Petőfi Népe, 1965. szeptember (20. évfolyam, 205-230. szám)

1965-09-15 / 217. szám

•Vd. J_ _ [l tSzélefl emberek A kitüntetett ellenőr Példás ke*deménye*é*t Ifjúsági klub alakul Higiénia, óh! Valahányszor hűsítő ital-t fogyasz­tok, mindig eltöprengek, hogy a hi­giéniát» magyarán szólva ez esetben az üveg tisztaságát, legtüzetesebb szemlélődésem ellenére sem találom sem kívül, sem pedig belül. Gon­doltam már arra is, hogy a töltő­üzemnek a tisztántartáshoz nincs béralapja, vagy létszám hiányában képtelenek erre nagyobb gondot fordítani. Szóval, többféle akadály lehet, gondoltam én. De arra, amit magyarázatképpen kaptam, a leg­merészebb álmomban sem mertem volna gondolni. A szomszéd boltve­zető kifogásomra ezt a választ ad­ta: „Az üvegeket csakis sósavval lehet tisztítani, de ha azzal tisztít­ják, a fémcsatot a sav tönkreteszi.” Tegyük fel, hogy így van, habár a. szintetikus mosószerek korát él­jük és nehéz elképzelni, hogy ezek a célra ne lennének alkalmasak. Am legyen, maradjunk a sósavnál — és a szennyes üvegeknél. Most már csak arra vagyok kíváncsi, hogy aki ezt a magyarázatot adta, vajon megissza-e a szennytől raga­dós üvegben asztalára tett hűsítő italt? D. J., Alpár Jön a bébikonzerv! A Budapesti Gyümölcs- és Főzelékkonzervgyárban gyer- mekkonzervrészleget létesíte­nek, ahol egyelőre tízféle bébi­konzerv készül majd. A próba- gyártás szeptember elején meg­kezdődött és előreláthatóan ok­tóberben már folyamatosan ter­melnek. Képünkön: szerelők dolgoznak a konzervgyári rész­legen. (MTI foto — Percze Lajos fel­vételei' Hófehér hajú, fiatalos moz­gású ember Drahos László, a Kiskunfélegyházi Járási Népi Ellenőrzési Bizottság elnöke. Meglepődöm, amikor nyugdíj­ügyéről beszél. Hirtelen nem is tudom összeegyeztetni ezt a kettőt: a friss, eleven tempót és a nyugdíjat. De mire végére érünk a beszélgetésnek, a hosz- szú életút eloszlatja kételyei­met. Mert Drahos Laci bácsi bizony nem most és nem itt kezdte azt a munkát, sokrétű tevékenységet, amiért az Elnö­ki Tanács nemrégiben a Mun­ka Érdemrend ezüst fokozatá­val tüntette ki. A bonyodalmas nyugdíjügy (tizenegy év elismeréséről van szó) után máris benne vagyunk a város életének, problémáinak sűrűjében. A mindennapi ap­ró bosszúságoktól kezdve a távlati fejlesztés lehetőségeit és szükségszerűségét a szakértő, a mindenről tájékozódott ember biztonságával ecseteli. Kiskunfélegyházát ke­vesen ismerik úgy, mint ő. Itt szabadult fel a nyomdában 1927-ben mint betűszedő. De mert munkát nem talált az ak­kori városban és országban, egyik barátjával és munkatár­sával Tóth Miklóssal — mint a mesebeli szegénylegények — elindultak szerencsét próbálni, megélhetést keresni. Két évig vándoroltak Európában. Bejár­ták Csehszlovákiát, Németor­szágot, Svájcot, Belgiumot, Ausztriát, de mikor hazajöttek, változatlan körülményeket ta­láltak. Mégis sikerült munkát szerezni. — Mikor hazatértünk, itt Félegyházán arra kapacitáltak, hogy vegyük át az ellenzéki párt nyomdáját (a Független­ségi Pártról van szó) és dol­gozzunk benne. Ezt Kohut Bé­lával vállaltuk és tíz éven ke­resztül küzdöttünk a kormány- pártiakkal, az anyagellátás ne­hézségeivel, a megrendelése­kért. Bizony nem volt könnyű. Állandó leleményességre volt szükség. Tíz évnél tovább nem is bírtuk. Ekkor én felkerültem a fővárosba, a Magyar Távirati Iroda nyomdájába — mondja Drahos elvtárs — és egészen 1944-ig ott dolgoztam. Amikor Kiskunfélegyházán is megalakult a Magyar Kom­munista Párt városi szervezete, Drahos elvtársat bízták meg az elnöki tisztséggel, majd néhány hónap múlva a városi közüze­Soltvadkerten I meket összefogó vállalatnak lett a vezetője. A vállalat célja a volt, hogy a bizonytalanságban megmentse ezeket az üzemeket a herdálóktöl, rongálóktól, fo­lyamatossá tegye a munkát, a termelést. Irányítása alá tarto­zott a mai gépgyár elődje, a villamosmű, vágóhíd, jéggyár, szeszfőzde és a téglagyár. Az ál­lamosítás után. 1949-ben, Dra- hos elvtársat már a Dohányér­tékesítő Nemzeti Vállalat helyi értékesítő központjánál talál­juk, mint vezetőt. Igen fontos pártmegbíza.tások voltak ezek abban az időben s még fonto­sabbak követték, mint például a városi tanács pénzügyi osztályá­nak a vezetése. — A járási Népi Ellenőrzési Bizottságnak 1958 óta. vagyis hét éve vagyok az elnöke. Ez idő alatt igen sok vizsgálatot folytattunk le országos, megyei és járási munkaterv alapján. Munkánk természetesen azt szolgálja, hogy feltárva a hibá­kat, megmutatva az eredménye­ket, könnyítsük a haladást, le­hetővé tegyük a gátló körülmé­nyek megszüntetését. A vizsgá­latok száma évről évre növeke­dett. Három évvel ezelőtt. 1962- ben 35, 1963-ban pedig már 37 volt. A múlt év első felében például a családi házak építé­sét, a tsz-ek gépjavításának helyzetét, a sertéstenyésztést néztük meg. Persze vannak visszatérő gondok, amelyeken itt a járásban, de még a megyében sem tudnak segíteni. Országos gondok ezek. Például szinte évenként megállapítja a vizsgá­lat, hogy a gépjavítást nehezíti, sokszor lehetetlenné teszi az al­katrészek hiánya. Hiba lenne azonban, ha csak ilyen ügyeink lennének. Az egyik legutóbbi vizsgálatunk a közegészségügy­gyei foglalkozott. Megállapítá­saink alapján a városi tanács máris több intézkedést tett, ha­tározatot hozott. A kitüntetés indoklása rövid és tömör: „Hatvanadik születésnapja alkalmából, mun­kásmozgalmi tevékenysége és eredményes munkája elismeré­séül Drahos Lászlónak, a Kis­kunfélegyházi Járási NEB el­nökének a Népköztársaság El­nöki Tanácsa a Munka Érdem­rend ezüst fokozata kitüntetést adományozza.’’ A fentiek alap­ján nem lehet kétségünk, hogy megérdemelte az elismerést. Gál Sándor Elgondolkoztató tanulsággal szolgált az a felmérés, amit Szá. vai István, a soltvadkerti mű­velődési otthon igazgatója vég­zett nemrégiben. Kiderült: a helyi fiatalság szórakozási igé­nyeit aligha tudják kielégíteni a jelenlegi adottságok. — A község vezetőivel sokat töprengtünk a megoldáson — magyarázta a kultúrotthon igaz. gatója — végül is elhatároztuk: A művelődési otthonban létre­hozzuk az ifjúsági klubot, a klub egyes foglalkozásai a köz­ségi pártbizottság székházában kapnak helyet. — Milyen stádiumban van a szervezés? — Néhány nap múlva sor ke­rül az első, alakuló összejöve­telre. Programja: ismerkedés, a vezetőség megválasztása, a ter­vek vázlatos megbeszélése lesz. Soltvadkerten gyorsan elter­jedt a nagy újság. Nap mint nap érdeklődnek az új klub iránt a művelődési házban. Ért­hető, hiszen az érdekesnek, gaz­dagnak ígérkező program, a sorra kerülő rendezvények nem egy részlete „kiszivárgott” már. — A végleges tematikát ter­mészetesen, az alakuló ülésen rögzítjük — fejtegette Szávai István. — De annyit már most elárulhatok, hogy az előzetes közvéleményku tatás alapján iro­dalmi színpadot szervezünk, amit a tervek szerint Schwetz András, a Kecskeméti Katona József Színház művésze vezet majd. Létrehozunk egy foto. szakkört is, rendezünk tv-anké. tokat, s természetesen, társas­játékok, táncolási, zenehallga­tási lehetőség is lesz. Ezenkívül tizennyolcféle napilap, folyóirat áll majd a fiatalok rendelkezé­sre. — Hogyan képzelik el, mond­juk, a fotoszakkör munkáját? — Elsősorban a község életé­nek jelentősebb, emlékezetesebb epizódjait akarjuk megörökíte­ni. Többek között a névadó ün. népségeket, a polgári esküvőket A soltvadkerti ifjúsági klub időszerű, fontos, példamutató kezdeményezés, amihez a mű­velődési ház anyagilag is támol gatást nyújt. Hasznos lenne, ha a község munkás-paraszt, értei, miségi és diákfiataljai egyaránt otthonra találhatnának az ifjú­sági klubban. Ebben sokat se­gíthetnek többek között a helyi pedagógusok is, és segítségük — ismerve eddigi agilitásukat — bizonyára nem is marad el. B. Gy. Á tanácsháza folyosóján JÓMULTKORIBAN a megyei tanács egyik tagjától hallottam a következő megjegyzést: „Azt mondjuk, hogy a helyi tanácsok a lakosság szolgálatában állnak. S ez így igaz. De azt az apró­ságot, hogy az ügyes-bajos dol­gát a tanácsházán intéző dolgo­zó ne álldogálva várakozzék a folyosón, még nem tudtuk el­érni. Nemigen tudok olyan he­lyet, ahol ülő alkalmatosság lenne a tanácsháza folyosó­ján .. Más témáról lévén szó, akkor elsiklott a figyelmem az észre­vétel felett- A napokban azon­ban, reggel fél nyolckor a kecs­keméti tanácsháza folyosóin eszembe jutott. A pénzügyi, s a mezőgazdasági osztály előtt ugyanis ekkor már többen vá­rakoztak. Ülőhely híján — áll­va. „ .. .odavan a fél napom. De hát a tisztviselők csak nyolckor kezdenek-..” — kaptam el tö­redékeket két külterületről ér­kezett férfi beszélgetéséből. S elgondolkoztatott: A MEGYESZÉKHELY meg­lehetősen nagy kiterjedésű ta­nyavilágából rendszerint a ko­ra reggeli órákban érkeznek be a városba az emberek, hogy ügyes-bajos dolgaikat elintézve, mihamarabb visszatérhessenek. Mert a határban, a szőlőben sürget a munka. De a hivatal csak nyolc órakor nyit. Vajon nem volna-e helyes a tanács­retöSi «épe A'e*ó i »ép© A dúvad házán a lakosság eme tekinté lyes részéhez igazodni a mun­kakezdéssel? Ha az idén már nem is, de jövő évtől kezdve a nyári hónapokban reggel hét­kor kezdeni? Hiszen nem nagy kívánság, s még az adminiszt­ratív dolgozóknak is kedvező lenne délutánonként egy órával hamarabb végezni. Juhász Pál Dárdai-telepi gaz­da a mezőgazdasági osztállyal szemközti ablak párkányához támaszkodva várt., a hivatal­nyitást. ö — mint mondotta — a ballószögi szőlőjében lehetne már, ha hétkor kezd a hivatal. De azt sem tudta, hogy jó he­lyen jár-e- A veteményében kárt tevő tyúkok miatt van egy kis nézetkülönbsége a szom­széddal, ez ügyben szeretne fel­világosítást kérni... — És tetszik tudni, a hang is lehetne finomabb, ha már az ember a hivatalba lép. De bi­zony sokszor olyan fagyos, hogy az ember csak összehúzza ma­gát. Főleg az adónál.. ■ — je­gyezte meg a Juhász Pál mel­lett várakozó, Talfájárói érke­zett Balogh Balázsné. APRÓNAK látszó jelzések a városi tanács folyosójáról — fél órával a munkakezdés előtt. Valójában nagyon is megszívle­lendő észrevételek. Valószínűleg j nemcsak Kecskeméten, hanem 1 másutt is. Pl. „ - Pusztítják a dúvadat a Kiskunsági Erdőgazdaság vadrc- zervátumában, ahol leginkább a szarka szaporodott el. Kártéte­lének megelőzése végett havon­ta 1000—1200 szarkát kerítenek puskavégre.” — írtuk szeptem­ber 1-i lapszámunk hírei közt. Nem érkezett reklamáció ol­vasóink köréből, sem a vadá­szok nem tiltakoztak. De még az említett szarkák sem me­nesztettek küldöttséget a szer­kesztőségbe, pedig joggal meg­tehették volna. Ezúttal még a bíróság is nekik adott volna igazat, mert a fenti hír kime­ríti a rágalmazás tényét. Ügy bizony! Csak nem vettük ész­re idejében- így hát ezúttal — az értelmező szótár alapján, közöljük az alábbi helyreigazí­tást, sűrű bocsánatért esedez­ve mindenféle szarkanemzel- ségnél. A dúvad olyan állat, rend­szerint ragadozó vagy kárté­kony emlős, pl. medve, vaddisz­nó, farkas, róka, amely pusz­títja a hasznos vadállományt, a baromfit, dúlja a vetést, gyü­mölcsöst vagy dézsmálja a be­takarított termést. — További meghatározás: Az emberre ve­szélyes, ragadozó vadállat. — S végül: Alattomosan romboló, kártékony, mindenre képes, rosszindulatú, durva ember. Tehát emlős állat, ragadozó — sőt ember is lehet olykor, nyilván átvitt értelemben, de holmiféle madár, mint a szarka is, semmiesetre sem. A szarká­ra sok mindent rá lehet fogni tehát, de azt, hogy dúvad, saj­nos, ezt nem. Pedig milyen szép lett volna dúvadra cserkészni a kisnyíri erdőben, vagy a kecs­keméti Műkertben. De sajnos, ennek már lőttek. Még szeren­cse, hogy kártékony madarakra ezután is szabad majd vadász­ni. Sajtóhibákra pedig még in­kább. Csak vissza ne lőjenek.. • (T—1.) PETŐFI NÉPE A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Főszerkesztő: dr. Weither Dániel. Kiadja a Bács megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Mezei István igazgató Szerkesztőség: Kecskemét, Városi Tanácsház Szerkesztőségi teleíonközpom: 26-19, 25-16. Szerkesztő bizottság: 10-38. Vidéki lapok: 11-22. Kiadóhivatal: Kecskemét, Szabadság tér 1/a Telefon: 17-09. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető: a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. Előfizetési dij 1 hónapra 13 forint. Bács-Kiskun megyei Nyomda V. Kecskemét — Telefon: 11-85. Index: 25 065.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents