Petőfi Népe, 1965. szeptember (20. évfolyam, 205-230. szám)

1965-09-21 / 222. szám

Í9S5. szeptember 81. kedd

r

UJ emberek m kormányrúdnál

Érkezésemkor Tóth Ernő, a Bács-Kiskun megyei Építési és Szerelőipari Vállalat újdonsült Igazgatója éppen arról tájékoztatta egyik munkatársát, milyen tapasztalatokkal tért vissza előző esti ellenőrzéséről: — Az éjjeliőr bódéjában égett ugyan a villany, de magát az őrt nem sikerült megtalálnunk. Állapítsák meg, hogy ki van beosztva ahhoz az építkezéshez és haladéktalanul vonják felelősségre!

Amíg a sarokban húzódó hallgattam a „katonás” mondatokat, ilyenformán morfondíroztam magamba: ha évek óta mindig ilyen határozottan léptek volna föl a mulasztókkal szemben ennél a vállalatnál, most bizonyára nem azt kellene kutatnom, hogy miért csak 75,3 százalékra teljesítették első félévi termelési tervü- j két és miért éktelenkedik mér- [ legükben 9 millió forint defi-1 cit.

Nyolc és fél milliós veszteség

Néhány héttel ezelőtt szinte teljesen kicserélődött a vállalat vezetősége. Az igazgatón kívül „új ember” a főkönyvelő, a főmérnök, a termelési- és műszaki osztályvezető. Nem kizárólag az utóbbi évek rossz gazdasági eredményei késztették a megyei tanácsot arra, hogy új és tegyük utána mindjárt: jól képzett szakemberek kezébe adja a kormányrudat. Szükség volt erre azért is, mert a korábbi vezetők között hosszú idő óta viszály dúlt és a feszült légkör lehetetlenné tette, hogy ki-ki tudása legjavát nyújtsa. De erről később még bővebben szólok.

Tóth Ernő, csakúgy mint Kotoró Miklós főkönyvelő, jól ismeri a vállalat jelenét és múltját, hiszen a megyei tanács beruházási, illetve pénzügyi osztályán sűrűn találkoztak az építők problémáival. Beszélgetésük kezdetén arra hívták fel a figyelmemet, hogy az első félévi eredmények — vagy inkább eredménytelenségek? — vizsgálatához szükséges az is, hogy visszapillantsunk a korábbi évekre.

1962-ben és 1963-ban még teljesítette termelési tervét a vállalat — legalább is forintösz- szegben. Eredménytervét nem sikerült tökéletesen megvalósítania, de azért mindkét évet nyereséggel: 6 millió 705 ezer forinttal, illetve 5 millió 172 ezer forinttal zárta. A tavalyi év aztán gyökeres —. sajnos előnytelen — változást hozott: termelési- tervétől körülbelül 20 millió forinttal maradt el az Építési és Szerelőipari Vállalat és ami a legfájdalmasabb: az előirányzott 6 millió 300 ezer forint, nyereség helyett 8 millió 466 ezer forint veszteséggel dolgozott.

Túlfeszített terv — kapkodó munka

De mi történt vajon az építővállalatnál, hogy egyik évről a másikra ilyen nagyot zuhant munkájának színvonala?

Kezdjük a választ azzal, hogy 1964 évi terve 50 százalékkal több feladatot irányzott elő számára, mint amennyit 1963-ban ténylegesen végrehajtott. A szokatlanul gyors termelésnövelésre nem volt kellően felkészülve. Hiába szerveztek az eddigi három helyett 7 építésvezetőséget a nagyobb városokban, nem sikerült megfelelően növelni a szakmunkások számát. Átlagosan 90 fővel kevesebben dolgoztak egész évben a tervben előírt létszámnál. A műszakiakban egyébként is szegény vállalat erőit felaprózta — és ezzel gyengítette — az építésvezetőségek, munkahelyek szaporodása.

A vállalat gépesítettsége sem indokolta a terv ilyen arányú emelését- és ellene szólt az is, hogy az 1963-ról áthúzódó építkezéseken a munkaigényesebb, kevésbé termelékeny munkák voltak hátra, a hiánypótlásokról nem is beszélve.

A túlfeszített terv kapkodást szült és felszínre hozta a vállalat szervezetében rejtőző összes betegséget, elsősorban a vezetőség gyengeségét.

A Beruházási Bank megyei igazgatósága az építők múlt évi munkáját vizsgálva megállapította, hogy a műszaki irányítás igen gyenge lábon áll. Súlyos károkat okozott például a vállalatnak az, hogy a beruházá- i sok tervdokumentációit nem! vizsgálták felül kellő gonddal a szerződések megkötése előtt, J pedig a munkák nagy része ] rögzített áras, aini azt jelenti, hogy a szerződés megkötése után már csak kisebb helyesbítésekre — árkorrekció, stb. — van mód. A munka szevezet- lenségével magyarázható a dolgozók és az építőanyagok egyik helyről a másikra irányítgatá- sa, ami nyilvánvalóan károsan befolyásolta a temelékenysé- get, növelte a szállítási és egyéb költségeket. A számlázás súlyos hiányosságaira és a pénzügyi fegyelem lazaságára is fényt derített a bank vizsgálata. A revizorok megállapították, hogy az építővállalat vezetői többször törvénytelen módszerrel — túlszámolással. stb. — próbálták leplezni a munka hiányosságait.

Gátolta a munkát a dolgozók állandó cserélődése (itt jegyezzük meg, hogy a vállalat évek óta nem fizet nyereségrészese- sedést) és egyes vezetők torzsalkodása is.

Klikkek

Papp Sándor, a vállalat akkori szakszervezeti titkára — az elviselhetetlen légkör kényszerítette arra, hogy év elején munkahelyet változtasson — elmondta, hogy Fehér Pál igazgató sokszor hatalmi szóval fojtotta el a segítő szándékú bírálatot. Volt rá eset, hogy a társadalmi bíróság és a vállalati munkaügyi döntőbizottság tagjait is megfenyegette, ha nem olyan határozatot hoztak, mint *

Másfajta vetélkedőn

amilyen neki megfelelt.

A vezetőség klikkekre szakadt. Idézzük Papp Sándor szavait: — Ha az igazgató azt látta. hogy valaki a főmérnökkel beszélget, máris ferde szemmel ! nézett rá. De így volt az fordítva is.

Ilyen körülmények között a 1 szakszervezeti bizottság sem végezhetett eredményes munkát, és a munkaverseny is inkább csak papíron létezett az utóbbi időben.

Türelemmel

Lényegében a múlt évi bajok éreztetik hatásukat az idei első félévi eredményeken is. Százezrekre rúgó kötbér sújtja a vállalatot a tavalyi késedelmek, hibás kivitelezések miatt.

Az év elejére idén is a hiány- ; pótlások és a szinte megszámlálhatatlan sok megkezdett munka befejezése maradt. Ezek pedig csökkentik a termeié-; kenységet.

Az új vezetőségtől nem vár-: hatunk csodákat. Idő kell hozzá, i amíg pontosan meghatározzák i a tennivalót és hozzálátnak a ; vállalat munkájának teljes új- j jászervezéséhez. mert nem .túlzunk, amikor azt állítjuk, hogy nem kevesebbről van szó.

Tóth elvtárs már beszélgető- j sünk idején felvázolt néhány í sürgős tennivalót: — elegendő j szakemberrel rendelkezünk j most már ahhoz, hogy megerő- j sítsük az építésvezetőségeket.; Hozzáláttunk a termelési osztály megszervezéséhez és az adminisztráció frontján is í’en- j det teremtünk mielőbb. Ahol szükséges, „minőségi cserékkel” j is javítjuk a munkát.

Reméljük, hogy a szép elkép- : zelések mielőbb megvalósulnak | és a jövő évi teendők végrehaj- j tásához már szervezetten, teljes i erejüket latbavetve látnak hoz- j zá az építők. De kívánatos az j is, hogy a megyei tanács illető- ; késéi — okulva az elmúlt évek j tapasztalatain — a vállalat reális lehetőségeinek figyelem- bevételével szabják ki a további feladatokat.

Békés Dezső'

pen egy hónapja annak, hogy a szép eredményt elérte. Rigó István munkagépkezelő társaságában a fiatalember most új, de számára egyáltalán nem idegen, s cseppet sem szokatlan feladat elvégzésén fáradozik: az erőgépét kiegészítő 48 soros, szovjet gyártmányú vetőgéppel az őszi takarmánykeverék magját juttatják a földbe.

— A szántás az igazi élet- elemem — vallja be, felcsillanó szemmel —, de azért vetni is szeretek. Elégedett, jó érzést kölcsönöz, ha hátratekintve a vezetőfülkéből látom, amint a tábla elmarad mögöttem, s a föld már az új magot dajkálja... Öröm az is: legyűrni e másfajta tennivaló nehézségeit, gondosan ügyelni a szakmai fortélyokra. Már a gép eresz- tésénél-eimelésénél vigyázni arra, nehogy a faros lepotyogjon: s a munka folyamatait pontosan kicentizni, hogy csíkok, bevetetlen foltok ne maradjanak. Hiszen jóformán minden egyéb munkánál van lehetőség az utolsó, simításra, javításra, de a vetésnél nincs „mellébeszélés”. A keléskor már letagadhatatlaHuszonnégyezer pár kesztyű exportra

Évről évre több külföldi megrendelés érkezik a Kecskeméti Kesztyűs Ktsz-hez. Az idén már 24 ezer pár kesztyűt exportálnak — főképpen nyugati államokba. A megrendelők névsorán többek között holland, belga, svájci és nyugatnémet cégek szerepelnek. A legkeresettebbek az úgynevezett „Nappa”- kesztyűk, amelyek a legfinomabb báránybőrből készülnek. A ktsz dolgozóit dicséri, hogy az idén eddig értékesített több

Őszi szezon a kéményseprőknél

A megyében körülbelül 260 —280 ezer kémény füstölög a téli hónapokban, és hogy jól füstölög-e, az a Kéményseprő és Cserépkályhaépitő Vállalat dolgozóin múlik. A derék kéményseprők a nyári hónapokban — pontos ütemterv szerint — kijavították a kémények apró hibáit, kiégették a járatokba rakódott kormot. Gondot okoz azonban számukra a cserépkályhák javítása, illetve új kályhák készítése, mert a tulajdonosok az utolsó percre hagyták a megrendelést. A kályhás részleg az igények kielégítésénél előre sorolta a bölcsődéket, iskolákat és a több gyermekes családokat.

mint 15 ezer pár kesztyű ellen semmiféle kifogás nem merült fel.

Török Bálint számára — ennek a negyvenszerese. És habár most nem a legkedvezőbb körülményeik közt végzik is a munkát — mint mondja, eléggé szétszórt, összefüggéstelen a terület, sok a forgó1 —, Rigóval azért úrrá lesznek a nehézségeken.

— Három éve —, amióta a gépállomásról a tsz-be kerültem —, együtt dolgozunk. Pista jó segítőtársnak bizonyult az aratásnál, a silózásnál is. Megbeszéljük a munka legcélszerűbb módját, s azután alkalmazzuk a gyakorlatban.

Közben végeztek már a magtartály újratöltésével. Több mint másfél mázsa vetőmag zú- dúlt hamarjában a fémbölcsőbe.

— Estére : .megeszik” ezt a táblát — néz a gép után Somo- di László, a Kossuth-üzemegy- ség vezetője.

Arra gondolunk, hogy ha most vetési versenyen indulna, Török Bálint — a munkatársa segítségével — bizonyára azon is jó eséllyel küzdene.

J. T.

Közéleti emberek

SZÍVESEN CSINÁLOM...!”

'll

Ha egyszer megírják Nagybaracska község legutóbbi két évtizedének a részletes történetét, s a monográfiába belekerül azoknak az embereknek a névsora. akik a legtöbbet tették az itt élő nép boldogulásáért, jobb életéért, a felsorolásból Világos Antal neve sem hiányozhat majd.

És nem érdemtelenül. Az alacsony, ősz- hajú, kékszemű, 55 éves parasztember, a József Attila Tsz nyugdíjasa, az egykori Mohácsszigeti cseléd méltán tartozik a község legmegbecsültebb lakói közé. De kezdjük az elején. Húsz évvel ezelőtt hetedmagával alakította meg a Kommunista Párt helyi szervezetét. tagja volt a földosztó bizottságnak, majd a legelsők között lépett be a boldogulást, az emberibb életet jelentő termelőszövetkezetbe.

Ö volt Nagybaracska másodbírója a fel- szabadulás után, a községi tanácsnak megalakulása óta tagja. Az 1956-os ellenforradalom után őt is a szövetkezet közös vagyonának védelmezői között találjuk. S az ellenforradalom után az elsők között kérte felvételét az MSZMP-be.

A községi tanácsházán beszélgettünk Anti bácsival. Szívesen beszélt életéről, munkájáról, tapasztalatairól, de egy kis szomorúság is volt a hangjában, amikor megjegyezte:

— Sajnos, elég hosz- szú ideje betegeskedem. s néha már nehezemre esik a munka, de a fiam sokat segít. A tanácstagság? Nem, attól nehezen tudnék megválni. Legutóbb ismét megválasztottak, és

én szívesen intézem a választóim ügyes-bajos dolgait.

— Milyen mimikát végez még a tanácsban?

— Tagja vagyok a pénzügyi állandó bizottságnak. Itt is sok tennivaló akad, most például az öregek napközi otthonát akarjuk létrehozni.

Alaposan ismeri a község múltját, lakóit, s a legkülönbözőbb problémákat. Nemrég a múltról beszélgetett — a jövő nemzedékével. Elmosolyodik, amikor ez eszébe jut.

— Nekem is van unokám, képzelheti, milyen örömmel mentem aiz úttörőkhöz, amikor meghívtak. Elmondtam nekik azéletemet. az egykori cselédsort, hogyan fejlődött a község. Azt, hogy régen szinte nem is volt „flaszterozott” járda, azt se tudtuk, mi az a kultúrotthon, s elmeséltem, hogyan tanultam meg magánúton ími-olvasni, mert amikor gyerek voltam»

az apámnak nem volt tehetsége taníttatásomhoz.

— Anti bácsi most is szívesen tanul — szólt közbe Varga Pál, a községi tanács vb-el- nökhelyettese —, évek óta rendszeresen jár pártoktatásra.

— Nagy hasznát veszem ennek is, köny- nyebben el tudok így igazodni a felmerülő problémákban, hiszen az én körzetemben, akárcsak másutt, nemcsak a napi ügyes-bajos dolgokban kell intézkedni. tanácsot adni, hanem az időszerű politikai. gazdasági kérdésekre is kielégítő választ várnak. El sem hiszi, hogy az emberek közéleti érdeklődése Nagybaracskán is mennyit fejlődött.

Amikor búcsúzóul megkérdeztük Anti bácsitól: meddig kíván még részt venni á közéletben, így válaszolt:

— Ha egészségein megengedi, és ha újból megválasztanak a körzetem lakói, szívesen csinálom továbbra is ,"

B. Gy.

A „bajnokkal” — Török Bálinttal, a tiszakécskei Szabadság Tsz traktorosával, aki a kecskeméti járási szántóverseny győztese volt — a kiterjedt kéeskei határ egy távoli részén, a Kígyós-dűlőben találkoztunk. Ez a nap egyébként | „jubileum” is volt számára: épnul árulkodik a tábla a jó vagy rossz munkáról, s ez utóbbi a hozamokban bosszulja meg magát!

Bükkönyös rozsot vetnek, 1:4 arányban, s ezen a táblán 30 holdon kerül földbe a takar- mánynakvaló magja. Az őszi összes gép® tennivaló egyébként