Petőfi Népe, 1965. szeptember (20. évfolyam, 205-230. szám)
1965-09-30 / 230. szám
,M^fí(íiatűs emberek.. A világjáró Jelky András szobra elölt. — Ekkora babát kaptam. hanem az egész városé. Gyárak, intézmények halmozták el őket meghívással és persze ajándékkal is. Rosina Perin mindegyre ezt hajtogatta: — Ilyen tényleg , csak a mesékben létezik. Otthon el sem hiszik majd. Mióta férjem eltávozott közülünk, nem voltak ilyen szép napjaim. * AZ APA mezőgazdasági munkás volt. Váratlanul, fiatalon halt meg 6 évvel ezelőtt Nyugdíj nem jár utáma. Rosina azóta egy temetkezési vállalatnál dolgozik. Művirágokat készít. Keresetéből három gyereket nevel. Kerékpárra nem fu tóttá. Maria hosszú kilométereket gyalogolt mindennap »' iskoláig. MOSOLYOGVA sétáltak az Könyvtár a cigarettás dobozban Magyarországon egyedülálló gyűjtőszenvedél.ynek hódol Janka Gyula, a Budapesti Egyetemi Nyomda igazgatója: a régi nyomdász-szakember a miniatűr könyvek rajongója. Tíz éve gyűjti a liliputi könyvritkaságokat, amelyeknek minden egyes darabja nyomdatechnikai remekmű, szakmai bravúrtelie- sítmény. Háromszázh'atvannyolc kötetet számláló gyűjteménye — amely egy nagyobb cigarettatartó dobozban is elfér — érdekes látványosság. A gyűjtemény legparányibb darabja mindösz- sze 5—5 mm méretű: egy belga kiadvány, amely 100 szerelmes verset tartalmaz. Megtalálható a teljes Korán és az 1200 oldalas Biblia bélyegnél alig nagyobb díszes kötete — előbbi francia, utóbbi angol nyomdászok remeke. utcán. — Szüntelenül mosolyognunk kell. mert akikkel találkozunk, azok is mind moso— Alig várom, hogy ezt mind- mind elmeséljem otthonEGY BARNA FÜRTŰ olasz kislány léggömbre fűzte álmát és megkérte a szelet, hogy repítse át hegyeken-völgyeken, vigye oda, ahol a kislányok vágya mindig teljesül. A szél hátára kapta a színes, könnyű golyót és hozta-hozta Trevisótól egészen a Bácskáig. * ÉS ITT az álom teljesült. Éppen úgy mint a mesében. Sőt még tán szebb, hiszen a csillogó, kék kerékpáron kívül egy meghívást is kapott a kis Maria: Szívesen látunk édesanyáddal együtt. Aláírás: a baljai Vörös Fény Tsz dogozói. * A KORÁN őszülő Rosina Perin és a nevető szemű Maria nemcsak a termelőszövetkezet vendége volt néhány napig, EQY KISLÁNY — ITÁLIÁBÓL MBÍBm Lenin téri „halastavak” A kecskeméti Lenin tér 10-, 12-, 14- és 16-os számú lakóépületek között és mögött találhatók a címben feltüntetett „halastavak”. Lakótársaimmal megfigyeltük ugyanis, hogy hal is van már bennük — igaz, még csak ebihalak — és most már csupán a nád és a sás hiányzik belőlük. Akkor aztán teljes .lenne a kép... Fordítsuk azonban komolyra a szót: csak néhány kocsi földet, vagy salakot kellene odaszállítani, s mindjárt eltűnnének ezek a cseppet sem kívánatos vizes gödrök. Nyakunkon az ősz, jönnek az esős napok, sőt hetek, s térdig járhatunk majd a sárban. Pedig egyszer már szeretnénk megérni, hogy többé-kevésbé száraz lábbal közlekedhessünk az említett lakóházak között. De ott vannak még a neon- illetve higanygőzlámpák is, amelyek már második hete nem világítanak- Nem tudhatjuk, miért, pedig sokan vagyunk Lenin téri lakók, akik kora reggel megyünk munkába, illetve késő este térünk onnan haza. Szeretnénk, ' a lámpáink ismét világítanának — és persze a „halastavak” is eltűnnének. Tóth László, Kecskemét, Lenin tér 14. Nem működik a szódásüveg Kedvelem a házilag készített fröccsöt. Meg is van hozzá két I legfontosabb „kellékem”, a bor meg a — hat cserélhető szódásüveg. De éppen ez utóbbiakkal gyűlik meg a bajom szinte állandóan: nem működnek! Jó, ha olykor a töltés egyharmadát erőszakolhatom ki egyik-másikból, van úgy azonban, hogy fél fröccsre valót sem. Nem ritkaság az olyan szódásüveg, amelyet csak egyszer kell működésbe hozni, azután ömlik belőle, amíg csak tart. De igazán akkor okoznak bosszúságot, ha a kadafalvi boltot, ahol cserélni szoktam, zárva találom, mert ugyebár az nem olyan pesti éjjel-nappal közért és persze, vasárnap sem tarthat nyitva. — Egyébként itt a környéken majd mindenki földhöz veréssel szokta megfenyegetni a szódásüvegeket. Sorstársaim. Mondanom sem kell, mennyire együtt- érzek, egyetértek velük! Ám annál kevésbé a szállító szikvíz- üzemmel, ahol úgy látszik, vajmi kevés összeget és időt fordíthatnak az üvegek karbantartására. Pólyák Mihály Kecskemét — Ballószög Elmélkedés apák napjáról! Nemrégen olvastam a Petőfi Népében az apák napjáról. Elgondolkoztam a cikken és igazat adtam írójának. Helyes é3 szép szokás a franciáknál, hogy ünnepnapot tűztek ki az apákról való megemlékezésnek. Nálunk is szokássá válhatna, éppen úgy, mint az anyák napja. Bár igaz, hogy nem minden édesapa érdemli meg az ilyen fajta ünneplést, node — tegyük kezünket a szívünkre és valljuk be — anyaság tekintetében sem áll minden nő hivatása magaslatán, Ma már viszont szép számban vannak olyan férjek, illetve apák nálunk is. akik mind a háztartásban — abban a bizonyos második műszakban —, mind a gyermeknevelésben igen sokat segítenek. Akik pedig e téren még mindig „tartózkodóan viselkednek” (megfigyelésem szerint ezek száma egyre kevesebb, sőt a fiatal házasok között már alig akad ilyen férj és apa), azokban is felébredne a lelkiismeret egy-egy méltó keretek között megünnepelt apák napja után. N. I.-né. Kecskemét Mint felkiáltójelek... Leninvárosi lakásom ablakából pompás kilátás nyílik az alattunk elterülő térre, ahol hónapok óta mint felkiáltójelek állnak ki a földből a majdani padok betonlábai. Azóta is egyre azon töprengek: vajon meddig még? Mikor hozzák és szerelik fel rájuk végre az ülésdeszkákat is? Talán a hozzávaló anyag híján el sem készülhettek még? Vagy úgv gondolják valahol, hogv (már) nem is érdemes? Ki-ki vegye igénybe a maga ülőalkalmatosságát, ha mindenáron ki akar ülni a térre? Nem tudom. S éppen ezért érdekelne az illetékesek erre vonatkozó mielőbbi szíves válasza, amit előre megköszönök — szomszédaim nevében is! K. P. Kecskemét. Leninváros Rehabilitációs kórház Szamukra valószínűleg már átszállóhely volt az én indulási állomásom. De még fél órát várni kellett a vonatra. Birtokba vették hát a két egymás melletti kerti padot, amelyek közül az egyik végén jómagam tanyáztam. Kék-piros kockás konyharuhákba csomagoltan előkerültek az asszonyok gondoskodását dicsérő úti elemózsiák. Rántott csirke, zöldpaprika, almáslepény, miegymás. S a jóízű falalozás közben vidáman folyt közöttük a terefere. Tréfálkozó találgatások arról, mit tartogat számukra az önsegélyező csoport szervezte gyógyfürdői üdülés, aztán az aligha érdemtelenül „Henye” vezetéknévre keresztelt Mihály tsz-gazda pórul- járásának kacagtatóan előadott, de tanulságos esete. És ezután, szikár termetét meghazudtoló öblös hangon megszólalt a mellettem ülő barna kordbársony- kabátos. 50 év körüli férfi: — Mit a Henye Mihály! Vele hozakodtok elő? Soroljad csak, Sándor, te milyen leckét kaptál harmadéve! — Khm . .. Khm .,. Hát. ami azt illeti ... De mi a fenének mondjam? Nem hallottad még elégszer?! — Én igen, meg nálunk már mindenki. De nem biztos, hogy a harmadik faluban is híre járt. Igaz-e. Farkas komám? — ellenérveit a szikár gazda. Erre egyszerre hárman is biztatni kezdték: — Ne imádkoztass magadnak. Ne kéresd magadat, mint a.^ — No. egye a penész! — szánta rá magát mégis a Sándornak szólított férfi. Hát az Úgy volt kérem, hogy a korábbi években csúfosan állt a tée- szünk szénája. Zárszámadáskor, a kis árpát meg a krumplit is beleszámolva, alig ötezer forinttal dugták ki a szemünket. Egész esztendőre! Csoda-e, hogy magam is azt mondtam: majd fordítok én a sorsomon! Inkább eljárok napszámba. Ügy segít magán az ember, ahogyan tud. nem igaz? El is jártam. Ide is, oda is. Az asz- szony meg a kertből pénzelgetett. Persze, azért megmutattam magam néha a téesz irodája körül is. Mert azt beszélték, hogy aki nem jár be munkára, attól elveszik a háztájit. Egyszer aztán úgy délidőben jártam a központban, és látom, hogy az iroda előtt nagy csapat gyerek ácsorog. Kérdem tőlük: „Hát tik mit kerestek itten?” Aszongyák: „Várjuk a fizetést!” Fizetést? Miféle fizetést? „Amiért megdolgoztunk! Mert az iskolával kijártunk minden nap. Kapáltunk, meg krumplit szedtünk” — felelte egy szőke üstökű kölyök. Mondom neki: „Hát te mit kapsz, tökmag?” „Hatszáz forintra számolok!” — pöntyögte vissza nevetve. Azt hittem, hogy csúfot űz belőlem. Fejembe szaladt a vér. „Nem hiszi, bácsi? Mindjárt elkésm a t^o .aéajM » ftseiái» «£&>.. — folytatta a gyerek és elő is hívta az irodából a tanítónőt. Az. meg a kezembe nyomta a kimutatást. Hát. csakugyan! Az emlek szemmelláthatóan még ma is érzékenyen érinti Sándor gazdát. Mert zsebéből tarka zsebkendőt húzott elő és kalapját feltolva törölgetni kezdte gyöngyöző homlokát, — A baj nem is ez volt. Hanem hogy nem bírtam magamban tartani az indulatot. Mondtam egy kacskaringósat. hogy azanyátok, hogy meritek elhordani a mi pénzünket?! Ekkor láttam meg. hogy az ajtóban ott áll az elnök. — A maga pénze, bátyám? Hát ki dolgozott érte. maga, vagy ezek a gyerekek? — forrázott le az elnök. Ez volt. — A jó pap is holtáig tanul, egyko- mám! — veregette meg az elbeszélő vállát pillanatnyi csend után az öblös hangú. — Néha még a saját kölyke is megleckézteti az embert. De emberek, úgy nézzék meg a póruljártat. hogy ő lett a példa, lassan brigadéros válik belőle! — Erre iszunk egyet! — mondta nevetve és kínálta sorra a kis demizsont a Farkas nevezetű férfi. Messziről fütyült a vonat, ők is. én is felszedelőzködtünk. Saináltam. hogy nem hallgathatom tovább ízes történeteiket. Remélem azonban. Sándor gazda nem neheztel meg érte. hogy megleckéz- letésének „ellesett” történetét továbbadom. l-laOAjl & %>. V. • 1 .Vs P. L i Szerdán délelőtt ünnepélyesen átadták rendeltetésének az Országos Reuma- és Fürdőügyi Intézetnek háromszáz ágyas rehabilitációs kórházát, amelyhez hasonló jellegű és nagyságú intézmény még nem működött hazánkban. A kórházat dr. Szabó Zoltán egészségügyi miniszter avatta fel. Az új gyógyintéz- ményben mozgásszervi betegeket, elsősorban az 1950. és 1959. évi Heine-Medin járvány áldozatait kezelik és elősegítik, hogy a társadalom hasznos tagjaivá válhassanak. !lllfllllllllllllllltlllllllll!lllllllll!lllllllllllllllll!lll||||||||||||||!lllll!i PETŐFI NÉPE A Magyar Szocialista Munkáspari Bács-Ktokun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Főszerkesztő: dr. Weither DánleL Kiadja a Bács megyei La okiadó Vállalat Felelős kiadó: Mezei István igazgat c Szerkesztőség: Kecskemét, városi Tanácsház Szerkesztőségi telefonközpont 26-19. 23-16. Kiadóhivatal: Kecskemét. Szabadság tét I/a Telefon: 17-09. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető: a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. őfizetést díj i hónaors 12 forintBács-Kisfcun megyei Nyomda V, Kecskemét - Telelőn; 11-85. Index; 25 065, lyogva köszöntenek. — mondta — Csodálatos város, csodálaaz édesanya, aztán csendesen tos emberek... hozzáfűzte: B. D. 4 lecke
