Petőfi Népe, 1965. augusztus (20. évfolyam, 180-204. szám)

1965-08-10 / 187. szám

1963. augusztus 10, kedd

5. oldal

ŰJ NÉP, MÁSFAJTA RAJ"

a szegedi nézőtéren

99

Bár nem ért bennünket váratlanul, mégis felemelő érzéssel töltött el mindhármónkat — Tar Jenöt, s Tóth Józsefet, az Állami Biztosító megyei igazgatóját és helyettesét, valamint engem — a látvány, amely szombaton délelőtt a szegedi műúton elénk tárult. Autóbuszok hosszú sora kígyózott — az ünnepi játékok keretében rendezett Bánk bán előadására vitték utasaikat.

E tömeges „kultúrzarándok- lat” önmagában véve is imponáló lett volna, jelentőségét és érzelmi hatását azonban fokozta, hogy termelőszövetkezeti gazdákból állt a hatalmas járművek utasainak többsége.

Hat és fél ezren

Az Állami Biztosító irányításával tevékenykedő biztosítási is önsegélyző csoportok tagjai <özül az ország tizenöt megyéiéből — a távoli Szabolcsból, Salából is — és Budapestről isszesen hat és fék ezren keresők fel a hét két utolsó munkalapján, pénteken és szombaton i Tisza-parti metropolist.

Ekkora tömeget „megmozgat- íi”, száz autóbuszon és négy íü lön vonaton utaztatni, a pénteken érkezetteket elszállásolni, najd a szombatiakkal együtt étkeztetni, irányítani, bizony, •oppant nehéz feladat, de megadásából mind a biztosító, mind i közreműködő IEUSZ, vala- nint Szeged városának vala- nennyi illetékes szerve ragyo- ;óan vizsgázott.

Am, néhány szóra maradjunk urnái, ami a szántóföldek ötezer, s az üzemek, hivatalok nésfél ezer dolgozójának e fe- ejthetetlen kirándulását lehetődé tette. Köztudott, hogy a tsz- ■kben hat évvel ezelőtt alakul- ak meg az első biztosítási és

önsegélyző csoportok — az azonban kevésbé, hogy az országban ma már 350 ezer szövetkezeti gazda. 450 ezer üzemi munkás, bányász és 250 ezer pedagógus, egyéb közalkalmazott, összesen tehát 1 millió 50 ezer ember van a tolijaik között. A befolyó tagdíjak egyhatoda felett a tagok köréből alakult intéző bizottságok rendelkeznek, az ő döntésüknek megfelelően használják fel az egyre növekvő, ebben az évben immár 40 millió forintot kitevő összeget.

Misszió

S az intéző bizottságok jól döntöttek, amikor a Szegedi Ünnepi Játékok egyik előadásának a megtekintését vették programúkba. Kulturális missziót töltöttek be ezzel, hiszen olyan egyszerű embereknek is lehetővé tették a részvételt, akik nem hogy ilyen nemzetközi színvonalú eseménynek nem voltak a tanúi, de színházba sem jártak még. A kulturális igény felkeltését is szolgálta tehát az Állami Biztosító rendezvénye.

öröm volt látni, ahogy a délutáni városnézés során, sétálga- tás közben a strandokon lebarnult külföldi turisták között elvegyültek egészséges színüket a szántóföldeken „szerzett” szövetkezeti gazdáink — elegánsan, magabiztosan.

„Üj nép, másfajta raj” ez már — idézgettem magamban József Attila szavait — más bizony: szocializmust építő társadalmunk parasztsága.

Nekünk, Bács-Kiskun megyeieknek külön öröm — szegedi kollégáink elismeréssel tájékoztattak —, hogy előző nap Alpárról, Borotáról, Császártöltésről, Fülöpszállásról, Kecelről, Kiskunhalasról. Orgoványról és Tiszakécskéről a saját költségén is több száz szövetkezeti gazda

j volt Szegeden: Az ember tragédiáját tekintették meg.

Az önsegélyző csoport szőkébb pátriánkból származó tagjai közül szombaton négyszázan részesültek a Bánk bán előadásának élményében.

„Hazám, te mindenem“

Nem lehetett meghatódottság nélkül szemlélni, ahogy a földek fiai, ötezren, uralva a hétezres és zsúfolásig megtelt nézőteret, lélegzetvisszafojtva figyelték Katona örökbecsű drámájának cselekményét, s hallgatták Erkel erőtől duzzadó muzsikáját, a kitűnő szereplőgárda éneklését.

Amikor Kossuth-díjas kiváló művészünk, az immár világhírű Simándy József gyönyörű lírai tenorján elénekelte a „Hazám, hazám, te mindenem” kezdetű nagyáriát — olyan fergeteges tapssal jutalmazták, hogy a művész meghatottan, s — az volt a benyomásom — még reme- kebbül megismételte a dalt.

— Grossartig! Wunderbar! — súgott össze mögöttem négy német turista.

Igen: nagyszerű, csodálatos volt!

Es nemcsak az előadásra — annak nézőire is értve. Akik bizonyára most tudják meg tőlem, hogy éjfél után az Állami Biztosító egyik szervezője örömében, a sikerért való aggódás idegfeszültségének az oldódása közben — sírva fakadt.

Tarján István

4 tudomány házhoz jön

N

agyszerűen bevált Kiskunhalason a Gázon István Művelődési Ház kezdeményezése, a nyári, utcai—házi ismeretterjesztés.

Mint H. Béres Erzsébet igazgatónő és Nagy Sándor művészeti előadó, az estek szerzője elmondta, ehhez a népművelési formához abból a meggondolásból kiindulva jutottak el, hogy saját környezetükben könnyebben oldódnak az emberek, hamarabb levetkezik esetleges gátlásaikat.

Mert hogyan is zajlik le egy ilyen előadás? Szabadtéren, de többnyire valamelyik tágas udvartí házban (Halason nagyon sok van ilyen) gyűlik össze a hallgatóság. A háztulajdonosok készségesen beleegyeztek, sőt többnyire kifejezetten megtiszteltetésnek érezték, hogy udvaruk otthont adhat a rendezvényeknek.

A családias hangulatot szinte fokozza az az apró kényelmetlenség, hogy ülőhelyről nagyrészt maguknak a résztvevőknek kell gondoskodni: székekkel, sámlikkal felszerelve érkeznek — a szomszédba. így az öltözködéssel sem szükséges különösebben vesződni, egész napi munka után nem kell messzire gyalogolni.

I

lyenformán olyanok is nagy számban megjelennek, akik sohasem keresték fel hasonló céllal a művelődési házat. Hiszen az előadások és az azt követő viták légkörében nincs semmi „visszariasztó”, kimért „tudományosság”, inkább

a házak előtti kispadon összeülő szomszédok nemzedékek óta hagyományos, nyáresti beszélgetéseire emlékeztet.

És hogy az így — szinte háziköntösben, észrevételenül — közéjük telepedett témák menynyire megmozgatják a hallgatóságot, szemléltetően bizonyltja az is, hogy az előadókat inteni kell: lehetőleg fogják rövidre, mert a vita esetenként az éjszakába nyúlik.

Az előadások gondosan szerkesztett tematikájából ez szinte természetesen következik. Csak néhány cím: „Tudomány és erkölcs”, „Hal tart a mezőgazdaság?”, „A fiatalkorúak bűnözése”, „Munka és pihenés”, „A nyár egészségügyi problémái”, vagy a Harangos-telep cigányainak: „A babonáról mai szemmel”.

M

indez avatott szakemberek előadásában, lehetőleg film-, vagy diavetítéssel.

Égy-egy alkalommal húszan- negyvenen-hatvanan jelennek meg (a Harangos-telepen szabadtéren több százan!), de hetenként hármat-négyet is rendeznek, méghozzá úgy, hogy a város minden pontja sorra kerüljön, és ez már szokatlanul nagy tömeget jelent.

Művelődési házainkban mostanában folyik a kétéves terv készítése. Bizonyára sehol nem lenne érdektelen, ha a tervkészítők elgondolkodnának az értékes és kitűnően megszervezett halasi kezdeményezés programba iktatásán.

Sz. 3.

Iskola a tanyák között

A lottó rendkívüli

jutalomsorsolásának

A két főnyereményt hat maiik nagy nyereménnyel együtt izombaton késő este a televízió íyilvánossága előtt sorsolták. A őnyereményeket a következő zelvények tulajdonosai nyerek:

főnyereményei

1071 304 szám: kétszobás

öröklakás, Eudapest, XII. kér. Dániel úton épülő társasházban. Trabant 601-es személygépkocsi: 7 418 366. Kétszemélyes utazás luxushajóval: 1 619 998, 2 324 829, 2 821 160, 8 364 226, 9 312 210,

9 770 827 szám.

Távol a város zajától, a ti- szakécskei és a lakiteleki határ mezsgyéjén húzódik meg Kerekdomb, ez a kulturált kis tanya- központ. Műút kanyarog a két sor ház között. Van itt villany, sőt még vízvezeték is.

Az öttanerős tanyai iskola a járás egyik legjobb iskolája. Noha nehéz esztendeje volt az idei — a tantestület két asszonytagja hónapokig szabadságon volt, az állategészségügyi zárlat miatt a tanítás is hosszabb ideig szünetelt. — a tanévet mégis sikerrel fejezték be.

Vincze Lajosné, a kerekdombi igazgatónő 15 éve vette át a Kecskeméti Tanítónőképzőben a diplomát. Ötödik éve vezeti az iskolát, amelyen meg is látszik az asszonykéz, a gondoskodás. A

tantermek tiszták, kívül gondozott kert, amelyben 16 féle virág díszük. Teljesen megérdemelten nyerték el a múlt tanévben a járás legszebb tanyai iskolája versenyben a második helyet.

Ez a mutatós külső illik az iskola tartalmi munkájához. A 115 tanuló átlageredménye az utóbbi két évben 3,3 volt. Az idén csupán hárman buktak meg, s kettő közülük pótvizsgát tehet. A mulasztott napok száma az előző tanévhez képest a felére csökkent és nem éri el tanulónként a három és fél napot, s felére csökkent a hittanra beiratkozottak száma is, és jövőre mindössze heten vesznek részt hitoktatásban. A járásban itt a legalacsonyabb az arányszámuk. A végzett tanulók

őrt az örökké nevető, gyereképű Sárkány István hadnagyot ette körül. Mint annyiszor, rost is Nagy Andris volt a téaa.

— Milyen ember a Garai ti- edes elvtárs? — tette fel a érdést tanárosan a hadnagy.- Garai tizedes nagy ember — rientette komolyan Andris, és légedett mosollyal hordozta örül tekintetét a kuncogó táraságot.

— Mit mondott Vásárhelyi Ívtárs? — folytatta tovább Sár- ány a vizsgáztatást.

— Vásárhelyi elvtárs azt aondta, hogy... azt mondta...

— Na, na!! — biztatták türel- retlenül. Egyesek súgtak:

— ... hogy a katonai szolgáit nehéz szolgálat! — vágta ki oldogan Andris. A hangulat gyre emelkedett.

— Miben rejlik Janicsek elv- árs halhatatlansága? — csapott ä újra a hadnagy kérdése. Va- aki szűkölt a visszafojtott ne- etéstől.

— Janicsek elvtárs halhatat- msága abban rejlik, hogy már

bevonulás napján megmond- a: „Isten szakramentuma, meg ninden” — bökte ki Andris lehezen, és nagyon komolyan.

— Megyek, vár a kisaranyos- ugrott fel egyszer csak Sár- aíny. Mindenki tudta, hogy a

menyasszonyáról van szó.

— Nem árt hozzászoktatni — jegyezte meg valaki.

— Most valami zűr van — komolyodott el a hadnagy. — Ma délben nem állt velem szóba. Csak végigmért és otthagyott. Nna, viszlát! Reggel gázálarcban! — kiáltott vissza az ajtóból.

Garai tizedes a halálra rémültet játszotta.

— Srácok, ha ezt a hadnagy megtudja...! Képzeljétek — mesélte lefojtott hangon — ma délelőtt telefonál a kapuhoz egy nő. Sárkány hadnagyot kérem! — próbálta utánozni a vékonyka hangot. — Mondom neki, hogy most nem lehet. Miért? Mert meszel. Hol meszel? Hát a folyosót meszeli. Csak hüledezett. Nosza, várja délben a kapuban. Tudjátok, hogy minden délben elturbé- kolna egy félórát. Egyszer csak tényleg jön a Sárkány, és lám, valahol rácsöppent a csizmájára néhány csepp mész. A kislány csak ránézett és otthagyta. Elhitte, hogy a folyosót meszelte.

— Hülye vicceid vannak — jegyezte meg valaki.

A terem sarkában Lábas honvéd, fel se nézve munkájáról, egy cigarettásdobozt politúrozott verejtékes gonddal. Faragóék eddig a beszélgetést hallgatták, de most az elmélyül- ten dolgozó Lábas mögé álltak. Szép volt a doboz, tetején művészien vésett, mahagóni intarziával. Igazi mestermunka. Faragó ellenszenvvel nyugtázta: ügyes. Odaszólt szomszédjának:

— Menj és készítsd elő a labort. — Az elindult az ajtó felé, de még visszafordult:

— Most szólhatsz neki a pénzről — figyelmeztette suttogva.

Faragó egy ideig még csendben nézelődött, majd indulat nélkül megjegyezte:

— Remélem, ha ezt piacra dobod, megadod a két Kossuthot meg a Rákóczit.

Lábas hirtelen elvörösödött. A törlőrongy megállt a kezében, abbahagyta a munkát és felnézett Faragóra.

— Kétszázat — mondta —, csak kétszázat adtál. Ne ijedj meg, nem szaladok el vele.

— És a Rákóczi? — csattant fel Faragó. — Egy hónap — egy ötvenes. Nem ezt ígérted?

Lábas hallgatott. A többiek megütközve nézték őket.

— Nem, apuskám — folytatta gúnyosan Faragó. — Nem szeretem, ha butának tetteted magad. Nehezen tanulsz és hamar felejtesz. Az emlékezetedet is politúrozhatnád egy kicsit.

Lábas felemelkedett és Faragó elé állt, olyan szorosan, hogy szinte érintette. Amint megszólalt, sörszagú lehelete a másik arcába csapódott.

— Piszok vagy te, Faragó. Tudod, piszok gazember vagy!

Pofon csattant. A távolabb álló katonák felfigyeltek.

Lábas — félredobva a dobozt — nekivadultan, magából kikelve rontott Faragóra.

— Megütöttél, te uzsorás disznó, megfojtalak, te.., — és politúros ujjait Faragó nyaka fölé meresztette.

— Na, ti aztán szépek vagytok — jegyezte meg valaki, miután szétválasztották a dulakodókat. — Katonák. Ölik egymást ...

— A kis hülye... Egy hónapja ígérgeti, hogy megadja. És még ő okos. Jegyezd meg, szép lehetsz, de okos nem. Aki fizet, az petyegtet. Nem tudod?

Lábas tajtékzott.

— Megbánod még, Faragó. Lehet, hogy aki fizet az petyegtet. De egy pofonból kettő visszajár! Nagy pofon, Faragó!

Valaki megfogja Lábas karját. — Hagyd, Feri, ittál. Egy kicsit be vagy zsongva.

(Folytatása következik.)

80 százaléka pedig továbbtanul középiskolában, vagy iparitan uló-iskolában.

Amikor a tanév végén megdicsérték az igazgatónőt az eredményekért, szerényen a kollégáira hárította az elismerést. Arra hivatkozott, hogy ilyen kitűnő és lelkiismeretes pedagógusokkal öröm együtt dolgozni és könnyű eredményt elérni. Kiemelte Lantos Mihálynét, az első és harmadik osztály tanítóját, akinek valamennyi növendéke eredményesen vizsgázott, s a két osztály tanulmányi átlaga négyes. Dicsérte Budai Albert- nét, aki most a nyáron a két bukottat készíti fel a pótvizsgákra.

Legfőképpen pedig a szülőket dicsérte az igazgatónő. Kerek- dombon valóban számíthatnak a pedagógusok a szülök segítségére. A szülői értekezletek látogattak, s azonkívül is gyakran felkeresik az igazgatónőt, vagy gyermekük tanítóját. A pedagógusok sem ragaszkodnak ebben a tekintetben az előírásokhoz, különösen ha a gyermek érdekében szükségesnek látják, az előírtnál sokkal többször is felkeresik a családokat.

Ez a jó kapcsolat gyümölcsöző nemcsak a szigorúan vett iskolai munkában. Az igazgatónő lelkes kultúrmunkás. ö a közönségszervező is. Ma a Kecskeméti Katona József Színház előadást tart Tiszakécskén, Kerekdombról akárhányszor száznál is többen ülnek a nézőtéren.

Vincze Lajosné tagja a kerek- dombi termelőszövetkezet párt- vezetőségének. Felelősségteljes munkája mellett is tanul a marxizmus—leninizmus esti egyetemen. Jövőre lesz másodéves. Amikor erről beszéltünk, azt mondta, hogy fél is egy kicsit _ a politikai gazdaságtantól. De így volt. emlékezem, tavaly a filozófiával is.

Vincze Lajosné ritkán panaszkodik, akkor is legfeljebb amiatt, hogy kevés az idő. Nem csoda. Az eddig említettek mellett ő az úttörőcsapat vezetőie. Pedig háziasszony és családanya is.

Horváth Ignác