Petőfi Népe, 1965. augusztus (20. évfolyam, 180-204. szám)

1965-08-01 / 180. szám

A vendég rovására Súlycsonkítás és minóségrontás avagy: sok kicsi sokra megy Fagylalt és feketekávé ... nap­jaink kedvelt, megszokott cse­megéi’^ ezek. Némi túlzással úgy is mondhatjuk: népélelmezési cikké váltak. Bizonyítja ezt a kávé- és fagylaltfogyasztás or­szág- és megyeszerte növekvő forgalma. Éppen ezért érdemel különös figyelmet az Állami Kereske­delmi Felügyelőség közelmúlt­ban lefolytatott vizsgálata, ami­nek eredményeként kiderült, hogy a forgalomba kerülő fagy­lalt- és kávéadagok hogyan fe­A majorság parkja A felvételen látható kertész — Csekei Vilmos bácsi — nem valamelyik városunk, vagy na­gyobb községünk közterének a parkját locsolja, hanem a har- tai Béke Tsz központi major­ságáét. A parkot sok község megirigyelhetné. Füves térség az ólak között, színes petúnia­ágyak és rózsák, a piros szín minden árnyalatában. Amott cédrusbokrok hosszú sora. Kellemes látványt nyújt így a majorság, s jó, hogy ezzel is törődnek a szövetkezet gazdái, vezetők Sőt, az utóbbiak oly­annyira, hogy — Tóth V. Imre elnök példamutatásával — sa­ját maguk ültették el a három­száz rózsatövet. Az egyik köz­ponti jellegű térségen a tsz ne­vét, a Béke-szót is kiültették rózsákból. I lelnek meg a szabvány által elő­írt követelményeknek. Kevés a zsírtartalom, sok a kávésacc Állami, földművesszövetkezeti és magánkézben levő cukrász­dákban, eszpresszókban tartották vizsgálataikat a szakemberek. Munkájuk során a vendéglátó I egységek többségében visszaélé- [ sekre derítettek fényt. A kis- kunmajsai és a keceli ímsz-cuk- | rászdában kifogástalan minősé­gűnek találták a feketekávét. A kiskunfélegyházi 442. számú esz­presszó feketekávéja gyenge mi­nőségű volt, a keceli fmsz-cuk- rászda vanília- és csokoládéfagy­laltja pedig lényegesen kevesebb zsírtartalommal rendelkezett az előírásnál. Jászszentlászlón Tö­rök Mihály cukrászkisiparos va- niliafagylaltjánál ugyanezt a hibát észlelték, a gyümölcsfagy­laltnál pedig túlhabosodás kö­vetkeztében kevés volt a fajsúly is. A kötelező 6 gramm helyett csak 4,8 gramm kávét főztek a dupla feketébe például a kecs­keméti 395. számú Mackó biszt­róban, a 345. számú Hóvirág cukrászdában. Az ellenőrzések összefoglaló jelentése megálla­pítja, a fagylaltnál átlag 10—15 százalékkal volt kisebb a zsír- tartalom, és a szárazanyag-meny- nyiség sem érte el a legtöbb esetben a kívánatos arányt. A vizsgált egységek 60 százaléká­nál gyengébb minőségű fekete­kávét szolgáltak ki a szabvány­nál, a fagylalt esetében 56 szá­zalék volt ez az arány. Pénzbírság és szabálysértési eljárás Ha az évről évre növekvő fo­gyasztást vesszük alapul, még inkább beláthatjuk a vásárlók megrövidítésének, a visszaélések társadalmi veszélyességének ha­tását mind erkölcsi, mind anya­gi vonatkozásban. S mivel ezek­ben az esetekben a vevő káro­sul, joggal merül fel a kérdés: mit tettek az illetékes ellenőr­ző szervek azért, hogy csökken­jenek a visszaélések? Az említett ÁKF ellenőrzés alapján hét esetben jelentős pénzbírságot szabtak ki. Török Mihály cukrászkisiparosra pél­dául ezer forintot. Szabálysér­tési eljárás lefolytatását három esetben kérte az Állami Keres­kedelmi Felügyelőség. Fokozni a társadalmi ellenőrzést Mindez azonban önmagában még nem jelenti a hasonló ese­tek megelőzését. Éppen ezért az ellenőrző vizsgálatok a fagylal­ton és a feketekávén kívül, ter­mészetesen más közfogyasztási cikkekre szintén kiterjednek a továbbiakban is. A visszaélések csökkentését a tanácsok, a ke­reskedelmi vállalatok, az fmsz- ek felügyeleti, ellenőrző szervei­nek hatékonyabb munkája, a társadalmi aktívák, állandó bi­zottságok a jövőben hathatósab­ban kell, hogy elősegítsék. Ez is feltétele annak, hogy a további minőségi vizsgálatok során a negatív tapasztalatok helyett az elfogadható eredmények kerül­jenek túlsúlyba a fogyasztók, a nagyközönség érdekében. Színarany a porcelánon A Herendi Porcelángyár edé­nyeinek díszítésére mind na­gyobb mennyiségben használ­nak fel színaranyat. Havonta másfél kiló színaranyat tartal­mazó, különleges festékféle ér­kezik Angliából a gyár címé­re. Az étkészlet tányérjainak peremét szegélyezik ez'el az igen drága festőszerrel, amely 17 százalékos arányban tartal­maz nemesfémet. Csinálnak olyan készletet is, amelynek tá­nyérjait az oldalsó részén is aranyozzák. Az aranyozott ét­készletekre nagyobb megrende­lés érkezett külföldről. PETŐFI NF.PH A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Főszerkesztő: dr. Weither Dániel. Kiadja a Bács megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Mezei István igazgató Szerkesztőség: Kecskemét, Városi Tanácsház Szerkesztőségi telefonközpont: 28-19. 25-16. Kiadóhivatalt Kecskemét, Szabadság tér 1/a. Telefon: 17-09. Szerkesztő bizottság: 10-38. Vidéki lapok: 11-22. Terjeszti a Magyar Posta. E lefizethető t a helyi postahivataloknál és kézbesl tőiénél. Előfizetési dij 1 hónapra 13 forint. Bács-Kisikun megyei Nyomda V. Kecskemét — Telefont 11-85. Index: 25 065. TCeti rajzos kom mentát SERKENTŐ (Endrődi István rajza.) Az önkéntes tűzoltó jubilál — Igen, most itthon van, nincs szolgálatban — fogadott bennün­ket Barta néni a kapuban. — De hát miért keresik? — Hallottuk, hogy a férje Al- pár jubiláló önkéntes tűzoltója. — Ezt csak ő tartja számon. Én inkább csak izgulok érte, amikor szolgálatba megy, s pró­bálom lebeszélni, de hiába ... Bartha Feri bácsi, a 62 éves alpári szabómester mosolyogva fogad bennünket műhelyében és mint mindig, most is megnyug­tatja asszonyát: — Tudod, hogy én nem félek, és még idáig nem is esett bajom tűzoltás közben. Meg aztán nem is tudnék már élni e nélkül, hi­szen ilyenkor, nyáron figyelni kell a határt a toronyból, mert könnyen lángra lobbanhat a ga- bonaasztag.., Régen kezdte az önkéntes tűz- oltóskodást Bartha Ferenc. Egé­szen gyerekfejjel, s amikor a felszabadulás után megszervez­ték az országban az önkéntes tűzoltóhálózatot, ő is a legelsők között lépett be a testületbe. Et­től az időtől számítható „hivata­los” önkéntes tűzoltói szolgá­lata. A Húszéves Szolgálati Ér­met 1958-ban kapta meg, s az idén ismét jutalomra terjesztik fel. Ö azonban inkább a község harminchat tagú önkéntes tűzol­tógárdájáról, a szertár, a felsze­relés gyarapodásáról, korszerű­sítéséről beszél, aminek révén ma már sokkal könnyebb a munkájuk, mint egykor. Azután a tíz évvel ezelőtti szérűskerti tűzre, majd a templom kigyulla­dására emlékezik s mint a vete­rán katona a régi nagy csaták­ról úgy mondta: — Bizony, nagyon nehéz per­cek voltak azok, de végül is legyőztük a lángokat. — De hát nem nehéz már ilyen korban a szolgálat? — kér­deztük az önkéntes tűzoltó fő­törzsőrmestert. Válasza így hangzott: — Az emberek személyi biz­tonságának, hajlékának, vagyo­nának megvédése a mi szá­munkra soha nem jelentett ne­hézséget. Csupán egyet: köteles­séget .,, B. Gy. írnak a gyerekek A NYÁR a táborozá­sok időszaka — leg­alábbis az úttörőknek. Ilyenkor sok dédelge­tett kis csemete vág neki az országnak, hogy nem is a pihe­nés, hanem az ismer­kedés, a játék, a „ka­land” kedvéért felke­resse a hegyvidéket, a Balatont, vagy éppen a város széli tábort. Az ilyen csoportos ki­rándulásokról rengeteg élménnyel gazdagodva térnek haza. Bár a tanító nénik, bácsik velük vannak, a szü­lők mégis izgulnak: mi lehet most Jancsiká­val, vajon megette-e már a csirkesültet, hi­szen az megromolhat — és hasonlók. Több ilyen szülőt is­merek. s velük beszél­getve szórakoztató dol­gokat hall az ember. Íme néhány a sok kö­zül. KÉT HÉTRE ment nyaraim Irénke a Bar latonhoz. Anyuka tíz borítékot címzett meg az itthoni lakáshoz, s ráparancsolt a tízéves kislányra, hogy min­dennap írjon. A gye­rek elment, de levél még egy hét múlva sem jött. El lehet kép­zelni a mamát. Min­dennap az újságokat nézte, mert azt hitte valami baj történt az expedícióval. Erről azonban szó sem volt. Irénke mindössze azért nem írt, mert ahogy hazatérve mondta: Olyan hamar eltelt az a két hét. hogy észre sem vette, és a borí­tékok egyébként is itthon maradtak. A MÁSIK kispajtás még csak hétéves. Elő­ször volt nyaralni a Kecskeméttől néhány kilométerre levő fe­hértói táborban. Eluta­zásuk. után pár nap­pal jött a levél. Nagy, szabályos betűkkel ír­va, egy oldalon négy sor, s a végén ez: Üd­vözletem küldöm a messze távolból, Pista. Hiába. Néhány kilomé­ter is lehet „messze távol”. önálló, felnőttes gondolkodásával roko­ni körökben már eddig is nagy sikereket ara­tott Béluska. a máso­dik osztályos szőke vasgyúró. Számtalan anekdota kering róla, de ezeket mindig újabb és eredetibb tör­ténetek váltják fel. A nyáron ő is táborozni volt valahol Szilvás­várad körül. Az első és egyetlen levél egy hét múlva érkezett meg ezzel az otthoni­aknak szánt megszólí­tással: „Tisztelt csa­lád^ LEGBÁJOSABB azon­ban a következő levél, amelyet a nyolcéves Jancsika irt hosszas várakoztatás után: „Kedves Anyuci és Apu. Itt vagyok, meg szép nagy hegyek is vannak. A pénzt már megettem. Nagyon jó itt, sok iát kapunk enni, és kirándulni is voltunk. Nekem az új nadrágom elszakadt, a hátizsák nehéz volt. Nagyon jó, hogy el­jöttem, jól érzem ma­gam. Haza szeretnék menni, de még nem lehet. Küldjétek pénzt.” A KÖZMONDÁS tehát igaz: mindenütt jó, de legjobb otthon. S nagyszerű dolog ez a vakáció, de azért ti­tokban minden gyerek vágyik már egy kicsit a régi. megszokott környezet, s a barátok után. G. S.

Next

/
Thumbnails
Contents