Petőfi Népe, 1965. szeptember (20. évfolyam, 205-230. szám)
1965-09-19 / 221. szám
19Ä5. meptember 19, vasárnap S. o!é»? VITATKOZÓ EMBEREK Ma már egyre többen nem csupán a pénzért, az élethez szükséges javak megszerzéséért dolgoznak, hanem a szocialista öntudat parancsát követve, a népet gyarapító munka szeretetétol hajtva tesznek a kötelezőnél jóval többet a köz javára. (A Központi Bizottság Ideológiai Irányelveiből.) „Csupa ideg'’ — szokták mon- dani az olyanféle emberre, mint amilyen Nagy Károly, a Ganz Villamossági Művek Bajai Gyárának újítási előadója. Szemmel láthatóan nehezére esi* ülve maradnia addig is, amíg füzetéből felolvassa az üzemi űjítómozgalom első félévi eredményeit jelző adatokat. Pedig az ülés nála korántsem jelent mozdulatlanságot, elernyedést. Arcjátékával, élénk kézmozdulatával szinte megjeleníti a szöveget. — Igaz, hogy egymillió 336 forintot takarítottunk meg a népgazdaságnak az első félévben bevezetett újításokkal, és ez az eredmény nem rosz- szabb, mint a sokévi átlag. Mégsem lehetünk elégedettek. Számos régi újítónk idén még nem jelentkezett ötlettel. Mintha kissé elfáradtak, vagy kedvüket ; vesztették volna. Kétségtelenül közrejátszik ebben az — fűzi hozzá elgondolkozva —, hogy új gyártmányok- ; kai £s gépekkel kellett megismerkednünk idén. De ez a magyarázat nem nyugtat meg teljesen bennünket. Elhatároztuk, hogy közvéleménykutatást rendezünk a dolgozók körében: megkérjük őket, mondják el, jó-e az újítási fel- adattervünk, elégedettek-e a javaslatok felett döntő bizottságok munkájával és egyáltalán mit tehetünk még a mozgalom sikere érdekében? Jóféle elégedetlenség a „Ganz” dolgozóié. Ha nem ilyen egészséges türelmetlenséggel szemlélnék munkájukat, ha megelégednének a fél sikerrel is, talán sohasem valósulna meg az az újítás, amely lehetővé teszi, hogy a porszívók egyes alkatrészeit műanyagból állítAz őszülő hajú meóst nagy munkában találjuk. Feszült figyelemmel tekercsel egy villanymotort. — Ez a legújabb — mondja olyan természetesen, mintha azt közölné, hogy ismét készített mondjuk egy patkószeget. Pedig legfrissebb újításával, az IK—66-os típusú villanymotor tekercselési eljárásának tökéletesítésével — az előzetes száf— Tudja, olyan vnatkozós ember — így jellemezte egyik munkatársa Soltész János technológust. Jómaga mosolyogva hallgatja, amint idézem a nevével összeforrt jelzőt. — Negyvenhét újításom volt eddig — mondja. — Mit gondol, hány öltött volna testet ezek közül, ha nem szállók szembe az óvatoskodókkal, a minden probléma előtt megtor- panókkal? Vitatkozni kell, de ez talán nem is baj. A fontos az, hogy végül mégis csak megszületik a jobb. Apró ezüstkarikát dédelget ujjai között. — Hinné-e, hogy ezen a kis alkatrészen — a vasúti készülékek feszültségszabályozójának tartozéka — is százezreket spórolhat meg néhány hónap alatt a vállalat? Soltész János újítása egyébként látszólag igen egyszerű, ezüst lemez helyett ezüst huzalból készítik — az általa kidolgozott eljárással — az alátéteket és így darabonként 20 forint értékű nemesfémet takarítanak meg. A technológus egyszobás lakásban él feleségével és két gyermekével. Csak akkor ülhet jegyzetei, szakkönyvei mellé, amikor a lurkók már alszanak. Sokszor hajnalig dolgozik. — Miért? — Kaptam már néhány ezer forintot az újításaimért. Azért Az első szakasz után mítások szerint — évente 3—4 millió forint értékű vörösrezet takarítanak meg a népgazdaságnak. Az utóbbi másfél év alatt tíz újítását fogadták el Müller Andrásnak, és ezek közül jóné- hány az említetthez hasonló jelentőségű. — Sohasem fogy ki az ötletzsák? — kérdem tréfásan. — Nem fogyhat ki, hiszen a fejlődés naponta új és új probléma elé állít bennünket. Mást sem kell tennünk, mint ezeknek a megoldásán gondolkozni. — Így született ez is — tesz elém az asztalra egy tenyérnyi kis gépet. — Tegnapelőtt, miközben hajtogattam a keskeny kartoncsíkoket — a villanymotorokhoz használjuk zárórétegnek azt a papírt — megfájdult az ujjam. Miért ne csinálhatnám géppel? — tűnődtem el néhány pillanatra. Este, otthon ismét eszembe jutott a dolog, és reggelre kész volt a kis masina terve. Olyan egyszerű, hogy szégyellem újításnak nevezni, de könnyebbé teszi a munkát és ez a fontos. kezdem így a választ, mert félek, hogy különben nem hiszik el egyesek: szeretek újítani. Pedig higgye el, hogy az átvirrasztott éjszakákat az újítások bevezetése körül tapasztalható huzavonát — egyszer-másszor talán rosszindulatot is — senki sem vállalná a visszonylag csekély összegért. Más, több kell ehhez.., Békés Dezső Befejezte ülését a SZOT Határozat az egészségvédelmi feladatokról sák elő. Hosszú hónapokig harcoltak azért, hogy a műanyagipar belássa: az általuk javasolt eljárással valóban lehet a fémmel azonos értékű műanyag alkatrészeket készíteni. Még egyszer mondom: jó, hasznos ez az elégedetlenség. De túlzott borúlátásra azért nincs ok. Az első félévben elfogadottak között jónéhány olyan újítás is akad, amelyik csak a következő hónapokban gyümölcsözik. — mégpedig gazdagon. Ilyen például Müller András újítása. Szombaton reggel az ÉDOSZ székházában folytatta megbeszéléseit a Szakszervezetek Országos Tanácsa. A tanácsülésen megjelent Komócsin Zoltán, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára is. A tanácsülés a társadalom- biztosítási helyzetről szóló beszámoló felett pénteken megkezdett vitát folytatta. A határozat a társadalmi munka szélesítésében, hatékonyságának növelésében, az ügyvitel egyszerűsítésében és gyorsításában, a felvilágosítás és az oktatás fokozásában, továbbá a társadalombiztosítási szolgáltatások továbbfejlesztésében és a jogszabályok egyszerűsítésében, végül a szakszervezetek egészségvédelmi tevékenységének, illetve a biztosítottak betegellátásának javításában jelöli meg a további teendőket. Felszólítja a határozat a szak- szervezeti megyei tanácsokat, hogy a jövő év első negyedében tárgyalják meg és sajátos helyzetüknek megfelelően szabják is meg ez irányú feladataikat. Ezután megkezdődött a harmadik napirendi pont tárgyalása. Brutyó János, a SZOT elnöke, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának póttagja szólt a VI. szakszervezeti világkongresszus előkészületeiről. A tanácsülés a beszámolót egyhangúlag elfogadta és a VI. szakszervezeti világkongresszussal kapcsolatos állásfoglalását határozatban foglalta össze. A tanácsülést szervezeti kérdések megvitatása után kora délután Karakas László SZOT- I titkár zárta be. (MTI) — Gyűlnek a tapasztalatok, hiszen a kecskeméti pártalap- szervezeteknek közel felében lezajlottak már az eszmei irányelveket tárgyaló taggyűlések — mondja dr. Greiner József, a városi pártbizottság titkára, miközben feljegyzései között lapozgat. Beszélgetésünk közben azonban hamarosan kiderül, hogy a tanulságokat már menetközben. a további taggyűléseken hasznosítjákA taggyűlések előkészítéséhez egyebek között egészen apró részletekre is kiterjedő útbaigazítást adtunk az alapszervezeti I titkár elvtársaknak. Minden ! pártszervezethez pártbizottsági ; aktivistát osztottunk be. aki se- ] gít a beszámoló elkészítésében és részt is vesz a taggyűlésen. De már az első alapszervezeti tanácskozások után szükségét éreztük az ott szerzett tapasztalatok továbbadásának. A 9. sz- AKÜV pártvezetősége például az irányelvekbe foglalt egy-egy részletkérdésnek a vállalaton belüli konkrét megvizsgálására külön munka- bizottságokat hozott létre. S az így szerzett helyi tapasztalatokból állították össze a taggyűlési beszámolót, amely jó vitaalapnak bizonyult. Nagyobb létszámú pártszervezeteink, ahol ezután tartják meg a taggyűlést, már ilyen kollektív módszerrel készítik a beszámolót. Választ várnak Az eszmei irányelvek minden egyes részletével egyetlen taggyűlés keretében foglalkozni szinte képtelenség. Erre is felhívták az alapszervezeti titkárok figyelmét- Ezért iava- solta a városi párt-végrehajtó- bizottság. hogy az adott munkahely legjellemzőbb gondjait elemezzék a beszámolóban. Például az üzemi demokrácia, a munkaerkölcs. a munkafegyelem helyzetét, és így tovább. A községgazdálkodási vállalat párttaggyülésén például név- szerint is elmarasztalták az igazolatlan mulasztókat, de határozottan elítélték azt a módszert is, ahogyan a vállalat illetékesei legalizálják ezt a fegyelmezetlenséget. Nemegyszer előfordult ugyanis, hogy a 8—10 napos igazolatlan mulasztást azzal „torolták” meg, hogy a fegyelemsértő szabadsága terhére írták a kiesett munkanapokat. Több helyen azt tették szóvá a taggyűlés résztvevői, hogy a fogyatékosságok miatti jelzésekre. bírálatokra nem mindig reagáltak az érintettek. S főként a vezető beosztásban dolgozóktól várták a vélemény- nyilvánítást- Ez ugyanis nem egy taggyűlésen elmaradt. Pedig a párttagság joggal elvárja, hogy az irányító beosztásban dolgozó kommunisták véleményt mondjanak a taggyűlésen. s vázolják elképzeléseiket arra vonatkozóan, hogy személyes példamutatással és a közösség erejének igénybevételével hogyan törekszenek a fogyatékosságok felszámolására. Az ingatlankezelő vállalat kommunistái élénk taggyűlési vita során döbbentek rá igazán, hogy az eszmei irányelvekből fakadóan milyen sok helyi tennivalóról kellene beszélni, mennyi mindenben kellene előbbre lépni még. Ezért döntöttek úgy. hogy az irányelvek egy-egy részletét a soron következő taggyűléseken napirendre tűzik. s A „hogyan tovább?” — Ügy vélem, jó segítség lehet a további taggyűlések számára. ha a hiányosságokra utaló tapasztalatainkat is megpróbálom csokorba kötni — mondotta Greiner elvtárs. — Több alapszervezetünk vezetőségi beszámolójában az volt a fogyatékosság. hogy nem a munkahely sajátosságainak megfelelően esett szó az eszmei irányelvekről, következésképpen az elemzés, a hogyan tovább?” kimunkálása is elmaradt. Az egyik taggyűlésen például, a csupa általánosságokat tartalmazó beszámoló után. a titkár elvtárs így szólt: .,Szándékosan készítettük így a beszámolót, arra számítva, hogy a helyi konkrétumokat majd a tagság elmondja-” S az eredmény? Elsikkadt a lényeg. A vitában kevés felszólalás hangzott el, s azok is csak általánosságban kapcsolódtak az eszmei irányelvekhez, de arról, hogy helyileg, a pártszervezetnek, s az egyes kommunistáknak mik a közvetlen feladataik, nem esett szó. Több taggyűlési beszámolóra az volt jellemző, hogy egy-egy általános megállapítás után ilyen megjegyzés következett: „Hasonló jelenséggel nálunk is lehet találkozni.” De hogy és miképpen jelentkezik és hogyan lehetne változtatni a fogyatékosságon. ez elmaradt. Vagy: szó esett a kommunisták példamutatásáról, de hogy kik azok és miért szükséges a példájukat követni, arról elfelejtkeztek. Még egy példa: „Nagy még a közömbösség az emberi sorsok iránt” — állapította meg a vezetőségi beszámoló, s ugyanilyen általánosságban említette a témát az egyik felszólaló is. Pedig akad a kérdéses üzemben olyan dolgozó, aki például élet- veszélyes körülmények között lakik, S mennyivel előbbre vivő lehetett volna az irányelveket tárgyaló taggyűlés, ha a beszámoló — teszem azt — igy veti fel kérdést: „Közeleg az őszi esős időszak• X. Y. munkatársunknak ilyen személyes gondja van. A lakáshelyzet nehéz, de ha a mi kezdeményezésünkre összefogna az üzem, lenne erőnk helyreállítani a romos lakást. Próbáljunk, valamilyen megoldást kitalálni..." Bizonyos, hogy a vitában több javaslat is elhangzott volna erre vonatkozóan. Önkritikusati Sok taggyűlésen bátran felvetették az üzemen belüli hibákat. de önbírálat nélkül- A felvetések végső kicsengése körülbelül ez volt: „íme, gazdasági vezetők, most már javítsátok ki!” Csak egyetlen példát erre. Az egyik üzemünk szocialista brigádvezetője szóvá tette, hogy a drága pénzen beszerzett gép hosszú ideje, az időjárás viszontagságainak kitéve kinn áll az udvaron. De hogy a szocialista brigád miért nem tett ez ellen valamit, miért nem helyezte védett helyre — ez elmaradt. Kár. hogy erre a titkár elvtárs sem reagált eléggé konkrét formában, mert a felvetésre igen általános fogalmazással így válaszolt: „Igaza van X. elvzársnak, majd odahatunk, hogy ez a hiba megszűnjön.” Hosszan sorolhatnám még a tapasztalatainkat. amelyeket menetközben hasznosítani igyekszünk. Végezetül hadd említsek még egyet, valószínű, másutt is tanulságul szolgál- Bátrabban. hangsúlyozottabban kellene szólni a beszámolókban az eredményeinkről. Sok helyen ugyanis éppen ennek híján terelődik el a lényegről a taggyűlés vitája. Nem egy alap- szervezetünkben például ilyen vélemények hangzottak el: „Sokkal jobban menne az ideológiai munka, ha lenne klub- helyiségünk, KISZ-helyiségünk stb.” Ez igaz, de ugyanakkor például egyetlen szó nem esett arról, hogy az egyes üzemekben. vállalatoknál hányán tanulnak, mennyien szereztek különböző képesítést, s hogy csak egyetlen évben is hánv ezer nap tanulmányi szabadságot élveznek — fejezte be a taggyűlések tapasztalatainak összege-, zését Greiner József elvtórs. Ferny írén
