Petőfi Népe, 1965. szeptember (20. évfolyam, 205-230. szám)
1965-09-02 / 206. szám
Az EZÜSTÉRMES gátőr — IS ekem az Országház leginkább mint kőművesmunka tetszett. Gyönyörű, nagyszerű épület az. Benne még sose voltam, csak most, hogy átvettem ezt a kitüntetést. Azelőtt már sokszor láttam, de mindig csak kívülről. Most nézegetjük a piros kis doboz tartalmát, kézről kézre jár az oklevél is: „ A Népköztársaság Elnöki Tanácsa Nagy János elvtársnak a Munka Érdemrend ezüst fokozata kitüntetést adományozza...” A hangulat ünnepélyes. Meghatódva forgatjuk a csillogó érmet. Nagy kitüntetés ez, nem minden embernek adnak ilyet, de Nagy János kétségtelenül megérdemelte. Oroszlánrésze van abban, hogy az árvíz idején nem szakadt át az a 12 kilométeres gátszakasz, amely tulajdonképpen Baja várost, az üzemeket, gyárakat, épületeket védi. Csendes, napbamította arcú 55 éves ember Nagy János, aki 12 éve teljesít szolgálatot a bajai 2/1-es gátőrházban. Szakmája szerint kőműves, de mert könnyebb munkát kellett választania az egészsége miatt, így lett gátőr. Azok közé tartozik, akik szívesebben dolgoznak egy napon át, mint egy órát magukról beszéljenek. Nem a szó embere. — Az árvízveszély idején bizony sokat talpon voltunk. Ahogy a helyzet kívánta. Én bárom feladatot végeztem: irányítottam a munkát, raktáros és gátőr voltam. Huszonnégy segédgátőr állandóan figyelte a töltést s a legkisebb rendellenességet azonnal jelentették. Nekem kellett intézkedni, anyagot, felszerelést kiadni a raktárból s azokért feleltem. Naponta több száz ember munkáját irányítottam. Különösen veszélybe került egyszer a vasúti hídnál a gát 150 méteres szakasza. Három fiapig dolgoztunk rajta, mire kőterheléssel sikerült megerősíteni. Az akkori küzdelmekről, megfeszített munkáról beszélve mégis belemelegszik Nagy János, és egymás után jutnak eszébe a tragikus helyzetek, drámai pillanatok, sőt órák. Kiemelkedő jelentőséggel szól a környező üzemek megmentéséért végzett munkákról. Így például a posztógyári árvízkapu lezárásáról, a gázgyár, villamossági gyár területén észlelt vízbetörésekről, áteresztő aknák elzárásáról. A másik nagy szakadási veszély az 1000—1500 méter közötti szakaszon jelentkezett: gátrepedés és nagyarányú elázás. Nagy elvtárs azonnal jelentést tett a vízügyi igazgatóságnak, mert itt már pátrialemezes szádfal építése segíthet csupán. Perceken belül megkezdődött a munka és hetven méter hosszan verték le az acéllemezeket. Közben ismét a kitüntetésre terelődik a szó. Kiderül, hogy nem ez az első. 1954-ben az Ár- vízvédelemért emlékérem bronz, 1956-ban az ezüst fokozatát kap" ta, 1963-ban pedig tízéves szolgálatáért kapott kitüntetést. Mielőtt a mostanit átvette volna Belgiumban, Hollandiában töltött két hetet. Azt mondja ott sem látott olyan szép épületeket, mint a mi Országházunk. — Az árvíz idején az egész család a védelmi munkában dolgozott: két fiam, a lányok és a feleségem, ö elismerő oklevelet kapott. Nem kell azt gondolni, hogy a gátőrnek kevés munkája van „békeidőben”. Kétnaponként végigjárom a szakaszt, rendben tartom, javítgatom, ellenőrzőm. Ezenkívül ha van szabad időm, halászni szoktam. Kint éppen eleredt az eső s a vízfüggönyön át látni a füstölgő gyárkéményeket. A veszély elmúlt, az emberek nyugodtan dolgozhatnak. Van, aki ügyeljen a gátra. Gál Sándor IRKUTSZKI1 JELENTÉS Napközben A társadalmi esküvő W\e szép menyasszony volt! És az egész esküvő is! Fehér szegfű szegélyezte a fiatal pár útját! — Falun és városon egyaránt hallani ilyen elismerő megjegyzéseket a házasságkötés méltó pompájának láttán. S még hetekkel később is emlegetik az eseményt a jó barátok, ismerősök, szomszédok. A további sorsát összekötő emberpár számára azonban évekkel, évtizedekkel később is emlékezetesek maradnak a boldogitó „igen” kimondásának körülményei, külsőségei. Érthető. Általában életükben egyszer „raknak fészket”, alapítanak családot az egymásnak eladdig idegen férfiak és nők. Nagy, sorsforduló esemény ez, ami a külsőségeiben is megnyilvánul. S ennek földgolyószer- te szép hagyományai vannak. Üj világszemléletű társadalmunk új formával gazdagítja ezeket a hagyományokat. Egyre többen mellőzik a vallásos formulát. és az őket formáló, éltető társadalom keretei között, méltó ünnepélyességgel az anyakönyvvezető, a rokonság, a munkatársak és barátok előtt kötik össze az életüket. Megyeszerte számos szép társadalmi házasságkötésnek lehettünk már szemtanúi. S ezek megszervezésében való közreműködésért elismerés illeti a helyi tanácsok mellett működő, társadalmi ünnepeket szervező adandó bizottságokat, s nem utolsó sorban a KlSZ-szerveze- teket. Hiszen nemcsak kedves figyelmesség, de nagy segítség is a fiatal párnak és az örömszülőknek egyaránt, hogy például a házasságkötő terem virággal való feldíszítésén túl ünnepi köszöntőkkel közreműködnek az esküvő aktusának tartalmasságában. G!ajnos azonban, akadnak ^ még kivételek is. A közelmúltban például egy pedagógus-édesanyával találkoztam, aki örömmel, de egyúttal gondterhelten is újságolta: — Férjhez megy a nagyobik lányom, szombaton lesz az esküvője. És még annyi az elintéznivalóm! Most az anyakönyvi hivatalba rohanok tanácsot kérni, mi is a szokás ilyenkor. Aztán meg virágot próbálok szerezni a házasságkötő terem díszítéséhez ... Jaj, pedig otthon is annyi még a dolog!... Kissé meglepett az ismerősöm magárahagyottsága. Annál is inkább, mert leánya és vej-je- löltja ugyancsak pedagógusok, és tagjai az ifjúsági szövetségnek. S ennyire figyelmetlen, vagy feledékeny lenne a KISZ- szervezetük? És a társadalmi ünnepeket szervező állandó bizottság is? A példa nem jellemző, cm- lítése talán mégsem haszontalan. Hiszen következik a szüret, s a szüret utáni házasságkötések időszaka, amikor bőségesen lesz mód a figyelmesség bizonyítására. Olyan társadalmi esküvők szervezésére, amelyeket méltán emlegetnek majd hosszú ideig. L PETŐFI NEPB A Magyar Szocialista Munkáspárt Bacs-Kiskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Főszerkesztő: dr. Weither DánieL Kiadja a Bács megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Mezei István igazgató Szerkesztőség: Kecskemét, Városi Tanácsház Szerkesztőségi telefonközpont: 26-19. 25-16. Szerkesztő bizottság: 10-38. Vidéki lapok: 11-22. Kiadóhivatal: Kecskemét, Szabadság tér I/a. Telefon: 17-09. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető: a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. Előfizetési dij l hónapra 13 forint. Bacs-Kiskun megyei Nyomda V. Kecskemét — Telefon: 11-85. Index: 35 065. II. Munkában 22 000 geológus Mit ir az újság? (Pásztor Zoltán felvétele.) Beszélhetünk-e Irkutszk megyéről? Az oblaszty szó területet jelent, ezért ha a megyének fordítjuk, nem vagyunk egészen pontosak. Közigazgatási értelemben azonban mégis ez a helyes. Az oblaszty ugyanazt jelenti ilyen vonatkozásban, mint nálunk a megye. Az irkutszki megye határát 1936-ban vonták meg a térképen és a gyakorlatban is. Az atlaszban a Baikál-tótól északra elterülő részen találhatjuk, egyébként Kelet-Szibériának is nevezik. A Szovjetunió hatalmas kiterjedésű ország. Más dolog azonban a terület méreteit elképzelni a térkép alapján és más dolog a valóságban látni. A Moszkva—Irkutszk közötti repülőút egy kissé hozzásegíti az embert a szovjetunióbeli távolságok megértéséhez. E repülés 6 órát vesz igénybe és még csak a felét tette meg az utazó a Moszkva—Vlagyivosztok közötti távnak. Nos, ha az elmúlt évszázadban az emberek az „amerikai méretek” fogalmát alkalmazták, valami rendkívülinek, Európában szokatlanul nagynak a kifejezésére, akkor ma egyre inkább a „szovjet méretek” fe dik ugyanezt a fogalmat. Az irkutszki megye területéből 3 Angliát, vagy másfél Francia- országot, vagy (elnézést!) 7 és fél Magyarországot lehetne kimérni. E hatalmas terület feltárt kincsei is rendkívüli gazdagságra vallanak. Bár a feltáró tevékenységet a mintegy 22 000 fős geológus „csoport” végzi, bőven van mit kutatni az elkövetkező években is. A tudósok számításai szerint például, egyedül az Angara akkora mennyiségű villamos energia előállítását teszi lehetővé duzzasztóművek megépítése után, mint hazánk jelenlegi villamosenergia termelésének a 7-sze- rese. Mérhetetlen kincsek a Tajgában A megye felszínének 75 százalékát erdő borítja. A fafeldolgozó ipar szinte kimeríthetetlen tartalékokkal rendelkezik a Tajgában. A fakészletet mintegy 8 milliárd köbméterre becsülik. Csak az évi természetes növekedés eléri a 60 millió köbmétert és ennek a mennyiségnek még a közeljövőben is csak az egyharmadát tudják kivágni és feldolgozni. A már ismert arany-, kőszén-, vasérc-, kősó-, csillám-, gyémánt-készletek mellett az utóbbi években új lelőhelyekre bukkantak. A terület rendszeres, tudományosan irányított geológiai kutatása kőolajmezők, bauxit, valamint hatalmas földgázlelőhelyek feltárását tette lehetővé. Kísérőink elmondják: Szibéria mesébe illő kincsei a régebbi időkben is ismeretesek voltak, de a hatalmas távolságok, az őserdő, a hihetetlenül kegyetlen éghajlati viszonyok leküzdhetetlen akadályokat állítottak e kincsek megközelítésének útjába. Feltárásuk, felszínre hozataluk és felhasználásuk a modern technikai eszközök fejlődésének függvényében oldható meg. És még valami! A szovjethatalom éveiben a kutatások rendkívüli mértékben fokozódtak. Mind ismertebbé váltak, a nyersanyaglelőhelyek, egyre konkrétabb tervek készültek a kitermelésre, de mire a munkások és parasztok állama e munkát megkezdhette volna, kitört a második világháború. A háború utáni években folytatódott a kutatás és 1948-ban az SZKF K^nonii Bizottsága kezdeményezésére a Tudományos Akadémia rendezésében tanácskozást tartottak Irkutszk kelet-szibériai energetikai lehetőségei kiaknázása céljából. A megvalósítás azonban csak később kezdődhetett, mert akkor az anyagi eszközök, a pénz, és a technika a háborúban felperzselt európai országrész újjáépítéséhez kellettek. A második, 1955-ös hasonló témájú irkutszki tanácskozás már a tervek megvalósításának kezdetét jelentette Akkor^ már épült az irkutszki vízierőmű és hozzáláttak a bratszki vízierőmű építéséhez. 1955 tehát ilyen értelemben új korszak kezdetét jelöli Kelet- Szibéria fejlődése történetében. Kiaknázzák a lehetőségeket A szovjetek államának mai lehetőségei, a technikai színvonal, a szovjet emberek tudatossága, műszaki felkészültsége a szó szoros értelmében lélegzetelállító gyorsasággal változtatja meg a vidék arculatát. A társzekeres karavánok, amelyek az amerikai vadnyugat meghódítását kezdték, még néhány száz évig ostromolhatnák a Tajgát és nem sokra jutnának vele. Ma azonban a repülőgépek különböző típusai: hatalmasak és kisebbek, helikopterek, exkavátorok, billenőkocsik, bulldózerek, óriásdaruk, távvezetékek, modern építőanyagok mind-mind a szovjet emberek rendelkezésére állnak, e hatalmas terület méreteinek leküzdésében, kincseinek feltárásában. A sikerhez elengedhetetlenül fontos az emberek tevékenységének tervszerűsége,szervezettsége. Mindezt bizonyítja a párt vezetése, a kommunisták és pártonkívüliek, tudósok, mérnökök, munkások, testvéri kollektívája. Azok az emberek, akik sok száz kilométerre behatolnak a Tajgába. sátrakban lakva kezdik a honfoglalást, új városok, üzemek építését, az új élet tudatos harcosai egy új világ alkotói! Rtbánszki Róbert Következik: A fehér ezüst városa.
