Petőfi Népe, 1965. október (20. évfolyam, 231-257. szám)
1965-10-17 / 245. szám
ööca Idős ÉBER SÁNDOR emlékkiállítása Baján NÉHÁNY nappal ezelőtt nyílt meg Baján a Tiirr István Múzeumban idős Éber Sándot festőművész kiállítása. A Nemzeti Galéria által rendezett tárlaton a művész alkotásai öt termet töltenek meg. Az igen gazdag anyagban találhatunk olajképeket, grafikákat, freskóvázlatokat és kartonokat. Az 1878-ban Ráckeresztúron született idős Éber Sándor mint művész-pedagógus került Bajára, ahol rövidesen közismert és szeretett festővé vált. Sokoldalú művészeti és kulturális munkássága maradandó nyomokat hagyott a város és környéke embereiben. Érdeklődése kiterjedt a plasztikára, zenére, több évig volt a bajai énekkar karnagya. Mint Székely Bertalan tanítványa, igen lelkiismeretes és alapos művész volt. Minden nagyobb kompozíciót előbb vázlatosan, plasztikában mintázott meg. Fáradhatatlan pedagógiai munkássága során számos cikket jelentetett meg a Rajz és Rajzoktatás című folyóiratban. Művészeti tevékenysége elismeréséül a III. Londoni Rajz- ■ kongresszuson aranyérmet, Drez- i dában pedig ugyancsak kittin- i tetést kapott. Nemzetközi ösztöndíjjal 1908- j ban Rómába kerül, ahol főleg 1 a freskófestészetet tanulmányoz- í za, s itt alakul ki egyéni stí- l lusa is. A hajósi és a herceg- t szántói templomokban alkotott freskóin már látszik, hogy sza- l kított minden konvencióval. I Realista módozatát, felfogását, C táblaképeire is átviszi. Ilyen t például a „Mély kút” és a n „Lány az agyagos parton”. Szép U alkotása még a „Sárga virágok”, n A X. Magyar Képzőművészeti Kiállítás "'*rr '.«'iW-'í»*» A lyet K amu Kálmán technikus rém- segesen büszke a sokoldalúságára. Nemcsak vonalzóval tudja négyszögesíteni a kört, hanem szabad kézzel es behunyt szemmel is- Titokban Picasso U- nek tartja magát. Ezenkívül verse is jelent már meg a Pipicsi Antológiában, s arról elismeréssel hallgatott a megyei lap. Annál többet méltatta o. es presszóban, társaságban értekezletek szünetében. kiküldetéskor az autóban minden percet kihasznált, hogy beszéljen róla. _ Épp itt van nálam a gépelt másolat — nyúlt a zsebebe és kivette az összehajtó- gátolt papírlapot —. jobb ha sajat fületekkel halljátok a zenéjét. És felolvasta, es boldogította környezetet ötször, tízszer — idegbajig. . Tavasszal lihegve jelentkezett szólóénekére az az evi_Ki mit tud7 vetélkedő helyi csatájára. Hetekig nem vágatott hajat, hogy minél jobban hason!U son Liszt Fernere A selejtezőn rnindig osztatlan sikerrel esett kiIdegeit azonban rend- kívül megviselte ez szüntelen törtetes: íav fiatalon tekintélyes gyomorfekéllyel került ■ kórházba. . Hetekig kezeltek. Mi kor elbocsátottak. a J prvos atyaVag ver eg te meg a vállat. _ Barátocskam. maga most nagyon rozoga állapotban van. Me legen ajánlanék még egyhetes pihenőt Ha a tiidna menni valaha- , va , mondjuk a Dunakanyarba. Feküdt pedig Kamu Kálmán ágya mellett egy zárkózott arcú, szú- •rós, fekete szemű, nagy- csonlú beteg. Aki viszont átlagon felüli érhogy valami fogdmeg- melós, és lám-lám, villája van — és N.-ben. Biztosan valami régi ember, volt kereskedő, vagy birtokos, akinek meghagyták a villáját. Sokat zuhanhatott egydeklődést mutatott hősünk végtelen verses füzérei, epigrammái, nemkülönben elbeszél- ményei iránt. Egyszer őszintén bevallotta: azért, mert ezektől sokkal könnyebben elaludt. mint a kórházi porokon. MM indazonáltal anu1TM nyira közel férkőzött hozzá a lelkes fiatalember, hogy amikor — ugyanazon a napon — elhagyták az ispotályt, ezzel búcsúzott tőle a kapuban. — Ha megmutatta magát odahaza, arra a hétre, amit az orvos ajánlott, szívesen látom villámban. Itt a címem. Az anyagiakkal ne törődjön, csak magát hozza, meg a ruháját. Kamu nagyra nyílt nézőkékkel meredt a pa pírra, melyen címként romantikus, bájos, ősi Duna menti városunk neve állt. Hebegve mondott köszönetét, elfogadta a meghívást. Mig hazaért, folyton azon morfondírozott, hogy mennyire félreértékelte ágyszomszéd- iát»_Azt képzelte lóid, kari helyzetéhez képest. azért látszik olyan megtörtnek, /É hegyoldalban fekvő, elég nép- télén villában valóban nem lehetett oka panaszra. Tejben-vajban fürdettek, etették, babusgatták. Azt tett, amit akart, senki nem szólt, mikor keljen, feküdjön. Óriási sétákat tett egyedül a hegyen, majd a városban is. Vendéglátó gazdája sose ment vele. Még a villa kertiébe is ritkán mozdult ki. Kevesebbet beszélgettek, mint a kórházban. Városbeli sétáin feltűnt azonban Kamu Kálmánnak. hogy komoly. szinte komor tisztelettel köszöntik őt vének, fiatalok. Szeme sarkából azt is észrevette. hogy megfordulnak utána. „Hát persze! Ezen is lehet gondolkozni? — ütött végül is a homlokára Kamu. Bizonyára híre ment. hogy költő, rajzoló, énekes vagyok. Sokat meséltem erről mostani házigazdámnak, még a betegágyon. Ilyen kisvárosban minFestmények a kiállításon. sére ad ugyanis ez alkalmat, az emberi fejek mintázása közben nem kell oly mértékben a ki- kutatlan társadalmi összefüggések meglátására törekedni. A szobrok sokaságából Somogyi József mélyen átélt, drámaian karakteres Sirató-ia válik ki, a kiállításról jövet elsősorban ennek és Kerényi Jenő Csontváry- jának emléke kísért el bennünket. Sok a kísérlet? Formában, technikában, ecset kezelésbe^ ban már zavaróan kezd hatni ez a technikai bravúrosság. Gyakorta csak érzékelnek a művek, de sokszor a látványon tűi nem jutnak, egy kiharcolt, kigyötrődött világnézet alapján egységet nem adnak. Ritka az olyan klasszikus harmónia, válságok leküzdésében kiformálódott biztonságos, szilárd festői látás, mint a Barcsay Jenőé, vagy Kmetty Jánosé. Barcsaynál a geometikus formák nem széttagolnak, de egységbe forrasztanak. egyenletesen mély tónusai nem a széthullást, az atomokra bomlást idézik fel, hanem a viCsaknem 700 műtárgy sorako- I zik egymás mellé, képek, raj- I zok, szobrok és kisplasztikái mű- I vek. Kezdjük a festészettel. A felsorakoztatott képek közt tallózva gyakran élvezzük vizuális megjelenítésük árnyaltságát, nemes szikrázását, színeik örvénylését. a vásznak atmoszférikus telítettségét. Egy idő után azoni-ci.y sA-iuen amamiKUS színekre épül. HA ELMÉLYÜLTEN figyeljük képeit, megejtöen halk szerénység nyilatkozik meg előttünk. Idős Éber Sándor festészete nem annyira esztétikai, hanem inkább etikai lényeget sugároz. Portréfestésben a korszak igazi nagy művészei között volt a helye, önarcképei, Tornyai Jánosról és Nagy Istvánról készített portréi a belső kifejezés magasrendű kultúrája mellett őszinte jellemábrázolásukkal is kiemelkednek, önarcképei lendületes kompozíciók, de igazi területe mégis a falfestés marad. Grafikái közül számos az Írott és mondott szavak tisztaságával beszél az emberről, természetről. 1926-ban a Nemzeti Szalonban rendezi meg gyűjteményes kiállítását, ahol a múzeum megveszi a mostani kiállításon is látható önarcképét. Olyan művész volt, aki frázisok nélkül beszélt az emberről, s maga is igen jó barát, jó em- berismerő volt. Szívélyességével ’ megnyerte Tornyai Jánost, aki leveleiben Baját, mint második otthonát említi. Idős Éber Són- | dór buzdításai indították el pályáján Tóth Menyhért festő- ! művészt is. Mint a korabeli új- , Ságokból kitűnik, Bartókot ggy bajai hangversenye alkalmából, i vezércikkben üdvözölte. A MOSTANI kiállítás, ame- | lyet a múzeumi hónap kereté- [ ben dr. Bodnár Éva, a Nemzeti j íidléria művészettörténésze nyílott meg, igen gazdag. Sokszl- . lűségével méltón reprezentálja dő Éber Sándor munkásásgát, nűvészi erejét, nagyságát. dent hamar megtudnak az emberek. Pláne, ahol ennyi művészet- kedvelő él!” Ezentúl emeltebb fővel és előbbre tolt kebellel viszonozta az üdvözléseket. Végül is közvetlen hatását is élvezni akarta népszerűségének. Megállított hát egyik délelőtt egy bizalomgerjesztő bácsit. Beszédbe elegyedtek. Egészen odáig, hogy egy ilyen kérdést is megkockáztatott. — Netán bátyám- uram is hallotta a rádióban „Edesgyökér mindennap a kenyerem” c. költeményemet? Ho... ho ... hogy is mondjam — dadogott megilletödöten az öreg — én... én nem hallottam. De az úrról az egész város beszél ... Ihigehen ... a fiatalúrról. — Na, és mit mondanak rólam a dolgozók'! — Hát... ugye ... meg ne sértsem, sajnáljuk magát is. meg az édesapját is... Ilyen fiatalon. Kár, kár... — Miféle édesapa- 1 ■mat, miféle fiatalurat? j — hőkölt meg rosszat : sejtve Kamu Kálmán. — Hát nem B. nagyságos úrnál tetszik lakni? — Dehogynem. — Na és. nem az ő fia tetszik lenni? — Azt már nem! __ IWahat! — képedt 1 ’ el az öreg polgár. — Pedig az egész városban azt beszélik, hogy „Hazajött az öreg B. fia a bolondokházából .. ” Mert hogy úgy tetszik rá hasonlítani. Tóth István Hírnév valóban sok az újszerűség, szokatlan és figyelemre méltó konstrukció. S ennek ellenére mégis úgy érezzük: kevés a kísérlet ezen a kiálb'táson. Kevés az eredeti, eddig nem volt gondolati árnyalás, továbblendítő eszme, új valóságszférákat feltáró humánus elvszerűség. A művészi gondolatnak fel kell emelkednie. nőnie nálunk a ..kéz” tudásához, a mívességhez egyenrangúan át kell fognia mai életünk és valóságunk eleven áramló folyamatát — ebben ösz- szegeznénk mindazt, amit láttunk a X. Magyar Képzőművészeti Kiállításon, ezen a kétség- kívüli nagyméretű, művészi seregszemlén. lág megértésére törnek. Kmetty emberszeretete pedig témát és miliőt voltakép másodlagossá tesz, átvilágol a szemléltetett jelenségek valóságburkán. Szemléletükhöz valamiképpen kapcsolódik Edgel István A Nyugati című kompozíciójával: az emberi akarat és cselekvőkészség, a világ megváltoztatására irányuló szándék hirdetése ez. A grafikai részben a mesterségbeli képzettség még nagyobb — a riadtság, a szorongás még fokozottabb. Lényegében hasonló jelenségeset mutat a szobrászat is, azzal íz eltéréssel, hogy valami időién lebegés, történelmietlenség x>rong a szobrokon. Túlteng a x>rtré: eleve adott jelenségek is adott tartalmait roegörókíté; Kovács Ferenc: Lovak című kompozíciója. (MTI fotoók — Sziklás Mária felvételei !
