Petőfi Népe, 1965. augusztus (20. évfolyam, 180-204. szám)

1965-08-19 / 195. szám

1965. augusztus 19, csütörtök 5. oldal Történelmi miniatűr Ezer szem ananászeper Magyarországon 1932—33. te­lén, hozzávetőlegesen, egymillió a munkanélküliek száma. Éle­tük pokol és a javulás minden reménye nélkül tengődnek. Ar­ra a boldog emberre, akinek munkája van, irigykedve néz­nek. Ilyen körülmények között nem érdektelen, ha a „szeren­csés” magyarországi dolgozó fa­zekába nézünk. A földmunkás Napszámja átlag egy pengő ötven fillér. A heti kereset (hatnapos a hét) kilenc pengő. De a hét hetedik napján is élni akar... Tehát napszámjából egy napra egy pengő huszon­nyolc fillért költhet. Családos ember, gyereke nincs — ha nincs. Ez t. i. a jobbik eset. Ál­talában optimista ez az írás vé­gig, mert például a földmunká­sok 90 százaléka Magyarorszá­gon munkanélküli, és mégis ke­reső napszámosról van szó ... Lakása egy hónapra egy mázsa búza ára. A búza ára ha valaki megveszi: hat-nyolc pengő. Falun. Egy napra tehát huszonnyolc fillér a lakbér. Férj és feleség reggelije negyedliter tej (10 fillér) és fél kiló kenyér (tizennégy fillér), összesei! huszonnégy fillér. Reggel héttől e^te hétig van munkában a kereső. Ura­dalomban. Oda eg^y, vissza megint egy óra a gyaloglás. Elfoglaltsága tehát napi tizennégy óra. Este nyolc­kor megeszi az estebédet: fél kiló liszt (tizenhat fillér), öt dekagramm szalonna (tíz fillér). Fél kilogramm kenyér is (tizennégy fillér) kell az ételhez, amelynek tésztaleves a ne­ve. Másra nem telik. A főzéshez legalább öt kilogramm fa £gll. Ez falun „csak” húsz fillér. Tehát: az estebéd hatvan fillér. Marad még az egész napra tizenhat fillér, a két­szeri „tápláló” étkezés után. A ma­radék gyufára, szappanra, petró­leumra kell. Adófizetésért hiába szorítja a végrehajtó. Dohányra sem telik. Ruha- vagy csizmái avításra se. Semmi másra. Ha kéthetenként egyszer borotválkozásra vete­medne a férfi (húsz fillér), sú­lyosan megbillen a háztartási költségvetés egyensúlya. Ipari szakmunkás Városban. Órabére: negyven fillér. Heti keresete tizenkilenc pengő húsz fillér. Jut tehát egy napra két pengő hetvennégy fil­lér. Lakásért átlag egy pengőt fizet egy napra. Egészen kivéte­lesen szerencsés a helyzete an­nak, aki nősüléskor szoba-kony­ha bútort kapott a feleségével. Tehát: reggelire jut kettőjüknek félliter tej (tizenhat fillér) és fél­kilogramm kenyér tizennégy fillér), összesen harminc fillér. A reggeli­zés ideje: reggel hat óra. Gyalogol a gyárba egy órát. Héttől délután négyig dolgozik. Félóra az ebédszü­net. Ez alatt megmelegíti a magá­val hozott ebédet. Krumplistészta. Kettejüknek fél kilogramm liszt (ti­zenöt fillér), egy tojás (tíz fillér), öt deka zsír (tíz fillér) az ebéd ára krumplival és kenyérrel együtt har­minchat fillér. Négykor kijön a fér­fi a gyárból, hazagyalogol ez újra egy óra. Vacsora krumplileves. Egy kilogramm krumli, ebből az ebéd­tésztára is jutott (tizenhat fillér), öt deka zsír (tíz fillér), összesen hu­szonhat ^fillér. Tüzelésre legalább hat kiló fa kell. Ara harminchat fillér. A villany ára naponta legalább tíz fillér. Só, szappan, gyufa, ecet na­ponta átlag tíz fillér. A reggeli ke­nyéren kívül még fél kilóra van szükség. Tizennégy fillér az ára. összes napi kiadásuk kétszázhat­vanhárom fillér. Marad a napi kiadásokon fe­lül tizenegy fillér. Ebből kell adót fizetni. Azután... borot­válkozni, néha újságot venni, néha moziba is menni, fehérne­műt pótolni, villamoson utazni. Kell. Kéne. A tisztviselő A tisztviselő: úr. Főnöke meg­kívánja, hogy úriasan öltözköd­jék. A tisztviselő úr már tíz éve van állásban... (A múlt évben még kétszázhúsz pengő volt a fizetése.) Űjévl ajándékként az idén leszállították ezt az óriási jövedelmet. Tehát: nem a mun­kát. Mert az több lett. Hiszen létszámapasztás is volt. Tehát: redukálták a fizetését — még jó, hogy csak százötven pengő­re. Felesége: van. Felesége végignyargalászta a vá­rost és kihalászott az albérleti szo­bákból egyet, amely konyhahaszbá- lattal együtt csak negyvennyolc pengőnyi bérbe kerül havonta. Ez napi: egy hatvan, ö-k is reggeliz­nek. Félüter tejet (tizenhat fillér) és harminc deka kenyeret kilenc fil­lér). Reggel hétkor indul el a ma­gántisztviselő az irodába. A tiszt­viselő húsz percig az újságkiadó előtt áll és elolvassa a kiakasztott ingyenpéldányokat. Déli egy órától háromig tart az ebédszünet. Ilyenkor harminc perc alatt ér haza. Félóráig ebédel. Az­tán nyargal vissza az irodába. Üj- ra elolvassa a kiakasztott déli új­ságot. Az ebéd huszonöt deka hús (ötven fillér), főzelék (harminc fil­lér), tíz deka zsír (húsz fillér), hu­szonöt deka kenyér (nyolc fillér). Evett a tisztviselőpár ebédre levest, húst és főzeléket. Vacsorára pap­rikás krumpli: negyvenöt deka krumpli (tizenöt fillér), ehhez kell még öt deka zsír (tíz fillér) és húsz deka kenyér (hat fillér). A napi gáz és villanyszámla (tizenöt fillér). Ecet cukor, gyufa, só, napi húsz fillér. Mosás húsz és fűtés napi negyven fillér. Ez volna napi négy pengő negyvenöt fillér. Ez a hónap harmincnapos. Mert ha nem, akkor baj van... Szóval marad napi ötvenkilenc fillér. Ebből kell nadrágot va­salni, fürödni, borotválkozni, kalapot tisztíttatni, cipőkrémet venni... De villamosra ülni nem sza­bad. Moziba sem mehet. Köny­vet, legfeljebb kölcsönvehet. Színház, Mozi? Egyszer egy hó­napban. De ők még urak! Úri módon élnek. Kifelé! Nehogy meglás­sa a kolléga, vagy a főnök, hogy ő is proletár. Bár a főnök úr úgyis tudja. Sőt — éppen, mert tudja és mert egyetlen meghirdetett könyvelői állásra, nyolcvan pen­gős havi fizetéssel, száz könyve­lő ostromolja meg reggel a fő­nök úr irodáját — a főnök urak, átlag háromhónaponként bérleszállítást hajtanak végre. Szóval: a földmunkás, az ipari munkás, a tisztviselő dolgozik — és ha dolgozik, akkor úgy, ahogy „él" is jövedelméből. Némelyi­kük nem is olyan fényesen, mint ahogyan itt vázoltam. Mert nem minden ipari munkás kap negyven fillér órabért. Dolgoz­nak harminc fillérért is. Segéd­munkások húsz, sőt, tizenhat fil­lérért is boldogan állnának munkába. Textilgyárakban ti­zenöt fillér is szép órabér — lá­nyoknak, asszonyoknak... Tízezer napszám Balmazújváros földesura, Semsey gróf estélyt adott. Szá­zan voltak a kastélyban a meg­hívottak. A vendéglátó ananász­eperrel is kedveskedett a társa­ságnak. Tíz szem ökölnagyságú eper volt mindenki tányérján. A decemberben ritka gyümöl­csöt repülőgép hozta Nizzából. Darabja, üzemi költséggel együtt tíz pengő. A vendégek desszert­je tehát tízezer pengőbe került. A Semsey-birtokon egy pengő a napszám. Az eper, az ananász­eper: tízezer pengő, tízezer nap­szám. Gergely Sándor 10. — Na persze, és az ujjnyomok. — bólogatott az orvos. — Azt hiszem, egy percig sem vitás az ügy. — Kézenfekvő — jegyezte meg a hadnagy. — Nagyon is — hagyta rá Pi- kó, majd rövid idő múlva hoz­zátette: — Nagyon is kézen­fekvő! — Letartóztatjuk Lábast? — állt fel a hadnagy. — Várjon még, valamire ki­váncsi vagyok — intette le a százados. — Csináljuk meg még egyszer a helyszíni szemlét, vi­tessük el a hullát és játsszuk le az eseményt. — Nem lesz korai? — aggá­lyoskodott a hadnagy. — Nem érünk rá. Most még frissek a benyomások. Négyen mentek fel a laborba: Pikó százados, a vegyész, vala­mint az orvosszakértő és az el­hárító tiszt. A nyomozó-technikusi teendő­ket maga Pikó látta el, jobbnak vélte, ha minél kisebb létszámú a csoport, és első kézből érté­kelheti az adatokat. Először általános fényképfel­vételt készített a helyiségről, majd külön-külön lefényképezte a fontos részleteket. A hason fekvő halott zubbonyának hátán hosszasan keresett valamilyen felhasználható bűnjelet, de egye­lőre semmit sem talált. Mivel Faragón kívül öten tartózkodtak a helyiségben a gyilkosság pil­lanatában és cáfolhatatlan nyom senkire sem vallott, egyiküket sem lehetett teljesen kihagyni a számításból. Ezután átadta a színteret az orvosnak és ve­gyésznek. Az orvos elsősorban a hullával foglalkozott és közben halkan töprengett magában. A vegyész — annak ellenére, hogy ő volt a legnehezebb helyzet­ben — sok nyomot rögzített kü­lönleges papírjaira, és bőséges széljegyzettel látta el őket. Ez a munka tartott a legtovább, a többiek végül már csak tétlenül vártak rá. A megismételt, alapos helyszí­ni szemle után elvitették a hul­lát és a földön talált összes tár­gyakat. A szerteömlő folyadékok csaknem minden nyomot eltün­tettek, így nem okozott zavart az esemény lejátszása. Már haj- nalodott, mire sikerült minden tárgy helyett másikat előkeríte­ni, és a fotózáshoz_ szükséges feltételeket biztosították. A sö­tétítő függöny nem engedett be fényt, így a világítási viszonyok megegyeztek az estivel. Mindent megismételtek ugyan­úgy ahogy a valóságban történt. A katonák időnként vitába ke­veredtek az események lefolyá­sáról, kiigazították egymás véle­ményét, hogy minél pontosabb legyen a történtek visszaidézése. A KISZ-klubból indultak el, a folyosón át a labor ajtajához értek. Kopogtak, és bentről hallat­szott a hang: — Bújj be! Elhelyezkedtek az asztal mel­lett, Faragót az orvos helyette­sítette. Minden úgy zajlott le, mint előző nap. Pikó valamit súgott a hadnagynak, aki a fotózó ka­tonák mögé lépett. A százados a villanykapcsoló mellé állt. A katonák számoltak: ... öt... hat... hét. . . most! Az orvos visszakattintotta a piros fénymérőt. Ebben a pilla­natban erős ütést érzett a bal lapockája alatt. A szívéhez ka­pott és feljajdult. Pikó százados felgyújtotta a villanyt. A katonák ijedten bá­multak az elszürkült, reszkető orvosra. Pikó mosolygott. — Vezesse az embereket az az irodába — utasította a had­nagyot, majd amikor egyedül maradtak, barátságosan engesz­telte az orvost. Szívfájdalmam, Hirosima (Japán filmdráma) Hirosima fordulópont az em­beriség történetében. Nem a pusztítás méretei miatt. Számos csatában többen hullottak el, mint akkor, húsz éve, abban a szerencsétlen japán városban. De Hirosima óta az öngyil­kosság réme fenyegeti az embe­riséget! Hirosima óta tudjuk, ugyanaz a vérgőzös felelőtlen­ség, amely akkor útjára indí­totta az atombombát, képes vol­na pusztulásba kergetni az egész világot. Azóta se tesz egyebet, mint erre készül. Behunyja a szemét, befogja a fülét, hogy ne kelljen tudomást vennie az ag­godalmakról, és intelmekről, ta­gad, letagadja bűnét, s úgy tesz, mintha sejtelme se volna a megsemmisülés lehetőségéről. Ezzel a sötét szándékkal szemben minden szó, figyelmez­tetés, tiltakozás és emlékeztetés: tett! Az egész világon összefog­nak ennek jegyében a tisztes­séges emberek. És Hirosimában? A borzal­mak városában? A szenvedők jajkiáltásai itt a leghangosabb? Mit jelent itt 20 (a filmben 17) év elteltével az emberiség leg- brutálisabb katasztrófája? Érre keresi a választ a film. Kamiya tokiói újságíró a bombarobbanást túlélő sérültek, gyógyíthatatlan sugárbetegek­— Ne haragudjon. A hadnagy bökte hátba egy bottal. Kíváncsi voltam valamire. Az orvos prüszkölt. — Bolond ötlet. Már szentül hittem, hogy engem is... — Na jó, ne dühöngjön már — békítette a nyomozó, majd hirtelen hozzá fordult. — Mond­ja csak, helytálló lehet az a fel­tevésem, hogy az előbb úgy vi­selkedett — kereste a szavakat — ... szóval, az idegrendszere éppúgy reagált, mintha szíven szúrták volna? — Nagyon is helytálló! Elő­fordulhatott volna, hogy szívbé­nulást kapok — hüledezett még mindig az orvos. Pikó megborzongott. — Nos, ha tudni akarja, én is megfigyeltem valamit. Amikor magát, hátba szúrták”, nem ka­paszkodott bele az asztalba, ha­nem inkább a szíve körül mar- kolászta a ruháját. Az orvos értetlenül bámult rá, majd vállat vonva utánaballa­gott. Pikó az irodába érve minden­kit kiküldött a helyiségből. Val­ter Vincét hívatta é3 néhány percet beszélgetett vele. — Valter elvtárs! Én semmi akadályát nem látom, hogy ön szabadságra menjen. A gyilkos személyének kiléte minden két­séget kizáróan igazolódott. Saj­nálom a kellemetlenséget — és fanyar mosollyal kezei nyújtott a katonának. (Folytatása következik.} után nyomoz. De Hirosima kö­zömbös. Az újraépült modern nagyváros forgataga befedi a rettenet emlékeit, sőt valami torz szeméremmel el is zárja a kíváncsi tekintetek elől. Csak az atombomba-múzeum, a kór­ház, s az egyetlen romnak ha­gyott templom beszél arról a szörnyű pillanatról. Ezek is ma már csak afféle idegenforgal­mi látványosságok. A régi, az „ezelőtti" Hirosima nyomtalanul lemerült az új ragyogás feneké­re. Kamiya már maga is kimond­ja a Hirosimába érkezésekor még inkább tagadva, mint két­kedve fogadott véleményt: Úsdi téma, nem lehet róla újat írni. Ekkor következik a fordulat. A csodálatos arcú, de szétron­csolt testű Akiko iránt hirtelen föllobbant és viszonzott — ám beteljesülhetetlen — szerelme az újságírót is — közvetve — az atombomba áldozatává teszi. Vagyis: Amíg Kamiyát az év­fordulóra megrendelt cikk hajt­ja, amíg a sztori, a hatujjú bé­bi — után szaladgál, addig nem foghatja fel Hirosima jelentő­ségét. Csak úgy juthat el idáig, ha saját sorsának részeként éli át a tragédiát. A film alkotói helyesen ve­szik észre a Hirosima-kérdés két alapvető szólamát. Egyrészt: semmit se szabad elfelejteni. Másrészt: az élet nem áll meg. A már említett újságírói ku­darc az „Élj!"-motívum túlhaj- tásából vezethető le. Ez érték­teleníti a sztori rikító cukor- mázával bevonandó pirulává az évfordulót. Ezzel az álobjektív szemlélettel — ez igen fontos — Kamiya nem látszik közös­séget vállalni. Ezzel szemben az Akiko tit­kának fölfedésével kezdődő ér­zelmi rész az egyoldalúan szub­jektív nézőpont csődjét tárja fel. Méghozzá — és itt túlságo­san elveti a sulykot Yoshimu- ra, a rendező — olyan eszkö­zökkel, hogy a Film Színház Muzsika kritikusa is félreérti: „... a vásznon nem a nagy ér­zelmek rendkívülisége, hanem a moziszerelmek megszokott ro­mantikája érvényesül." Csak­hogy az első rész szociológiai alapossága, mértéktartása után kijárt dolog ilyen mértékű stí­lustörés magasabb cél nélkül. Ez a cél a Hirosima-kérdés me­rőben szánakozó elkendőzésének elutasítása. Ezért, és idáig viszi Yoshi- mura — ha eszközökben nem is mindig a legadekvátabban — a téma kettős szólamát. De nem tudja végigvinni. A kettő közé egyszerűen egyenlőségjelet tesz, és ez már ideológiai korlát. Nem mondja ki, hogy az „Em­lékezz!” szükségességét az „Élj!" indokolja: Emlékezz, hogy él­hess! Csakis ebből a koncepció­ból kiindulva képzelhető el reá­lisan a „Soha többé!" Ez. J.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents