Petőfi Népe, 1965. augusztus (20. évfolyam, 180-204. szám)
1965-08-12 / 189. szám
Ä felszabadulás az érzelmeket, felfogást tekintve meglehetősen vegyes összetételű lakosság előtt nyitotta meg a továbblépés, a szocializmus építése útjának kapuját — s ennek kilincsét nem a parasztság fogta meg először. Illetve a nincstelenek igen, de sajátos módon: főként a kosárfonás fellendítése végett 1951-ben hatvanhétén létrehozták a háziipari szövetkezetei. Három év múlva mező- gazdasági termelőszövetkezet is alakult, de nemsokára feloszlott, amiben az akkori gazdaságpolitikai hibák is közrejátszottak. A község természetesen, nem maradt a nagy történelmi átalakulás áramlásának partján. Egyéb vonatkozásban a pozitív erők hatottak itt is, aminek eredményeként megindult a belső „társadalmi erjedés”, a község arculata pedig évről évre szépült. A lakosság összefogása mind jellemzőbbé vált. Ennek csírája egyébként már korábban is megvolt, s nemcsak a kosárfonók körében. Mivel nem volt jó ivóvíz, kutak ásatása céljából társulást hoztak létre jóval a felszabadulás előtt. A szocializmus — a község határain kívül és belül történő •*=s A MÉK alpári telepén Tubák Sándor telepvezető mázsálja a tiszaújfalusi Alkotmány Tsz-ből Antal István áruátadó által hozott dinnyét. — amelyek együttesen előrevetik a még nagyobb továbblépés lehetőségét. 1970-ig csaknem 15 Egy — bár néhány historikus áltál vitatott — történelmi esemény, s egy nem éppen megtisztelő jelző révén országszerte közismert helység Alpár. A honfoglaló ősök itt verték meg Zalán bolgár fejedelem seregét — ez az esemény; az „alpári” jelzőt pedig az elmaradottságra, a közönségesre használják. Hogy csak monda-e Árpád apánk vitézeinek hadi tette, ma, több mint ezer év múltán — hogy úgy mondjuk — nem „életbe vágó kérdés”. Kétségtelen azonban, hogy régi település Alpár; jó néhány családi név — Kopjás, Ivicz, Barcsa, s az ősi foglalkozásra utaló Kovács — is bizonyítja. Ami pedig a jelzőre vonatkozik, az a véleményem, ' hogy nem e település egykori lakóinak a magatartása révén született az „alpári” megbélyegző szó hanem egészen más ok folytán. Mégpedig: a Kálmán Károlyné és Fentős Ilona, a háziipari szövetkezet két dolgozója, karkosarat fon. Egyenkénti napi teljesítményük öt-hat kosár, feudalizmust konzerválni akaró, a honfoglalás (az alpári csata) ősi jussát oly gyakran hangoztató nacionalista erőket illették vele országszerte a haladás eszméjének győzelméért küzdők. Persze, vitatkozni lehet állításommal, meg is lehet cáfolni — Alpár múltja, jelene és jövője szempontjából azonban ennek sincs nagy jelentősége. A község múltjánál maradva inkább az itteni társadalmi, gazdasági viszonyokat vegyük szemügyre. Kiderül, hogy a Tisza holtágának magas partján (mondják: az alpári templom küszöbe egyszintbe esik a fél- egyházinak a tornyával), a homokdombokon épült községben a feudalizmus a felszabadulásig nagymértékben uralkodott. A váci püspökség jelentős birtokkal rendelkezett itt, amire a „Püspökföldek”, ,„Papföldek” és egyéb határrésznevek utalnak. A parasztság ötödrésze nincstelen zsellérként élt, - harminc százaléka a középparaszti réteghez tartozott, a fele pedig nagygazda volt. (Az utóbbiak főként a tiszaújfalui határrészt birtokolták; egyébként a század elejéig Tiszaalpár néven közigazgatásilag egybetartozott a két település.) A módosabb parasztok számának nagysága az ősi kultúra, a szőlő összesen csaknem ezer' holdon folytatott termesztésében leli magyarázatát. Érdekes viszont, hogy a Tisza közelsége nem csábította a halászat foglalkozásszeríi űzésére az alpáriakat. A felszabadulás időszakában például mindössze hatan-heten szerezték meg a halászat jogát egy Bitó nevű vállalkozótól, aki Szolnoktól Szegedig bérelte a folyó vizét. Egy foglalkozás — a kosárfonás —• azonban „alpári specialitás” lett. A nincstelenek, akik nyaranta ötszázan-ha (százan a Bihar megyei uradalmakba is eljártak aratni, hogy megkeressék egész évi kenyerüket, télen kosarat fontak a folyóparton bőven található fűzvesszőből. Termékeik értékesítésére is akadt néhány vállalkozó — a lakosság társadalmi rétegezödé- se tehát még differenciáltabbá vált, amihez hozzájárult az is, hogy a községben aránylag sok — egyrészt vásározó — kisiparos (cipész,'kovács, fodrász) találta meg boldogulása lehetősér 8Éfc. Varga István ál a Búzakalász Tsz korszerű — egyre erőteljesebb építése itt a következőkben „realizálódott'’. felszabadulástól napjainkig csaknem 9 és fél millió forint értékű létesítményt — járdát, villanyhálózatot, bölcsődét, óvodát, kéttermes politechnikai épületet, törpevízmű vet stb. — építettek, s ebből a lakosság egy és háromnegyed millió forintot érő társadalmi munkával vette ki a részét. További példák a fejlődés mértékére: a felszabadulás előtti 70-nel szemben az utcákon ma 216 — ebből 38 higanygőzös — égő ontja esténként a fényt, az egykori 150 helyett ötezer méteres járdán közlekedhetnek az emberek; amíg a gyermekeket a felszabadulás előtt nyolc, most már huszonkét pedagógus neveli, a kisebbek közül a hajdani 15—20-szad szemben 95-en járnak óvodába, ahol az azelőtti egy helyett négy óvónő felügyel rájuk. Az elmúlt hat év alatt 115 tv-készüléket szereltettek be otthonaikba az alpáriak, s a családok 85 százaléka összesen 899 rádióval rendelkezik; az 1954-ben létrehozott könyvtár olvasóinak a száma 361-ről 797- re, a kölcsönzött köteteké pedig 6254-ről csaknem 30 ezerre növekedett. A lakosság áruszükségletét a felszabadulás előtti 12 bolt helyett az fmsz 17 kereskedelmi egysége elégíti ki. Érdemes megemlíteni azt is, hogy amíg hét évvel ezelőtt alig valamivel több mint 100 ezer forint volt a takarékszövetkezet betétállományának ösz- szege, ez ma már csaknem eléri a két és fél millió forintot. És sorolni lehetne az ütemes fejlődés további tényeit, adatait Kiskunfélegyházi Építőipari Ktsz-nek és az ottani Vegyesipari Vállalatnak is dolgozik itt — az utóbbinak 42 munkást foglalkoztató kosárfonó — részlege. Tavaly a helyi nőtanács megszervezte a Csongrádi Háziipari Szövetkezet csoportját, amelyben hatvan alpári asszony keresi meg a kenyerét. Ami pedig a legfontosabb: öt éve a parasztság egyetlen közös gazdaságba, a Búzakalász Tsz- be tömörült. Több mint ,1500-an hatezer holdon folytatnak — a kezdeti bizonytalankodás után — egyre sikeresebb nagyüzemi gazdálkodást. Talán elég eredményességük bizonyítására, hogy három év alatt példás majorközpontot alakítottak ki, amelyen egy-egy százférőhelyes tehén-, lóistállót, borjúnevelőt, sertéshizlaldát, 80 férőhelyes növendékmarha-istállót, két ser- tésfiaztatót, 200 férőhelyes süldőszállást, gépszint stb. építettek. S a tsz a meglevő és összesen 850 holdon elterülő kispar- cellás szőlői mellé 240 holdon nagyüzemi szőlőt, 100-on pedig gyümölcsöst telepített. Ebben az évben már 14 millió forint szerepel termelési tervében, s a félévi felmérés alapján úgy fes.t, hogy azt — a nagymértékű jégkár ellenére is •— teljesíti. A község életének új történelmi eseményei és eredményei A helyi és a járási tanács gondozásában üdülő is van a Tisza holtágának partján. A nyugágyakon Szabó Teréz és Vidéki Klára, a községi tanács, a teraszon Kiss János és felesége, a Kiskunfélegyházi Vegyipari Gépgyár, illetve a járási tanács dolgozója, közöttük Molnár József, az alpári tanács vb elnöke látható. elvitathatatlanok — az „alpári” szó pedig ma már nem megbélyegző, hanem elismerést kifejező jelző. írta: Tarján István Fényképezte; Pásztor Zoltán mezőgazdasági technikumot is építenek. Mindezt a termelés struktúrájában beállott változás tette és teszi lehetővé. Az említett és immár 118 taggal tevékenykedő háziipari szövetkezeten kívül a latgondozó eteti tehénistállójának „lakóit”. és fél millió forintos beruházást terveznek a községben. A többi közt művelődési házat és
