Petőfi Népe, 1965. augusztus (20. évfolyam, 180-204. szám)

1965-08-29 / 203. szám

Adam Róza még csak fotó- száron lovagol. Lovasiskola Tíz pompás ló rágja a zablát a kecskeméti Arany­kalász Tsz udvarán. Nyergükben — kis­sé erőltetett maga- biztossággal — a lovasiskola ifjú ta­nulói feszíteneli. Fábián József oktató gyakorlott szeme mégegyszer végigfürkészi fe­szesen állnak-e a nyereghevederek, nem kell-e kurtíta­ni valamelyik ken­gyel szíját, aztán katonás rövidség­gel utasítást ad: irány a gyakorló- pálya, lépés indulj! A paripák nem kezdők, szemláto­mást gyorsabban reagálnak a vezény­szóra, mint maguk a lovasok. Amíg az első cso­port elismétli a legutóbbi foglalko­záson tanultakat: 15 perc könnyűüge­tés, 5 perc pihente­tés, majd tanügetés és végül 5 perc vágta, a nyereg után sóvárgó máso­dik csoporttal be­szélgetek. Szabó Feri mű­szerésztanuló el­mondja, hogy egyelőre tizenöten vannak, öt nő, a többi fiú. A havi tandíj 170 forint. Schuller Dezsőné — szemét pillanat­ra sem véve le a szabályos sorban köröző lovasokról — mosolyogva vá­laszol: — Igen, eleinte nem nagyon tetszett a férjem­nek, hogy ezt a sportágat választot­tam. Féltett. De tu­dok én magamra vigyázni. És ö sem volt hajlandó le­mondani a futball­meccsről. A fűrészporral vastagon felszórt belső körben most száll nyeregbe Ádám Róza, a rá­diótechnikai gyár ipari tanulója. — Nézze meg, hogy kezdő létére milyen csinos tar­tással lovagol — súgja Fábián Jó­zsef, aztán ktzbe veszi a hosszú pányvát és elrik­kantja magát: — Üüügetés! Ki a mell, be a has! B. D. Józsi bácsi és tanítványai. Családi betegség- .. Nálunk valóban családi be­tegség a játékvezetés. Jóaiyám is játékvezető volt, és én „tőle kaptam el” a labdarúgó játék- vezetés szeretetét. Máig is „be­teg” vagyok tőle. Diákkoromban több sportágat űztem. Különösen a labdajáté­kok iránt vonzódtam. Ötödik gimnazista voltam. £s kapus. Ennél csak arra voltam büszkébb, hogy egy alkalom­mal, védés közben eltörött az ujjam. Sajgó fájdalommal, de feltartott fejjel vittem haza sín­be rakott kezemet és úgy érez­tem, hogy hős vagyok. — Drága fiam, válassz vala­milyen veszélytelenebb sport­ágat ... könyörgött édesanyám és én akkor sem tudtam neki nemet mondani. így lettem já­tékvezető. Persze, akkor még nem tudtam, hogy a játékveze­tés mennyivel „veszélyesebb” sportág. Alig harmincéves fejjel... 1937-ben, tizenhat éves korom­ban, főgimnáziumi és belügy­miniszteri engedéllyel tettem le a játékvezetői vizsgát s így — azt hiszem — én lettem a já­tékvezetők első számú csodabo­gara. Közben tizennégy hosszú esz­tendő telt el s 1951-ben már FIFA-játékvezető lettem. Ez — véleményem szerint — újabb (bár hitelesítetlen), alighanem ma is fennálló világcsúcs. Már­mint az, hogy valaki, alig har­mincéves fejjel nemzetközi já­tékvezető legyen. ta a hálóba, s ezzel l:0-ra vesz­tett a hazai együttes. Kezdésre már nem volt idő. És akkor akkor megindult az egész lelá­tó. Nem haza: a pálya felé ... Mit részletezzem? Ha nem ka­pok kölcsön egy rendőrtiszti köpenyt, meg aztán nincs ott éppen egy rendőrségi jeep, ak­kor ma aligha szerepelnék eb­ben a riportban. A „lelkes” diósgyőri szurkolók még éjjel egy órakor (drámai menekülé­sem időpontjában) is szekerek­kel állták el a Diósgyőrből ki­vezető összes országutakat s minden induló vonatot alapo­san átkutattak. így lett a sport szürke köz­katonájából pillanatok alatt „szolgálaton kívüli” vagy — ha úgy tetszik — „tartalékos” rend­őrszázados ... Ne tessék mosolyogni, a diós­győri „esetet” mégis kellemes emlékeim közé sorolom ... Hát nem kellemes emlék az, ami­kor az embert meg akarják ver­ni és ez nem sikerült? Nyolc atlétikai döntő, záróünnepély és gálaest az Universiade fináléján Vasárnap befejezéséhez ér­kezik a budapesti Universiade kilencnapos versenysorozata. A „sportok királynője”, az atlétika utolsó nyolc döntője zárja az Universiadét, illetve nyitja meg a záróünnepély több órás programját. Ismét háromszor hangzik fel az Universiade szignálja, majd pattogó indulók hangjaira be­vonulnak és felsorakoznak a világ legjobb főiskolás sporto­lói. A záróbeszédet dr. Primo Ne- biolo, a FISU olasz elnöke tart­ja, majd a magyar szervező bi­zottság és a Magyar Egyetemi Sport Tanács képviselői átadják az Universiade zászlaját a jövő év februárjában Olaszországban sorra kerülő téli Universiade szervező bizottsága képviselői­nek. Felhangzik a magyar Him­nusz, kialszik a Népstadion vi­lágítása, bevonják a reflekto­rokkal megvilágított Universia- de-zászlót a főárbocról s kiolt­ják az Universiade lángját. A himnusz végén világító ra­kéta repül a magasba, majd tűzijáték következik, utána ki- világásodik a stadion és az Universiade-zászlóval az olasz és magyar szervező bizottság képviselőivel az élen, a Rákó- czi-induló hangjaira a delegá­ciók kivonulnak a Népstadion­ból. Utolsó szakaszához érkezett szombaton az Universiade vívó­versenye. Ezúttal a kardcsapa­tok viadalát bonyolították le. 1. forduló: 1. csoport: Románia—NSZK 10:6. 2. csoport: Szovjetunió—Ja­pán 13:3, Lengyelország—Olasz­ország 10:6. A második fordulóban a ma­gyar csapatnak az NSZK válo­gatottja volt az ellenfele. Mint várható volt, a magyar vívók könnyű győzelmet arattak, pe­dig két egészen fiatal verseny­ző, Kovács .iás és Kalmár is helyet kapott a csapatban. A végeredmény 9:2 volt, s ezzel a magyar válogatott bejutott az elődöntőbe. Csak rövid szünetet kaptak a versenyzők, már az elődöntőt is lebonyolították. Ezúttal is nagyszerűen szerepeltek a ma­gyarok, különösen a fiatal Ko­vács Tamás, aki a jó képességű román csapatból három ellen­felét is legyőzte, s mindössze négy tust kapott. A magyar válogatott 9:2-re nyert. A másik elődöntő mérkőzésen a szovjet vívók, különösen Mamlihanov, energikus szereplésével 9:4-re győztek, így ebben a fegyver­nemben is magyar—szovjet döntőre kerül sor. Megkezdődik a kosárlabdaidény A hosszú idő óta nélkülözött kosárlabda-mérkőzések, soroza­ta ma, vasárnap de. 10 órakor megkezdődik, amikor is a Kecs­keméti Petőfi együttese a Kis­kunfélegyházi Reménység csapa­tával játszik előkészületi mér­kőzést Kecskeméten a Petőfi- pályán. Szerdán, szeptember 1-én, újabb előkészületi mérkő­zésre kerül sor Kecskeméten, a Petőfi-pályán. NB I-es csapa­tunk az NB II. éllovasát, a BBAC-ot látja vendégül este fél 7 órai kezdettel. A következő mérkőzés már bajnoki találkozó lesz. Szep­tember 5-én a K. Petőfi a Bp. ÖSC-t fogadja. A kecskeméti csapat nagy erőfeszítéseket tesz a kiesés elkerülése érdekében. Az együttes, ha itthon megem­bereli magát, elkerülheti a ki­esést, hiszen október 17-ig hét fordulón keresztül idehaza ját­szik. Változás a labdarúgás szabályaiban AZ INTERNATIONAL Board, a labdarúgás legfőbb szabály- alkotó szerve a közelmúltban néhány szabálymódosítást hatá­rozott el. Az alábbiakban kö­zöljük a legfontosabb és 1965. július 25-ével már életbe lépte­tett változásokat. A labdának bőrből vagy más megengedett anyagból kell ké­szülnie. Az International Board időről időre meg fogja határoz­ni, hogy mi tekinthető a labda megengedett anyagának. HA A KAPUS a kezében tar­tott labdával erőteljesen, szán­dékosan megdobja az ellenfelet, büntetőrúgást kell ítélni, ameny- nyiben az eset a büntetőterü­leten belül történt. (Ismeretes, hogy eddig ezért a szabálytalanságért közvetett szabadrúgás volt a büntetés. A határozat kétségtelenül követ­kezetesebb az eddiginél, mert nem tesz különbséget az ellen­fél labdával történő szándékos megdobása és megütése között.) HA EGY JÁTÉKOS közvet­len vagy közvetett szabadrúgást végez a saját büntetőterületén, az ellenfél valamennyi játéko­sának a büntetőterületen kívül és a labdától legalább 9 méter 15 cm távolságra kell lennie, amíg a szabadrúgást el nem végezték. (Eddig az volt az előírás, hogy az ellenfél játékosainak 9:mé- for 15 cm-re Kellett állniuk a labdától, és nem. játszhatták azt meg, amíg el nem hagyta a büntetőterület. Az új szöve­gezés szerint a büntetőterületen belül a kifelé ítélt szabadrúgás­nál, akárcsak a kirúgásnál, nem léphetnek be a 16-os területé­re, amíg a labda játékba nem került.) HA BÜNTETÖRŰGÁST vég­ző játékos valamelyik játékos- társa_ belép a 16-osan belülre, mielőtt a labda játéba került volna, és a labda a kapufáról vagy a kapusról visszapattan, ak­kor a játékot meg kell szakíta­ni, és a vétkes játékost figyel­meztetni kell. A mérkőzést köz­vetett szabadrúgással kell foly­tatni. (Ezzel a módosítással meg­szűnt a következetlenség, amely eddig a XIV. szabály 6. döntvé­nye és a XIV. szabállyal kap­csolatos 9. számú „kérdés-fele­let” között fennállott. A régi döntvény ugyanis erre az esetre labdaejtést, a „kérdés-felelet” pedig közvetett szabadrúgást írt elő. Most egyértelműen közve­tett szabadrúgást kell ítélni.) A partdobást végző játékos­nak mindkét kézzel hátulról a feje fölött kell a labdát be­dobni. A MÓDOSÍTÁSOKAT a FIFA július 25-ével életbéléptette. Ná­lunk is alkalmaznia kell min­den .játékvezetőnek. — így ha­tározott a Magyar Labdarúgók Szövetsége. Igaz, hogy az első országok közötti válogatott mérkőzésemre még egy évig kellett várnom, de ez azután nagy eseménnyel volt kapcsolatban: rám bízták ugyanis az 1952. évi helsinki olimpián a Szovjetunió—Bulgá­ria mérkőzést. Mint civil... — Könnyű neked — szokták mondani kollégáim — hiszen te a pályán kívül is naponta diri­gálsz ... Ara céloztak, hogy mint a bu­dapesti Nemzeti Színház föl­ügyelőjének, mindennapi felada­taim közé tartozik az óriási színpad teljes technikai irányí­tás, a zsinórpadlás, a süllyesztő és forgószínpad felügyelete. Ez a tevékenységem is nagy és szakértő közönség előtt zajlik le és akárcsak a pályán, itt is gyorsan, határozottan kell cse­lekednem, illetve ítélkeznem. S miként a színfalak mögött lát­hatatlan vagyok a közönség szá­mára, úgy szeretem, ha a pályán sem vesznek észre a szurko­lók. Egy ,,kellemes” emlék... Akaratom ellenére, egy ízben Diósgyőrött mégis észrevették. A DVTK—Bp. Honvéd mérkő­zést vezettem, amely 0:0-ra állt 30 másodperccel a befejezés előtt. Ekkor Károlyi, a hazaiak kapusa a 16-oson kívül kézzel fogta meg a labdát, amiért ter­mészetesen közvetlen szabadrú­gást kellett ítélnem. A szabad­rúgást Budai I. a Honvéd kö­zépcsatára nagy erővel bombáz­,-A SÍP MŰVÉSZEI!"... ZSOLT ISTVÁN

Next

/
Thumbnails
Contents