Petőfi Népe, 1965. szeptember (20. évfolyam, 205-230. szám)
1965-09-26 / 227. szám
TS65. szeptember 26, vasárnap S. »Sdsl vezetője is mindössze néhány embert igazgat, pedig három épületet kell felhúzniuk ezen a soron. — Hiába lettünk volna többen eddig — magyarázza bősz. szús arccal — nem volt téglánk. Két nappal ezelőtt kaptuk az első nagyobb szállítmányt. Lesz mit pótolnunk az biztos. De azért mi is szeretnénk tető alá hozni az épületeket a vállalt határidőre:'no vem. bér 7-re. Az utolsó öt, szoba-konyhás épület falai már állnak. Ügy látszik a mélykúti ktsz dolgozói alaposan ,,rávertek” a munkára az elmúlt napokban. A falazás befejeztével azonban megtorpant a lendül«** — Nem kaptunk megfelelő gerendát a TÜZÉP-nél — panaszolja Pecze Károly, a szövetkezet szállí tómunkása. — De úgy tudom, hogy már intézkedtek a „vezetők” és ha így Munkában a kiskunhalasi Papp brigád. re a vakolókanalat Papt» József, az „önkéntesek” brigádvezetője. — Tudjuk, hogy ma- gunkformájú munkásembereknek készülnek ezek a házak. — Az állami támogatás, bankhitel sokat könnyít ugyan rajtuk, de azért jócskán rájuk fér még a n>i segítségünk is. Ingyen húz-, zuk fel a falat és ez körülbelül; 10—10 ezer forinttal teszi ol-! csóbbá az épületeket. — Nemcsak költségmegtaka- rítást eredményez halasi bará-; taink támogatása, közelebb hoz.; za az átadás idejét is — kap-; csolódik a beszélgetésbe Duj-j mov Miksa, a garai ktsz elnöke.; — Ha minden jól megy, hetek.; kel az eredetileg kitűzött határidő előtt, november 1-ig befejezzük a munkát. A garaiak szomszédságában a nagybaracskai ktsz munkásai alapoznak. — Egyelőre hatan is győzik a munkát — mondja egy fiatal kőműves — de jövő héttől kezdve már kiegészül a létszám. Szén te János, a Bácsalmási Vegyes és Építő Ktsz részleg. .így már értem, le nem dolgozott munkaidőről van szó. Látja, hozzám meg már úgy ért a jelzés, hogy én tiltottam le ennek az időnek a kifizetését. Holnap úgyis van arrafelé dolgom ... Igen, sínautóval... Tisztázzuk legalább, mert jó lenne az ilyen dolgokban is az igazságossághoz tartani magunkat .. Szubies István, MÁV pályafenntartási főmérnök kis irodájában hallottam az iménti telefonbeszélgetést. S jólesőn könyveltem el: lám, helyes volt a pártmunkást, a megyei párt- bizottság tagját a munkahelyén felkeresni. Hiszen, ha csak villanásnyira is, betekintést kaptam a kommunista vezető munkamódszerébe. Ismerkedünk. Eddigi életútját vázolja Szabies elvtárs. Hallgatom, s közben az iratokkal teli íróasztal — amely mellett vasutas-egyenruhájában velem szemközt ül — látványát képzeletemben újabb és újabb képek váltják fel. Szinte magam előtt látom, mint nyúrga kamaszfiút, aki fűtisztító pályamunkásként már maga keresi a kenyerét. Aztán ahogyan felnőttként krampácsol, majd a napi munka után esténként, sőt késő éjszakáig könyvek, rajzok fölé hajol. S megint újabb képek: az út-, vasút-, alagút- mérnöki diploma ünnepélyes átvétele. A párttaggyűlés, ahol felvételt nyer a kommunisták sorába, majd a párttitkári első szereplése, és így tovább . .. Arról kérdezem, hogy a meglehetősen nagy terhelést jelentő hivatása mellett hogyan jut ideje a megyei pártbizottsági tagsággal járó sok irányú és felelősségteljes pártmegbízatása elvégzésére? Szabies elvtárs máris sorolja: — Javarészt hozzám hasonló, egy-egy szakterületen dolgozó kommunistákból kerül ki a pártbizottság. Lényegében ez teszi lehetővé, hogy sokoldalúan vizsgálva, megvitatva, s a megye sajátos viszonyaihoz alkalmazva hozza meg határozatait, szabja meg a megye politikáját a pártbizottsági testület. És ez a kollektiven határozó, irányító tevékenységünk az alapvető. Emellett állandó feladatunk tudatosítani a pártbizottság határozatait, s kinek-ki- nek a maga területén segíteni is azok megvalósulását. Aztán, amikor a végrehajtó bizottság tájékoztatja a pártbizottságot a végrehajtás helyzetéről, ilyenkor a saját tapasztalatainkkal is kiegészítve azt, határozunk ismét. — Ezenkívül valamilyen bizottságban, vagy albizottságban munkálkodunk mindannyian. Jómagam például a fegyelmi bizottság tagja vagyok, ez képezi pártmunkáim zömét. Időnként természetesen más jelMeglepetés a műszak előtt Tegnap reggel szokatlan kép fogadta a Zománcipari Művek Kecskeméti Gyáregységének dolgozóit: a porta parányi szobájában az üzem két rendésze fehérköpenyes asszisztensnő segédletével apró üvegfiolát tartott a — szúrópróbaszerűen kiválogatott — munkások szája elé. Az eddig csali közlekedési baleseteknél, illetve országúti ellenőrzéseknél használt alkoholszondával vizsgálták meg, hogy a munkába érkező dolgozók nem hörpin- tettek-e útközben egy féldecit vagy néhány pohár sört. A váratlan reggeli vizsgálaton harminc munkás esett keresztül. Közülük kettőt nem is engedtek be az üzembe a rendészek. Most még csak egy szabadnapjuk vész kárba ittasságuk miatt, de ha az eset ismétlődik már szigorúbb fe-' lelősségrevonásra kerül sor. Palásti György biztonsági megbízott és Fülöp Sándor rendész elmondta, hogy az üzemi balesetek zöme a műszak első három órájában következett be az elmúlt időben. Nyilvánvalóan azért, mert egyes dolgozók alkoholosán jelennek meg munkahelyükön. A fizetést követő napokon észrevehetően csökkent a szóban forgó munkások teljesítménye is — hasonló okból. A munkafegyelem megszilárdítását és az üzemi balesetek csökkentését célzó miniszteri rendeletnek tett eleget az üzem az alkoholszondás vizsgálat bevezetésével. A jövőben sűrűn meg fogják ismételni az ellenőrzést és a legszigorúbban lépnek, fel azokkal szemben, akik áthágva az előírásokat, alkoholt fogyasztanak a műszak kezdése előtt legű feladat is elszólit. Például pártnapot tartok, vagy bekapcsolódom valamely szakterület vizsgálatába. — Ami az én állandó megbízatásomat illeti: a fegyelmi munka rendkívül fontos és nagyon felelősségteljes. Egy-egy elvtárs ellen indított fegyelmi vizsgálat nagy-nagy körültekintést, lelkiismeretességet igényel. Hiszen egyáltalán nem közömbös, milyen döntést hozunk. Sajnos, gyakori tapasztalatunk, hogy sok bejelentést tevő a hangulatától függően beszél, az érintett kommunista magatartásának megítélése szempontjából lényegbe vágó körülményeket elhallgat. Ezért szoktuk bevonni a vizsgálatba a helj'i viszonyokat jól ismerő elvtársakat. S a munka mégis rendkívül bonyolult, idegfeszítő, nehéz a szubjektív érzelmek helyes szabályozása, s mi tagadás, nem könnyű tárgyilagosnak lenni a fegyelmi bizottság munkájában. — Csak egyetlen példát említek, mondjuk a vendéglátást közpénzen. Ilyesmi miatt nemegyszer kezdeményeztünk már fegyelmi eljárást. Sajnos, rossz szokás a közéletünkben. Például Budapestről leérkezik valamely felsőbb gazdasági szerv megbízottja. Ilyenkor a helyi vezetők — szűkebb hazájuk előrehaladása érdekében — gyakran igyekszenek valamilyen célhoz, felsőbb szerv dolgozójának Ígéretét, támogatását „bebiztosítani”. S úgy találják — sokszor nem alaptalanul —, hogy ennek a legmegfelelőbb módja egy jó megven- dégelés. A módszer természetesen megengedhetetlen, s ha mégis előfordul, fegyelmileg is felelnie kell érte a kommunistának. És most tessék elképzelni, például ilyen esetben köny- nyű-e a tárgyilagosság? ... — Bár nem készítettem róla statisztikát, havonta körülbelül 6—16 órát vesz igénybe a fegyelmi munka. Itt a vasútnál pedig a csúcsszervi pártvezetőség titkára vagyok. Ez külön megterhelést jelent, de jó hasznát veszem az így szerzett tapasztalatoknak, mint a megyei pártbizottság tagja is. Sokszor megtörténik, hogy pártmunkám a hivatalos munkaidőre esik. Ilyenkor természetesen napi feledatom egy része munkaidő utánra marad. Mindenesetre elmondhatom: jó tudni, hogy bíznak a tevékenységemben, a véleményemben. A pártmegbízatásomat szívesen végzem és ha azt jónak bírálják el — ez az én prémiumom! — S mikor jut ideje a család számára? — A még fennmaradó szabadidőmben tanulok. Politikai gazdaságtanból nemrég államvizsgáztam, a következő célom: filozófiából is szeretném letenni az államvizsgát. És, hogy mit szól az elfoglaltságomhoz a feleségeim? Hasznos kikapcsolódásként segítek ám a háztartás körül is! És már megígértem: ha elérem a tanulásban magam elé tűzött célt, utána minden szabadidőm a családé. Akkor már nagyobbak lesznek a gyerekek és sok-sok kirándulást teszünk... Figyeli, hogy jegyzem-e szavait, s , mosolyog, amikor látja, hogy ezt az Ígéretét is „rögzítettem”. A közélet sok-sok névtelen munkásának ki nem mondott gondolatait érzem szavai mögött. Azokét, akik, bár erre senki sem kötelezheti őket, mégis feláldozzák életük egy- egy kis darabját a nagyobb család — a közösség érdekében. Perny Irén Épül az „árvizes falu" mMMmm Bíznak a munkámban9 ez az én prémiumom••• Bár még egyetlen épület sen került tető alá, neve már vai az új lakótelepnek: „Árvize falu” — így emlegetik a sze- remleiek. A földekről hazatérő emberei — kerülő árán is — útba ejti! a dombháton folyó építkezést Ujjúkra szedik melyik ház ki« lesz majd és a sajnálkozó meg. jegyzések közé — szegénynél elvitte a hajlékát a víz — egyre többször keverednek ilyer hangok: „Szép téglaépület less ez bizony mind”. .. „És hallotta szomszéd milyen sokat visszatérít a költségekből az állam?” A sor — tizennégy ház készül egyvégtében — első két épületének a fala úgy növekszik mintha húznák. Van munkáskéz elég, hiszen a garai épí. tő ktsz embereit tegnap óta a kiskunhalasi tanács házilagos építőbrigádja is segíti — társadalmi munkával. — Szívesen vállaltuk mindannyian — ereszti le egy percKészül az építőknek az ebéd. (Pásztor Zoltán felvételei.) — Sajnos, valóban nem volt olyan gerenda a TÜZÉP-telepen amilyen a kivitelezési tervben szerepel. A mélykútiak joggal ragaszkodnak az építkezés terveiben előírt gerendafajtához annál is inkább, mert már megvették a szóban forgó mérethez megfelelő „tárcákat” is. Rövid beszélgetésünk során megtudom az elnöktől, hogy 21-én Baján tanácskozásra gyűlt össze az árvízkárok helyreállítását irányító bizottság. A legfontosabb feladatok meghatározása után hathatós intézkedések születtek és azóta lényegesen javult az anyagellátás, a szállítás, fokozódott az építés üteme. A mélykútiak problémáját is megoldja a TÜZÉP. Déltájban zörgetek be annak a háznak a kapuján, amelyben Molnár János tsz-fogatos és négytagú családja ideiglenesen szállást talált, miután otthonukat elsöpörte az ár. Az alacsony, sovány férfi éppen tűz- revalót aprít, felesége pedig — Juhász Imréné segítségével — egy jókora fazékban pörköltet rotyogtat az udvar sarkában. — Az építőinknek főzünk — közli Molnár János. — Megérdemlik, hiszen úgy dolgoznak mintha legalább is maguknak csinálnák. Csak az bánt, hogy nem tudom meghálálni nekik soha. Pedig én még nem maradtam adósa senkinek. Molnárék két szoba összkomfortos házba költöznek. A költség harmadát — körülbelül 50 ezer forintot — az állam megtéríti nekik majd. A bankhitelt 30 év alatt kell visszafizet- niök. És ha az elmondottakhoz még hozzászámítjuk a halasi építők önzetlen segítségét is, akkor egyetérthetünk János bácsival abban, hogy bizony nehéz lenne „meghálálni” mindezt. De nem is várja el tőle senki. Békés Dezső van akkor mégiscsak mi fogjuk elsőnek befejezni a munkát — fűzi hozzá bizakodva. — Tényleg nincs gerendájuk a mélykútiaknak? — ezzel a kérdéssel lépek be negyedórával később Varga János tanácselnök szobájába.
