Petőfi Népe, 1965. augusztus (20. évfolyam, 180-204. szám)
1965-08-20 / 196. szám
VÁLLALNI KELL Vörös rózsáink új utakra nyíltak, mint vágyaink is — messziről jött fényre, teli voltunk forró lobogással, harmat-hitünket vihar meg nem tépte. Vállalni kell! — csak ez munkált mibennünk — hisz dalunkba szőve „üllő-kalapács” —, a pesti utcán emberfolyam áradt, emberfolyam, mely szívünket fogta át. Vörös rózsáink új utakra nyíltak —> s újra hajt ma mindegyik virág, húsz év után sem hervadó reménnyel mutat ják utunk íves vonulatát... Két évtizednyi gondunkat, esendő botlásainkat is meglesték talán — és a dacot, a mindig újra kezdőt, csalatkozva is a „nagy csaták” után. Vörös rózsáink új utakra nyílnak, s mi csak megyünk konokul tovább, gúny nem riaszt és kudarc meg nem állít, csendben ránk köszönt e hűséges virág: Vállalni kell! — s mert holnap sem lesz könnyebb, nem fogyhat bennünk az ifjú lobogás, eszméink és hitünk vérvörös rózsái elkísérnek bízón — egy életen át. jftw F. Tóth Pál Szólásszabadság AZ ELSŐ CSEPLES Diószeg hl Balázs rajza tani a pincért, hogy öntsön tiszta vizet a pohárba, ehhez bátorság kell! Megmondani a Tervhivatalnak, hogy ami a beruházásokat illeti... Na bumm! De próbáljuk megmondani a tulajdon feleségünknek, hogy márpedig az őszi beruházási terveit nem fogadjuk el. Ehhez bátorság kell. Félreértés ne essék, nem azt mondom, hogy minden vezető örül a bírálatnak. De az sem igaz, hogy nálunk, ha bírál, akkor borotvaélen táncol az ember. Ezek nagy szavak! Borotvaélen?! Attól függ, milyen borotvaélen? Magyar pengén nyugodtan táncra perdülhet. És nem igaz, hogy a közéleti bírálathoz nálunk bátorság kell Itt va*. például a meglepetés, amely idegenforgalmi szerveinket érte. Arra gondolok, hogy vártak idén a Balatonhoz nyugati turistákat, akik közül egyesek nem jöttek, és ez meglepte idegenforgalmi szerveinket, várták továbbá a keleti turistákat, akik jöttek, és ez is meglepte idegenforgalmi szerveinket. Na mármost, ezzel a ... meglepetéssel minden humorista foglalkozni fog, és nagyon büszkék lesznek, hogy ők milyen bátor emberek. De ezt szóvá tenni, ehhez miféle bátorság kell? Ezt csinálni, ehhez bátorság kell! A z persze kétségtelen, hogy volt idő, amikor nein lehetett bírálni nálunk. A Patyo* látót kivéve. Most viszont min-' dent lehet bírálni. A Patyolatot kivéve. Miért? Jobban dolgozik ma már a Patyolat? Nem. Csak unják az emberek. A hibákat unják? Nem. A témát. Magyarországon a hibákat meg lehet ismételni százszor is. Meg is ismétlik. A témát nem lehet. Mert a hibán csak bosszankodnak az emberek. Na bumm! De a Cérnán unatkoznak! És ez tűrhetetlen! Nem fenn. Lenn. A közönség nem tűri el. A mi szólásszabadságunkban tehát -nem az a probléma — és ezt kell megmagyaráznunk ■ kü- földieknek és belföldieknek —, hogy nem lehet beszélni erről vagy arról. Mindenről lehet. Kivéve azt, amiről már beszélt' az ember. Mert az unalmas. A Patyolat unalmas, az építőipar unalmas, a termelékenység unalmas, a munkafegyelem unalmas, a tv unalmas, a tv unalmas, a tv unalmas... pardon... Minden unalmas, amiről már volt szó. Minthogy viszont a hibák megmaradnak, a témák pedig csökkennek, előbb-utóbb odajutunk a szólásszabadságban, hogy mindenről lehet beszélni, de semmiről sem fogunk. TASért unalmas. És egyébiT*~ ként is, minek? A szólásszabadságon vitatkozók ugyanis egy dologról elfeledkeznek. Arról, ami nélkül a szólásszabadságnak nincs semmi értelme. Mert nem az a fontos, hogy ennyivel többet jár a szám a múlthoz, de annyival kevesebbet a jövőhöz képest, meg hogy mennyit olvasok be fölfelé és mennyit olvasok be lefelé, hanem hogy — a hibák ellen lehet már beszélni nálunk, persze hogy lehet. De valamit tenni is kellene. Komlós Janos Játék — történelem natra erősebben markolnak a szívünkbe az ilyen beszédes semmiségek, mint ez a lábbal hajtott aprócska „luxusautó Karácsonykor egy szövőnő családjához látogattam el. Kétéves kislánya egy nála majdnem még egyszer nagyobb sárga mackót kapott ajándékba. Vajon miből telt volna valamikor egy szövőnőnek arra, hogy ilyen gazdag játékkal kedveskedjen gyermekének? A gyalogátkelőhelynél tolató kisfiú sem amerikai tőkés idepottyant gyereke volt, hanem egy becsületes, munkáját szerető, s kedvvel dolgozó munkás kisfia! VAJON az én gyermekeim már kis helikopteren fognak röpködni majd a fejünk felett? Jó lesz vigyázni a kalapunkra! Petres Sándor ! AZ ARUHÁZ előtti gyalogátkelőhelyhez nagy j sebességgel érkezett egy Warszava. Vészes fék- ! csikorgás, s az ügyeletes rendőr futva érkezeit az útkereszteződéshez. De az eléje táruló látvány> tói hirtelen megtorpant, majd mosolyra kereke- í dett az arca: egy hárojiéves kisfiú tolatott hátra- ! felé a kisautójával. így bizonyára érdekesebbnek ! tartotta az átkelést. Bármennyire is siettette a /fiatal mama, nem engedett eredeti ötletéből. így \hát mit lehetett mást tenni, meg kellett várni, í hogy a szép világoskék kocsit kényelmesen átpedálozza az úttest túlsó oldalára. Egy kis epizód, amely rosszul is végződhetett volna. De én mégse sopánkodtam együtt a szem- S tanúkkal, hanem pár percre elmúlt gyermekko- S romba kalandoztam. i Ilyenkor nyáron kora reggel és estefelé a szom- Iszéd fiúval azon versenyeztünk, hogy melyikünk tudja messzebbre hajtani a pincéből elcsent hor> dókarikát. Aztán mikor egyik nap édesapám egy \ kerékpárabronccsal lepett meg, egyszerre én let< tem a környékbeli fiúk irigységének célpontja. í Napokig csak látottam, futottam, büszkélkedtem fúj tulajdonommal. f Ha pedig többen gyűltünk össze, az utca gyeitekéi, hamar előkerült a művészien megfaragott < princike. Kézbe vettük a botot, elsimítottuk a tér (közepét és nekiláttunk az ütögetésnek. Minden pestének megvolt a maga győztese, valóságos dia- ) dalmenettel kísértük haza azt, aki egyszerre a <legtöbbet tudott pörgetni a princikén. < Még arra is emlékszem, amikor kilenc éves ko- í romban kis húgom izgatottan rontott be az ajtón, f hogy gyorsan menjek ki az utcára, a kis Lacinak \rollerja van! Mintha csak most lett volna: a be- Itonjárdán robogott az én kedves barátom, gyö- Inyörűen csillogó sárvédös rolleron, örömében fmég a szevaszról is megfeledkezett. Most talán légy elsuhanó Jaguár se olyan feltűnő, mint akikor az utcában az új roller. f Hány éve már, hogy utoljára láttam fiukat 5 princikézni az utcán! Hogy utoljára guHtott egy i maszatos kis gyerek vaskarikát a kocsiuton! _ f Elmúlt, elfelejtettük, kimaradt gyermekjate- '> kaink sorából. Ha ma megkérdeznék egy tízéves $ gyermeket, hogy: No mondd kisfiam, tudsz te l f princikézni ? — értetlenül bámulna rám. ■ S LÁM, nem is kell a rádiót bekapcsolnunk, nem ■ < is kell az újságot kezünkbe vennünk, hogy elgon- i i dolkozzunk húsz év változásain. Mert a nagy bi- ilzonyságok: az új lakótelepek, a kulturális, okta■ ? tási, egészségügyi és szociális létesítmények s a { társadalmi változások mellett néha egy-egy pilla(Folytatás az 5. oldalról.) Am Gábor csak mosolygott, É a hét végén kiadta az etető összes addigi részesedését. — De gépész úr... — futotta el a könny a paraszt szemét. — Semmi de. Magának nyolc apró gyereke van, nemde? És engem ne urazzon! — veregette vállon. A szegényparasztok körében megnyertük a csatát. A baj csak az volt, hogy a^yonetettek bennünket Már hajnalban csirkepaprikást kellett falnunk. Két- három óránként húzattunk udvarról udvarra, s mindenütt csirkepaprikást tálaltak fel. Csirkepaprikás volt a reggeli, a tízórai, az ebéd, az uzsonna, a vacsora. Egy hét múlva már könyörögtünk, hogy hagyják abba. — Nem lehet — mondták —, ez a szokás. A szomszéd is kitett magáért,- s mi sem- nvagyunk alábbvalóak. Én, aki éppen esak a húza- ( tásnál és a gép beállításánál j ügyködtem valamit, már 105 ki- c lót nyomtam, s az egyébként! nagyevő Gábor sem adta alább; a mázsánál. I Hanem ahogy a szegénysor; végéhez közeledtünk, egyre; gyakrabban tekingettünk a la-; pályra. — Az istenit, mégnem, nyilatkoztak a kulákok — sziszegte Gábor. — Pedig ott érne meg a cséplés a gépállomásnak, meg nekünk is. Egy helyen három napig is lehetne dolgoz-. nunk. Egyszer csak csinos, tizennyolc év körüli, bögyös lány rózsás ruhában megjelent a gépnél. — A Macuska — mutatta be’ Mihály bácsi, a DÉFOSZ elnöke, akiről csakhamar megtudtuk azt is, hogy a felszabadulás előtt gyakran dolgozott a leány apjánál, a legnagyobb gazdánál. Maca egy üveg pálinkát hozott Gábornak. — Édesapám küldi — mondta. — Mire föl, kislány? — kérdezte a huszonhat éves gépész. — Csak úgy, ajándékba. — Aha — villant meg Gábor szeme, s elvette az ..ajándékot , amit később szétosztott a cséplőmunkások között. Mindez még kétszer megismétlődött. Közben a DÉFOSZ elnöke — akit bávasága miatt Mehál bá’nak tituláltunk — elnyekeregte, hogy Gábor tetszik Macának. _ jó parti lenne — kommendá lta. — Nono. S kibújt szög a zsákból. Az utolsó előtti napon Mehal ba „kirukkolt a farbával”. Körülményesen megcélozgatta, hogy a nagygazdák is velünk csépeltemének, ha 20—30 mázsa gabonával kevesebb kerülne c mázsacédulára. Nem bánnám meg. Négy-öt mását mi is „reszelhettiénk’l, Embert ritkán láttam még úgy megleckéztetni, ahogy Gábor tette az öreggel. — Ügy látszik, maga lélekben még mindig cseléd maradt! — vágta oda neki. Délután már láttuk, hogy a maszekgép vonul Maca apjának a szérűjére. De a szerencse nekünk kedvezett. Fél nap múlva a gép felmondta a szolgálatot, eltört a dob tengelye. És a nagygazdák kénytelenek voltak az állam gépével csépelteim. Gábort már nem merték megkörnyékezni, de a gépésznek és nekem járó léddel vissza akartak vágni. Az első alkalommal hús nélküli hamisgulyásleves volt a menü. Én örültem is neki, hogy vége a „csirkepaprikás korszaknak”, de Gábor megmagyarázta, hogy a silány koszt feltálalásával és elfogadásával másról, politikai harcról van szó. Ez volt a falu párttitkárának is a véleménye. S az utóbbi visszavágott. Tanácsára nem nyúltunk az ételhez, hanem a vendéglőben az általa megrendelt gazdag menüt fogyasztottuk el. Harmadik nap, amikor Maca apjánál befejeztük a munkát, a párttitkár, kiegyenlítés végett, átadta neki a vendéglős számláját. Több mint háromszáz forintról szólt az összeg. A többi nagygazda — ha látnivalóan kényszeredetten is — már „megemberelte magát”, s tisztességgel ellátott bennünket... Azóta mennyire másként zajlik szérűinken a cséplés. De gondolom, nem árt néha emlékezni rá, hogy ennek a t,más- ként”-nek a ' győzelméért így vagy úgy annak idején bizony harcolni kellett. .. - ■ o. Tarján István jele — mindenen vitatkoznak az emberek. Itt volt például a Zabhegyező-vita. Amint tudják, egy amerikai író megírt egy könyvet, ezt lefordították különböző nyelvekre, elolvasták különböző emberek, volt akinek tetszett, volt akinek nem, és ezzel az ügy el volt intézve. Ott. Itt azonban óriási vita tört ki fölötte. Egyesek harciasán kinyilatkoztatták, hogy márpedig nekik nagyon tetszik a Zabhegyező nyelve és szemlélete, mások viszont harciasán közölték, hogy márpedig nekik egyáltalán nem tetszik a Zabhegyező nyelve és szemlélete. Majdnem ölre mentek. Mígnem aztán kiderült, hogy a Zabhegyezőnek nincs is olyan nyelve, amely egyeseknek nagyon tetszthet, másoknak nem. Továbbá Zabhegyező sincs. Mert nem is ez a címe. Csak a fordító elferdítette a címet r ps most mi van? Semmi. Bosszankodnak a vitatkozók? Szégyenkezik a fordító? Intézkedik a kiadó? Minek? Mindenki elégedett. Mert lehet, hogy rossz a fordítás, hibás az ellenőrzés, alaptalanok a cikkek, de milyen jó kis nyári vita volt! És nálunk ez a lényeg. Meg hogy bírálni lehessen. Egyesek szerint ez a szólásszabadság lényege. Vannak ma már l humoristák, akik hónapokig tokodnak, azt felelem: ha panaszkodnak, az jó jel. Próbáltak volna akkor panaszkodni.., amikor még dicsértek. Mert a szólásszabadság legbiztosabb jele, ha olykor morognak is az emberek. Ha viszont mindenki sugárzó arccal járkál reggel, délben, este, ott válami nincs rendben. p z vitathatatlan. És nagy szó, ha nálunk valami vitathatatlan. Mert nálunk ma már — éz is a szólásszabadság rik a Jedüket, hogyaB. lehetne kitalálni, amely- beMnindén rhindat egy-egy beolvasás fölfelé. De hát felfelé bírálni, ahhoz miféle bátorság kell? Oldalra bírálni meg lefele, az igen! Beolvasni az iparvezetésnek, hogy lassan szerelik az erőműveket és sokba .kerülnek? Na bumm! De beolvasni otthon csőrepedéskor a maszek vízvezetékszerelőnek, hogy; lassú ez meg drága is. nem kell! — ezt neveznem bátorságnak és elvi következetességnek! Cikket írni arról, hogy öntsünk tiszta vizet a pohárba? Na hnmm l ■folcv/Vl-íA magyar turisták nem tudnak beszélni. Odakint. Itthon igen. És most, hogy hazatérnek, beszélnek is. összehasonlítják, amit csak lehet. Meg azt is, amit nem lehet. Mert ilyen is van. A londoni Hyde Parkban például akkora demokrácia van, hogy mindenki tücsköt-bogarat összebeszélhet. Nálunk nincs Hyde Park, ez a dolog formai része. De tartalmilag? Ami a tücsköt-bogarat illeti? Nem paNyugatról ellátogat, vagy hazatér ide, ezt vizsgálgatják külföldi publicisták, ezt méricskélik belföldi humoristák, erről jelennek meg riportok odakint: hogyan állunk a szólásszabadsággal? Szerintem egészen kitűnően. És azoknak, akik panaszI naszkodhatunk. Mintha egy nagy Hyde Parkban élne az ember. .2 Miért is mondom ezt? Hyde Park, igen. Mert ez a fő problémája mindenkinek, aki
