Petőfi Népe, 1965. augusztus (20. évfolyam, 180-204. szám)

1965-08-08 / 186. szám

SporterednéByekben gazdag iskolai év volt Spartakiáddönták Már alaposan benne vagyunk a tanulók számára jól megér­demelt nyári vakációban. Jól esik ilyenkor visszaemlékezni azokra a sporteredményekre, amelyeket az egyes iskolák ta­nulói elértek. Bácsalmáson sportsikerekben gazdag volt az elmúlt év. Sze­retnénk ezt most röviden érté­kelni. Annál is inkább, mert sok olyan jelenséget tapasztal­tunk a Vörösmarty iskolánál, mely követésre méltó, másrészt javításra szorul. Az iskola szinte valamennyi tanulója rendszeresen sportol. Ki a kézilabda-, ki a labdarúgó­vagy tornászversenyeken vesz részt. A rendszeres sportolást már az alsó tagozatban meg­kezdik. Ennek élő példája, hogy az iskola csapatainak utánpót­lása mindig az alsó tagozatos tanulók közül kerül ki. Olyan tanulók vannak már második, harmadik, vagy negyedik osz­tályban — mint Szalai Kata­lin, Szuhai Zsolt — akik akár most megállják helyüket a kü­lönböző versenyeken. Ennek a tömegeket mozgató, széles ala­pokon nyugvó sportfoglalkozás­nak tulajdonítható az, hogy az iskola szinte évről évre jobb eredményeket ér el. Mi volt az óv legnagyobb sikere? Erről be­szélgettünk Teleki István test­nevelővel. — A tornászok harmadszor nyerték meg ez évben a járási tornászbajnokságot. Ezzel el­nyerték a járás vándorserlegét. Az egyéni versenyben is jól szerepeltek, hiszen az első és második helyet iskolánk tanulói Mészáros József és Vincze Im­re szerezték meg. A következő években is biztosítva vannak a tornászok, mert a mostani csa­patból csak egy tanuló esik ki. ,4 Egyre szebben fejlődnek a léSiiy tornászok is, akik — bár csak negyedik és ötödik osztá­lyos tanulókból tevődnek össze — az idei bajnokságon harma­dikak lettek. A legkisebbek pe­dig bajnokságot nyertek. Itt en­gedéllyel csak alsó tagozatos ta­nulók indultak. — Hol nevelődik ez a sok tornász? — Sportköri foglalkozáson és szakkörökön foglalkozunk a ta­nulókkal. Rakonczai Hajnalka kartárssal felosztottuk a külön­böző sportágakat, de szívesen segítenek a sportot szerető kar­társak is. — S a többi sportág eredmé­nyei? — Erről is jólesik beszámol­ni. Kézilabdacsapatunk járási bajnokságot nyert és a megyei bajnokságban is a harmadik he­lyet szerezte meg. Labdarúgóink ugyancsak járási bajnokságot nyertek és másodszor bizonyul­tak a járás legjobb csapatának. Itt szeretném megemlíteni, hogy az utánpótlást képviselő kiseb­bek is nagyszerű eredményt ér­tek el, hiszen az úttörőolimpia versenyein a körzeti győzelem után Pécsett küzdöttek, ahol csak a győztes kecskeméti paj­tásoktól szenvedtek vereséget. Egyre többet hallatnak ma­gukról a sakkozóink is. Az utóbbi időben rendkívül sokat fejlődött ez a sportág. Ezt mu- taja az, hogy az idei bajnok­ságban a második helyet sze­rezte meg csapatunk. — S a leány tanulók? — A koedukálás során még csak a 6. osztályig jutottunk el a lányokkal. Most még érthető, hogy nem tudunk versenyre kelni a magasabb életkorú leány tanulókkal, de remény van arra, hogy az elkövetkezen­dő években már ők is sokkal többet hallatnak magukról. Hi­szen nagyon szorgalmasak és te­hetségesek. — Milyen a Kilián-verseny- ben való részvétel? — Az elmúlt években jobb eredményt értünk el ezen a területen. Az idén ez egy kissé visszaesett. Tudom, hogy többet kell foglalkozni a tanulókkal. Ezt a következő tanévben job­ban szem előtt is tartjuk. — Mennyiben segíti az isko- I Az olimpiák, világversenyek megkapó jelenetei mindig az ünnepélyes eredményhirdetések. Nem volt kivétel ez alól a ^gyer­mekek olimpiája sem. Büszke és boldog volt az az úttörő, aki felállhatott a dobogóra. — különösen annak legfelső fokára — és átvehette az úttörőolimpia gyönyörű érmét. A 316 résztvevő közül csak kevesen juthattak el idáig, de a Kecskeméti Dózsa leány kosarasainak sikerült. Képünkön Magyar Márti, a Dózsa csapat- kapitánya, nagy ellenfelei, a tatabányai Szabó és a budapesti Bánki között az emelvény felső fokán. a kecskeméti járásban | la a községi sportkör tevékeny- j ségét? — Sok segítséget nyújtunk a ! MEDOSZ-sportkörnek. Az isko­lából kikerülő tanulók közül egyre többen maradnak a köz­ségben és így mind a labdarú­gó-, mind pedig a kézilabda­csapat, valamint a most már egyre éledő sakkcsapat is te­hetséges fiatalokat kap. Ügy ér­zem, hogy iskolánk mindent ' megtesz annak érdekében, hogy j a község sportjának Utánpótlá­sa biztosítva legyen. Eddig tartott a beszélgetés. Teleki István siet. mert készül a nyári továbbképzésre. Hiszen a következő tanév még nagyobb feladatokat jelent majd az is­kolai spoftmunkában. Eredményes hát az utánpót­lás nevelése. Reméljük, hogy ez a nagy sportszeretet ami jel- ! lemzi a fiatalokat a község fel- ■ nőtt csapatainál is megmutat­kozik. Molnár József Serdülő leány fcéziíabdacsapatoi szervez a KTE A KTE női kézilabda-szakosz­tálya elhatározta, hogy a szak­osztály utánpótlásának biztosí­tására serdülő leánycsapatot szervez. A szakosztályban fel­vételre jelentkezhetnek azok az 1950—52-ben született lányok, akik a kézilabdázáshoz kedvet éreznek. A jelentkezők részére toborzót augusztus 12-én, csü­törtökön délután 5 órakor tar­tanak a Belső Városi Sportte­lep kézilabdapályáján. A kecskeméti járásban a héten tartották meg a spartakiád- versenyek járási döntőit, me­lyen közel 300 falusi sportoló vett részt. Különösen atlétiká­ban volt sok induló és ha az eredmények még nem is érik el a néhány évvel ezelőtti szin­tet, arról tanúskodnak, hogy a járásban ismét komolyabb fej­lődésnek indult a sportélet. ATLÉTIKA: Nők: 100 m sík­futás: 1. Benyáts (Lakitelek) 13, 2. Kulócz (Lakitelek) 15, 3. Sza­bó (Lajosmizse) 15, 400 m: 1. Szabó (Lajosmizse) 75, 2. Gye- nes (Kerekegyháza) 81, 3. Lajos R. (Ballószög) 84. Magasugrás: 1. Benyáts (Lakitelek) 135, 2. Szabó (Lajosmizse) 130, 3. Hal­lal (Kerekegyháza) 120. Távol­ugrás: 1. Benyáts (Lakitelek) 440, 2. Hallai (Kerekegyháza) 349, 3. Lajos R. (Ballószög) 330. Súlylökés: 1. Boros (Kerekegy­háza) 655, 1 Pencz (Kerekegy­háza) 637, 3. Ritlik (Kerekegy­háza) 595. Gránátdobás: 1. Be­nyáts (Lakitelek) 40, 2. Boda (Lajosmizse) 35,16 3. Kiéber (Lakitelek) 34,94. Spartakiádvál- tó: 1. Lakitelek 3:02, 2. Lajos­mizse 3:20, 3. Kerekegyháza 3:36. Férfiak: 100 m síkfutás: 1. Parádi (Lajosmizse) 12,1, 2. Dé- kány (Lakitelek) 12,2. 3. Ágó (Lakitelek) 12,3. 400 m: 1. Pál (Lajosmizse) 59, 2. Gangli (La­kitelek) 60, 3. Kisjuhász (Lajos­mizse) 60,9. 800 m: 1. Kocsis (Lajosmizse) 2:24, 2. Bagi (Ti­' szakécske) 2:26.1, 3. Gangli (La­kitelek) 2:28. 1506 m: 1. Kocsis j (Lajosmizse) 5:06,2, 2. Bagi (Ti- í szakécske) 5:12, 3. Takács (Bu­gac) 5:18,4. Magasugrás: 1. Sza- i bő (Lajosmizse) 160, 2. H. Ko­vács (Lakitelek) 160, 3. JásZgu- lyás (Lajosmizse) 155. Távoíug- rás: 1. H. Kovács (Lakitelek) 574, 2. Parádi (Lajosmizse) 561, 3. Dékány (Lakitelek) 542. Súly- lökés: 1. Lénárt. (Lajosmizse) 986, 2. Varga (Kerekegyháza) 964, 3. Zoboki (TiszakécSke) 945. Gránátdobás: 1. .Szabó (La­josmizse) 62, 2. Varga (Kerek­egyháza) 60,16, 3. Lénárt (La­josmizse) 59,58. Spariakiádvál- tó: 1. Lajosmizse I. 4-.13, 2. La­josmizse II. 4:19, 3. Lakitelek 4:23. RÖPLABDA: Férfiak: Tisza- kécske—Ágasegyháza 3:0, Ágas­egyháza—Kerekegyháza 3:0, _ Ti szakécske—Kerekegyháza 3:0. Végeredmény: 1. Tiszakécske 4 pont, 2. Ágasegyháza 3, 3. Ke­rekegyháza 2. KÉZILABDA: Női: 1. Város­föld, 2. Ballószög, 3. Helvécia. Férfi: 1. Lajosmizse, 2. Kerek­egyháza, 3. Lakitelek. TEKE: Férfi egyéni: 1. Kosz- tos (Városföld) 206, 2. Szűcs (Városföld) 185, 3. Varga (Vá­rosföld 181. Csapatban 1. Vá­rosföld 572, 2. Lakitelek 483. Nők: 1. Horváth (Kerekegyháza) 70, 2. Boros (Kerekegyháza) 62, 3. Csordás (Kerekegyháza) 61. Csapatban: 1. Kerekegyháza 193. A hévízi játékvezetg-MatthewsZ Hévíz fürdő jótékony, gyó­gyító hatásáról elmélkedni ma már közhelynek tűnik.. . Sok olyan súlyos, izületi fáj­dalmakban szenvedő betegről hallottunk, akik „mankókkal” érkeztek Hévízre és míg az is­merkedési esten csak vágya­kozva nézték a gépzene ritmu­saira táncoló párokat — a bú­csúestén, eldobva mankóikat—, már vígan tviszteltek. .. önkéntelenül is ezek a gon­dolatok jutnak eszünkbe, ami­kor belépünk a Vegyesipari V. hévízi boltjába — a minden Hévízre érkező és a labdarú­gással foglalkozó sportemberek kedvenc találkozóhelyére, és üdvözöljük annak vezetőjét: Si- monyi Bélát. Miről is lehetne másról szó, mint a futballról, illetve a já­tékvezetésről. .. Simonyi Béla ugyanis — bár most lépett a 60.!!! évébe — mint a Vesz­prém megyei JT tagja — hét- ről-hétre vezeti a megyei, já­rási és nemegyszer NB III-as találkozókat... Kis boltjában — a hévízi emléktárgyak birodalmában — egész nap csúcsforgalom van, de azért „két vevő között” készségeseh beszél érdekes és emlékekben gazdag sportpá­lyafutásáról: — A labdarúgással mér 12 éves korom óta foglalkoztam. Eleinte a Nagykanizsai TE-ben, később a Zalaegerszegi TE-ben, végül a Keszthelyi Törekvés­ben rúgtam a bőrt. egészen 1953-ig. Közben az edzői képe­sítést is megszereztem, 48 éves voltam akkor — mondja elgon­dolkozva — volt játékostársa­im, akik már korábban ki­dőltek mellőlem és azóta is mint játékvezetők működnek, unszolására határoztam el, hogy én is játékvezető leszek. Az el­határozást tett követte és sike­resen letettem a játékvezetői vizsgát. Azóta — a mai napig is — mint a Veszprém megyei JT tagja működöm. Sajnos, nálunk, a keszthelyi járásban sok a csapat és arány­lag kevés a játékvezető. Ennek köszönhető, hogy 60 éves fej­jel, nemegyszer, egy vasárnap két mérkőzést is vezetek... — Kedves Simonyi sporttárs! Árulja el ezek után: mi a tit­ka annak, hogy ma — 60 éves korában is — oly kitartó lel­kesedéssel hódol kedvenc sport­jának a játékvezetésnek? — Talán azzal kezdeném, hogy nálam — ami a felkészü­lést illeti — nincs holtszezon... Mire nálunk befejeződnek a megyei és járási bajnokság küzdelmei, Hévízen már meg­jelennek az NB I-es csapatok, hogy elkezdjék téli alapozásu­kat és felkészülésüket a tava­szi bajnoki rajtra. Szinte évről évre itt alapoz a Dorog, a Ta­tabánya, a Komló, sőt a Salgó­tarján is. Ilyenkor, a legva­dabb téli időjárásban is kész­séggel vállalkozom edzőmérkő­zéseik levezetésére. Ezenkívül minden reggel — üzletnyitás előtt — kiadós mezei futással, húszperces gimnasztikával, a szabálykönyvek szorgalmas for­gatásával, az edzőtáborozáso­kon való rendszeres részvétel­lel — no és nem utolsó sorban Hévíz gyógyfürdő már ismert, nagyszerű regeneráló hatásá­nak köszönhetem — aránylag „idős” korom ellenére is — ki* tűnő erőnlétemet... Önkéntelenül is felvetődik a kérdés, hogy: — Meddig?..! — Erre a kérdésre nehéz fe­lelni! Csak egyet tudok mon­dani és ez egyben sportmúl- tam leszűrt tapasztalata: addig csinálom, amíg a játékvezetés számomra, az egész heti inun­ka után felfrissülést, kikapcso­lódást és örömet jelent!. .. És még egyet: addig érzi magát az ember fiatalnak, amíg spor­tol!. .. Majd igy folytatta: — Annyi biztos, hogy jövő év elejéri, tehát amikor elér­tem a „hatvanat” — mint bolt­vezető — nyugdíjba megvek. de síoomat, amelyet riástl Feri bácsitól örököltem, leg­utolsó hévízi üdülése alkalnv val — még ezek után sem kí­vánom szögre akasztani... fe­jezte be nyilatkozatát a hévízi játék vezető-Matthews! A végszóra lépett a boltba a kedves, fiatal, vasár- és ün­nepnapi különélést is oly pél­dás türelemmel és megértés­sel elszehvedő felesége^ aki íev toldja meg férje nyilatko­zatát: — Azt hiszem, ehhez még nekem is lesz néhány szivem... Somos István

Next

/
Thumbnails
Contents