Petőfi Népe, 1965. október (20. évfolyam, 231-257. szám)
1965-10-17 / 245. szám
Pezsdiii© élet a dunavecsei járás sportköreiben I lsen hűt egyesület, 74 szakosztállyal és mintegy ezerkétszáz sportoló tartozik a Duna- vecsei Járási Testnevelési és Sportszövetség hatáskörébe. Arra mutat ez, hogy a legutóbbi időben nagy lendületet vett a járásban a sportmunka. Az újjászülető. pezsdülő élet a TS elnök — Joó Sándor — lelkesedését ■ dicséri. A sport új gazdája nagyon szívén viseli a járás sportéletét. Kora reggeltől késő estig járja a falvakat. Látogatja a sportköröket és a szakosztályokat. Felméréseket \égez, ellenőriz, segít, hol mire van szükség. A járás sportegyesületeinek munkája mostanában új feladatokkal is bővült. Valamennyien készülnek a vezetőségek újraválasztására. Most folynak a tanácskozások. hogy melyik egyesületben, kik azok a vezetők, akiknek munkájára továbbra is lehet számítani? Kik azok, akiket mint új vezetőket vár a mozgalom, hogy fáradságos napi munkájuk mellett a sport ügyének szenteljék szabad idejüket. ÁS eddigi felmérések azt mutatják, hogy a járási TS véleménye majdnem * mindenütt találkozik a helyi párt és gazdasági vezetők, valamint a tagság véleményével. A jelenlegi sportköri vezetők nagyobbrészt megállták helyüket. Sokat dolgoztak a sportmozgalomért és továbbra is ott a helyük az élen. Ügy látszik, hogy az újra választáskor kevés lesz a változás. Az ilyen bizalom pedig még jobb munkára, több odaadásra készteti áfc aktívákat. Javulnak a járásban a sporteredmények is. Kitűnően szerepeltek a dunavecsei járás versenyzői az idei nyári spar- takiádon. A községi döntőkön 938 fő vett részt és a megyei döntőn négy első helyet szereztek. Solton az Universiade tiszteletére rendeztek nagyszabású sportünnepséget és ezen 180 sportoló vett részt. Egyre másra épülnek, szépülnek a sportlétesítmények is. Solton a jövő májusra kellene elkészülnie a sportpályának, de a 17 ezer forintos állami támogatással és sok-sok társadalmi munkával a sporttelep már majdnem kész. Sportpálya épül Dunaegy- házán is. A községi tanács 26 ezer forintot fordít erre a célra és a megyei TS is biztosít anyagi támogatást. Rövidesen már Szalkszentmártonban is hozzákezdenek az építkezéshez. Jövőre sor kerül a járási székhely korszerű és minden igényt kielégítő sporttelepének építési munkáira is. A jelenlegi Pálya árterületen van, így új helyre kell telepíteni, ahol a labdarúgás mellett helyet kap a kézilabda, röplabda, atlétika, kosárlabda és a többi népszerű sportág. Ás új létesítmények megoldják azt. amire hosszú éveken át gondolni is alig mertek a vezetők. Kielégíthetik a fiatalok és a dolgozók sportigényét. Ezek az új létesítmények is a sportmozgalom fejlődését hirdetik. Él és virul tehát, egyre jobban szélesedik ez a mozgalom a dunavecsei járásban Dér László Nem mindig jó a „furfang“ Sonkoly Feri, aki valahol a! néphadseregben szolgálja a hazát, talán nem is sejti, hogy va- J sárnaponként futballozni is szó- : kott. Vagy ha nem ö, hát va- j laki más helyette! De ne vágjunk a dolgok elébe. Ügy kezdődött, hogy a Tisza- kécskei Szabadság Tsz labdarúgócsapata szűkén állt játékosok dolgában. Mirevaló ilyenkor a furfangos intéző. Gondoltak egy merészet. Béres Jancsi ugyan tud futballozni, de leigazolva nincsen, de hát ez csak nem akadály? Itt van Sonkoly Feri igazolványa. Most úgy sem veszik semmi hasznát. — Adjál csak komám egy fényképet — így az intéző — a többit pedig bízd ránk. Addig nem is volt hiba semmi, amíg egyszeresük egy „kukacos” játékvezető, hogy-hogynem nézegetni kezdte az igazolványokat. A fényép pontosan egyezett, de akárhogy nézte, bélyegzőnek nyomát sem tudta rajta felfedezni. — Ebből is látszik, hogy az intéző mégsem volt igazán furfangos. A játékvezető nem azért volt „kukacos” játékvezető, hogy ennyiben hagyja a dolgot. Kérte a személyi igazolványt is. Ez ugyan ott lapult a játékos zsebében, de nem merte előadni, mert akkor rögtön kiderül a j turpisság. I — Nincs nálam és öt kilométerre lakom a falutól. Megegyeztek abban, hogy a szünetben bemutatja. Addig valaki elszalad érte motoron. Az igazolványnak persze a félidőben sem volt se híre, se hamva. A síp szigorú mestere még mindig megértőnek mutatkozott. — Majd a végén leigazolom, de addig itt legyen! — mondta — és elkezdődött a második félidő is. No ennek már fele sem tréfa, gondolta magában a furfangos intéző. A mérkőzés döntetlenre áll, még elvesztjük a keservesen kiizzadt pontot. A hamis játékost el kell valahogy tüntetni. Ügy is lett. A 7. percben Sonkoly — akarom mondani Béres — összeütközést provokált az ellenfél kapujánál, majd jajgatva elterült a földön. Gyorsan motorra ültették. „Visszük az orvoshoz, de hozzuk az igazolványát” felkiáltással elrobogtak. Talán mondanunk sem kell, hogy még most is hozzák. Az eset valóban 1 pontjába került a tiszakécskeieknek. Olcsón megúszták! Mi pedig a tanulság kedvéért jegyezzük fel, mert nem mindig jó, ha az intéző furfangos és hasonló eset sajnos, nem is olyan ritka. sz. z. Hol sportolju TÖBB MINT HÚSZ üzemi szakszervezeti labdarúgócsapat van városunkban, akik szeretnének rendszeresen részt venni a városi TS által meghirdetett alapfokú versenyeken. Sajnos, ezeket az igényeket azzal kell elutasítani, hogy „uli-buli” csapatok részére sportpályát nem biztosítanak. Pedig higgyék el az illetékesek, hogy az „uli-buli” csapatok versenyzésében is van színvonal, igaz, hogy nem NB-s vagy megyei, csak egyszerűen alapofokon, ami azt jelenti, hogy nem időszakonként, hanem legalább hetenként egy alkalommal biztosítana sportolási alkalmat azoknak az üzemi, hivatali dolgozók részére, akik a nehéz fizikai, szellemi munka után a sportban, testnevelésben keresik felüdülésüket, akik munkájukon keresztül formálják szocialista arculatúvá szép városunkat. HA JÖL emlékszünk, az MSZMP Politikai Bizottságának sportra vonatkozó határozata, amely a testnevelés és sport egyik legfontosabb feladatául a dolgozók minél szélesebb tömegének a bevonását jelölte meg, akkor nem tudjuk megérteni, hogy a dolgozók — miután felismerték a sport egészségfejlesztő hatását — Kecskemét városában miért nem biztosítják azokat a minimális feltételeket, amelyeket a dolgozók tömegei igényelnek, jelen esetben a sportpályákat. ÜGY ÉREZZÜK, hogy a sport városunkban öncélúvá vált egyes helytelen intézkedésekből kifolyólag, hiszen a városi sportvezetés csak a magasabb szinten sportoló csapatok részére biztosít anyagi és technikai feltételeket, a sportolni vágyó tömegek igényeit szinte egyáltalán nem veszik figyelembe. Részükre tilos a „fűre lépni”, bár kivétel itt is van! Miért? Ezen a helytelen szemléleten véleményünk szerint ideje lenne minél sürgősebben változtatni, mert csak akkor tudják a sportvezetők és sportszervezeteink végrehajtani a párt tömegsportra hozott határozatát, ha a tömegek nem juhlegelő- kön, távol a várostól, egészségügyileg kifogásolható helyeken, hanem a sportpályákon, nemes versenyzés közben hódolhatnak szeretett sportáguknak, legyen az atlétika, röplabda vagy akár labdarúgás. EMLÉKEZTETNI szeretnénk az illetékeseket arra, hogy a sportolásból indokolatlanul kizárt tömegek a szakszervezetek, valamint a Kommunista Ifjúsági Szövetség felhívására lelkesen segítették a jelenleg minőségi sportot szolgáló sportpályák építését. Tévedés ne essék, mi nem a minőségi sport ellenségei vagyunk, hiszen mi is hétről hétre kimegyünk a sportpályákra, és lelkesen biztatjuk csapatainkat városunk színeinek győzelemre való vitelére. De úgy látjuk, hogy lenne megoldás, ha azt az illetékesek is úgy akarják. JAVASOLJUK, hogy a Széktói Sportstadionban kiépült labdarúgópályák legyenek a minőségi sport bázisai, míg a Belső Városi Sporttelepet adják át az . iskolák tanulói, valamint az üzemek, hivatalok dolgozói részére. A megyei tanács sportolói Háromtusa Békéscsabán rendezték meg az országos női háromtusa bajnokságot. Pisztolylövés, úszás, terepfutás szerepel ebben a versenyben. A bajai MHS versenyzői Wéidinger Júlia, Palotai Judit és Kémény Margit, igen jól szerepeltek és a három szám összesítése után — kis különbséggel — a 2. helyezést érték el. Egyúttal mindhárman í. osztályú versenyzők lettek. Pisztolylövésben különösen szép eredménynek számít Weidinger Júlia 49-es sorozata — de mindhárman kitettek magukért. Ugyanaznap volt az úszás, ahol Weidinger Júlia győzött. Az 1000 m-es futást változatos terepen tartották. Mind a három kislány jól küzdött és csapatban az összesítés után biztosan lettek 2. helyezettek. A SÍP MŰVÉSZÉI... Pósa János (Magyarország): A rangadók játékvezetője... Ferencváros—Bp. Honvéd, játékvezető: Pósa ... Ü. Dózsa— Vasas, játékvezető: Pósa .., Ferencváros—MTK, játékvezető: Pósa ... Hétről-hétre ott olvastuk nevét a budapesti Népstadion eredményjelző villanyújságján. Valójában! Az ötvenes évek közepétől, egészen a „játékvezetői korhatár-rendelet” miatti „nyugalmaztatásáig” hétről-hél- re, szezonról-szezonra Pósa János vezette a „legrázósabb” NB I-es rangadómérközéseket — mégpedig kitűnően. Amikor termetes alakjával, jól vasalt játékvezetői egyenruhájában, gondosan ápolt és tekintélyt parancsoló angol bajú- szával, jobbján a mérkőzés hófehér labdájával, két partjelzőiével, a kiváló csapatok élén mmjelent a játékoskijáróban — sportvezetők, játékosok, és szurkolok egyaránt megnyugvással vetted tudomásul, hogy „kedvenceit” mérkőzését Pósa János vezeti. Az összeverődött tenyerek zúgó tapsa egy kissé neki is szólt. Sportpáll fafutásom ... — 1926-tól kezdve fociztam — kezdi el emlékezéseit — szürke kis játékos voltam a Kispesti Törekvésben, ahol a kapust kivéve, minden poszton játszottam, a budapesti IV. osztálytól kezdve az I. osztályig tornáztuk fel magunkat. Már aktív játékos koromban is vezetten barátságos mérkőzéseket. Ekkor határoztam el: ha egyszer felhagyok a labdarúgással — játékvezető leszek. 1940-ben tettem végérvényesen pontot játékosmúltamra... így történt: amikor egyik nap „szögre akasztottam” a bőrszeges cipőt — mint játékos, a következő vasárnap már megint felhúztam — mint játékvezető. Még ez évben tagja lettem a Játékvezetők Testületének, s két év leforgása alatt eljutottam addig, hogy NB Il-es mérkőzéseket vezessek. 1947-ben lettem FIFA-játék- vezető, s az első országok közötti mérkőzésen a Prágában lejátszott Csehszlovákia—Albánia találkozó volt. Ez időtől kezdve szinte sorozatban vezettem a legérdekesebb nemzetközi mérkőzéseket, így: 1951-ben meghívtak a Berlinben rendezeti Főiskolai Világbajnokságra, ahol több mérkőzést vezettem. Ugyanígy szívesen gondolok vissza a Szovjetunióban 1953ban játszott Moszvai Torpedó —Finnország válogatott, a Bukarestben 1957-ben vívott CCA —Borussia Dortmund találkozóra, a bajnokcsapatok Európa Kupa küzdelmei során. Közben kétszer partjelzősködtem Olaszországban, mégpedig az olasz— francia, valamint az olasz— belga találkozón. Természetesen ezeket a meccseket honfitársaim és barátaim: Harangozó Sándor és Zsolt István vezették. 1958-ban Albániában egymás után négy nemzetközi mérkőzést vezettem Albániának. A legjobban sikerült mérkőzésemnek, illetve mérkőzésvezetésemnek talán egy Középeurópai Kupa meccset mondhatok, a Bratíslavában lejátszott Slovan Bratislava—Vojvodina Novi Sad találkozót. Mély, sáros talajon folyt le a játék, s a hazai csapat nagy küzdelem után 3:0-ra nyert, s ezzel továbbjutott. Nemcsak a közönség volt elégedett — ez könnyen érthető —, hanem a vesztes együttes is, amelynek játékosai és vezetői egyenként köszönték meg működésemet. További nagy élményt jelentett számomra az emlékezetes és a budapesti Népstadionban lejátszott brazil Flamengo—Bp. Kinizsi találkozó, amelyen partjelzőként működtem. A ragyogó napfényben, a brazilok abszolút sportszerű, lenyűgöző játékában 90 percen át gyönyörködhetett a gyönyürű Népstadionunk mintegy 80 ezer főnyi közönsége. Közben természetesen itthon is nagyon sok mérkőzést vezettem —, közöttük számos NB I-es rangadót —, az MTK-nak, a Ferencvárosnak, az Ü. Dózsának és a Budapesti Honvédnek s meg kell mondanom, mindegyikre szívesen emlékszem vissza. Somos István Kár, hogy férfi versenyzőink Mihálovits József sérülése miatt nem indulhattak. 4 Halasi MEDOSZ ökölvívóiról Az elmúlt vasárnapra kitűzött Félegyházi Honvéd—Halasi MEDOSZ NB II-s bajnoki ökölvívó-mérkőzés elmaradása kapcsán olyan hírek terjedtek el az ökölvívósport berkeiben, hogy a MEDOSZ csapata visszalépett a bajnokságtól. A hír alapián kérdést intéztünk Faragó Istvánhoz, a Halasi MEDOSZ elnökéhez. aki tájékoztatásában elmondotta, hogy kérésükre — a szövetség hozzájárulásával — maradt el a mérkőzés és azt későbbi időpontban bonyolítják le. Hogy mennyire alaptalan a hír. bizonyítja, hogy a halasi ökölvívócsapat már el is •utazott Sajószentpéterre. követke' mérkőzésükre. A múlt vasárnap a versenyzők más irányú elfoglaltsága miatt voltak kénytelenek elhalasztást kérni. A versenyzők résztvételét most sikerült biztosítani. A szakosztály kétségtelenül nehézségekkel küzde. de a vezetők minden lehetőt megtesznek, hogy a bai- noki mérkőzéseket a sorsolás szerint megrendezhessék. Sz. L.
