Petőfi Népe, 1965. augusztus (20. évfolyam, 180-204. szám)

1965-08-03 / 181. szám

S. oldal 1965. augusztus 3, kedd Zsaroló ajánlat A végzetes hét ? A forradalmi folyamat meggyorsításáért A VILÁG közvélemé­nyét Európától Japánig az amerikai háborús tervek tartják izgalom­ban, ezekről mondanak véleményt a lapok. A hí­rek terjedés közben nagyobbakra nőttek, mint azt maga az amerikai elnök szeretné. Legalább is erre vall az, hogy bizonyos helyesbítéseket kért Johnson. Texasi birtokán rögtönzött sajtó- értekezletén vasárnap közölte az újságírókkal, hogy élvonalbeli köztársaságpárti kongresszusi vezető, akivel előzőleg megbeszélést folytatott a vietnami helyzetről, „visszaélt bizalmával, s olyan jellegű értesüléseket szivárogtatott ki, ame­lyek hamisak, sőt rosszindulatúak voltak”. Az il­lető nevét nem árulta el, de tisztázta, hogy a Mansfield-emlékirattal függ össze. A demokrata­párti kongresszusi vezető ebben arra kérte John­son!, ne hívja be aktív szolgálatra a tartalékoso­kat. Johnson legutóbbi vietnami beszéde ilyen elemeket nem is tartalmazott — megfigyelőik szerint éppen azért, mert a hír túl korán szi­várgott ki. Több amerikai kormányférfi is nyil­vánosság elé állt. vasárnap. Így Ball külügymi­niszterhelyettes is. Az egyik televíziós társaság­nak adott nyilatkozatában igen furcsa, tisztán zsífc'oló jellegű indítványt tett közzé. Észak-Viet- nam bombázásával kapcsolatban kijelentette, hogy a terrorbombázások megszüntetésének fejé­ben a DNFF kössön tűzszünetet a dél-vietnami kormánycsapatokkal és az amerikaiakkal. Ügy próbálta beállítani a dolgokat, hogy tűzszünet a béketárgyalások célját szolgálná, de kijelentette, hogy a bombatámadásoktól Hanoi nem élvez mentességet. Az amerikai szenátus katonai bi­zottságának elnöke. Richard Russel viszont nem próbálta megmagyarázni az amerikai politikát, EGY NAP A KÜLPOLITIKÁBAN hanem nyíltan kijelentet­te, hogy Dél-Vietnam el­vesztésével Amerika csak presztizsveszteséget szen­vedne, stratégiai helyzetén ez nem változtatna. A KIRÁLYI PUCCS által megbuktatott görög miniszterelnök, Papandreu igen bizakodó. Mint már jelentettük, a görög kormányválság kulisz- szatitkai között jelen van a vietnami probléma is. A volt miniszterelnök nem járult hozzá ahhoz a NATO-igényhez, hogy görög csapatok is masí­rozzanak & vietnami húsdaráló szájához. Pa­pandreu most úgy nyilatkozott, hogy * Novasz- kormány nem éri meg a hét végét, s ez a hét az árulók számára végzetes lesz. „Az elemi önérzet azt diktálta volna, amikor pénteken üres par­lament fogadta a kormányt, hogy mondjon le.” A kormány helyén maradt, de — mint Papandreu mondja, — bármilyen ügyeskedéshez forduljon is, nem vezetheti az országot. Politikai megfi­gyelők szkeptikusabbak ,a volt miniszterelnöknél. Az udvar és a fegyveres erők Papandreu ellen vannak, és kibékülésre nincs lehetőség. Jelenleg jobboldalra támaszkodó, parlamenten kívüli meg­oldást látnak lehetségesnek. AZ IMPERIALISTA erők Afrikában is meg­próbálnak tért hódítani. Ezért a szabad Afrika minden imperialista tevékenysége ' óriási szerepre hivatott — írja a Pravda, két afrikai köztársaság elnökének Szovjetunióban tett láto­gatását elemezve. Sekou Touré .és Obote találko­zása a szovjet vezetőkkel elősegíti az imperializ­mus, neokolonializmus elleni harc sikerét. Az ál­lamok vezető pártjai közötti kapcsolat alapja a célok mély megértése abban a harcban, amely a bókéért, a nemzeti függetlenségért, folyik, a for­radalmi folyamat meggyorsításáért. Két század partizái Da Naapál Ssabadságharcos-tíímadás Saigon védelmi vonalai ellen ALAPTALAN? A 7. amerikai flottához tar­tozó rombolók az elmúlt órák­ban Da Nang körül ágyuzták a dél-vietnami partvidéket. Da Nang, a hatalmas amerikai tá­maszpont körzetében napok óta heves harcok dúlnak a partizá­nok és az amerikai intervenció- sok között, s a támaszpont kör­nyékén amerikai becslés szerint két század partizán tevékeny­kedik.. A Craig és a Stoddard hadihajó Da Nangtól körülbelül nyolc kilométernyire északnyu­gatra lőtte a partvidéket, de az ágyúzás eredményét az amerikai hadvezetőség nem tudta felmér­ni. Mint ismeretes, a felszaba-1 dító harcosok elvágták a Da: Nanghoz vezető utakat és hida­kat. Kilencvenhat kilométernyire délre Da Nangtól, a DNFF har­coló egységei vasárnap a késő esti órákban aknázták Chu Lai-t. Folytatódott a partizántáma­dás a főváros, Saigon védelmi vonalai ellen is. Az esti órák­ban a partizánok akna- és gya­logsági tűzzel támadtak két elő­retolt állást. Ezek közül az egyik a dél-koreaiak Saigontól 24 ki­lométernyire fekvő körlete volt. Mértékadó amerikai katonai körök nem erősítik meg, de nem is cáfolják azt a feltevést, hogy | hamarosan amerikai egysége- j két irányítanak a közép-vietna- j mi fennsíkra, ahol a jelek sze- j rint jelentős létszámban tevé­kenykednek a partizánok. Ebben az országrészben a nagyobb vá­rosok — köztük a Saigontól 380 kilométernyire északra fekvő Pleiku és a 430 kilométernyire északra fekvő Kontum — csak légi hídon kaphatnak utánpót­lást, mert az utakat a partizá­nok ellenőrzik. Az AFP jelentése szerint a hétfőre virradó éjjel amerikai harci repülőgépek ismét megtá­madták Dien Bien Phu-t, az in­dokínai háború utolsó francia állását, más repülőgépek a vá­rostól 64 kilométernyire szórták le bombaterhüket. Vasárnap a haditengerészet gépei Hanoitól 250 kilométernyire délre, Vinh körzetében hajtották végre a legnagyobb terror támadást. A hivatalos amerikai közlés ezút­tal is „összekötő útvonalak, ká- tonai létesítmények, raktárak” bombázásáról szól, pedig köztu­dott, hogy az amerikai kalóz- gépek nem • tudják, de nem is akarják megkülönböztetni a pol­gári településeket állítólagos stratégiai célpontjaiktól. Az 1965. július 30-án Sekou Touré vezetésével hazánkba lá­togatott párt- és kormánykül­döttséggel egy olyan afrikai ál­lam képviselőit láttuk vendé­gül, amely mind politikailag, mind gazdaságilag következete­sen független alapokon áll. 1958. szeptember 28-án zaj­lott le az a történelmi népsza­vazás. amely 68 év után meg­nyitotta Guinea függetlenségé­nek kapuit. Guinea kilépett a Francia Nemzetközösségből, s egy sor jelentős reformmal el­indult függetlenségének világ­szerte nagy érdeklődést kiváltó útján. A 245 857 km!-en elterülő ország földrajzilag négy zónára Lemondott a kolumbiai kormány A kolumbiai kormány be­nyújtotta lemondását Valencia elnöknek. A kormány tagjainak lemon- ; dása nem jelent kormányválsá­got, mivel a miniszterek előze­tes megállapodás alapján jártak el. Az utóbbi években az a gya­korlat alakult ki. hogy a kor­mány tagjai az elnöki megbí­zatás lejárta előtt legalább egy j évvel felajánlják visszalépésü- j két. Ezúttal is erről van szó. osztható. A part menti rész (Alsó-Guinea) tengeröblökben és folyókban gazdag terület, Közép-Guinea járhatatlan, sza- kadékos hegyvidék, Felső-Gui- nea tágas fennsík, míg Libéria és Elefántcsontpart mentén a ma még kihasználatlan, erdős övezet húzódik. Lakóinak szá­ma: 3 360 000, fővárosa: Co­nakry. Az ország fő ipari nyersanya­ga a vas és a bauxit. Előfordu­lásuk rendkívül gyakori és szinte „nyersen” szórják a szál­lítóeszközbe a magas vasérc- és bauxittartalmú közetet. Fel­dolgozásuk külföldön történik, miután csak Fria városában működik jelentősebb timföld­japán hírügynökség repítet­te világgá a hírt, hogy Cao Ky, a dél-vietnami rezsim je­lenlegi feje lemondani készül. Jól tájékozott körökre hivat­kozik a Kiodo-iroda, és azt is tudni véli, hogy a tábornokot távozása után thaföldi nagy­követté nevezik ki. A dél- vietnami kormány természe­tesen azonnal tagadta és alap­talannak nevezte a japán hír- ügynökség jelentését. Lehet, hogy a hitlerrajon- gó, született katona, aki oly nagy önbizalommal fogott a kormányfői teendők ellátásá­hoz Saigonban, nem mond le ma, vagy holnap. De, hogy le fog mondani, vagy hogy le fogják mondatni, ezt az eshe­tőséget nagy tét ellenében, fo­gadáson — biztosra meg lehet tenni. Cao, bár katona, nem látja tisztán a hadihelyzetet országában. Már kezdetben biztosra vette, hogy az erős kéz politikájával, a megtorlás eszközeivel diadalt arat. Né­hány hét után már úgy nyilat­kozott hogy nehezebb a hely­zete, mint gondolta volna, s ha előre látja, mit jelent sai- goni diktátornak lenni, nem vállal ja a főnökséget. Már ma­ga ez is hihetővé teszi a ja­pán hírt. Hogy a vietnami tö­megnek semmit sem jelent Cao, azt éppen R. Russel, az amerikai szenátus katonai bi­zottságának elnöke bizonyítot­ta vasárnapi interjújában, amikor azt mondta, hogy Dél- vietnamban csak néhány em­ber tudja, ki a miniszterelnök, de ha egy szavazáson meg­kérdeznék az embereket, a legtöbb Ho Si Minhre adná a voksát. Ö pedig ebben talán szavahihető. Cao szegény, aki Az NSZEP Központi Bizott­sága, az NDK államtanácsa és a nemzeti front országos taná­csa hétfőn ünnepi ülést tartott élet másik jelentős alap.iát a gyémánttermelés és nemesfém­bányászat képezi. Közel 40 000 gyémántásó kutatja primitív eszközökkel a nyers drágakö­vei, melynek jelentős része ma még szintén a külföldi felvá­sárlókhoz kerül. Guinea vezetői népük elé a gyarmatosítás maradványainak felszámolásán keresztül az or­szág gazdaságának megerősíté­sét és a kulturális színvonal emelését tűzték feladatul. A Magyar Népköztársaság ehhez adott eddig, és ad ma is Gui­neának baráti segítséget, Terra a saigoni korrupció-dzsungel- ben is rendet akart teremte­ni, háza táján se lehet közked­velt. Hogy Thaiföldön sok babért szerezne ez az antidiplomata, — épp az amerikai interven­ció lehetőségének kitett or­szágban — az aztán valóban egészen alaptalan. Egy nap - 2 bomba Quito Ecuador fővárosa, azé a latin-amerikai országé, amelyben mostanában napi­renden vannak a tüntetések a kormány és USA-barát po­litikája ellen. Ebben az or­szágban az iskolaköteles gye­rekeknek csupán 47 százaléka jár iskolába, és a lakosság 89 százaléka analfabéta, ipara alig van, a mezőgazdaság — amelynek fő terméke a banán, kávé. kakó — korlátlan ura amerikai cég. A fővárosban természetesen van amerikai követség, sőt nagykövetség. Az épület most jelentős károkat szenvedett, ugyanis két rob­banószerkezetet dobtak rá. Nem járt volna jobban a Sin­gapore-! amerikai konzulátus sem, ha az ügyeletes rendőr kissé lassabban lépeget a szo­kottnál. így azonban közvet­lenül az időzített robbanás bekövetkezése előtt tett ártal­matlanná egy kétkilós bom­bát, amelyet az épület falához, támasztott biciklire szerelve talált meg. Mostanában nem nagyon szimpatikusak ezek az épü­letek. A saigoni példa ragadós volt, úgy látszik... B. K. Fotsdamban a potsdami egyez­mény aláírásának 20. évfordu­lója alkalmából. Az ülésen Otto Winzer, az NDK külügyminisz­tere beszédet mondott, amely­ben hangsúlyozta, hogy az NSZK agresszív revansista fegy­verkezési politikája a potsdami egyezmény alapvető elveit szegi meg. Hangsúlyozta, hogy „Né­metország nemzeti egységének megteremtését nem lehet elvá­lasztani a béke és demokrácia követelményeitől. Az újraegye­sítést csak a potsdami egyez­mény alapelveinek megvalósítá­sával, a béke és a leszerelés biztosításával, a két Németor­szág gazdasági és kulturális kapcsolatainak normalizálásával lehet megvalósítani.” Winzer méltatta az NDK és a Szovjetunió barátsági szerző­dését, s megemlékezett a Szov­jetunió szerepéről a második világháborúban, az ezt követő években és a potsdami szerző­dés megkötésének idején. A potsdami egyezmény ész­szerű továbbfejlesztéseként az NDK a béke politikáját foly­tatja, harcol a két német állam közötti megegyezésért, az álta­lános és teljes leszerelésért és az atomfegyverkezés ellen — mondta Otto Winzer. A potsdami egyezmény alá­írásának 20. évfordulója alkal­mából szombaton kétnapos nem- zetlíözi kollokvium kezdődött a berlini kongresszusi csarnokban e történelmi dokumentum elvei­nek aktuális jelentőségéről. A kollokviumon 140 meglrívott vendég vett részt, a Szovjet­unióból, Franciaországból, az Egyesült Államokból, Angliából. Lengyelországból. Nyugat-Né- metországból és Indiából. A nemzetközi kollokvium részvevői vasárnap nyilatkoza­tot tettek közzé, amelyben kö­vetelik: a potsdami megállapo­dás irányelveinek megfelelő intézkedéseket kell tenni, hogy ne ismétlődjék meg a második világháború szörnyűsége. Vendégeink hasúja: Guinea A potsdami egyezmény 20. évfordulója A béke és deiüslrácia irányelve

Next

/
Thumbnails
Contents