Petőfi Népe, 1965. szeptember (20. évfolyam, 205-230. szám)
1965-09-24 / 225. szám
S9SS, «Keptember 24, péntek Űj tervezési rendszer a termelőszövetkezetekben Äz utóbbi évebben a termelő- szövetkezetek tervkészítésének a menete nehézkes és merev volt. A tervfeladatok teljesítését gyakran nem gazdasági ösztönzőkkel, hanem adminisztratív intézkedésekkel biztosítottuk. A termelőszövetkezetek nem a termeltető és felvásárló vállalatokkal, hanem a tanácsi szervekkel álltak közvetlen kapcsolatban. Több menetes előtervek készültek, s ezek képezték a szerződéskötések alapját. Azelő- tervek viszont éppen akkor vonták el a szakemberek figyelmét a gyakorlati munka — például a betakarítás — tennivalódtól, amikor azok a legnagyobb mértékben jelentkeztekA központi szervek a fejlődés követelményeinek megfelelően a közelmúltban jelentős változtatásokat határoztak el a tervezés módszerében. Az új tervezési rendszer elveit és gyakorlatát az elmúlt hónapban kiadott 33/1965. FM—Élm. M. utasítás szabályozza. Ennek az a lényege, hogy az eddig alkalmazott adminisztratív módszerek helyett gazdaságpolitikai eszközökkel, a termelés megalapozását szolgáló eszközök elosztása révén, az üzemi adottságok figyelembevételével kötött termelési és értékesítési szerződésekkel kell biztosítani a népgazdasági igények kielégítését. Az új tervezési rendszer a kenyérgabona termesztésének aki- vételével valamennyi növényi és állati termékre kiterjed. A szóban levő utasítás értelmében az idén elmarad a kötött rendszerű előtervek készítése. S a tapasztalatok szerint a szövetkezeti gazdaságok vezetői minden eddiginél nagyobb aktivitással összegezik, rendszerezik a következő év gazdálkodásának jobb megalapozását szolgáló elgondolásaikatváltozást is követel tőlük, hiszen az eddigi gyakorlattól eltérően a népgazdaság igényednek kielégítését úgy kell biztosítani. hogy az a gazdaságos termelés kihasználásának is megfeleljen. Ezen túlmenően a fejlett agrotechnikai módszerek alkalmazásának az elterjesztése, valamint a termelés fejlesztését szolgáló eszközökkel való gazdálkodás továbbra is elsődleges feladata a tanácsok szakigazgatási szerveinek. A vállalatok és a tsz-ek A vállalatoktól is új munkastílust kíván a termelőszövetkezetekkel való kapcsolat. Az előbbiek felelőssége jelentősen megnövekszik, s a termelőszövetkezetek vezetőivel folytatott közvetlen tárgyalások során a vállalati és a szövetkezeti érdek egységes kialakítása a cél. A Szolnoki Cukorgyár körzeti felügyelőjének például nem okoz komolyabb nehézségeket az új rendszer, mivel a tsz-ekkel évek óta szoros és közvetlen kapcsolatot teremtett. Egyes vállalatok azonban a tanácsi és a termelőszövetkezeti vezetők megkérdezése nélkül alakították ki előirányzataikat, sőt, az elveket tisztázó tárgyalásokon sem képviseltették magukat. Ilyen magatartást tanúsított például a Kalocsa Vidé- déki Fűszerpaprika- és Konzervipari Vállalat, amelynek a tsz-ekkel való kapcsolata pedig az utóbbi időben javult. Más vállalatok — mint például a Kiskunhalasi Dohánybeváltó Üzem — változatlanul csak a saját érdekeiket nézik, és azt szeretnék, ha azokat a korábbi módszerekkel szolgálhatnák- Ez a magatartás nem Eelel meg az új elveknek. A termelés koordinátorai Az új rendszerű tervezés elvi előkészítése egyébként a nemrégiben megtartott megyei és járási szintű megbeszéléseken került rögzítésre. E megbeszéléseknek az volt a célja, hogy kialakuljon a tervezésben érintettek helyes és egységes álláspontja. Eddig a tanácsok és a termelőszövetkezetek közvetlenül álltak egymással kapcsolatban. A továbbiakban azonban a tanácsi szervek szerepe a termelés irányítását illetően jelentősen megváltozik. Elsősorban a termelés koordinátoraiként tevékenykednek. Ügyelnek például az irányításuk alá tartozó területi egységekre kialakított távlati fejlesztési elgondolások helyes arányaira.- Különös tekintettel a gazdaságilag meg nem erősödött termelőszövetkezetekre, figyelemmel kísérik a vállalatok és a szövetkezetek kapcsolatának alakulását. A vállalatok és a szövetkezetek eddigi kapcsolatában uralkodó merev kötöttséget felváltják a kereskedelmi módszerek. A termelőszövetkezetek nem készítenek előterveket. hanem a vállalatokkal való közvetlen tárgyalásaik során alakítják ki árutermelési tevékenységük körét, majd a megkötött szerződések alapján készítik el végleges üzemi terveiket. Az újfajta tervezéssel kapcsolatos járási tárgyalások néhány tanulságát érdemes ismertetni. A tanácsok vezetői általában helyesen értelmezik feladatkörük megváltoztatását, és az új rendszerű tervezés helyes gyakorlati érvényesítésére nagy felelősséggel készülnek. Jó példa erre a csólyospálosi tsz esete. Az illetékes vállalat a termelőszövetkezet vezetőségével jelentős területre szóló burgonyatermelési szerződést szándékozott kötni. A járás vezetői azonban közölték, hogy a szerződésben szereplő burgonyamennyiség sok, mert jóllehet szükséges a gumós növény termesztésének növelése, s több termelőszövetkezet részéről van is érdeklődés iránta, az említett szövetkezetben azonban kihasználatlanul áll egy hízómarhaistálló. Ennek rendeltetésszerű igénybevétele a tsz-nek is érdeke, mert az istálló után akkor is fizetni kell az esedékes hitelrészleteket, ha az épület üresen áll- Kívánatos tehát, hogy a tsz csak olyan mértékben vállalja a burgonya termesztését, hogy az ne menjen az állatállományának szükséges takarmány termesztésének rovására. A dunavecsei járás vezetői felhívták az Ercsi Cukorgyár képviselőjének figyelmét, hogy a következő évi jó szerződéses kapcsolat megalapozása végett A tapasztalatok szerint azonban nemcsak a vállalatoknál és a tanácsoknál okoz kisebb zökkenőket az új tervezési rendszer alkalmazása, hanem a tér-! melőszövetkezetek egy részénél is. Egyes tsz-vezetők úgy nyilatkoznak, hogy a termények értékesítésére nem kötnek szerződést egy vállalattal sem, hanem majd ők megkeresik az értékesítés lehetőségeit. Figyelembe kell azonban venniök, hogy a nagyüzemi keretek között megtermelt árucikkek szabadpiacon történő értékesítése sok bizonytalansági tényezővel jár együtt, és nagyüzemi keretek között nem is oldható meg. Minden tsz-vezető pedig felelősséggel tartozik a tagságnak azért, hogy a közösben termelt árufélék bevételéből biztosítsa á gazdaság fejlesztését, a gazdák jövedelmét. s abból kell eleget tenni a közös kötelezettségeknek is. Az egyedüli helyes eljárás tehát az, ha a gazdaságok az I adottságaiknak legmegfelelőbb j cikkek termelésére térnek át, s j azok túlnyomó többségét — tér-! mészetesen a gazdaságosság el- j veinek figyelembevételével — a j biztonságos szerződések alapján értékesítik. összefoglalva: a tárgyalások tapasztalatai alapján elmondhatjuk, hogy az érdekeltek felismerték az új tervezési rendszer jelentőségét, és — kisebb hibáktól eltekintve — helyesen készítik elő annak gyakorlati megvalósítását. Király László Szil vaouding és rakott szoknya Ha nem lenne mellettem Kozma Béla üzemtechnikus, akkor is könnyen megtalálnám a Kecskeméti Konzervgyár Il-es telepén dolgozó diákokat — hallásomra bízva a tájékozódást. Az édesüzem egyik csar- noka napok óta csivitelésüktől nangos. No, persze nemcsak a nyelve mozog szaporán a Jókai Mór Általános Iskola hetedik, nyolcadik osztályos tanulóinak, hanem a keze is. Egyik-másik gyerek 40 kilogramm szilvát is megtisztít naponta. — A fiúk közül Gönczöl Sanyi az egyik legszorgalmasabb — tájékoztat Borbély Ferenc tanár. — Gyakorlat kérdése az egész. Tetszik tudni, én már | nyáron is itt voltam a gyár- I ban — hárítja el szerényen a I dicséretet Sanyi, aztán — szemmel látható büszkeséggel — hozzáfűzi; Az édesanyám meg gépen dolgozik az egyes telepen. Társai azzal a tisztelettel hallgatják szavait, ami az ilyen félig-meddig „bennfentes” embernek kijár. Sanyi új nadrágot vesz majd a keresetén, mert bizony a tavalyit jócskán kinőtte mór. Arra a kérdésre, hogy milyen lesz az a pantalló, nem tud határozott választ adni. — Hiába, mi férfiak keveset értünk a divathoz. Nem úgy a lányok! Lefor Magdi, a VIII. A) miniatűr él- munkásnője, pillanatnyi habozás nélkül sorolja el, mi mindent vesz majd, ha az itteni keresetével megszaporodnak a takarékbetétkönyvében levő forintok. DOHÁNYOS LÁNYOK A cím pillanatra se tévesszen meg senkit. Nem arról van szó, mintha riportunk alanyai a nikotin-élvezet át- kos szenvedélyének hódolnának. Nem, ők „csupán” ültetik, ápolják, letörik, felfűzik, szárítják, osztályozzák, csomózzák, majd útnak indítják a beváltóba a füs'.ölni- való alapanyagát. Egyszóval a palán- tálástól kezdve a termesztés egész folyamának részesei. Ottjártunkkor a rémi Dózsa Tsz hatalmas dohány pajtája előtt fűzi éppen zsinórra a zöld leveleket a héttagú brigád. — Nem mindig ennyien vagyunk ám — mondja Kaszás Mária —, de most már kevesebb a munka, hiszen csaknem tele vannak a pajták. Ügyesen oldották meg a Dózsában a családtagok foglalkoztatását. Közülük csaknem kétszázan tevékenykednek már a növénytermesztés üzemágaiban. A közös gazdaság — félszáz holdnál több — dohányföldjei jóformán egész éven át munkát adnak számunkra. — Milyen volt a termés? — érdeklődünk. — Valamivel mérsékeltebb a tavalyinál — válaszolja Ili, Marika testvére —, de azért nincs okunk a panaszra. Tíz mázsa a holdanként! átlagtermés. A beváltási ellenérték kétharmadát részeli a művelést végző családtag. Mint mondják, a közös jövedelme is mintegy ötezer forint a holdankén- ti egyharmad rész után. J. T. Meghüsszabbiloltáh a féglaigetési idényt Az Építésügyi Minisztérium és a tanácsok téglagyárainak a második ötéves terv előírta, hogy 1965-ben csaknem százmillió téglával többet termeljenek. mint 1960-ban. A múlt évtől ismét hiánycikk lett a tégla- Ezért a tanácsi és az ÉM-gyárakat egyesítő Tégla- és Cserépipari Tröszt rendkívüli intézkedésekkel meghosszabbította a téglapréselési idényt, sok gyárban megszervezte a több műszakos termelést és gépesítette a nagy agyagbányákat, így az előzetes számítások sze- rint_ most már bizonyosra vehető. hogy az iparág túlteljesíti a termelés növelésének ötéves előirányzatát. — Egy rakott aljat szeretnék, fehér blúzzal és csatos cipővel. — Nem lenne jobb tűsarkú? — ugratom ki a nyulat a bokorból. — Azt nem szeretem — bigy- gyeszti le a száját. — És azt hiszem, 37. anyukám sem engedné. Á válasz tökéletesen megnyugtat és gyorsan be is fejezem az interjút, mert Magdi egyre sűrűbben pislog a sor végén szorgoskodó kis barna lány felé. — Bódis Kati, a riválisa — súgja dr. Bagi Lászlóné tanár néni. — Eddig nagyjából azonos a teljesítményük. Közben megérkezik a GH-s csapat. Kosarukban gyümölcs- leves fiaskók és frissen mosott körte. Abból a szilvából, amit tisztítanak, nem szabad enni. Úgy látszik, a konzervgyári asz- szonyok jó anya módjára óvják kis segítőiket. De meg is érdemlik ezek a gyerekek a gondoskodást, hiszen valóban sokat segítenek a köny- nyű, ámde időt rabló kézi munka elvégzésével. A kedvezőtlen időjárás hetekkel késleltette a szezonindulást és most bizony sürget az export. A szilvából való puding például egy angliai cég megrendelésére készül. Az Üzem vezetői elmondták, hogy a munkaügyi és a művelődésügyi miniszter 111/1965. számú közös utasítása értelmében kértek és kaptak segítséget a kecskeméti iskoláktól most, az őszi hónapokban. Az önként jelentkező gyerekek legfeljebb tíz napot dolgozhatnak, a kisebbek hat-, a nagyobbak nyolcórás műszakban. Az üzemnek most nagyon „jól jön” a támogatás, de a diákoknak is az a néhány száz forint, amit keresnek. Persze, az sem utolsó szempont, hogy megismerhetik a gyárat, a munkát, melynek szerény béréből az új nadrágot, a rakott szoknyát megveszik. Bebes Dezső | már az idén oldják meg az át- j I vételnél jelentkező problémákat ., Helytelen értelmezés Az említettekhez hasonló po- ; zitív megnyilatkozások mellett j helyenként észlelhető olyan J szemlélet is. amely szerint a tér- [ vek teljesítése most már kizá-1 rólag vállalati feladat, a taná-! csők ne avatkozzanak abba. E tanácsi vezetők nem helyesen értelmezik a termelés új módszerét; a felelősségük ugyanis nem csökken, hanem növekszik- Igaz ugyan, hogy az előirányzatok „kihelyezését” n<em közvetlenül végzik, a termelés és felvásárlás összhangjának a biztosítása azonban továbbra is a feladatuk marad. Sőt, az új ■ típusú munka jelentős minőségi M ért hasznos szerződést kötni?
