Petőfi Népe, 1965. október (20. évfolyam, 231-257. szám)
1965-10-26 / 252. szám
tm. miktóbrr M, £*99 3. olffat Tanácskozás a képzőművészet Munkásoké a szó mai problémáiról Miért sok a sérülés A megyei tanács művelődésügyi osztálya október 28-án a járási és városi tanácsok művelődésügyi osztályvezetői, valamint a népművelési felügyelők részére értekezletet tart Budapesten. Az. értekezlet tárgya: a képzőművészet mai helyzete és irányai. A résztvevők ! délelőtt megtekintik a X. Ma- j gyár Képzőművészeti Kiállítást, i majd az Építők Rózsa Ferenc J Művelődési Házában művészet- [ történeti előadást hallgatnak meg. j a csissolómúhelyben Magyar újságíró-küldöttség Franciaországban Az SZMT munkásvédelmi bizottsága nemrégiben meg- Vizsgálta, mit tettek idén a Kecskeméti Beszelőgyár vezetői és dolgozói az üzemi balesetek megelőzése érdekében. A vizsgálat tapasztalatai általában pozitívak, de a feljegyzések között erre az elgondolkoztató megállapításra bukkantam: „A sérülések 60—70 százaléka a csiszolóműhelyben következik be.” PÁRIZS (MTI) Hétfőn Barcs Sándornak, az MTI vezérigazgatójának vezetésével magyar újságíró-küldöttség érkezett Párizsba. A delegációt a Le Bourget-i repülőtéren a francia külügyminisztérium képviselője, valamint Makovinszky Endrével, a vállalat- és Mák Jánossal, a szak- szervezet biztonsági megbízottjával lépünk be a „veszélyes” műhelybe. Elég néhány percig figyelni a szélső gépen dolgozó Dorcsák László munkáját, hogy meggyőződjek róla: itt valóban sérülést okozhat a legkisebb vigyázatlanság is, hiszen Kaktuszok és rózsák Szúrós és jelentéktelen növény. Ennyit tudtam a kaktuszról korábban. A rózsa tetszett. De nem különösebben, mint a többi virág. Izsákon, Farkas János, a Sárfehér Tsz főkönyvelőjének üvegházában megbaboná* a látvány. Mecsetek, tornyok, akkád romok, piramisok, azték bálványok, zöldüveg felhőkarcolók, radarjelfogó ellipszisek, űrbéli titkokra fülelő parabolák, kilövésre váró űrhajók — mindez növényi sejtekből felépítve, néhány négyzetméteren. A természet absztrakt-kubista alkotásai: kaktuszok. — Igen, a gazdag formavilág, amire a növény egyáltalán képes lehet — mondja Farkas János, amint végignéz különös birodalmán. Tizenhárom évvel ezelőtt Kecskeméten vállalt állást. Egyik reggel kiment a piacra, vásárolt ezt-azt, nézelődött. Észrevett egy asszonyt, aki két cserép kaktuszt árult. Megvette mindegyiket. Egy év múlva már 5 'maga is vetette a kaktusz magját. Gyűjteménye lassan, de állandóan gyarapodott. Külföldi gyűjtőkkel lépett kapcsolatba; többek között Mexikóból, Kaliforniából és Argentínából is kapott magot, vagy éppenséggel új példányt. Nemegyszei előfordult, hogy a küldemény ilyesfajta címzéssel érkezett a; országba: Farkas János, Ma gyarország. Vagy: Országos hírű kaktuszgyűjtő, Izsák. A posközség utcáit, tereit, s egyhold- nyi rózsaiskolát is létesített. 1961 óta a Sárfehér Tsz elnöke. A 900 négyszögöles telek nagy részét a rózsakert foglalja el, őszibarack-csemetékkel övezve Kétszáz fajta keresztezett. rózsa virít itt hónapokon át, a színek és illatok kavalkádjában pompázva. — Régebben a nagy, bíboi virágok voltak a divatosak — fejtegeti a kertészelnök. — Ma inkább az a fontos, hogy a rózsa egész nyáron hozzon virágot. A parkosításnál is ez a fő szempont. Es van néhány keresztezésem, amellyel elértem hogy a futórózsák is többször virágozzanak egy évben. Nemcsak a háztájiban, a közösben is létesített rózsakertel K. Szabó Sándor. A majorság szürke, célszerű rendeltetésű épületei között hangulatos kontrasztot teremt a botanikai tobzódás. A tsz-nek ezer hold termő szőlője van. Évente 7—8 millió forintot tartalékolnak. Bármerre néz az ember Izsákon, lenyűgöző a gazdagság. Az elnököt és a főkönyvelőt ez mégsem elégíti ki, szabad óráikat, perceiket kitölti a kertészkedés nemes szenvedélye. Ügy érzik, teljesebb emberekké válnak — a kaktuszok és a rózsák által is. Hatvaui Dániel a fiatal munkás ujjal között szinte eltűnik az a vékony kis tű reszelő, amelyet nagy erővel a sebesen pörgő csiszolókoronghoz feszít. Távolabb kell húzódnunk, hogy szót érthessünk, mert a kövön surlódó acélszerszámok zaja mindent túlharsog. Dorcsák László védőszemüvegét forgatva sokáig gondolkodik a válaszon: — Az biztos, hogy nálunk nagyon kell vigyázni. Aki figyelmetlen, vagy fáradtan áll oda a gép mellé — mondjuk egy átmulatott éjszaka után — az könnyen pórul járhat. De el lehet kerülni a balesetet. Én például 1962. óta dolgozom itt, „haj'tok” is annyira, amenyire a többiek, hiszen teljesítményem általában száz százalék körül mozog, mégsem sérültem meg soha. Hogy el ne kiabáljam a dolgot — fűzi hozzá mosolyogva. — Természetesen én is szeretném — fordítja ismét komolyra a szót — ha biztonságosabb körülmények között dolgozhatnánk. — Valamiféle ésszerűsítéssel nem lehetne csökkenteni a veszélyt? — vetem közbe. — Talán lehetne, de ne«m tudok ajánlani semmit. Igaz ugyan, hogy nem is nagyon gondolkoztam még ezen. Miért vtírnak másra ? Érdekes, hogy hasonlóan nyilatkoznak azok a csiszolók is, akikkel a későbbiek során beszélgetek. Farkas István, Csille Ferenc és Varga István szinte szó szerint ismétli Dorcsák Lászlót. Azzal mindegyik egyetért, hogy jó lenne biztonságosabb módszerrel dolgozói, de a módszer kidolgozását, a gép működésének tökéletesítését másokra hagyják. Pedig mindenekelőtt az ő érdekük lenne, hiszen például Farkas István is megsebesült már egyszer. Kényelmesek, vagy úgy érzik talán, hogy az ő tudásuk kevés lenne ehhez? — morfondírozok magamban. De hiszen az újítások tucatjai bizonyítják az utóbbi ellenkezőjét, nevezetesen azt, hogy a gép minden porcikáját, a művelet összes fogásait ismerő fizikai munkások igen sokat segíthetnek a műszakiaknak a legjobb technológia kiválasztásában. A munkásvédelmi őr naplója Köztien előkerül a műhely munkavédelmi naplója is. Vá- czi Pál társadalmi munkás úgy látszik komolyan veszi feladatát. Gondosan fogalmazott feljegyzései rendszeresen ismétlődnek az apró füzet lapjain. Szeptember 22-én például a porelszívó berendezés kijavítását sürgette. — Sajnos, nem sok eredménynyel. A gépem mellett levő élszívóberendezés most is rossz — panaszolja Varga István. Arcán valóban csak az a rész fehér, amit munka közben a védő- szemüveg takar, a többi akár a kéményseprőé. Makovinszky Endre máris vá-■ laszol a neki címzett észrevételre: — Valóban rossz az elszívó. Az üzem vezetői is tudják. Intézkedtek, de tartalék villany- motoruk nincs és a rosszak javítása vagy kicserélése nagyon nehezen megy. Nemcsak a szerszám hibás A csiszolókkal folytatott beszélgetés záróakkordjaként valamelyik munkás kezembe nyom néhány „késreszelőt”, azzal, hogy nézzem meg milyen nagy „sorját” (lecsiszolásra váró anyagtöbbletet) hagynak rajta a kovácsok. — Megfájdul az ember ujja, mire lekoptatja néhány acélról a felesleget. Az ilyen fárasztó munkánál könnyebben következik be a baleset is — magyarázza. Mák János most nemcsak mint szakszervezeti „munkavédelmis'’ hanem mint kovács is hozzászólhat a dologhoz. Őszintén válaszol: — Tökéletesíteni kellene a reszelőkészítéshez használt szerszámot, de a felesleges rész nagysága azon is múlik, hogy milyen lelkiismeretes a kovács. Mit mondanak a vezetők Az üzemi beszélgetés után kíváncsian várom a vezetők véleményét. Megnyugtató, hogy — mint kiderül — nemcsak ismerik mindazokat a panaszokat, amelyeket feljegyeztem, hanem már intézkedtek is a legsürgetőbb gondok megoldása érdekében. Elmondják, hogy még az idén megérkezik az a külföldről rendelt gép, amely a kisebb méretű reszelők gyártásánál feleslegessé teszi a kézi munka zömét. Ezzel természetesen csökken a balesetveszély is. De tervbe vették a meglevő gépek korszerűsítését is Végül azt is feljegyezhetem, hogy a munkások javaslatai alapján a korábbinál nagyobb gondot fordítanak a jövőben a minőségi átvételre a kovácsműhelyben. Békés Dezső A községfejlesztés számadása: Másfél ezer tanterem, 4000 kilométer villanyvezeték, 235 törpevízmű A községfejlesztési alap most elkészített mérlegének tanúsága szerint 1957. óta több mint 13 milliárd forint jutott ebből a forrásból a városok és falvak szépítésére, gyarapítására. Alakosság társadalmi munkája és a helyi erőforrások kiaknázása csaknem másfél milliárd forinttal tetézte meg a kötelező befizetéseket és az ezeket kiegészítő állami támogatást. Az összesítésből kiderül, hogy községfejlesztési alapból nyolc esztendő alatt 1536 tanteremmel gazdagodtak az általános iskolák, felépült 1277 korszerű művelődési ház, s az ország több megyéjében már minden községben otthont kapott a kultúra. Bővült, a dolgozó szülők gondjait enyhítő gyermelántézmények hálózata is. Az alapból csaknem 14 500-zal nőtt az óvodai és kevés híján 2000-rel a bölcsődei helyek száma. Tekintélyes az egészségügy részesedése is: 657 orvosi rendelői és több mint 400 orvoslakást építettek. Több mint 4000 kilométerrel nőtt a városokat és falvakat behálózó villanyvezetékek hossza, s a fejlesztés eredményeként csaknem 100 000 család otthonából száműzték a nei- róleumlámpát. A vízvezetékhálózat 1538 kilométerrel bővült. 2059 közkutat állítottak fel. Ezenkívül 235 törpevízművet is átadtak rendeltetésének és 13’1 kilométernyi szilárd burkn’a' í utat, valamint csaknem 7600 kilométernyi járdát készítettek. {MTIi Valkó Márton, a Magyar Nép- köztársaság párizsi nagykövete és a nagykövetség munkatársai fogadták. A magyar újságírók tíz napot töltenek Franciaországban a francia- magyar kulturális együttműködés keretében. ta legfeljebb némi késéssel kézbesített ilyenkor. Jelenleg 1390 féle kaktusz szerepel a gyűjteményben. Néhány száz közülük csak itt fordul elő az országban. A Chi- loensis például arról a szigetről származik, amely pár évvel ezelőtt, a nagy földrengések idején, elsüllyedt Chile mellett. Egy másikból az indián varázslók készítenek bájitalt, s lelőhelyét is csak azok ismerik. A Cleisto-Cactus Baumin zárt virágokat növeszt. Évek óta színes diafilmeket készít a gyűjteményről, de le- vetítésükre ritkán van ideje, őshazájában a kaktusz vadon terem, ám az üvegházban gondozásra szorul. S az izsáki gyűjtő most kazánt is épít, hiszen télen a fűrészporos tüzelés nehézkes és veszélyes is. Pár évvel ezelőtt kis híján szén- monoxid-mérgezés áldozata lett. * Szomszédságában, K. Szabó Sándoréknál azonban sokkal nagyobb építkezés folyik: családi ház épül. A házigazda fiatal korában faesztergályosnak tanult. E mesterségnek azonban már akkor sem volt jövője. Ezért áttért a kertészkedésre, meghonosította Izsákon a zöldségtermesztést, s rózsái révén kör- nyékszerte ismertté vált. 1956- ban elnökhelyettes lett a községi tanácsnál, s élve a beosztás lehetőségével, „berózsásította” a
