokkal megszerettessék a mezőgazdaságot. Nincs kapcsolatuk a pedagógusokkal, nem is tartanak igényt a segítségükre. Véleményem szerint nem ártana, ha az illetékes tanácsok a tsz-vezetők tevékenységét e tekintetben is vizsgálnák, s a dotációnál mérlegelő tényezőként szerepelne a szakmunkásképzés helyzete. Ugyanezt figyelembe lehetne venni a beruházási tervek jóváhagyása alkalmával is. Csak az olyan beruházást szabadna jóváhagyni, amelynek üzembe helyezésekor a szövetkezet már a hozzá szükséges szakgárdával rendelkezik. Meggyőződésem, hogy a fiatalok lelkesednek az új módszerek iránt, s ha megtalálják a számításukat, a mezőgazdaságban is szívesen dolgoznak. Ezt a törekvést támogatni feladata és kötelessége minden termelő- szövetkezet vezetőiének. Magyar Ferenc megyei oktatási főelőadó ajándék Hoztam neked egy nerc-bundára valót. üiüLJ J.GOLOVANOV DOKUMENTUM XV. — Hívja be, kérem, Alek- szandr Voroncovot — utasította a tábornok. Miután Voroncov meghallgatta a tábornok kérését, hogy 5 vegye kezébe az ügyet, a tapasztalt nyomozó ösztönével mindjárt érezte, hogy nehéz és kényes ügyről van szó. — Hát akkor, barátaim — fordult Kuprinhoz, Kozinhoz és Roscsinhoz — menjünk át hozzám, dugjuk össze a fejünket, beszéljük meg a dolgot... Egy nappal később Rosztop- csin herceg egykori palotájában, a Dzerzsinkij utcában, ahol egykor Napóleon is eltöltött egy éjszakát, megszületett Catherine Cataway, külföldi kozmetikai cikk és illatszer cégek moszkvai képviselője... A legtöbb nevére érkező levelet Anatolij Prohorov a lakásától nem messze levő postahivatalban vette át. Egy ízben levél érkezett ide. borítékján Aleksz Prohorov címzéssel. A poste restante ablaknál ülő lány már régóta ismerte Anatolij Prohorovot. s a szokatlan címzés ellenére sem kételkedett benne, hogy a levél régi ismerősének szól. Prohorov csodálkozott. Mi az, hogy Aleksz? Felbontotta a borítékot. Merített levélpapíron a következő, rossz oroszsággal írt szöveg állt benne: „Tisztelt Barát! Van nálam egy küldemény Önnek. Kérem, hogy jöjjön érte a Peking szállodába. 216. sz. szoba. Őszinte híve: Catherine Cataway.” No. végre! Anatolij úgv gondolta. hogy Sklyton nem bízik a Ljubov Dmitrijevna-féle telefonban és így keresi vele a találkozást. Ám a Peking veszélyes. Jobb lesz valahol az utcán találkozna Felhívta a szállót és kérte a 216-os szobát. — Halló, itt Prohorov. — Anatolij nyugodtságot erőltetett magára. — Megkaptam a levelét. — Jól van. várom magát — hallatszott a vonal másik oldaláról. — Ha nincs ellenére, találkozzunk inkább valahol a városban. — Kérem, hol óhajtja? — Annak a helynek a közelében. amely hozzám írt levelének a borítékján díszeleg. Érti? — Igen, értem. „Fél, hogy valaki kihallgatja a beszélgetésünket — gondolta Catherine.” — Ügyesen kigondolta a borítékkal, melyen a Majakovszkij szobor fotója van.’, — Mikor találkozunk? — kérdezte „Catherine”. — Lehetne ma este hétkor? — Hétkor? Rendben. Anatolij egy órával a megbeszélt idő előtt jelent meg a Majakovszkij téren. Cipőt tisz- títtatott a Bábszínház mellett, elsétált a Szófia étterem előtt, a Metróban újságot vásárolt, elolvasta a Csajkovszkij hang- versenyterem hirdetményeit. Gyanúiát semmi se keltette fel. a tér megszokott életét élte. A szobornál gyermekek játszadoztak. Egy fiú fényképezett egy lányt, aztán a lány a fiút. A mozi bejáratánál emberek nyüzsögtek. A Szovremennyik színháznál eladó jegy iránt érdeklődött. Pillantása végigfutott a szállodának a térre néző ablakain. de ott se látott olyat, ami nyugtalanította volna. Öt perccel hét előtt kék taxi gördült a Csajkovszkij terem bejárata elé- Középkorú nő szállt ki belőle, zöld köpenyben, egyik kezében divatos ernyő, a másikban reti- kül. Átment a téren, körüljárta a szobrot, megállt, táskájából elővett egy doboz Camel cigarettát. gázön gyújtóval rágyújtott és körülnézett. „Megjött” — gondolta Prohorov. A Moszkva mozi bejáratánál állt és átment a szoborhoz. — Jó estét — szólította meg az asszonyt. — Jó estét — felelt „Cateri- ne” barátságos mosollyal. — Anatolij Prohorov vagyok. Megkaptam a levelét. — Ö. Valami tévedés lehet — mondta „Catherine” enyhe angol akcentussal. — Én Aleksz Prohorovnak írtam A küldemény Aleksznek szól. Ezek szerint ön nem az. Nem adhatom át a küldeményt. Anatolij szorosan „Catherine”- hez lépett. — Nincs itt semmiféle tévedés. Kitől kapta a címemet? Sklyton tói? — Sklyton? — „Catherine” összevonta szemöldökét. — Nem ismerek semmilyen Sklytont. — Borjatyinszkijt sem ismeri? N.yikola.i Borjatyinszkijt, Washingtonból? Haditengerészeti akadémia. Talán már elfelejtette. mi a keresztnevem Nem Aleksz vagyok, hanem Anatolij. érti? Én nem felejtettem el a tizenegyes számot. Borjatyin- szkij jelszavát. — Ó nem. Borjatyinszkijt sem ismerem. Miféle jelszóról beszél? 1955. óta nem jártam Washingtonban. Semmiféle Boria- tyinszkij nevű ismerősöm nincs. (Folytatása következik) I C1 gy esztendő híján négy évtizede, 1926-ban, a J Barcelonában megrendezett | transzfúziós világkongresszuson a szovjet orvosküldöttség általános meglepetést keltett a szervezett vérellátásról szóló tájékoztatásával. Az önkéntes véradás mozgalma addig a világ nagyobbik részén ismeretlen volt, a fiatal szovjet társadalomban elért eredmények ismerete alapján azóta kezdett terebélyesedni. Bajosan lehetne megállapítani, hogy a véradóknak hány tíz- és tízezer ember köszönheti élete megmentését. Egy azonban bizonyos: a legemberbará- tibb célokat szolgáló mozgalmak egyike a véradásé. |%¥ egyénkben tizenkét évvel ezelőtt, 1953-ban indult e mozgalom, a térítésmentes — önkéntes — véradásé pedig 1960-ban kezdődött. Először Dunavecsére szálltak ki vérvételre az SZTK alközpontjának szakorvosai, s azóta szőkébb pátriánk mintegy 90 helységében rendeznek évente egyszer ví-gyűjtést. &«.' eredmény örvendetes: az önként*^ véradók száma tavaly már IS 693-ra növekedett, s ezzel megyfek e tekintetben az országos ranglista második helyére került. léggé nem méltányolható az az odaadás, segítőkészség. amellyel — embertársi szeretettől áthatva — e tekintélyes csapat évről-évre megjelenik a vérgyűjtő helyen. S ha hozzávesszük azt. hogy a vért adni akaróknak általában a 10— 15 százaléka — a helyszínen megejtett alapos orvosi vizsgálat során kimutatott valamilyen betegség miatt — nem válthatja valóra nemes szándékát, a segíteni akarásnak, sőt, bizonyos fokig áldozatvállalásnak is, még nagyobb a mértéke és az értéke. M indemellett a véradó mozgalom járásonként és községenként elért eredménye! között igen nagy a különbség. Amíg például az elmúlt évben a kalocsai és a bajai járásban a lakosság 4,6, illetve 4,5 százaléka volt rendszeres véradó, addig a kiskunfélegyházi járásban ez az arány mélyen alatta maradt a mintegy 3 százalékos megyei átlagnak, s csupán 0,7 százalékot ért el. Az egyes vidékeken tapasztalható viszonylagos lemaradásnak a tanyavilág szétszórtsága, ennek következtében a nehezebb szervezhetőség az oka, de „belejátszik” ebbe — akárcsak más vonatkozásban — az is, hogy a szóban levő települések lakóinak a közösségi tudata még gyenge lábon áll. , Az azonos adottságokkal rendelkező községek közötti különbség az illetékes helyi szervek organizáló tevékenysége közötti eltéréssel magyarázható. Ahol a tanács, a Vöröskereszt helyi szerve és a többi tömegszervezet hatásosan együttműködik, ott kiemelkedő az eredmény. Jól mutatja ezt a például szolgálható, s a megyében első helyen álló Bácsbokod község, ahol tavaly a lakosság 13,7 százaléka adott önként vért. Elmondhatjuk azonban, hogy főként a Vöröskereszt helyi szervei, de a többi tömegszervezet is, általában mindenütt dicséretes münkát végeznek a véradó mozgalom fellendítésében. Idén még nem ért véget a véradás, de az eddigiekből Ítélve az eredmény tetézi majd a tavalyit. ¥ó érzés a mozgalom egy** re nagyobb mértékű te- rebélyesedéséről számot adni, elsősorban azért, mert emberéletek megmentését szolgálja, másrészt: a közösség iránti odaadást, áldozatvállalást bizonyítja. Tarján István
