Petőfi Népe, 1965. október (20. évfolyam, 231-257. szám)
1965-10-20 / 247. szám
3. oldal HM!.'. nktóh<*r 20 szerda Miért csöpög a csap? Utánuk vetés bokrosodik... NEM AKAROM untatni a tisztelt olvasót azzal, hogy elsorolom, mennyi herce-hurcával jár manapság az új lakásba költözés. Meglepőt úgysem igen mondhatnék a megszámlálhatatlan sok kabarétréfa és „miért kell ezt így csinálnunk?” — refrén ű indulatos hangú újságcikk után. De különben is minden relatív és a költözködés hercehurcája egy lakásra áhítozó polgár számára* — legalább a hetedik — menyországot jelenti. Egyik tapasztalatom azonban feltétlenül papírra kívánkozik, mert úgy vélem, hogy a szóban forgó jelenség mások számára is tanulsággal szolgálhat. A „csöpögős” csapot javítandó két vízvezetékszerelő érkezett hozzám. Amikor felboncolták éjszakáim megrontóját (emlékeznek a Tuskólábú című rémfilm vízcsöpögtetős vallatási módszerére?) kitűnt, hogy a tömítés ronggyá foszlott. Ilyen rövid használat után? — néztünk egymásra csodálkozva. ELKÉPEDÉSÜNK csak addig tartott, amíg az egyik szerelő bele nem nyúlt a csap nyílásába és meg nem állapította, hogy a belső fala tele van borotvaéles szilánkokkal. óráig. Én egész idő alatt azt vártam, hogy legalább egyszer megemlíti — persze nem dicsé- rőleg — azt az öntödei munkást és esetleg a meóst is, akik így adták ki kezükből ezt a holmit. De nem. Ö ennyit mondott és nem többet: „öntési hiba”. És ez — legalább is az én fülemnek — éppen úgy hangzik, mint amikor „objektiv nehézség”-et emlegetnek egyesek. — DE MIÉRT nem jött indulatba az én szerelőm, s ami még fontosabb, máért nem címezte „valakinek” a rosszallását? Az első kérdésre már tudjuk a választ: sok hasonló vízcsappal találkozott, s egyszerűen hozzászokott (!) ahhoz, hogy minden valahányadik rossz. A másodikra nem lehet ilyen rövid és egyértelmű magyarázatot adni. De úgy hiszem, nem tévedek, ha azt állítom, hogy még mindig nem ásunk le elég sokszor a bajok gyökeréig. Nem mondjuk ki világosan: ezért a hibáért. X. Y., azért meg Z. felelős. öntési hibát emlegetünk — úgy általában — és objektív körülményeket. így bizony a hibák oka a megfoghatatlan semmibe vész. Porzik a föld a v«togépek j után. Nemésnádudvaron mindig por van. A határban is. Ha nincs por, akkor legalábbis bokáig br a sár. De most jobb, hogy pór van. Ez a véleménye a három traktorosnak: Antóni Gyulának, Kákonyi Jánosnak és Mátyus Gyulának is. Meg a fogatosok- ! nak: Knáb Mátyásnak, Haszák j Jánosnak és Szabó Andrásnak. — Tegnap is hét óra volt, : hogy hazamentünk. Az utolsó fordulót lámpánál tettük meg. De reggel már fél hatkor kinn voltunk. Ezt Antóni Gyula mondja. Nyúlánk fiatalember, kék ove- rálban. Mögötte a valamivel köpcösebb Kákonyi János halad. Széles mosollyal jegyzi meg: — Mikor eljövünk még, s mire hazaérünk, már alszik a család. Legalábbis a gyerekek. Inkább csak vasárnap vagyunk együtt velük. Versenyfutás az időre! Vetés ideje van. Az októberi nap egyre szűkebbre vonja köreit. Bármikor jöhet az eső is. A Kossuth Tsz traktoros brigádjának versenyt kell futni az | idővel. Nyújtott műszakban. És vasárnap délelőtt is. A helytállást már csak azért is kötelezőnek érzik magukra — Öntési hiba... Elég gyakran előfordul... — állapította meg szenvtelen hangon, aztán nagy nyugalommal hozzálátott, hogy reszelővei, csavarhúzóval lekaparja az „öntési hibát”. Kínlódott vele vagy háromnegyed És ez nem azért baj, mert nem tudunk kit szidni, vagy felelősségre vonni, hanem azért, mert a hiba forrását csak az tömheti be, aki világosan látja, hol van. Békés Dezső Korszerű gépjavító épül a Kunfehértói Állami Gazdaságban Szlovencsák Miklós, a Kunfehértói Állami Gazdaság fiatal főmérnöke, naponta ellátogat a központtól néhány száz méterre eső 5 holdas területre, s izgalommal, ugyanakkor egyre nagyobb megnyugvással szemlél- geti az ott folyó munkát. Régi óhaj, terv megvalósulásának lehet a szemtanúja, egyszersmind a terv valóra váltásának az irányítója is. Korszerű gépjavítót építenek a szóban levő parcellán. Hogy erre mekkora szükség van, eléggé bizonyítja, hogy a több mint hétezer holdon gazdálkodó nagyüzem 55 erőgéppel, 3 tehergépkocsival, két kombájnnal, s a mindezekhez szükséges számos munkagéppel rendelkezik, A gépek javítása, karbantartása a gazdaság megalakulása óta egy régi gépszínből befalazással átalakított műhelyben történik, s hogy milyen korszerűtlen körülmények között, erről a 45 szerelő, műhelyi munkás is beszélhetne. Az új műhely építését két évvel ezelőtt kezdték meg — úgynevezett saját rezsis beruházással. Központi típusterv alapján Nagy Sándornak, a gazdaság építésvezetőjének az irányításával — aki egyébként már számos itteni létesítmény „atyja” — húzták fel a falakat, ugyancsak a nagyüzem állandó kőművesei, segédmunkásai. Ily módon a valamivel több mint 3 millió forint költséget igénylő üzem körülbelül a kétharmadába kerül annak az összegnek, amennyiért a kivitelezését építő vállalat végezné. Maga az emeletnyi magas, tágas, világos, központi fűté- ses műhely már elkészült, s nemsokára sor kerül a berendezésére is. Most három hónap óta környezetének az építését végzik. A kőművesek fűthető garázs falainak a felhúzásán szorgos- kodnak, amelyre különösen a Diesel-motorral működő járművek tárolása végett lesz szükség. (Hideg télen ugyanis több órát is igénybe vesz a szabadban „parkírozó” Diesel-gépek beindítása.) Építenek kocsimosót, s elektromos benzinkúttal ellátott, földbe süllyesztett három hatalmas tartályból álló üzemanyagtárolót is. — Körülbelül másfél hónap múlva már megfelel rendeltetésének a telep — mondja a főmérnök. — S jövőre fásítással, parkosítással széppé varázsoljuk az udvart is. Egyszóval a mezőgazdasági nagyüzem korszerűségéhez méltó helyre kerülnek a gépei, — s ami a legfőbb: azok javítói, karbantartói. T. I. nézve, mert újból célul tűzték ki, a szocialista brigád cím elnyerését. — Tavaly nyertük el először — sorolja Endrődi Mátyás, a traktorosok brigádvezetője. — Akkor 105 százalékos volt a teljesítményünk. Az idén, 28 traktorra, 30 ezer normálholdat vállaltunk. Augusztus végéig több mint 19 ezret teljesítettünk. Ügy gondoljuk, év végéig még összejön 13 ezer. .. És lesz megtakarítás is, mert tavaly is volt. Sok új gépünk van. Hogyan is oszlik meg a munkájuk? Tíz traktor szánt, három tárcsáz, három hengerez, négy vet, öt cukorrépát szállít és három műtrágyát szór. Kétszer a területen Sokfelé dolgoznak tehát. De a három univerzál együtt halad. Űk máskor is együtt vannak. A farosok sem most álltak először a vetögép tartálya mögé. — Azért csalt módját ejtjük, hogy a többiekkel is találkozzunk — közli Mátyus Gyula. — Természetesen rögtön arról érdeklődünk, hogy ők miként haladnak. Már csak azért is, mert nem egyforma a területük. Vannak táblák, ahol bármennyire is igyekszünk, kisebb a teljesítés. — Az én gondom a munkát úgy elosztani, hogy mindenkinek jusson könnyebb, meg nehezebb terület is — teszi hozzá a brigádvezető. — Hogy senkit se érjen méltánytalanság. Alaposan elmunkálják a talajt. Az eke után kapcsolt fogast, majd gyűrűshengert és tárcsát használtak. Ha ez nem elég, akkor a vetés előtt megismétlik a gyűrűshengerezést és a tárcsázást. A vetés pedig keresztsorosan történik. A gépeknek így kétszer kell végighaladniuk ugyanazon a területen. A teljesítményre azért nem lehet panasz: naponta mindegyik gép 20—22 holdon szórja a földbe a magot. A vetés után pedig újból gyűrűshenger következik. Ok a bosszúságra Csatlakoztak ők is a csávo- lyiak versenyfelhívásához. Nagyszerű munka a vetés. Az ember érzi, hogy mozdulatainak engedelmeskedik a gép, s ahol elhaladt, pár hét múlva sűrű vetés bokrosodik ki. Ok azért van bosszankodásra is. A műtrágya akadozva érkezik, nemegyszer várni kell rá. A vetőgépen nincs tartalékcso- roszlya, nem is lehet kapni. Véletlen szerencse lesz, ha egy i sem romlik el. Korábban hiányzott a gumiabroncs, A kisebb javítást elvégzik ők maguk. Nem szaladnak mindjárt a műhelybe. A nagy karbantartásra szombaton délutánonként kerül sor. A brigád tagjainak életkora zömmel harminc év alatt van. Többen egy-két évvel ezelőtt végezték el a tanfolyamot. Az együttesbe mégis hamar beilleszkedtek. Órabér helyett tel jesí tmény bér Antóni Gyula 14 éve traktoros. Ö az egyik legtapasztaltabb tagja a brigádnak. Egyben a legbeszédesebb is. Nem csoda — tagja a tsz-vezetőségnek is. Ott ő képviseli a brigádot. Nemrégiben sikerült a brigádnak azt a kérését elfogadtatnia, hogy a silót tapostató traktorosok is teljesítménybért, s nem órabért kapjanak. Porzik a föld a vetőgépek után. Alacsonyan lebeg már a nap, hűvösödik a levegő. Lehet, hogy az ősz útnak indította az esővel töltött fellegeket. Sáros, ragadós lesz majd a talaj. De mind a porból, mind a sárból a traktoros kerül ki győztesen. Hatvani Dániel A hullám előtt... és utána Bizalommal - barátian — Mit csináltatok a nyáron? — kérdezték a Hazafias Népfront funkcionáriusát. — Sokat beszélgettünk, családtagokat látogattunk — tanyázgattunk. — Ahá! Persze, most nálatok mindenki nyaralt. A dolgozók is nyári vakációjukat töltötték. Gyűlésre nem sokan mentek volna. Gondoltátok, hogy valamit azért mozognotok kell. hát beszélgettetek. Ebből aztán barátságos eszmecsere következett, aminek a végén abban mindenki egyetértett, hogy mennyi idejétmúlt beidegzettséget hordunk magunkban. Aki például az emberekkel való kötetetlenebb beszélgetést csak amolyan „haszontalan időtöltésnek” tartja egy elfoglalt közéleti ember részéről, meg volt arról győződve, hogy a dolgozókkal való kapcsolat fő formája, tehát aminek értelme van, csak az értekezlet, gyűlés, tanácskozás, a „rendezvény”. Pedig ha vezető beosztású ember — sokirányú teendői következtében is — hosszú időn keresztül csak protokollárisán érintkezik a dolgozókkal, s megfeledkezik róla vagy feleslegesnek tartja arra vesztegetni idejét, hogy közvetlenebben, egyénileg is találkozzék velük, elszürkül, megmerevedik. Magatartásában és munkájában egyaránt. Tevékenységében egyre több lesz a sematikus vonás, és csókáién az .a képessége. hogy észrevegye, megérezze, megértse az élet közvetlen, élő jelenségeit. Bekövetkezik elég sűrűn, hogy nem ott és úgy intézkedik, ahol és ahogyan a kisebb vagy tágabb közvélemény elvárná. Közéleti embernek, politikával hivatásszerűen foglalkozó funkcionáriusnak, társadalmi munkásnak — az emberek egyéni gondjairól, nézeteiről is tudnia kell. Jó „behallgatózni” egyéni véleményekbe, hasznos figyelembe venni mások javaslatait. Miért? Nem nehéz a magyarázat. A dolgozók látóköre, tájékozottsága örvendetesen növekszik. Napról napra előrehaladó folyamat ez. Hiszen ha csak legfőbb hírközlő eszközeinket tekintjük — sajtó, rádió, televízió — megértjük, hogy városon, falun a legszínvonalasabb hallható és látható értesüléseket, magyarázatokat kapják a tömegek. "Vietnam vagy Lipcse, Leningrad vagy Florida legfrissebb eseményei, újdonságai, eredményei mindennapos „vendégek” a házakban. Nem beszélve a hazad tájékozódásról. Mindenről tudunk, hallunk, ami fontos, közérdekű, összehasonlításokat teszünk, ha például Miskolcon ügyesen oldottak meg valami várospolitikai vagy kereskedelmi problémát. Mindjárt mondjuk is egymásnak: ugye nálunk Baján, Kalocsán vagy Kecskeméten szintén lehetne okosabban csinálni? Igaz, van tíz és ötven fórum, ahol egy-egy közérdekű ügyet felvethetünk. De sokszor egyszerűbb, rövidebb útja lenne egy elgondolás, ötlet magvalósu- kisának, ha illetékes felelősük tőlünk. közvetlenül is megtudhatnák, hogyan látnánk jobbnak. A mai jó politikai, közéleti légkör, hangulat alapja a bizalom. A tömegek egyetértenek a kormány, a felső és helyi vezetés intézkedéseivel. Tapasztalják, hogy a szavak mögött egyre gyarapszik a tettek arany- fedezete. A dolgozók mindinkább azon vannak, hogy kiki súlyosabb „aranyrúddal” járuljon a közjóiét emelkedéséhez. Igénylik tehát, hogy a hozzájárulásukkal indított népgazdasági, helyi tervek felől menetközben is megkérdezzék őket: jól mennek-e a dolgok mindenütt, nem kell-e itt-ott módosítani az eredeti elképzelésen, nincs-e nemvárt akadály, nem lehetne-e gyorsabban változtatni kisebb-nagyobb hibákon? Vannak úgynevezett kis ügyek, melyeket nem mérünk a nagy népgazdasági problémakomplexumokhoz. De ha ilyen apróbb bajok is akuttá válnak, ronthatják a hangulatot. Jó megkérdezni az embereket a helység fejlesztésével kapcsolatos tervekről. Beszéltünk a bizalomról. A lakosság éppen jóakaratát, egyetértését szereti kifejezni azzal is, ha hozzászól ezekhez, ötleteket ad. Az egyéni beszélgetésekből könnyen megtudhatja mondjuk egy nagyközség tanács vb-je, hogy a lakosság döntő többsége fontosabbnak tartaná a vízhálózat bővítését, mint a túl reprezentatív művelődési palotát, amely helyett nagyon megfelelne szerényebb, olcsóbb is. A családlátogatások, a dolgozók körülményeinek közvetlen megismerése többször emlékeztetik a felelős embereket, hogy amikor a helyi beruházásokról döntenek, a megvalósítás sorendje nagyon is fontos körülmény. Ez is hatással lehet a jó hangulat, helyi légkör kialakulására. A demokratizmus sérelmével jár. ha felelős vezetők csak íróasztal mellett találkoznak a lakosság problémáival. Abból viszont mindig sokat profitál egy helység vezetősége, ha személyes beszélgetések, közvetlen véleménycserék útján is együttműködik a választópolgárokkal. Mikor a Kecskeméti Városi Tanács V. B. vezetői pár éve a lakossággal való tanácskozás után. a sok száz javaslat figyelembevételével indították el a nagyszabású út- és csatornaépítési akciót, annak olyan hatalmas sikerei születtek, hogy az országban is híre ment. Hogy a nagy tervek a dolgozók véleményével végig a megvalósítás során szinkronban legyenek, hasznos elbeszélgetni velük. Hogy ez lent és fent egyaránt helyes módszer, jó példát mutatnak ebből az ország első vezetői, akikről gyakran olvassuk, milyen kedvvel, érdeklődéssel járják az országot. Találkoznak az emberekkel lakásukon, az utcán, a gyárban, a mezőkön —. meghallgatják nézeteiket, szívesen tájékoztatják őket kis és nagy kérdésekről és nem restellik bevallani: tanulnak is ezekből a véleménycserékből. Vallják, amit Móricz Zsigmond is hirdetett valamikor, hogy: ^Gyalogolni jó.” Tóth István
