Petőfi Népe, 1965. augusztus (20. évfolyam, 180-204. szám)
1965-08-27 / 201. szám
f9ÓS>. an?usz*fls Vt, tiéiiteSt 8. c?«aI irigyelték a magyar nőket Elutazott a görög nőküldöttség Mutazott hazánkból az a görög nőküldöttség, amely a Magyar Nők Országos Tanácsának vendégeként tíz napot töltött Magyarországon. Thália Koliva újságíró és szociológus, a pán- hellén nőszövetség elnöke, a küldöttség vezetője elutazása előtt kijelentette: A magyar asszonytársaink politikai érettsé- géről lép ten-nyomon meggyőződtünk bárhol jártunk az országban. Jólesett az az őszinte érdeklődés és együttérzés, mely- lyel a Görögországban zajló bonyolult eseményeket követik. A nemzetközi politikai ismereteik arról győztek meg bennünket, hogy a magyar nőtársadalom a felszabadulás óta eltelt két évtized alatt hihetetlenül sokat fejlődött. Kissé „irigykedve” tapasztalhattuk, hogy a magyar asszonyok az élet minden területén aktívan vehetnek részt, erőiket a haza építésének szolgálatába állították. (MTI) Több téglát vagy korszerűbb építkezést? A megyei építőipar évek óta visszatérő gondja a téglahiány. Az ellátás javulására sajnos idén sem számíthatunk. Körkérdésünkre a megyei TÜZÉP, az építő vállalatok és a KISZÖV illetékes vezetői egybehangzóan azt válaszolták, hogy az elmúlt hónapokban is lényegesen kevesebb téglát kaptak, mint ameny- nyit igényeltek. A panaszhoz néhányan hozzáfűzték: ismét munkába kellene állítani azokat a megyei téglagyárakat is, amelyeket évekkel ezelőtt kissé elhamarkodottan megszüntettek. Vajon megvalósítható-e az el- | képzelés és ha nem, akkor hogyan oldhatjuk meg az építőipar égető problémáját? As> átszervezés körülményei ? Mielőtt választ adnánk a kérdésre, tekintsünk vissza a téglagyárak megszüntetésének körülményeire. 1963 januárjában az ÉpítésKertésztalálkozó Borotán Äetven kertész, illetve szőlő- és gyümölcstermesztő tsz elnöke találkozott Borotán, az Egyesülés Tsz gyümölcsösében, ahol ebben az évben kísérleti növényvédelmet alkalmaznak. A szakemberek a téli alma komplex növédnyvédelmét tanulmányozták. Részükre Pfenning Gyula megyei főkertész tartott előadást a komplex védekezésről, amelyet — mint mondotta — csak menetrendszerű permetezéssel lehet elvégezni. Valamennyi kártevő — a pajzstetű, a levéltetű és a varasodé» — ellen egyformán hatékonyan kell küzdeni ahhoz, hogy kifo- j gástalan minőségű, exportra is alkalmas termést kapjunk. Majd ezt követően Fekete László, a vendéglátó közös gazdaság elnöke a mikroparcellákat mutatta be a látogatóknak, A „bujtárocska“ KUNSZENTMIKLÓSON esett a találkozásunk, a múlt heti juhásznap alkalmával. A művelődési ház udvarán szakácskodó, s a hamisítatlan kunsági birkapörköltet készítő öregebb juhászok csoportja mellett üde színfoltként hatott a tiszta szemű, fiatal legény ke. — Fabók Györgynek hívnak — kezdi a bemutatkozással. S amikor érdeklődésünkre „tanítómestere”, Harnos László, a Hunyadi Tsz főjuhásza tizennégy évben jelöli meg a „bujtárocska” életkorát, ő gyorsan helyesbít: — Tizenöt leszek. Fején a hagyományos hegyestetejű kunkalap, termetén vé- giggombos kislajbi feszül, a főjuhász ajándéka. — Lám, mégiscsak van juhász-utánpótlás — jegyezzük meg. — Bizony, alig-alig — kesereg Harnos. — Nem nagyon van már a fiatalságnak vonzalma a pásztorszakmához. De ez a gyerek megéri a pénzét! GYURI már harmadik éve bojtárkodik. Az apja is a Hunyadi Tsz juhásza. — Apám két hónapja kapta kézhez az idei első gyapjúpénzt — mondja büszkén a fiú —, Laci bácsival ketten több mint 20 ezer forintot, a bárányszaporulat után pedig fejenként nyolcezer forintot részeltek. A FÖJUHÁSZ nem győzi dicsérni a „kisinast”. Reggel 5-kor már kihajt a falkával, közben szemrevételezi az állományt, nincs-e valami bajuk. — Mór ki is faragom a büdös sántaságban szenvedő birge lábát! Óvatosan, nehogy a körme kivérződjék — és veszi is elő a nemrég kapott bicskát, amelyet a műtéthez használ. KÖZBEN a főjuhász azon zsörtölődik, hogy a közelben focizó „barátocskák” néha el-el- csábítják Gyurit egy kis edzésre. Védeni próbáljuk ezeket a sport-törekvéseket, de Laci bácsi nem hagyja magát: — Juhásznak nem való a fot- ball mert akkor elhanyagolja a falkát. Pedig úgy szeretnék belőle igazi, jófajta juhászt nevelni! Gyuri „operálókése” jó szolgálatot tesz a pásztorbot faragásánál is. ELNÉZVE a mokány kisboj- tárt, úgy hisszük, ezt az' igyekezetét siker is koronázza. Hiszen a fárasztó, de becsülettel végezve, tisztességesen jövedelmező szakma szépségei egyre jobban hatalmukba kerítik Gyurit. Mind több fortélyával ismerkedik a pásztoréletnek, sajátítgat- ja a juhásztudomány „titkait”. S ha néha be is száll egy félidőre a pajtások meccsébe, ugyanolyan lelkesen segít a „tó- cserolásban”, a juhok megjelölésében is. Faggatásunkra ki is jelenti: nemcsak „ugródeszka”, hanem komoly hivatás számára a pásztorság. Mint tizenöt éves „férfi” is megerősítette most azt a fogadalmát, amit három éve, a pályaválasztáskor tett: — Apu, nem megyek semerre, juhász leszek! Jóba Tibor ügyi Minisztérium felügyelete alá helyezték a korábban tanácsi irányítás alatt működő téglagyárakat és az átszervezéssel egy időben hat üzemben (Lakiteleken, Kecskeméten, Bácsalmáson, Hercegszántón, Csávolyon és Jánoshalmán) megszüntették a termelést. Az átszervezés utáni évben már 14 millió égetett- és körülbelül ugyanannyi mészhomoktéglával kevesebb készült a megyében. Az üzemek megszüntetésének legfontosabb indoka az volt, hogy berendezésük elavult és igen magas költséggel gyenge minőségű téglát k%zítettek. Az indokok teljes mértékben megfeleltek a valóságnak. Az Építésügyi Minisztérium illetékesei bizonyára a blokképítkezés gyorsabb elterjedésére és ezzel párhuzamosan a téglaszükséglet jelentős csökkenésére számítottak. A blokkgyártós azonban nem fejlődött a várakozásnak megfelelően — ne részletezzük most miért — a lúslakás-építkezés üteme pédig évről évre növekedett. Soha vissza nem térülő j befektetés Az adott helyzetből kiindulva a megyei tanács ipari osztálya időközben azt javasolta, az ÉM Csongrád és Bács megyei Téglaipari Vállalatnak, hogy — miután a meglevő üzemek teljesítménye nem fokozható — állítsák munkába ismét legalább a lakiteleki és a bácsal; » ú gyárat. A téglaipar azonban elutasította a kérést. A termelés újbóli megindítása ugyanis a két gyárnál összesen több mint 4 millió forintba kerülne és e költség sohasem térülne vissza, miután a telepek a gyenge minőségű téglán kívül nem hasznot, hanem tetemes ráfizetést „termelnének” minden évben. Egyetértünk a téglaipar vezetőivel, annál is inkább, mert az említett üzemek legfeljebb 8—10 millió téglát tudnának termelni évente és ez a mennyiség távolról sem elegendő ahhoz, h*gy alapvetően megjavuljon a megye ellátása. A megoldást nem az elavult téglagyárak felújításában kell keresnünk, hanem a építőanyaggyártás korszerűsítésében, a blokkos építkezés széles körű alkalmazásában. Évente 1200 kislakás E felismerés vezérelte a megyei tanács ipari osztályát, amikor megbízva a Bajai Cementipari Vállalat szakembereit azzal, hogy dolgozzák ki a sa- lakbetonblokk-gyártás technológiáját. Az elképzelés szerint a bajai vállalat évente 400 kislakás felépítéséhez elegendő blokkot készítene — gőzöléses eljárással. Ehhez kitűnően megfelelne az üzem meglevő gőzölő berendezése. Négy másik tanácsi vállalat egyenként 200 kislakás anyagszükségletének megfelelő mennyiségű salakbeton-elemet gyártana, szabadtéri szárítóssal, a nyári hónapokban. A blokkok legfontosabb alapanyagát, a kohósalakot Dunaújvárosból vásárolhatja a megye. A blokktégla'már sokfelé alkalmazott jól bevált építőanyag. A megyében létesülő üzemekhez hasonlóan működnek már Nógrád megyében is. Az ottani technológiát azonban a megyei szakemberek még tovább akarják tökéletesíteni. — Nemcsak az anyagát, hanem a nagyságát tekintve is eltér majd a nálunk gyártott blokk a nógráditól. Mi a kisebb, hét-nyolc tégla térfogatával azonos méretű elemek gyártását tartjuk célszerűnek. Ezeket kitűnően alkalmazhatnánk a kislakás-építkezéseknél anélkül. hogy építőiparunkban nagyobb arányú gépesítést kellene végrehajtani — mondta többek között Vágó Iván, a megyei tanács ipari osztályának főmérnöke. Hliért nem együtt? A gyártás megindítását a jövő évre tervezik. Í966-tól kezdődően tehát a tanácsi építőiparban nem okoz gondot a téglahiány A blokkok a kislakás-építkezés teljes anyagszükségletét fedezik Ügy hallottuk, hogy hasonló terven dolgoznak a szövetkezeti építőipar szakemberei is. A Jánoshalmi Vegyes Ktsz-t bízta meg a KISZÖV a blokktéglák gyártási eljárásának kidolgozásával. Mindkét kezdeményezési örömmel nyugtázhatjuk, de véleményünk szerint ésszerű lenne, ha a tanácsi és a szövetkezeti ipar közös erővel kutatná a leggazdaságosabb, legjobb gyártási módszert. Az együttműködéssel pénzt, és nem utolsósorban fáradságot, időt takaríthatnának meg. Békés Dezső Milyen lesz a szalonna? A gödöllői sertéshízékonysági vizsgáló állomás nemrégen egy ultrahanggal működő szalon na- vastagság-mérő készüléket kapott. Ez, az országban egyetlen ilyen műszer, amelynek segítségével az élő állaton, növekedésének különböző időszakában milliméter pontossággal meghatározhatják a szalonna vastagságát. Ezt a tenyésztés szempontjából igen fontos adatot ez- idáig csak hozzávetőlegesen állapították meg, a pontos vastagságot ’ csak az állat levágása után mérhették le. Szezon a gyümölcsösökben Küszöbön az ősz. Az ország nagyüzemi gyümölcsöskertjei- ben hamarosan kezdődik a legfontosabb gyümölcsfélék, a téli almák betakarítása. A gyümölcstermesztés ma már. a belföldi igények mind teljesebb kielégítésével párhuzamosan, igen jelentős szerepet tölt be az exportban is. Jellemző például, hogy a mezőgazdasági exporton belül a kertészeti termékek részaránya az 1961. évi 30,9 százalékról 1964-ig 36,5 százalékra emelkedett. Különösen nagy jelentősége van gyümölcskivitelünkben a téli almának; az idén például a teljes kertészeti export 75 százalékát teszi ki az előirányzott kereken 16 000 vagonnyi téli alma. Az ország gyümölcstermelésének körülbelül felét adják még mindig a házikertek és háztáji gyümölcsösök. Ez évben a szokottnál is nagyobb figyelmet kell fordítanunk a házikertek termésének minőségére és minél nagyobb arányú értékesítésére, a belföldi szükséglet nagy részét ugyanis ebből elégíthetjük ki. Mivel üzemi tárolótér csak igen korlátozott mennyiségben áll rendelkezésre, a legsürgősebb feladatok közétartozik, hogy minden vidéken időben felkutassák és megfelelőképpen előkészítsék a kereskedelmi hálózatban, valamint az egyes gazdaságokban található szükségtároló helyeket, A tapasztalatok szerint az őszi gyümölcsbetakarításí feladatok jó végrehajtását idén csak a termelőüzemek és a felvásárló szervek eddiginél jobb együttműködése, szervezett közös munkája biztosíthatja. (MTI) IGAZI BOLDOGSÁG Hűtőszekrény — boldogság a háznál. így hirdetik a lapok. Anélkül, hogy hitelrontást követnék el, javasolom: Álljunk itt meg egy szóra! Elismerem, hogy nem kell ezt a boldogságot abszolút értelemben felfogni, de azért ne legyen túl relatív se. Márpedig, anii a mi háztartásunkat, életvitelünket illeti, abban nem valami leányálom a hűtő- szekrény. Mert mi boldogság van abban, hogy vasárnap reggel 7 órakor éppen a másik oldalra fordulna az ember meghitt ágyában, mikor csengetnek. Fejére húzná a párnát, hátha nem hallaná, de még egyszer őrjíti a csengő. Aztán harmadszor is. Mielőtt saját környezetében tettle- gességre vetemednék a dolgozó, dühösen kimegy ajtót nyitni. Persze, rögtön enyhíteni kell a morc pofán, mert a szomszédasszony, Zsuzsika áll ott hajnali mosolyával. És kezében tálakkal. — Drága szomszéd, nem haragszanak ugye? Tegyék ezt, legyenek szívesek, a hűtőszekrényükbe. •Strandra megyünk és előre megfőztem az ebédet, ne kelljen kiázva bajlódni vele. Hogyan is lehetne haragudni? De ha csak egy szomszéd volna a házban! Van azonban az emeleten három, alattunk is, felettünk is 4—4. Akik mintha csak arra vártak volna, hogy valaki megkezdje közülük a sort. Zsuzsika után Panni következik tortalappal. Majd Mix- mann úr hoz egy rakás puddingot, Külhegyiné tejet a babának — és így tovább. A legszebb az, hogy Tikmonné külön, kiemelten kéri, este hat órakor legyen szabad kivennie a meggymártást, mert Lon- cika kislánya akkorra várja udvarlóját, akit megkínálnak a föztjével. Ez azért felemelő ránk nézve, mert ekképpen csak a délutáni fél hármas mozira mehetünk, hogy otthon legyünk, mire Tikmonné kivénné... Mindez így megy hétköznap, vasárnap, csak különleges világnapok alkalmával bővül a program. Augusztus 20-án éjfél után egy órakor csörgetett ránk Piháné, miszerint tegyük már meg, hogy pár üveg pezsgőt berakhassanak a hűtőszekrényünkbe. Tudniillik házibuli van náluk, azonkívül meleg is, miáltal a pezsgő sem hideg, — Hogy feleslegesen ne tartsam fel a kedves szomszé- dékat, egyezzünk meg. Pont egy óra múlva, tehát két órakor ismét jelentkezem a jó hideg pezsgőkért. Előre is köszönöm, viszlát! Apropó, hogyan telik az ünnep? — kacsintott a huncut. — Nagyon jól — kacsintottam vissza. — Az alkotmány nekünk is biztosítja a pihenéshez való jogot. Egyébként ezek a Tikmonék különleges emberek. A lottó tárgynyereménysorsolás legutóbbi húzásán nyertek egy hűtőszekrényt. Megörültünk. Egy társtulajdonossal kevesebb lesz. Képzeljék, mi volt a befejezés! Aznap délután megint beállított hozzánk Tikmonné egy csebres étellel, és meleg barátsággal újságolta. — Haza se hoztuk a hűtőgépet. Miéri költöttünk volna fuvarra, nem igaz? Fiadtuk mindjárt p helyszínen a szekrényt. Mondtuk, minek az nekünk, mikor itt a maguké és mindig olyan szívesek hozzánk. Hát nem aranyosak? Tóth István
