Petőfi Népe, 1965. október (20. évfolyam, 231-257. szám)

1965-10-26 / 252. szám

1963, október 26, kedd S. oldal <a oí3í Háry János SOKSZOR felvetődött már, szakmai körökön kívül és be­lül, hogy a jellegzetesen hazai hangulatot árasztó népi, törté­nelmi témák, a Jókai regények megfilmesítésének sorában, miért nem kapott eddig helyet szerepében, Tor day Teri igazi mesebeli király kisasszony, Kiss Manyi császárnéja, Balázs Sa­mu császára — egy-egy aranyos humorral megformált, találó fi­gura. A daljáték hibátlan zenei tolmácsolásáért Ferencsik János Tájékozódás a nagyvilágban a híres-nevezetes, külföldön is nagy sikerű Háry János. A film elkészült, Garay Obsitosa, Ko­dály—Paulini—Harsányi dal­fátéka immár a legújabb mű­fajban él tovább és juthat el újabb száz- és százezrekig. Most * vita úgy módosulhatna, hogy valóban érdemes volt-e és ilyen formában a Háry Jánosból fil­met készíteni? Ha a filmet, mAnt a világhírű kodályi daljáték népszerűsítő­jét tekintjük, akkor csak igen­nel válaszolhatunk. A film al­kotói elsősorban a partitúra ép­ségét, a zenei élmény töretlen- ségét tartották szem előtt, így fordulhatott elő olyan dicsére- tesen-sajnálatos helyzet, hogy a fül többnyire jobban jár, mint a szem. Mert. amíg teljes szépségében bontakozik ki előt­tünk a dalmű minden részlete, a képek, a cselekmény 'vizuális bonyolítása nem bírja a ver­senyfutást. Szinetár Miklós, a rendező két megoldás közül a harmadi­kat választotta. A két megol­dás: — a színpadszerű változat le- fotögrafálása, vagy egy teljesen átgyúrt, a film nyelvére fordí­tott Háry János — helyett meg­hagyta a fülnek, ami a fülé és hellyel-közzel a szemnek Js mu­tatott valamit. HOSSZÚAK és vontatottak például a Háry képzeletéből ki­vetítődé stilizált világot fel­váltó naturális természetfelvé­telek. A két sík keverése egyéb­ként sem ritmusában, sem stí­lusában nem mondható szeren­csésnek. Helyenként túl erősza­koltunk, színpadiasán kiglancolt­nak, teremtettézéttnek hatnak a népies elemek is, nem beszél­ve arról, hogy a képi hatáskel­tés nemegyszer a táncok ki­bontakozásának a rovására tör­ténik. Néhány szép megoldással és jó ötlettel a naív, de gazdag népi fantáziából kikerekedö ré­szekben találkozunk. Itt. a szí­nek, a formák, a mozgás és a kedves találó ötletek szinte pa­zarló bőségét ontja a rendező, Fülöp Zoltán a díszlet- és Márk Tivadar a jelmeztervező. Na­gyon szépek, hatásosak, Mun­kácsy képeinek hangulatát idé­zők a felvételek. Tóth János operatőr elismerést érdemel. Kifogástalan a szereposztás is. Szirtes Ádám Háryja telitalá­lat és a színész pályafutásának egyik jelentős állomása. Alakí­tásában ízesen-derűsen keve­rednek a hús-vér valóság és a népmesék bűvös színei. Töké­letes, mint nagyotmondó öreg­ember, délceg csodahős. ifjú hu­szár. Stílusos, szép alakítást nyújtott Medgyesi Mária örzse karmestert és az Operaház zene­karát illeti dicséret. És a fősze­replők hangjaként jelentkező énekeseket: Melis Györgyöt, Mátyás Máriát, Sándor Juditot és Radnai Györgyöt. VÉGEREDMÉNYBEN a film Kodály dalművének szépségé­ből nem vett el semmit, sőt nagyon tisztességes eszközökkel a népszerűsítésére vállalkozott. Már ezért is érdemes megtekin-. teni. V. Z®. óra hosszat tar­tott a beszámoló. Az em­ber észre sem veszi ilyenkor az idő múlását, szinte kergetik egymást a gondolatok. Színhely: a kiskunmajsai mű­velődési ház nagyterme. Több mint háromszázan gyűltek össze az üzemek dolgozói, a környék­beli termelőszövetkezeti parasz­tok, közéleti vezetők, értelmisé­giek — párttagok és pártonkí- vüliek. Előadó Pozsgai Imre, a megyei pártbizottság propagan­da és művelődési osztályának vezetője. A nemzetközi helyzet­ről tart tájékoztatót a pártna­pon. A hallgatóság érdeklődéssel figyel. Az előadó rendkívül tö­mören és világosan vázolja fel a világpolitikát mozgató erővo­nalakat, az eseményeket a ka­pitalizmus és a szocializmus, vi­lágméretű harcának szemszögé­ből csoportosítja, felfedi az in­dítékokat, s a rádióból, televí­zióból, napi sajtóból ismert sok­sok esemény egyszeriben elren­deződik és érthetővé válik sza­vai nyomán. A vietnami hábo­rú, a kasmíri konfliktus, az in­donéziai események egyetlen nagy körképpé formálódnak. Jij a halig atók arcáról világosan leolvasható, hogy nem rettennek meg a vég­következtetéstől, nem, ellenke­zőleg, megelégedéssel veszik tu­domásul: Lám, nem beszél mel­lé az előadó, bátran kimondja, hogy nagy a veszély, feszült a nemzetközi helyzet, de mind­eddig sikerült elhárítanunk a háború fenyegetését és nem alaptalanul bízunk benne, hogy megfontolt politikával, a szocia­lista országok erejére támasz­Kiállífási felhívás A Bács-Kiskun megyei Ta­nács V. B. művelődésügyi osz­tálya megyei fotókiállítást ren­dez hazánk felszabadulásának 21. évfordulójára. A kiállítás anyaga a megye több városában bemutatásra kerül. Részvételi feltételek: 1. A kiállításon részt vehet minden hivatásos vagy amatőr fotós, aki a megye területén la­kik vagy dolgozik. 2. A kiállításra beküldött ké­pek tükrözzék a megye jellegét, életét és fejlődését. 3. A kiállításra beküldhető határozatlan számú fehér-fekete vagy színes fénykép 18x24 cm és 30x40 cm-es méretben. 4. A képek hátulján jól olvas­hatóan feltüntetendő a kép cí­ * 7 me, a szerző neve és lakcíme. (Kollektív részvételnél a műve­lődési ház.) 5. A képeket legkésőbb 1966. január 10-ig kell a megyei ta­nács művelődésügyi osztályára beküldeni, „fotókiállítás” meg­jelöléssel. 6. A képeket legkésőbb au­gusztus 10-ig küldjük vissza a kiállítóknak. 7. Kiosztásra kerül 1 db I. díj, 2 db II. díj, 3 db III. díj és három oklevél. 8. A képeket a legnagyobb gondossággal kezeljük, azonban esetleges sérülésért vagy elve­szésért felelősséget nem válla­lunk. Rendezőség ] kodva, továbbra is elháríthat­juk. Országaink vezetőin kívül rajtunk is múlik, munkánktól, a szocialista építés sikereitől. A beszámoló után lassan osz­lik a közönség, beszélgető cso­portok alakulnak, mások tűnő­dő arccal indulnak az ajtó felé. Többen odajönnek az előadó asztalához, érdeklődnek Pozsgai elvtárstól. Fél óra is eltelik, mi­re mindenki hazafelé indul. Mögfcéráezek néhányat a beszélgetők közül: Mi az egyéni véleményük a párt­napról? <f Horváth József nyugdíjas is­kolaigazgató: Érdeklődéssel fi­gyelem az indonéz eseményeket és őszintén szólva mindeddig nem találtam rájuk magyará­zatot. Annyi ellentmondó hírt kaptunk, ahogy az események gyors egymásutánban követték egymást, hogy az egyszerű új­ságolvasó aligha tud köztük el­igazodni. Űj ' megvilágításban látom és végre értem — mert nagyon meggyőzőek voltak az előadó elvtárs érvei — a mun­kásmozgalomban bekövetkezett szakadást is. Bizonyos, hogy ezek után az újabb fejleménye­ket is másképpen látom, job­ban megértem. Mondják meg az elvtársak őszintén — kérdezem —, ez a nagyszámú hallgatóság minden különösebb rábeszélés nélkül gyűlt össze? — Nem tettünk többet, mint hogy telefonáltunk az üzemek­be, termelőszövetkezetekbe, vagy személyesen mentünk el a közelebbi helyekre és meg­mondtuk, hogy pártnapot tar­tunk. — Lenn a klubteremben a polgári védelem tanfolyama lett volna ma este — szól köz­be Katkp Ferenc elvtárs. — Szóltunk, hogy idefent pártnap lesz és az egész hallgatóság fel­jött. Megkérdezem, hogy ha eny- nyire érdeklődtek az emberek, miért nem használták ki a le­hetőséget, hogy kérdéseket te­gyenek fel? Mosolyognak. Ismerni kell a falusi embert. Ilyen nagy közönség előtt ne­hezen szánják el magukat, hogy felszólaljanak. Vitát tartan! amúgy sem lett volna értelme, kérdezni, kérdezősködni viszont ilyen tömör összefoglaló után csak a részletek felől lehetett volna, ami ugyebár megint csak felesleges. Hiszen az előadás sem „intimitásokkal szórakoz­tatta” az embert, hanem össz­képet igyekezett adni. Nagy Béla agronőmus a kö­vetkezőképpen foglalta össze a véleményét: — A rádióban, televízióban, napi sajtóban figyelemmel kí­sérem az eseményeket, de a rö­vid közleményekből, az aktua­litásokat tartalmazó hírekből nem lehet ilyen pontosan kihá­mozni az összefüggéseket. Az embernek ezer egyéb gondja van, s ha figyelemmel kíséri is az események menetét, éppen nem biztos, hogy helytállóak a következtetései. Most azonban hosszú ideig önállóan is jobban eligazodom a világpolitikában. Szerintem rendszeressé kell tenni az Ilyen tájékoztatást, szívesen meg fogjuk hallgatni máskor is. fezekben a hetekben min­den városban, községben hasonló pártnapok zajlanak le. Párttagok és pártonkívüliek szí­vesen veszik, igénylik a tájé­koztatást, joggal érzik szemé­lyes ügyüknek a világpolitikát, hiszen nemcsak jövőjük és biz­tonságuk, hanem egyéni életük és jólétük is függ a nemzetközi helyzet alakulásától. Mester László KLUBEST — Hová mégy? — Klubestre. — Hol voltál tegnap? — Jaj, olyan jó volt! Klub­esten voltunk. Csak örülni lehet annak, hogy a klub, a klubélet, klubest sza­vakat egyre többet lehet halla­ni. De annak már kevésbé, hogy legtöbbször ugyanaz a tartalom van a szavak mögött: a tánc. Ebből állna csupán a klub­est? Semmiképpen. A klubest egy estére tervezett, valamilyen célzatú, szórakozással vegyített tanulási lehetőség, amely érde­kes, vonzó, sokszínű formájával csalogatja a fiatalokat. Ám a tánc önmagában? Még ha vala­miféle táncbemutatóval van egybekötve... De csak úgy, hogy az első perctől az utol­sóig bömböl a zene, „áll a bál”: nem, az ilyen nem klubest. Persze, akad valódi klubest, még jól sikerült is. Csak — sajnos — ritkábban, mint le­hetne és kellene. V. M. 3.GOt-QVANOV DOKUMENTUM Ti^Q^NyÉ XIV. 7, CATHERINE CATAWAY SZÜLETÉSE A tábornok Íróasztalánál ült és félretolva a dossziékat, figyel­mesen hallgatta a szemben ülő Roscsint. Roscsin mellett Kup­rin és helyettese, Kozin, egy régi. tapasztalt nyomozó foglalt helyet. — Minden tény azt bizonyít­ja, Pjotr Mihailovics — mond­ta Roscsin — így Prohorov vi­selkedése, találkái, levelei, Sklytonnal létesített kapcsolata, makacs igyekezete, hogy kül­földiekkel szoros kapcsolatba kerüljön, ■ mindez, ismétlem azt bizonyítja, hogy olyan értesülé­sekkel rendelkezik, melyek a külföldi kémszervp-’etek részére érdekeseik lehetnek. Bizonyítja ezt óvatossága is. Ravasz, mint a róka... — Valóban — tette hozzá Kuprin mosolyogva — Rorcsa- gin emberei panaszkodnak is, hogy úgy viselkedik, mint egy profi. Majd így folytatta: — Ha nem volna anyaga, nem fejtene ki ekkora aktivi­tást. Meggyőződésem, hogy min­denekelőtt tartós és biztos kap­csolatokat akar létesíteni. Ilyet talált is a kiállításon. A kérdés csak az, hogy mit akar tovább­adni. .. — Van neki mit továbbadni — vágott közbe Kozin. — Leg­jobb barátja, egy Sabolin ne­vezetű, egyik legfontosabb hon­védelmi központunk munkatár­sa. Ez az ember nagyon közel áll Prohorovhoz, minden italo­zásában és mulatozásában hű társa... — Ügy vélem — tette hozzá Kuprin pergő nyelvvel, mintha egy futballmeccset közvetítene, — nincs kétség az iránt, hogy Prohorov elhatározta már az adatok átadását. — Ránézett Roscsinra és Kozinra. — Mert. mi másra volna jó a telefon és az egész hercehurca Ljubpv Dmitrijevnával, Sabolin anyjá­val? Sklyton elutazott. A tele­fon néma. De bármelyik pilla­natban megszólalhat. És Proho­rov felveheti Sklytonnal a kap­csolatot. — Mit javasolnak? — kér­dezte a tábornok. — Pjotr Mihajlovics! — Ros­csin halkan beszélt, de határo­zottan. — Haladéktalanul meg kell tudnunk, mi Prohorov szán­déka. meg kell tudnunk, mire kell neki ez a kapcsolat... — És hogyan? — kérdezte gyorsan a tábornok. Roscsin tudta, hogv a tábornok már a ielentés első Dercétől kezdve mindent tisztán látott és egész ülő alatt csak erre a „hogyan­ra gondolt. — Mi lenne, ha felhívnánk Kraszovszkijéket és adnánk egv '°lefonszámot Liubov Dmitri- ievnának? — Ezt a lehetősége* Kuprin még a tábornokkal való találkozás előtt eszelte ki. — Prohorov ráharap és elmegy a találkára. A „külföldi” a mi emberünk lesz. És akkor majd meglátjuk, hogyan viselkedik Prohorov. Egyben azt is ellem őrizzük, hogy időben értesíte­nek-e minket Krasznovszkijék a hívásról... A tábornok másodpercre gon­dolkodott: — Nem egészen így, Borisz Markovics. Nincs semmi okunk, hogy kételkedjünk Krasznovsz- kijékban. Segítséget kértünk tőlük, -minek ellenőrizzük őket? Bizalom nélkül nem ’.ehet dol­gozni... — Üjra elhallgatott. — És még egy: Prohorov tudja, hogy a hívás Sklytontói iön, ezzel pedig begyu 1 lasztiu V °er- sze feltétlenül meg kell tud­nunk, mit tervez. Ezt azonban úgy kell intéznünk, hogy ne gyakoroljunk nyomást rá. A maga ötlete a „külföldivel” — fordult a tábornok Kim-tohez — ugyancsak vitatható ötlet. Persze lehet, hogy adó'' eset­ben ez a megoldás i« »1 képzel­hető. Pillanat — mondta a tá­bornok és megnyomott ^ev aombot. Az ajtóban + az ügve’etes. (Folytatása következik)

Next

/
Thumbnails
Contents