Petőfi Népe, 1965. október (20. évfolyam, 231-257. szám)

1965-10-17 / 245. szám

Véget ért a kön várleszállítás Műszaki könyveket még két hétig lehet féláron vásárolni Három héttel ezelőtt kezdő­dött a leszállított könyvek áru­sítása az ország valamennyi könyvesboltiéban, földművésszö- vetkezeti boltokban és a na­gyobb forgalmat lebonyolító bi­zományosoknál. Több ezer- könyv árát mérsékelték 50 szá­zalékkal. köztük igen népszerű és kelendő könyveket. Az árleszállítás iránt nagy érdeklődés mutatkozott, Bács-Kiskun megyében a töldművesszövetkezeti boltok bo­nyolítottak le elsősorban nagy . forgalmat. A járási boltok kö­zött kiemelkedő eredményt ért el a kiskunfélegyházi könyves­bolt, amely több mint százezer forintért adott el könyvet. Utá­na a halasi és kiskőrösi járási könyvesboltok forgalma volt még különösen kiemelkedő. Az Állami Könyvterjesztő Vállalat kecskeméti boltjai mint­egy százezer forint értékű le­szállított áru könyvet adtak el. Különösen az ifjúsági irodalom és a művészeti könyvek iránt mutatkozott nagy érdeklődés megyeszerte. A művészeti iro­dalom egész készlete elfogyott a boltokban. A könyv árleszállítás szomba­ton véget ért. De továbbra is — még két hétig — 50 százalé­kos árleszállítás mellett vásá­rolhatnak műszaki könyvet azok. akik tagjai a műszaki könyv­klubnak. A vásárlási kedvez­mény azokra is vonatkozik, akik az árleszállitás tartama alatt lépnek a műszaki könyv- klubtagok sorába. A szocialista nemzeti egységről WINAP sörtörté­neti visszatekintés­sel egybekötött sör­gyár látogatást szer­vezett a televízió „kizálólag tv-né- zőknek". Magam is kedve­lem a sört — mon­dom: a jó sört! — azért is örvendez­tem úgy ennek a ..szűkebb körű” sör­baráti szimnozion- nak. De még a kép­ernyőre sikerített friss csapolás se ha­tott rám olyan üdí­tően. mint amikor sörgyártásunk egyik, kétségtelenül hivatott, kultúrapos- tola arról okosított fel bennünket, hogy az isteni nedűt őse­ink már több ezer évvel ezelőtt ismer­ték és nemcsak hogy éltek vele. de ők — magyar elődeink — terjesztették el Eu­rópában, ugyancsak a már fentebb em­lített több ezer év­vel ezelőtt. No. ez már figyelemre mél­tó körülmény. Gya­nítom. hogy ma­gyarjaink több ezer­éves európai sörpro- pagandáiuk kifejté­se közben csalin- kázhattak első íz­ben ide a Kárpát­medencébe. Lehet­séges volna, hogy az itteni árpa és komló együttes kiváló mi­nősége ösztönözte a késő unokákat a honfoglalásra? HA MINDEZ egye­lőre még bizonyí­tásra is szorulna, azt azonban a Szent Istvánról elneve­zett. hajdan közis­mert gyógytápsö- rünk hitelesen iga­zolhatja. hogy az államalapítás ide­iében a sör már nélkülözhetetlen népólelmezési cik­künk lehetett. (500 kalória literenként.) Szinte felmérhe­tetlenül nagy utat tett meg hazai sör­gyártásunk. míg a feudális és burzsoá társadalmak legkü­lönfélébb. vignettá­val ellátott palacko­zott söreitől eljutott napjaink vignettá- zatlan kommersz söréig. BÁRKI, bármi­ként vélekedjék is, nem lebecsülendő állomása ez gazda­sági és kultúrforra- d almunknak. Nem első. nem második, még csak nem is harmadosztályú, nem Szent István, nem Porter, nem Bak. nem Bástya, nem őszi, nem ta­vaszi, de még csak nem is Kőbányai vi­lágos. hanem egy­szerűen kommersz sör lesz a magyar ember söre, mert ..Se nem szőke, se nem barna, ez az igaz magyar fajta!” Hogy vannak még osztályon felüli sö­reink is? Azt igyák csak az osztályon felüli külföldiek! Minden vérbeli sörivónk érezhette, hogy az osztálytár­sadalmak osztályo­zott sörei után meg­érett az idő a mai kommersz sör elkö- vetkezésére. Magam akkor áhítottam rá legelőször, mikor iómúltkoriban több mint félnohár ál­lott, zavaros, sava­nyú és keserű kom­lóciberét hagytam egyik halasi vendég­látó egység aszta­lán. Csak a fizetés­kor derült ki. hogy pilzeni volt. Éppen ideje, hogy a hordós kommersz sör után rátérjünk a kom­mersz palackozottra is. ÉS HOGY min-, den sör iránti oda­adó rajongásom el­lenére jelen sorai­mat mégis bor mel­lett írom. annak egyesegyedül az az oka: bár sörben az erő. de borban az igazság. Vorák József | AMIKOR | az MSZMP VIII. kongresszusának előkészítő tézi­seiben, majd pedig a kong­resszuson felvetődött szocialis­ta nemzeti egység gondolata, az új politikai fogalom nem min­denütt talált megértésre és egyetértésre. Az ezzel kapcso­latos problémák jó része azóta — vitákban, cikkekben — tisz­tázódott, bár még mindig nem elég széles körben. A jobb megértés érdekében mindenütt két alapvető ténye­zőt kell figyelembe vennünk. Az egyik a nemzeti gondolat; a nemzeti egység gondolatának történelmi háttere, mondhat­nánk előtörténete. A másik; társadalmunk mélyreható át- alakulásá a szocializmus építése során. Az első kérdéshez: tudvalevő, hogy népünk történetében a nemzeti érzületnek, nemzeti tu­datnak mély, még a tulajdon­képpeni nemzeti lét kialakulá­sát megelőző időre is vissza­nyúló gyökerei vannak. Ugyan­ez elmondható á nemzeti egy­ség jelszaváról is. Űjra meg új­ra felbukkanni az a török, majd az osztrák elnyomás elleni harc során is, de ugyanakkor e jel­szavak nemegyszer a széles néprétegek megtévesztését, a kizsákmányoló osztályok érde­keit szolgálták. Ennél azonban jelentősebb a nemzeti egység eszméjének pozitív múltja. Uta­lunk itt a XVIII. századi sza- badságtorekvésekre, valamint az 1848-as forradalomra és szabad­ságharcra, amikor a nemzeti egység eszméje a társadalmi haladást szolgáló összefogó erő szerepét töltötte be. A második világháború alatt a nemzeti egység jegyében jött létre a különböző pártok, politikai irányzatok háborúellenes-anti- fasiszta -együttműködése. A fel- szabadulást követően hirdetett nemzeti egység tartalma a ter­melés megindítása, az újjáépí­tés, a közélet demokratizálása volt. j EGY IGEN j lényeges elvi szempontra már itt indokolt rámutatni. Arra, hogy osztály­társadalomban a nemzeti egy­ség csak viszonylagos és átme­neti lehet, illetve lehetett, mert kizsákmányolókat és kizsákmá- nyoltakat alapvető, kibékíthe­tetlen ellentét választja el egymástól. Ha időnként létre is jött ilyen egység, az egy idő múltán elkerülhetetlenül fel­bomlott. Más a helyzet a szo­cialista társadalomban. Itt — a VWWWVWWWVWVW'/WWWW Bizottság specialistája volt, a negyedik nyugdíjas, éppen a fiánál vendégeskedett vidéken, az ötödik a Botkin-klinikán fe­küdt. Nyilvánvaló, hogy a kiál- líttást a 3. sz. Nyikoláj látogát- ta. A Rádióelektronikai Bizott­ságból a következő értesülések futottak be róla. Nyikoláj Sa- posnyikov 1922-ben született, orosz pártonkí vüli. nőtlen. A háborúban részt vett. Moszkvá­ban végezte az Energetikai Fő­iskolát, a bizottsághoz az ipar­ból került át. Egy szakember­küldöttséggel 1961-ben Angliá­ban járt. Tud angolul. Az utób­bi két évben különleges titkos elektronikus szerkezet tervezé­sével kapcsolatos kérdésekkel foglalkozik. Azok az emberek, akik jobban ismerték Nyikolájt a személyzeti osztály munkatár­sainál, hozzátették, hogy kollé­gájuk öt esztendeje elvált a fe­leségétől, egyedül él, de koránt­sem szerzetesi életet. Szereti a vidám és italozó kompániát. Ilyenfajta ember kétségkívül ér­dekelhette Howard Sklytont. A Seokolnyikiban folytatott beszél­getések témája nyilvánvalónak tűnt. Ekkor elhatározták, hogy megnézik, %\lvel foglalkozik Nyikoláj munkaidő után, kivel találkozik, kinek küld levelet és így tovább ... Nos, megint egy újabb ügy, pedig Borisz Kuprinnak és munkatársainak enélkül is akadt elég. Arról nem is szólva, hogy Kuprin minden újabb „gyá­moltja” jócskán rabolt el a szabad idejéből, ami Boriszot meglehetősen zavarta szurkolói tevékenységében; Luzsnyikiben egyike volt a Moszkvai Szpar­tak leglelkesebb és legelfogul- tabb híveinek. A biztonsági szervek moszkvai munkatár­sainak labdarúgórajongó csa­ládjában Borisz fehér holló számba ment: Itt zömmel a Moszkvai Dinamóért szurkol­tak. A Szpartak minden újabb veresége viccek és gúnyolódá­sok egész sorát váltotta ki, ami­re Kuprin igen rosszul reagált. A Szpartak—Dinamó rangadók­ról csak annyit, hogy ha a Szpartak győzött, Borisz Kup­rin ügy viselkedett, mintha nem is járna a folyosón, hanem harci elefánton ügetne fogoly rabszolgák élén. Ha viszont a Dinamó győzött, le sem ment az étkezdébe, pedig már türel­metlenül várt rá Roscsin, a tőzsgyökeres Dinamo-szurkoló. Régebben, 1950-ben, a komszo- molbizottságban dolgozott, 6 adta át a tagsági igazolványt Lev Jasinnak. Szükséges-e megemlíteni, hogy Roscsin özek után örökre eljegyezte ma­gát a dinamósokkal. Ügy vél­te, hogy Kuprin csak különc­ködik azzal, hogy a Szpartak a kedvenc csapata. Télen Kuprin futballszenve- délye hokiszenvedéllyé alakult át: — A hoki is jó dolog. És ennek a Saposnyikovnak éppen a bajnoki küzdelem tetőpont­ján kellett felbukkannia —tré-; fálkozott. Az elkövetkező három na­pon a Körcsagin vezette alosz-.l tály munkatársai foglalkoztat: j Saposnyikovval. Ezt a különle-; ges csoportot — ha a biztonsá-; gi szerveket költők vezették; volna — bizonyára a ,.bűnö - ző árnyékának" nevezték vol-' na el. Nappal és éjjel, esőben és; hóban, s a szó szoros érteimé ben minden helyen ott voltak a beosztottjai. Ügy kellett dol- gozniok, hogy még a gyanú ár­nyékát sem keltették fel ab­ban, akit nyomon követtek. Az ilyen árnyék ruhát, külsőt tud változtatni, hol mankón jár, hol meg villámgyorsan ugrik át egyik taxiból a másikba, észrevétlenül eltűnik pályaud­varok és áruházak forgatagá­ban, kiugrik a földalatti össze­zárod ó ajtajából. (Folytatása következik.) szocializmus alapjainak leraká­sa után — a társadalom egyes csoportjait már nem állítják egymással szembe merőben kü­lönböző érdekek, kibékíthetet­len ellentétek. Ezért kimond­hatjuk, hogy'a nemzeti egység fogalma csak a szocializmus építésének körülményei között nyerheti el teljes értelmét: va­lóságos nemzeti egység csak szocialista társadalomban va­lósulhat meg. * 414 |NEM V ÉLETLEN,I hogy a sú­lyos társadalmi-politikai harcok évei után a nemzeti egység most újra a politikai kérdések előterébe ksx’ült. Ennek objek­tív, társadalmunk fejlődésében rejlő oka van, ez pedig a tár­sadalmunk szerkezetében végbe­ment átalakulás, amelyet rövi­den úgy szoktak összefoglalni, hogy a népgazdaságban a szo­cialista termelőviszonyok osz­tatlanul uralkodóvá váltak, be­fejeződött a szocializmus alap­jainak lerakása. Milyen kiha­tással van ez a társadalom bel­ső szerkezetére? Mindenekelőtt: ez idő alatt eltűntek az ország gazdasági politikai 'életéből' a kisebb és nagyobb kizsákmányolok: nagy- birtokosok, tőkések, az elnyomó gépezet őket kiszolgáló, közü­lük kikerült vezetőivel együtt. Ugyanakkor a korábban kizsák­mányolt osztályok vették át a hatalmat és számszerűen is je­lentős fejlődésen mentek ke­resztül. Az állami iparban fog­lalkoztatott munkások száma például az 1949. évi kereken 414 ezerről 1964-ig 987 ezerre nőtt. Ezen belül pedig jelentő­sen emelkedett a nagyipari munkások aránya, azé a rétegé, amely a munkásság történelmi hivatása szempontjából a leg­jelentősebb. Ma — (szemben a háború előtti mintegy 25%-kal) — arányuk az összmunkásságon belül 70%. A mezőgazdasági keresők 92,5%-a a szocialista szektorban dolgozik. Szólni kell az értelmiségen belül végbement változásokból is. Az új értelmiség mintegy fele munkás és paraszt szár­mazású, s jelentős részük, ér­telmiségi eredetű. Olyan réte­gekből származnak tehát, ame­lyek közvetlen érdeke a szocia­lista építés. A régi értelmiségbe „friss vér” áramlott. Az értelmi­ség fontos, megbecsült alkotó­eleme társadalmunknak. A munkásosztály mellett az egyet­len réteg, amely számszerűen is növekszik: 1949-ben a népes­ség 8%-a, 1962-ben 14%-a volt értelmiségi. j~£ VÁLTOZÁSOK | sajátos, a szocialista társadalomra jellem­ző fejlődési irányról tanúskod­nak. Ez: a végletes, poláris el­lentétek eltűnése, a társadalom egyes részeit azelőtt — (és rész­ben még most is) — elválasztó különbségek csökkenése; idegen szóval: homogenizálódás. Ez a folyamat homlokegyenest eltér a tőkés társadalom mozgási irá­nyától. Ez a törvényszerű folyamat a legfőbb objektív alapja a nemzeti egység megvalósulásá­nak. Eltérően tehát a korábbi, történelmi példáktól, ahol a nemzeti egység főleg politikai kategória, a különböző, gyakran ellentétes érdekű osztályok idő- 'eges összefogását kifejező gyűj­tőfogalom volt — most a ter­melési viszonyokban gyökerező "olyamatról van szó. E folya­mat alapja a szocialista társa- íalom építése, tehát szocialista nemzeti egység kialakulásáról kell beszélnünk. Leszűkítenénk a kérdést, ha csak az objektív folyamatról beszélnénk. A szociálist;, nem­zeti egység nem kis mértékben politikai fogalom is: a szocia­lista nemzeti egység politikájá­nak gyakorlása a munkásosz­tály . szövetségi politikájának megnyilvánulása. Ha társadalmunk jelenlegi arculatát, összetételét tekintjük (a fentiekben vázlatosan érin­tett adatok alapján), világosain beigazolódik előttünk az a meg­állapítás, hogy „ma már nincse­nek olyan osztályok, vagy szá­mottevő rétegek, amelyeknek az érdekei ellentétesek volnának a szocializmussal”. (Kádár János a párt VIII. kongresszusán.) Te­hát míg korábban a szocialista nemzeti egység gondolatát em­líteni nem lett volna aktuális, addig most időszerűvé, szük­ségessé vált. |A SZOCIALISTA! nemzeti egység politikai kritériumaként a szocializmus, a béke, a nem­zeti függetlenség igenlését kell megjelölnünk. Úgy véljük, eb­ben népünk többségének felfo­gása egységes. Ám az egyetértés különböző fokú és következe- tességű. Honnan adódnak a, kü­lönbségek? Lényegében két for­rásból. Mindenekelőtt tekintetbe kell vennünk, hogy a társadal­munk szerkezetéről korábban említettek csak a legáltaláno­sabb tendeciát tükrözik. Tény, hogy dolgozóink 95 százaléka a szociálist^ szektorban téve- kenykedik. helyzetüknél fogva közös érdekük a szocializmus minél eredményesebb építése. Ámde ugyanakkor még jelentős különbözőségek is vannak. A legjellemzőbbet említsük: még megvan az érdekek részleges eltérése a városi és a falusi la­kosság, az ipari munkásság és a parasztság között. Ezen túl­menően: elég egy pillantást vet­nünk a városi lakosság belső retegeződésére, a falu belső ta­gozódására, hogy megállapít­hassuk, itt még jelentős ellent­mondások lehetőségei adódnak Magában a munkásosztályban is érezhető a különbség a régi „törzsökös” munkások és a nemrég beáramlottak gondolko­dásmódja között. Ez utóbbiak egy része a városi és falusi kis­polgárság gondolatvilágában él még. A termelőszövetkezeti pa­rasztság sem egyhamar és nem egyformán vetkőzi le kistulaj­donosi gondolkodásmódját. Az iparosok jelentős része ma már kisipari termelőszövet­kezetekbe tömörült, azaz a szo­cialista szektor részese lett. Tu­dott dolog azonban, hogy a szö­vetkezetekben itt-ott olykor még megtalálható a magántu­lajdonosi gondolkodás és maga­tartás. Mindezek a különbségek objektív alapjai az egyes tár­sadalmi rétegek közötti —- a fő tendencián belüli — ellent­mondásoknak, s befolyásolják a szocialista célok igenlésének erejét is. Ami a tudat kérdését illeti: senki sem tagadhatja, hogy a felszabadulás óta népünk nagy léptekkel haladt a művelődés útján. Látóköre tágult, szemlé­lete sok tekintetben átalakult. A szocialista gondolkodás szé­les rétegekben gyökeret veri. Ez is a szocialista nemzeti egység tényezője. Ám önmagunkat ál­tatnánk, ha átsiklanánk a szá­mottevő különbségek felett. Az új és a régi harca itt is tart. A polgári ideológia hatásával még sokáig számolnunk keli. | A SZOCIALISTA! nemzeti egység politikája nemcsak szö­vetség és megegyezés, de egy­ben eszmei és politikai síkon folyó harc is, osztályharc a szo­cializmus teljes felépítésért. E harc eredményessége feltétele az egység növekedésének, de van más kihatása is: a társa­dalmi célt ismerő, azt igenlő dolgozó másképpen, jobban vég­zi munkáját, mint akit a kispol­gári, individualista gondolko­dásmód tart fogva. Ilyenfor­mán a tudat átformálásáért végzett munka: osztályharc, ' s egyben a szocialista nemzeti egység erősítésének egyik fontos feltétele. Farkas Sándor SÖRIVÓKNAK VALÓ

Next

/
Thumbnails
Contents