Petőfi Népe, 1965. szeptember (20. évfolyam, 205-230. szám)
1965-09-24 / 225. szám
T965. szeptember 24, péntek 5. oldal IV, A mongol bőr — világmárka Mongólia végtelen legelőin valaha szinte kizárólag pásztorkodással foglalkoztak, ipar úgyszólván nem volt. Magyarországon mindenki tudja ezt. Az állattenyésztő pásztorkodás manapság is háromszázezer embert foglalkoztat. Az iparosodás a forradalom győzelme után kezdődött, de erőteljesebben csak az utóbbi évtizedben tört előre. Bizonyíték: 1956-ban a lakosság 27,5 százaléka, az utóbbi esztendőben már 50 százaléka él a városokban. A mongol ipar zöme állati termékek feldolgozására épült. A legutóbbi adatok szerint a csaknem 23 milliós állatállomány biztosítja ehhez a nyersanyagot. Mongólia exportszállításainak zöme a bőrfeldolgozó ipar termékeiből adódik. Ennek a lehetőségnek jegyében épült a 4500 munkást foglalkoztató Ulan Bator-i ipari kombinát, kilenc nagy üzemrésszel. Megtalálható közöttük a sevró, a juhbőrfeldolgozó sevret, a marhabőrkikészítő gyáregység, a cipő, bőrkonfekció, hulladékfeldolgozó üzem, a textilgyár, gyapjúmosó és nemezgyártó részleg. Az ipar általános fejlőférfiak bére az azonos munkáért egyforma. Az üzemi konyhán egy jó ebéd 4—5 tugrik. Ez a mi viszonyainkhoz mérten drága, de három osztályba sorolt olcsóbb ebéd között lehet válogatni. A dolgozókat megilleti a munkaruha, van két napközi otthon és bölcsőde, ahol egész napos, vagy egész hetes elhelyezés biztosítható. A festő üzemrészben kellemes az illat, ellentétben a bőrgyár alsó szintjén terjengő szagokkal. Elmondják: a termelés egyik legnagyobb gondját sikerült megoldani az újfajta bőrfedőfesték használatával. Ez színéttartó és nem pereg le. Mindent egybevetve: a mongol bőráru világmárka lett és egyre több európai és tengerentúli ország érdeklődik iránta. Nem csoda ez, hiszen tizenhat alapszínben és annak számos árnyalatában pompáznak ezek a bőrök. Közöttük feltűnik a báránybőrből készült velúr. Ennek Franciaországban és Nyu- gat-Németoryágban kimeríthetetlen piaca van. Bőrcikkei révén Mongólia élénk kereskedelmet folytat az angolokkal, osztrákokkal, indiaiakkal, japátásával folyik a munka. Szem- revalók és esztétikusak a velúrból vagy síma bőrből készült ragián kabátok, mellények. Bizony szívesen felöltöttük volna mindegyiket. Ez nem is lehetetlen, hiszen az utóbbi időben 16 ezer darabot szállítanak hazánkba az itt készült bőrkabátokból és mellényekből. A feldolgozó üzemrészben kizárólag nők munkálkodnak. Fürge ujjaikkal illesztik össze a bőrdarabokat és vezetik a varrógép tűje alá, hogy szoknyákká, divatos kalapokká, ti- roli vagy éppen farmernadrággá formálódjanak. A sevretüzembem a főmérnökkel együtt három mérnök tevékenykedik. Valamennyien harminc év alatti fiatalemberek. Gyakorlati tapasztalatuk, vezetőkészségük együtt öregbe- dik az üzemmel, s annak növekvő világhírnevével. Sokat hallottunk a textilüzem modern felszereléséről. Megnéztük. Igazi csodaszámba megy, hogy Belső-Ázsiában, ahol a feudális múlt még nem nagyon távoli, ilyen modern, sőt legmodernebb gépekkel felszerelt üzem termel. A gyárrészlegben ezer ember dolgozik, közülük 800 nő. Országos átlagban az ipari munkások 45. százaléka nő. Ebben az évben 1 millió 110 ezer méter gyapjúszövetet készítenek, de gyapjútakarókat és szőnyegeket is szőnek. A gyapjú saját nyersanyaguk, hiszen a juhállomány több mint 13 milliós, a tevék száma pedig 7C0 000. A felvásárolt gyapjúnak mintegy 18—20 százalékát a tevegyapjú szolgáltatja. Az egyik üzemrész bejáratánál a kiváló dolgozók táblájáról Terendulun elvtársnő arcképe mosolyog ránk. Ö állandóan 130—150 százalék között teljesít. Kísérőnk ezután büszkén vezetett az egész kombinát, tehát 4500 dolgozó legjobb- jához. Hadeszuren asszonyhoz, aki egyszerre több gépen dolgozik. Hadeszuren asszony a mongol textilipar pionírjai közé tartozik. A gyár büszkeségeként a forradalom győzelmének 44. évfordulóján rendezett ünnepségen tagja volt a gyár küldöttségének. Ez pedig nagy elismerésnek számít. Birtokosa hat legmagasabb, állami kitüntetésnek. Sajnos, a beszélgetésre kevés idő jutott: a gépek hívták kezelőjüket. De azért — mintegy búcsúzóul — a mosolygó arcú asszonytól még megtudtuk: bár a legkisebb gyermeke hároméves, és ő maga már nem tartozik a fiatalok közé, nemsokára egy Ahol a bőrkabátok készülnek. újabb csöppségnek ad életet. Weither Dániel dése tette lehetővé, hogy az állami költségvetési kiadások 1940-hez mérten csaknem meg- tizenkétszereződtek. Ellátogattam a juhbőrt kikészítő sevretüzembe. Itt háromszáz ember dolgozik, közülük 180 nő. Üj üzem ez, öt évvel ezelőtt épült és négy éve termel. Évenként 1 millió 300 ezer darab juhbőrt dolgoz fel és a termelési érték 17,5 millió tugrik. Szandzsa főmérnök — mivel a Szovjetunióban szerzett diplomát, kiválóan beszél oroszul. ő kalauzol az üzemben. A három szinten elhelyezett üzemrészek tiszták, higiénikusak, levegősek és mindenütt szorgosan dolgoznak. Alant zajlik a kémiai és a mechanikai előkészítés, középen a bőrök további finomítása, festése, fenn pedig a feldolgozás. Az emberek normában dolgoznak és átlagosan 450—500 tugrikot keresnek. A főmérnök fizetése 750 tugrik. A nők és a nokkal, svájciakkal és svédekkel. Szabászatukban három éve egy csehszlovák mester irányíKö vetkezik: Shakespeare — Szuhe Bator nyelvén A megyei NEB ülése Tegnap délután Kecskeméten a városi tanács székházában rendes havi ülést tartott a Bács- Kiskun megyei Népi Ellenőrzési Bizottság. Az ülésen megjelent többek között Madarász László, a megyei tanács végrehajtó bizottságának elnökhelyettese, dr. Kolozsi Gyula, a megyei főügyész helyettese. Első napirendi pontként az ülés résztvevői azt az összefoglaló jelentést tárgyalták meg. amely a dolgozók művelődését és a kulturális propagandát szolgáló főbb előirányzatok ösz- szehangolt és célszerű felhasználásának vizsgálatáról készült. Utána az óvodai és az iskolai napközi otthonok gazdálkodásáról szóló tájékozódás tanulságait, majd a 3485/1965- számú kormányhatározattal elrendelt normarendezés végrehajtásáról szerzett tapasztalatokat vitatták meg. Az ülés további részében dr. Kocher László, a megyei NEB elnöke többek között a vidék közegészségügyi helyzetéről, s egyéb időszerű kérdésekről számolt be. A Kecskeméti Művészt elep alapító mestere Emlékezés Iványi-Grünwald Bélára halála 25-ik évfordulóján A Kecskeméti Művésztelep életének kezdete elválaszthatatlanul egybefonódik Iványi- Grünwald Béla nevével. Kecskeméten már korábban is éltek jónevű művészek. A XIX. önarckép 1921-ből. század közepén Szokolav Hártó János piktor Bécsbén tanul- (Idehaza többek közt Katona József városi fiskális képmását rajzolta le.) A iogakadémia festőszakkörében Mufaközy János későbbi szabadságharcos Jókai Mórral együtt gyakorolgatia a festészetet. Muraközy és a város más szülöttei is. mint Simo- nyi Antal, az arcképfestő, maid Pest első fotóműtex-mének tulajdonosa- Muzslav László, akinek további sorsa az ismeretlenség ködébe vész. Marastoni- nál tanul. A század végén már vannak művészetükből élő emberek a városban. Lovass-Röss- ler Lajos szobrász. Sárói Szabó Pál festő és mások. Innen indul útjára Fényes Adolf is. A millennium idején a város nagyjából még poros, sáros, óriás falu. csak a központ vá- rosiasodik- Kada Elek olyan intézmények és alkotások létesítésén fáradozik, amelyeknek az akkori maradi politikai és szűkös anyagi körülmények között nem mindenki mert volna nekivágni. A város vízvezetékének létesítéséhez a Széktó mellett kutakat fúrat. 1920-ig kiépíteni tervezi a Rákóczi utat. Mint városa múltjáért lelkesedő történész a város területén és környékén értékes, eredményekkel járó ásatásokat végeztet. Fővárosi kiállításokon ismerkedett meg Iványi-Grünwald Bélával. Barátsággá mélyült ez az ismeretség 1904-ben, amikor a Nemzeti Szalon Kecskeméten is bemutatta országos nevű művészek nagyszabású kiállítását- Ekkor vetődött föl a nagybányai és szolnoki művésztelepek példájára a Kecskeméti Művésztelep létesítése. A közvetlen hasznot nem hozó befektetésektől húzódozó városi kupak- tanácsot nehéz volt meggyőzni. De Kada Elek nem tágított, azt mondta: — A kövezést, vízvezetéket, kórházat hivatalnok-polgármesterből is kikényszeríti az élet. de ha meg nem csinálom a Művésztelepet, utódaim egyike se fogja azt megépíttetni. Iványi-Grünwald Béla. aki a külföldi mesteriskolák után a nagybányai és szolnoki telepek munkásságában is részt vett. vállalta, hogy segíti Kadát eszményi harcában. 1911-ben mondta ki a városi közgyűlés a Művésztelep létesítését. Egy év múlva már állt a hat mestervilla. a szobrászmű termes mű- észlakás és a tízműtermes. meletes mesteriskola épületeAz- eddigi művésztelepek gységes stílusirányzatú művészek együttesét fogták össze. A kecskeméti szabad teret kívánt dni az egyéni törekvéseknek s kísérleteknek. Ebben a szellemben társult Iványi-Grün- vvaldhoz Olgyay Ferenc. Ferkai .lenő. Szabó Antal. Faragó Géza, a két Pólya testvér. Fehérvári Erzsi és évek folyamán a váltások során még mások. Csak a témakörben volt hasonlóság, fő motívumok voltak a Cigányváros és lakói, a Műkért, a Tóka-féle vendéglő és környéke, a szegényház ápoltjai A kecskeméti kének országos kiállításokon adnak hírt az itt pezsgésnek indult, magas színvonalú művészi életről. Nemes Marcell műgyűjtő 1911-ben 80 nagybecsű festmény adományozásával a Művésztelep minta- gyűjteményének veti meg alapjait- Nagy része van ebben is Iványi-Grünwald közbenjárásának. Maga a művész itt váltja át addigi realista felfogását szecessziósán dekoratív stílusra. Az azelőtti, a természettől ellesett impulzusokat itt kezdi ízesíteni leikéből kifelé vetített hangulati elemekkel. A Művelődési Ház nagytermében látható és restaurálás után kiáltó triptichonja, valamint a Művelődési Ház falakjai és a nagytemplommal szemben állott lebontott ház homlokzati felületeit díszítő figuratív alkotásai is erről a felfogásról tanúskodtak. Ivánji-Griintvald már 1909-től Kecskeméten töltötte ideje nagyobb részét. 1911-ben telepedett meg végképp a városban- A kis művészkolónia jól beleilleszkedett a város akkori társadalmának életébe. Ennek a tanúsága az a sok kép. amely az akkori művészek ecsetje alól kikerülve részben köz-, részben magántulajdonban ma itt van a városban. Iványiék 1918. októberében kiállítás szervezésén fáradoztak. Ezen Iványi képein kívül Kandó László, Perlrott-Csaba Vilmos, Major Jenő. Uitz Béla és két hadifogságból itt rekedt orosz festőművész vett volna részt. A forradalmi események miatt el kellett halasztani a kiállítást- 1919 februárjában a Kecskeméti Üiság kiadóhivataléban rendezték meg végül. Az ellenforradalmi események és rémtettek hatására a Művésztelep lakói szétszéledtek. Iványi-Grünwald később a Balaton vidékén talált művészi otthont. Itt festette eleinte barokkos, majd egyszerű, természetelvű képeit. Élete alkonyán a művészt a hitleri fasizmus viharfelhőinek gyülekezése fenyegette. Ettől a megpróbáltatástól 1940- szeptember 24-én. 73 éves korában bekövetkezett halála váltotta meg. Csaknem ötven éve fejezte be kecskeméti működését, huszonöt éve már hogy meghalt, de emléke nem múlt el A kecskeméti retrospektív kiállításokról a felszabadulás után sem hiányozhatnak művei. Az 1959- ben rendezett „A Kecskeméti Művésztelep múltja” kiállításon Boldizsár István festette élet- nagyságú arcképe mellett Iványi 14 nagyobbrészt kecskeméti tárgyú képét láthattuk. Reméljük. nem utoljára! Joós Ferenc
