Petőfi Népe, 1965. október (20. évfolyam, 231-257. szám)

1965-10-17 / 245. szám

1965. október 17, vasárnap 3. oldal ÉLETKÖZELBEN i dunaveesei járási párt-végrehajtóbizottság solti ülésének tapasztalatai 1ÚTRA KEL AZ ELEVEN RAKOMÁNY r A napokban tudósításban számoltunk be arról, hogy a dunaveesei járási párt-végrehajtóbizottság Solton tar­totta ülését. Az ottani termelőszövetkezeti pártszervezetek gazdasági, szervező és irányító tevékenységét tárgyalta. E tanácskozás sok érdekes tapasztalattal járt. Erről beszél­gettünk Latos Istvánnal, a járási párt-végrehajtóbizottság első titkárával, Boza Józseffel, a járási pártbizottság tit­kárával. és Szabó Attilával, a párt-végrehajtóbizottság tagjával, a járási KISZ-bizottság titkárával. Kezdetben arról folyt a dis­kurzus, hogy a pártmunkában nincsenek és nem is lehetnek végérvényesen kialakított mód­szerek. Itt is, mint az élet más területén, keresni kell az újat. A dunavecseiek is tapasztalat- cserén jártak a szomszédos rác­kevei járásban, de értekeztek a bajai és a kiskőrösi járás ve­zetőivel is. Termékeny össze­jöveteleken vitatták meg, mi­képp lehetne javítani a járás­ban a pártmunkát. Több járási és városi pártbizottság a me­gyében már alkalmazta azt a helyes módszert, hogy egy-egy téma kapcsán az érdekelt ipari vagy mezőgazdasági üzemben helyszíni látogatást tettek a végrehajtó bizottság tagjai. — Az ilyen ülések — ha sza­bad ezzel a kifejezéssel élnem — életszagúbbak. A másutt szerzett tapasztalatok alapján határoztuk el, hogy Solton tart­juk a végrehajtó bizottság ülé­sét. Előtte alaposan felkészül­tünk, éppen amiatt, hogy kellő hozzáértéssel tudjuk tanulmá­nyozni a gazdasági, szervező és irányító tevékenységet a terme­lőszövetkezetekben. Nagyon hasznos volt. számos tapaszta­latot szereztünk — sorolta el az indítékokat a járási pártbizott­ság első titkára. Először Szabó László, a solti pártbizottság titkára írásbeli beszámolót küldött be, amelyet a vb-tagok áttanulmányoztak. Az ülés napján a végrehajtó bi­zottság tagjai kettős csoportok­ban látogatták meg a község négy termelőszövetkezetét és gazdag anyagot kaptak a dél­utáni vitához. Kintjártuk so­rán elsősorban a párt-végrehaj­tóbizottság legfontosabb határo­zatainak végrehajtását tanul­mányozták: a december 10-i központi bizottsági határozat nyomán készült intézkedési tervet, a pártépítéssel kapcsola­tos határozatot, az eszmei ne­velő munkát, versenymozga­lom helyzetét, ez utóbbit ter­mészetesen az őszi munkákkal összekapcsolva. Szívélyes beszélgetések A termelőszövetkezetekben örömmel fogadták a látogató­kat. A szívélyes beszélgetések során sok olyan dolog is terí­tékre került, ami esetleg más körülmények között nem jutott volna a vb-tagok tudomására. Tehát a valósághoz hívebb ké­pet nyertek a járás Vezetői. — A járási első titkár me­lyik szövetkezetbe látogatott? — Az én feladatom a Kos­suth Termelőszövetkezet tanul­mányozása volt. A december 10-i határozat alapján készült intézkedési tervet igyekeztek jól végrehajtani. Ennek érde­kében a kommunisták pártmeg­bízatást kaptak. Többek között Bajnok Lajos azt a feladatot kapta, hogy az általa gondozott sertésállománynál csökkentsék a hizlalási időt, növeljék a da­raértékesítési százalékot. Oleva János fogatos feladata a mun­kaidő betartásának, a lovak és gazdasági felszerelések állapo­tának ellenőrzése. Ezenkívül természetesen a párthatározatok tudatosítása, az eszmei ráhatás is mint kommunistának elsőren­dű feladata. Móder Rudolfné feladata a nők fokozottabb be­vonása a közös munkába. Ala­kult is két nőbrigád, amely 130 katasztrális hold kukorica ter­I mesztését vállalta vetéstől a tö­résig. i — Milyen változások tapasz­talhatók az emberek gondolko­dásában? — Néhány évvel ezelőtt még egy-egy brigád összeállításánál a régebbi vagyoni kategóriák miatt voltak ellentétek. Most az értékmérce az, miképp dolgozik az illető. Ahogy mondani szok­ták; ha dolgos ember, akkor bármelyik brigád szívesen befo­gadja. A vezetés, a gazdálkodás ál­talában sokat javult a község termelőszövetkezeteiben, de el­sősorban a Rákócziban és a Kossuthban. Ezek régebben gyenge termelőszövetkezetek voltak. Az idén a jók közé so­rakoztak fel. Hasznos kezdeményezések — A délutáni vb-ülés során elhangzott hozzászólások szá­mos érdekes, figyelemre méltó tapasztalatot tükröztek. A párt- határozatok megvalósítása érde­kében a pártszervezetekben — miképp már említettem, a Kos­suth Termelőszövetkezet kap­csán — a kommunisták megbí­zatásokat kaptak. Ez elősegítet­te a céltudatosabb, következete­sebb pártvezetést. Számos kez­deményezés, akció fűződik a termelőszövetkezeti pártszerve­zetekhez. — Engedjenek meg erről né­hány szót — kapcsolódik a be­szélgetésbe Boza elvtárs. — A Kossuth Termelőszövetkezetben például a párttagok minden családot felkerestek, megbeszél­ték velük a gazdasági célkitű­zéseket, milyen terméseredmé­nyeket szeretne elérni a közös gazdaság. A Rákóczi Termelő­szövetkezetben a pártszervezet kezdeményezésére brigád ala­kult a nyugdíjasokból. 30 hold fiatal szőlő megművelésére vál­lalkoztak az idősebbek, kész- pénzfizetés ellenében. A beta­karítás veszteségmentes lebo­nyolítása érdekében a pártszer­vezet kezdeményezésére va­gyonvédelmi szolgálatot szer­veztek. Az említetteknek gazdasági eredményei is vannak, mert nagyon szép termésátlagokat takarítottak be mind a két ter­melőszövetkezetben. A pártszervezeteknek, a kom­munistáknak éppen a kezdemé­nyezések miatt is nagy tekinté­lyük van a termelőszövetkeze­tekben. Gyakran fordulnak hoz­zájuk tanácsért. Különösen az idős tagok istápolását, gond­jaikkal, bajaiakkal való törő­dést tartják szem előtt a szö­vetkezetek kommunistái. Mindennek pozitív hatása van. Erről szólt még néhány szót a járási pártbizottság első titkára. — Sokat javult politikai munka tartalma. Az eszmei ne­velő munkával kapcsolatos te­vékenység különösen az utóbbi időben előtérbe került. A tag­gyűléseken helyesen elemezték a termelőszövetkezetek párt- szervezetei a helyi gondokat és jelenségeket. Mindinkább felis­merik, hogy a gazdálkodás ja­vításának fontos feltétele a po­litikai nevelés. A kettő elvá­laszthatatlan. Ami még gond... — Bizonyára hiányossággal is álálkoztak a végrehajtó bizott­ság tagjai. — Néhányat megemlíthetek ezekből is. Sok gondot okoz, hogy a termelőszövetkezetekben a munkadíjazásról nincs közös álláspont. A gabonabetakarítás idején például az egyik szövet­kezetben többet adtak az ara­tóknak, mint a másikban, emiatt elégedetlenséggel talál­koztunk. Kétségtelen, hogy szö­vetkezeteink egyre bátrabban alkalmazzák az anyagi ösztön­zőket, a községeken belül is törekedni kell azonban ezeknek az összhangjára, mert különö­sen az őszi munkacsúcs idején gondot okoz, ha egyik szövet­kezetből a családtagok átván­dorolnak a másikba, mivel ott magasabb jövedelemre számít­hatnak. Többet kellene tenni a pár­ton kívüli aktívahálózat létre­hozásáért. Ez összefügg az­zal is, hagy a pártépítés nem kielégítően folyik. Vagyis ha a termelőszövetkezetekben meg­felelő párton kívüli aktíva ala­kulna ki, ezek soraiból új ta­gokkal lehetne frissíteni a párt- szervezetet. Külön gond a fiatalok elván­dorlásának megakadályozása, bevonása a termelőszövetkeze­tek gazdálkodásába. Ezzel kapcsolatban Szabó At­tilának ez a véleménye: — Szerintem a fiatalokkal többet kellene foglalkozni. Ügy érzem, nincsenek elég közel — ha szabad ezzel a kifejezéssel élnem — a termelőszövetkezeti vezetők a fiatalok gondjaihoz. Beszélgetni kellene velük arról, hogy milyen lehetőségek van­nak a termelőszövetkezet életé­be történő beilleszkedésükre, milyen munkát végeznének leg­szívesebben és így tovább. Jó kezdeményezés, hogy a solti Szikra Termelőszövetkezetben 35 tagú ifjúsági brigád alakult. A tapasztalatok szerint a solti termelőszövetkezetekben a fia­talok szívesen dolgoznak a gé­pesített munkafolyamatokon és az állattenyésztésben. Érdemes volna jobban segíteni a mun­kaversenyt, számítva az ifjúság lelkesedésére. Solton is szorgal­mazni lehetne, hogy valamelyik ifjúsági brigád a szocialista cím elérését tűzte ki célul. Végezetül arról beszélgettünk, hogy a dunaveesei járási párt- végrehajtóbizottság rendszeres­sé teszi a helyszíni tanácskozá­sokat. Jövőre a járás valamenv- nyi községében tartanak egy- egy téma kapcsán a Soltihoz hasonló megbeszélést. Kereskedő Sándor Hatvan, idea jerkebárány „méretik meg” a mázsán. Kissé zilált a „kedélyállapo- tuk”: csak az imént estek át a fülszámmal való megjelö­lésen, s ez a műtét bizony nem megy minden vér nél­kül... A Gyapjúforgalmi Vállalat és a kiskunhalasi Vörös Ok­tóber Tsz között létrejött szerződés értelmében a kö­zös gazdaság a báránvszapo- rulat egy részét az ősz folya­mán a vállalat rendelkezésé­re bocsátja. Az átadott jer­kék és ürük a vállalat disz­pozíciója alapián más nagy­üzemi gazdaságokba kerülnek továbbtartásra. Ez a szállít­mány például a háttérben látható tehergépkocsin a Kis­kőrösi Állami Gazdaságba utazik. A kép előterében Darányi Lajosné mérlegkezelő. Kis­laki Antal, a Gyapjúforgalmi Vállalat áruforgalmi előadója és dr. Tüske László, a tsz el­nöke a berakodás előtti súly- megállapítást végzik el. Légy eső alma fából, éléstár a gyökérsóná ban Érdekes kísérletek a gyümölcsösökben A homoki gyümölcsösök trá- gyázási rendszerének kidolgozá­sára, a gépi művelésre alkal­mas termőfafelületek kialakítá­sára kísérleti telepet hozott létre, a Duna-Tisza közi Mező- gazdasági Kísérleti Intézetet. Kecskemét határában — a vi­dékre legjellemzőbb homokta­lajon — negyedik éve tartó kí­sérleti munkák eredményesnek bizonyulnak. Kidolgozták a zöldtrágyanövények felhaszná­lásának sokoldalú módszerét. A homoki gyümölcsösök huzamo­sabb időn át istállótrágya he­lyett tőzeget, lápföldet és mű­trágyát kaptak. A gyümölcsö­sökben a fák tápanyagellátásá­ra a gyökérzónába tápdugókat helyeznek. Ezekben a koncen­trált tápanyag nincs kitéve an­nak a veszélynek, hogy a laza szerkezetű talajból kimossa a csapadékot. A tápdugók számát a fák növekedésével párhuza­mosan gyarapítják, A termőre forduló gyümölcsösökben pél­dául kettő illetve három ilyen „éléstár” látja el a fákat táp­anyaggal. Üj metszési eljárásokkal is kísérleteznek. A most termőre forduló gyümölcsösökben hat­féle metszési forma eredménye­it, költségeit tanulmányozzák. Az új koronatípusok közül ed­dig leginkább a legyező formá- júak ígérkeztek jónak. Ez eset­ben hosszirányban hagyják meg a termőágat és ezáltal több gyümölcsfa telepíthető egy holdra, ugyanakkor a gépek za­vartalanul dolgozhatnak a sor- közökben, a termés leszedése pedig egyszerűbbé válik. Az új koronájú almafák kezelési költ­sége lényegesen olcsóbb, mint például a termőkarós — orsós formára metszett fáké. Az új módszerek nagyüzemi alkalmazását az állami és ter­melőszövetkezeti gazdaságok­ban is bemutatják. II Kaíocsavidéki Fűszerpaprika- és Konzervipari Vállalat — Bajzák Béla igazgató be­szél. — Afelől érdeklődünk, hogy az elmúlt néhány napban fellé­pett talajmenti fagyok mennyi­ben hatnak az átvételre, jelen­tenek-e változást az ütemben? — Semmiképpen sem. Még a fagy után sincs szükség a sze­dés ütemének gyorsítására, hi­szen a sokévi termelési tapasz­talat azt mutatja, hogy a fagy­csípte, de már pirosodó termés száron jobban megőrzi zama- tát, belső értékét, és későbben leszedve lényegesen jobb minő­ségben kerülhet feldolgozásra, mint a hirtelen szedett, huza­mosabb ideig tárolt paprika. — Vonatkozik ez a vállalat egész termelési körzetére? — Igen. A megállapodás sze­rinti ütem fegyelmezett betartá­sa közös érdek. Ragaszkodva az előzetes tervekhez, a gyár napi kapacitása mindenképp elegen­dő az átvétel torlódás nélküli lebonyolítására. — Milyenek a terméskilátá­sok? — A megye mezőgazdasági termelésében, illetve a felvásár­lásban jelentős szerepet játszó 6600 hold termőterületen a vég­leges becslés fűszerpaprikából 31 mázsás átlaghozamot ígér. Ezt egyébként az átvétel eddigi tapasztalatai is igazolják. A vállalat így a teljes termésnek, mintegy a 92 százalékát még ebben az évben átveszi feldolgo­zásra.

Next

/
Thumbnails
Contents