Petőfi Népe, 1965. szeptember (20. évfolyam, 205-230. szám)
1965-09-12 / 215. szám
1365. szeptember 12, vasárnap 1 oiáa! Folyamatos, kitartó, türelmes munkára V3i1 OÍfkPí! Beszélgetés az ESZMEI IRÁNYELVEKRŐL WllSI a kiskunhalasi városi pártbizottság titkárával Az efezmei irányelvekről beszélgetünk Sípos János elvtárssal, a kiskunhalasi városi párt- bizottság titkárával. A végrehajtó bizottság éppen az előző nap tárgyalta ennek kapcsán a Barnevál pártszervezetének tevékenységét. Az itt szerzett tapasztalatok még tehát elég frissek. A végrehajtó bizottság elő. zőleg tanácskozott már a pedagógusokkal is, s folyamatosan napirendre tűzi az eszmei irány. ! elvekkel kapcsolatos tennivalók j egész sorát, hiszen nem kat»- pányfeladatról van szó, hanem folyamatos, kitartó, türelmes munkáról. Megbeszélik például külön az iparban és a mezőgaz. daságban folyó munkaverseny tartalmi vonatkozásait. Szó lesz például a munkaerkölcsről, a szocialista brigádok közösségi életéről, tagjai műveltségének emeléséről és így tovább. — A pártbizottsági ülésen kilencen szóltak hozzá — kezdte a beszélgetést a városi pártbizottság titkára. — Mindegyik hozzászóló az ideológiai irányelveknek egy-egy fontos részét boncolgatta. Nagyon érdekes, hasznos hozzászólások voltak. Nyíltan és őszintén tárták fel a helyzetet: azt, hogy hányadán állunk és milyen fontos feladatok állnak előttünk, mire kell a reflektorfényt irányítanunk — Milyen főbb tennivalók állnak ezzel kap. csolatosan a városi pártbizottság előtt? — Nálunk két dolgot kell különösen figyelembe venni. Az egyik a gyors iparfejlődés. Ezt érdemes néhány számmal il. lusztrálni. A második ötéves terv időszaka alatt 2500-ról 4000-re emelkedett az ipari munkások száma. Ezzel párhuzamosan természetesen, a termelés is növekedett. A Bame- válban például 1960-ban 210 vagon árut dolgoztak fél, az idén hatszázat fognak' A termelés gazdaságosabbá lett, amit bizonyít az, hogy a munkáslétszám azóta csupán százzal növekedett. A másik sajátossága Kiskunhalasnak a jelentős tanyavilág. A 27 ezer lakosból mintegy 30 százalék él tanyán. Jelentős ho. mokterületünk van. Hat termelőszövetkezetünk és öt termelőszövetkezeti csoportunk elég szétszórtan gazdálkodik. A sok ezer holdas tanyavilágban is köAz utolsó mondatnál hangja megbicsaklik és a kötényébe temeti arcát. A vászon mögül, mint a régi sirató énekek egyszerű sorai, rövid szünetekkel hullnak a mondatok: — Jó gyerek volt... Éppen olyan, mint az aPJa.. • Elveszítettem mind a kettőt... — Az erdészet nem segítette Nagy nénit? Nem szólt senki arról, hogy kártérítést kérhet fia után? — fogalmazom meg végre azt a kérdést, ami ide hozott. Időbe telik, amíg visszatérnek hozzám gondolatai és megérti a kérdést- A szekrényhez lép, majd elém tesz az asztalra egy géppel írt levelet. Gyűrött a papír, bizonyára megjárta már a szomszédokat is. A Kiskunsági Állami Erdőgazdaság értesíti benne az özvegyet, hogy „az alábbi szempontok szerint” bejelentheti a vállalatnál kárigényét. Még pedig „nyolc napon belül”, mert ha „ez idő alatt részéről bejelentés nem érkezik, azt úgy vesszük tudomásul, hogy nincs kártérítési igénye”. Kelt: 1965. augusztus 6-án. — Lám, az erdőgazdaság, amely másfél évi késedelemmel hajtja végre az 1964. április 3-án életbe lépett törvényt, nem átall nyolcnapos határidőt szabni — morfondírozok magamban- De ennél most sokkal fontosabb kérdés az, hogy Nagy néni eleget tett-e a felhívásnak. — Válaszoltam — hallom megnyugodva. A búcsúzásnál még arra kér, hogy adjam át köszönetét azoknak, akik a levelet küldték. — Jólesett, hogy gondoltak rám. És higgye el, nemcsak a pénz miatt — mondja. Miért csak most? Néhány órával később a Kiskunsági Állami Erdőgazdaság kecskeméti központjában Körösi Györgynével, a szakszervezeti bizottság titkárával beszélgetünk. Még mindig a földes kis szobában szerzett élmények hatása alatt vagyok, s talán ezért, a kelleténél is szigorúbbra sikerednek a kérdések: — Miért csak néhány nappal ezelőtt értesítette a vállalat özvegy Nagy Mihálynét arról, hogy kártérítést követelhet, hiszen az ide vonatkozó törvény tavaly tavasszal lépett életbc- És ha már a vállalati vezetők elhanyagolták az idős asszonyról való gondoskodást, miért nem lépett közbe a szakszervezet? A titkár őszintén válaszol: — A rendelet megjelenése után egy darabig sürgettük a munkaügyi csoportnál a felszólítások kiküldését. Aztán — bár intézkedés nem történt — feledésbe merült a dolog. Nem mentegetem sem magam, sem a többi szakszervezeti vezetőt. Mulasztottunk. Ezek után. kíváncsi vagyok a munkaügyi csoportban dolgozók véleményére is. Bognár Miklós előadó mindössze néhány hónapja dolgozik a vállalatnál. A késedelem tehát nem az ő „lelkén szárad”. — Néhány nappal ezelőtt az SZMT munkavédelmi bizottsága levélben kérte számon tőlünk a rendelet végrehajtását- Ez ébresztett rá bennünket kötelességünkre. Most már nem késlekedünk. Elkészült a sérültek névsora és sorban kiküldjük a felszólításokat — közli. Megemlítem a levelük utóiratában szereplő „nyolcnapos” határidőt. Válaszul elmondja, hogy csak azért gépelték ezt oda a szöveg végére, mert szeretnék, ha gyorsan menne a dolog, A válasz nem túl meg1 Közéleti emberek Tizenöt éve a tanácsi testületben Elnök elvtárs? — Szabadságon van. A kultúrotthon fotólaboratóriumában akadok rá a község tanácselnökére. — Kedvtelésem az amatőrkö- dés, de sajnos, csak ritkán jut rá időm. Így hát a szabadságom alatt hívom elő az összegyülem- lett felvételeket. Persze ügyesbajos gondjaikkal ilyenkor is megtalálnak az emberek. Egy pár pillanatnyi csend, mintha emlékezetében kutatna, aztán tovább pereg a beszélgetés fonala. — Igazán még akkor megszerettem az emberek gondjaival való foglalkozást, amikor 1941- ben, mint aféle „mindenes”-' gyakornok a bátmonostori községi elöljáróságra kerültem. Akkoriban az volt a szokás, hogy fél évig, amíg meg nem ismerték a kezdő munkaerőt, ingyen kellett dolgoznia. Így voltam én is. Utána havi 30 pengő volt a fizetésem, és az adóügynél lettem kisegítő. Egy felelevenített emlék nyomban szüli a többit is. l\em csoda, hiszen Gál József elvtárs az idén tölti a tanácsi testületben a 15. évet. Jövőre ismét jelentős évforduló: 25 éve áll a lakosság szolgálatában. Bátmonostorról ugyanis 1946-ban a vaskúti elöljáróságra került, 1950-ben, a tanácsok születésekor, tanácstaggá választották a lakosság bizalmá- I ból. S egyúttal rábízták a végrehajtó bizottság titkári teendőit. — Nagyon meglepődtem akkor, és féltem is, hogy nem tudok megfelelni a bizalomnak. A politikát rendkívül nagy dolognak tartottam. Azt hittem, hogy azt csak a legmagasabb akadémián tanítják. Húzódoztam a beszédektől, pedig a tisztségemmel vele járt, hogy olykor ki kellett állnom a lakosság elé. Aztán tanfolyamot végeztem, egyhónapos pártiskolát, s apródonként beletanultam. Helyi ismeret, gyakorlati tapasztalatok szerzése szempontjából egyaránt hasznos volt a következő állomás. 1952-ben ugyanis átmenetileg Garán helyettesített Gál József. A vb- elnöki és elnökhelyettesi feladatkört látta el. S még abban az évben Hercegszántóra hívták meg elnöknek. I — Nehezen szántam rá magyőző, és úgy látom, hogy őt magát sem nyugtatja meg teljes mértékben. Dr. Banai Pál munkaügyi csoportvezető így védekezik: — Kétségtelenül kiküldhettük volna előbb is a leveleket, de tulajdonképpen nem mulasztottunk semmit- A törvény nem mondja ki, hogy meddig kell értesíteni azokat, akik visz- szamenőleg érvényesíthetik kártérítési igényüket. Még sokan várják így igaz-e vajon? Noé Gábor, az SZMT munkavédelmi bizottságának vezetője szerint: nem! A visszamenőleg érvényesíthető kártérítésekre már a múlt év tavaszán fel Kellett volna szólítani a vállalatnak a balesetet szenvedett dolgozókat, illetve — halál esetén — a családtagokat. Sajnos, nemcsak a Kiskunsági Erdőgazdaság késlekedett ezzel. A munkavédelmi bizottság — a SZOT felhívására — megkezdte a rendelet végrehajtásának vizsgálatát. Az eddigi tapasztalataik bizony nem túl biztatóak. Pedig özvegy Nagy Mihálynéhoz hasonlóan még sokan várják a társadalom segítségét. fiekes Dezső gam — emlékezik. Hosszas gondolkodás után mégis elvállaltam. Nem sejtettem, hogy életem talán legkeserűbb emlékei fűződnek majd ehhez az időszakhoz. Nehéz, aszályos esztendő volt, fagykár is pusztított. Ekkor kezdett jelszóvá válni, hogy „Első a beadás, csak utána a fejadag”. A lakosság között nagy volt az elkeseredés. Jómagam négygyermekes családapa voltam már. lakásunk nem volt. A község párttitkáránál húzódtunk meg. Sokat beszélgettünk veié a helyi gondokról. Aztán országos példák nyomán termelőszövetkezet szervezéséhez fogtunk. Eredményeként 3500 holddal létrejött az Üj Élet Tsz. Ebben az időben lett Gál József elvtárs a Munka Érdemérem ezüst, majd bronz fokozatának tulajdonosa. Az utóbbi az eredményes tsz-szervező munkájának elismerése. Annál váratlanabbá érte tehát két évvel később — ahogyan ő mondja: „az intrikák évében ’ — az a meghurcoltatás, amelyben egy személyes bosszú, s alaptalan feljelentés nyomán lett része. 1955. novemberében felmondták állását. Másfél hónapig a Vás- kúti Állami Gazdaság sertéshizlaldájában kereste hattagú családjának a megélhetés szűkös kenyerét. 1955. Szilveszter éjszakája. Hosszú, elkeseredett levelet ír a felettes szervekhez. Eredménye: a begyűjtési munkakört ajánlották fel neki Csávolyon 1180 forintos fizetéssel. Elvállalta. — Ügy vettem észre, hogy szerettek az emberek — vallja elgondolkozva.- — Mert azt is lehetett emberségesen csinálni. 1957 elején felajánlották: vállaljam el Dávodon a vb-elílökf tisztet. Nehéz volt határozni, több álmatlan éjszakámba került a döntés, annyi minden után. De már akkor nagyon ösz- sze voltam nőve a tanácsi munkával. Vállaltam. Aztán az első dávodi tanácsülés. Nem volt egyértelmű a bizalom. Bizonyítania kellett, hogy a nép közül való ő is, hiszen tizenkét éves korában már cséplé&nél, napszámban kereste meg a kenyerét... S hogy is akarhatna nekik rosszat. Majd az első nagy községfejlesztési munka, a kultúrház bővítése következett. Többen ellenezték a tanácsülésen. Azóta? Ugyancsak elégedettek vele. mert még a lakodalmakat is ott tartják. A törpe vízműért is harcolnia kellett és — érdemes volt. — Négy új iskolai tantermet építettünk. Amikor ide kerültem, nem volt jó járdánk. Ma 10 kilométer van belőle. Még 30 kilométernyi járda építését tervezzük. És a püspökpusztai fürdő. Szerény keretek között, de működik, sokan látogatják. Szeretnénk továbbfejleszteni, mert kitűnő a gyógyvize. De pénz kellene hozzá. Villamosítottuk a vasúton túli új települést, sportöltözőt, autóbuszvárót, építettünk, most készül a szélesvásznú mozi, és formálódnak az újabb terveink. Csak ne volna olyan sok az adminisztráció, mert nem jut elég idő az emberekkel való foglalkozásra... Hallgatom, elnézem a dá- vrxiiak vb-elnökét és jó érzés tolt el. Már nem az az ember ül velem szemben, aki az előbb még a tanácsi apparátusban töltött 15 éves múltjának egyikmásik nehéz vagy éppen keserű epizódjára emlékezett. Mert egész énjével, hivatásszereteté- vel máris a további jövőt tervezgeti. S jóllehet, e tervekkel, tettrekészséggel már a következő 15 esztendőt alapozza meg felelősségteljes tisztében. Ferny Iréa zelebb kell kerülnünk az emberekhez, többet kell beszélgetnünk velük gondjaikról, nézeteikről. A halasi kunparasztot nagyon érdekli nemcsak szű- kebb hazájának gondjai, a város fejlődése, hanem az is, hogy mi történik az országban, de a nagyvilágban is. — Milyen konkrét tervei vannak a városi pártbizottságnak e sajátosságokat figyelembe véve? — Azt hiszem nem kell hangsúlyoznom, hogy még az üzemeknél is különbséget kell tenni. Más jelenségekkel találkozunk például a Barneválban, ahol már kialakult egy régi törzsgárda, szocialista brigádok dolgoznak; ismét más tapasztalataink vannak például az ÉM Fémmunkás itteni gyárrészlegénél. A régi üzemben összeszokott, műveltebb munkásgárda dolgo. zik, tisztábban lát bizonyos kérdéseket. Az új üzembe, mint az előbb említett Fémmunkás, amely három éve jött létre, sokan kerültek a mezőgazdaságból. Aki a tanyavilágból kerül egy új környezetbe, ahol szervezett, fegyelmezett munkát követel meg a termelés zavartalansága, bizony nem tud egyik napról a másikra beleilleszkedni. Tapasztalható bizonyos türel. metlenség is, hiányolnak egyes szociális létesítményeket: bölcsődét, óvodát stb., amelyre kétségtelen szükség van, de nem lehet mindent egyszerre megva. lósítani. Találkozunk olyasmivel is, amit az ideológiai irányelvek is említ, hogy egyeseknek a tudata nem követi az élet- színvonaluk emelkedését. A fejlődés tehát rendkívül ellentmondásos. És mint ahogy az előbb szó volt róla: nagy türelemre, kitartó nevelő munkára van szükség, hogy a fejekben rendeződjenek a gondolatok, s egységes nézetek alakuljanak ki. I — Az ellentmondások bizonyára még jobban jelentkeznek a mező- gazdaságban. — Valóban így van. Figyelembe kell vennünk, hogy termelőszövetkezeteink még a gyönge kategóriába tartoznak attól függetlenül, hogy a gazdák nem élnek rosszul, mert élnek a tanyavilág adta lehetőségekkel. Számottevően fejlődött az utóbbi években a háztáji gazdálkodás, a városi piac lehetőséget nyújt a jó értékesítésre. Hosszú évek óta nem fordult elő, hogy teljesítettük hízóérté. kesítési tervünket, de az idén pontosan az előbbiek következtében eleget teszünk ebbeli kötelezettségünknek. . Az előbb arról beszéltem, hogy közelebb kell kerülnünk a tanyavilág lakóihoz. Jó példa erre az, hogy egyszer egy nyári zápor alkalmával az eső egy fészer alá hajtott bennünket, a város vezetőit néhány paraszt- emberrel. Elbeszélgettünk a világ dolgairól, aztán elbúcsúztunk. Az egyik, kézfogáskor azt mondta: — Aztán máskor is legyen ám, szerencsénk titkár elvtárs! Ez a kis epizód is ösztönzést adott ahhoz, hogy tartsunk rendszeresen tájékoztatókat a tanyai kultúrközpontokban. (Ér. tem, ezalatt a termelőszövetkezetek székházait és a tanyai iskolákat.) Ezt igénylik is az emberek, mint ahogy erről legutóbb egy népfronttanácskozáson szó esett. A téli programunkban tehát, ezeket a tájékoztató előadásokat, melyek té_ mája a helyi tennivalók, valamint bel. és külpolitikai kérdések lesznek, beiktatjuk. — Ahhoz, hogy feladatainkat jól megvalósítsuk kialakítottunk egy sajátos munkamódszert. Először is bármilyen jelentés kerül a végrehajtó bizottság tagjai elé, előzőleg a végrehajtó bizottság két tagja feladatul kapja, hogy a jelentéssel kapcsolatosan anyagot gyűjtsön anélkül, hogy ismerné a várható állásfoglalásokat. A vb- ülést lehetőleg a helyszínen tartjuk. Tegnap is így volt. A végrehajtó bizottság tagjai már reggel kimentek a Barneválba. Üzemlátogatáson ismerkedtek meg a munkával, a szocialista brigádok tevékenységével, az emberek hangulatával. Jó tapasztalatokat szereztek. Érthető, hogy termékeny vita alakult ki, a végrehajtó bizottsági ülésen. Tervezünk különböző üzemlátogatásokat is. Bár, mindez egy kis munkatöbblettel jár, de bő. ven kamatozik, mert jobban megismerjük az embereket, gondjaikat, közelebb kerülünk a feladatok helyes megoldásához ■— hangoztatta befejezésül Sípos elvtárs. Kereskedő Sándor
