Petőfi Népe, 1965. július (20. évfolyam, 153-179. szám)

1965-07-13 / 163. szám

VISSZHANQ VANNAK témák, amelyekre rendkívül érzékeny a közvéle­mény. A sajtó munkásainak nemegyszer van módjuk ennek lemérésére. Mint nemrégiben is, amikor elismeréssel említő wi’ a kecskeméti lakásbizottság új módszerét, amellyel a széles j nyilvánosság elé tárta az igény- j jogosultak névsorát. A rövidke kommentár nem maradt visszhang nélkül. Tol­lat ragadtak olyan emberek, akik érdekeltek a problémában, de nem szerepeltek a közszem­lére kitett névsoron. Írtak olyanok, akiknek rendkívül ne­héz helyzetét legalább a listán való szereplés, javaslatba hoza­tal enyhíti. És elmondták a vé­leményüket olyanok, akik ön­maguk nem is érdekeltek, ha­nem azok érdekében szóltak, akiknek súlyos lakáskörülmé­nyeit ismerik. AHÁNY írásos, vagy élőszó­val elmondott hozzászólás a kis cikkhez, szinte annyiféle véle­mény. Egy kérdés felvetőében azonban — ha különböző for­mákban is — valamennyi ta­lálkozik. Egyikük így mondja ki: „Kecskeméten évek óta sok szá- zan kaptak kiutalt lakást, so­kaknak közülük azóta autója is van, de azok névsora soha sem szerepelt a nyilvánosság előtt..Egy másik hozzászóló így fogalmazta meg a vélemé­nyét: „Én is csatlakozom a cikk megállapításához, hasznos a kiutalásra javaslatba hozot­tak névsorának közzététele. Erkölcsi erő van abban! De engedjék meg ugyanakkor a kö­vetkező megjegyzést is: Tudok olyan személyről, aki pár év­vel ezelőtt pazar, mondhatom, luxus-igényeket kielégítő állami lakást kapott a városközponton. Igaz, magas bért fizet érte. De emellett futja neki autóra, sőt, mint a napokban megtudtam, Balaton melletti pompás villa építésére is. Ez viszont szerin­tem nagyon is sérti a közer­kölcsöt!” VÉGEZETÜL még eov, hasz­nos javaslatnak is beillő véle­ményt a visszhangból: „...álta­lam jól ismert példából tudom, hogy a szociális otthonokba — a férőhelyek korlátozott volta miatt — csak nagyon alaposan indokolt esetekben, többféle szempont figyelembe vétele mellett utalnak be rászoruló, idős embereket. Vajon nem lenne-e hasznos megfontolni és kidolgozni olyan -■*emvontolcat, amelyek megszabják, kik jut­hatnak hozzá állami erőből épülő lakásokhoz? Ha ez rende­letileg lenne szabályozva, bizo­nyára kevesebb igazságtalanság csúszna a lakások odaítélésébe,’i ' ’ --- ------- . Js__ „M inősége megfeiő, forgalomba hozható!” Látogatás a Kereskedelmi Minőségi Ellenőrző Intéseiben — Lehet tíz százalékkal ke­vesebb? hiányozhat egy deka? A Kereskedelmi Minőségi El­lenőrző Intézetben ezekre a kérdésekre minden alkalommal határozott nemmel válaszolnak. Itt őrködnek a kereskedelmi árucikkek állandó jó minősége felett. Budapest legforgalma­sabb pontján emelkedik a ha­talmas vörös téglás épület. Kint lüktet az utca élete, bent a fe­hér falú laboratóriumokban fe­hér köpenyes emberek. Hosszú csempézett laborató­riumi asztal. Lombikokban aranyszínű folyadék fortyog. — Tokaji bor — mondja Mandzur Ferencné vegyészmér­nök. A borvizsgálat folyamán kiderül, megfelelő-e a szeszfok. Nem kevertek-e vizet a hordó­ba? Az élelmiszeripari osztályon szinte valamennyi „ehető” cikk megfordul. Jelenleg fagylalt­vizsgálatokat tartanak. Ellen­őrzik, hogy a vevő megfelelő mennyiségű nyersanyagot kap-e egy adag fagylaltban. A műanyag tasakokba csoma­golt savanyú cukorka nem állta ki a próbát. A keményítőszörp nem megfelelő, ezért összeáll­nak a cukorkaszemek és raga­csossá válnak. A gyár legköze­lebb bizonyára jobban ügyel a minőségre, mert a KERMI jegy­zőkönyve alapján nagyobb tétel árusítását beszüntették. — Milyen módszerekkel ál­lapítják meg az élelmicikkek minőségét? — kérdeztük meg Szentzi Pál vegyészmérnököt. — A vizsgálat két fő részből Felelősségteljes munka, hisz bizonyos mértékben minden ke­reskedelmi cikkhez a nevüket is adják, mert ők írják rá: „Mi­nősége megfelelő, forgalomba hozható!” Irta és fényképezte: Regős István Borvizsgálat. flllhíbe^6^»uak.l Ha beteg a boüvezető... Nagy megelégedéssel fogadta Bácsalmás lakossága, amikor a MÉK helyi kirendeltsége létre­hozta a modem, minden igényt kielégítő zöldség- és gyümölcs boltját. Azóta is bizonyság erre, hogy a tetszetős kivitelű és áruval bőségesen ellátott üzlet szép forgalmat bonyolít le. Egy dolgot azonban nagyon kifogá­solnak, s nem értenek meg a helybeliek. Nevezetesen: ha megbetegszik a boltvezető, sok­szor hetekig zárva van a bolt. Jó lenne, ha az illetékesek gon­dolnának az ilyen esetekre és találnának valamilyen megol­dást e kellemetlen nehézség le­küzdésére. Bizonyos, hogy ilyen alkalmakkor egy helyettes be­állítása még elégedettebbé ten­né a vásárlóközönséget. Molnár József Rövidesen forgalomba kerül az új lengőlapátú mosógép. A KERMI vizsgálata szerint nem szakítja a ruhát. áll. Először az érzékszervi pró­ba, vagyis a kóstolás, színelbí­rálás, csomagolás, és csak az­után következnek a bonyolult vegyi analízisek. A szárítószekrények, izzítóke­mencék, fehérjeroncsoló beren­dezések segítségével . naponta sok száz fajta élelmiszer minő­ségét vizsgálják meg. A világ minden tájáról érkeznek pél­dául konzervek. Forgalomba csak a KERMI jó „bizonyítvá­nya” után kerülhetnek. Egyes élelmiszereket periodi­kusan ellenőriznek: a lisztet, kenyeret, egyes italfajtákat, te­jet, felvágottféléket. így a so­rozatgyártásban, a nagy tömeg- tételekben se romolhat a minő­ség. A műszaki osztályokon min­den új ipari terméket megvizs­gálnak. Sem tv, sem zsilettpenge nem kerülhet forgalomba, ami ezt a sok próbát ki nem állja. Nemegyszer vétóz meg a KER­MI egyes hanyagul készített gyártmányokat. A házastársak felelnek egymásért A házastársaknak egymás iránti anyagi kötelezettségéről hangzott el érdekes állásfogla­lás a Legfelsőbb Bíróságon. Az egyik tsz-tag felesége a megyei állatforgalmi vállalattal a férj nevére szóló sertéshizlalási szerződést írt alá. Előleget és abraktakarmány kedvezményes vásárlására jogosító utalványt is átvett férje nevében. A há­zaspár azonban a szerződéses kötelezettségnek nem tett ele­get, mire a vállalat pert indí­tott ellenük. Keresetében meg­hiúsulási kötbérigényt jelentett be, továbbá az előleg vissza­fizetését és a takarmány-árkü­lönbözet megtérítését követelte. A bíróság a házaspárt csak az előleg és az árkülönbözet megfizetésére kötelezte. Az íté­let indokolása szerint a férj nem hatalmazta fel feleségét, hogy nevében szerződést kös­sön, tehát érvényes megállapo­dás nem jött létre és így köt­bérfizetésre nem kötelezhető. Ezt az ítéletet a megyei bíróság jogerőre emelte. A legfőbb ügyész törvényes­ségi óvására az ügy a Legfel­sőbb Bíróság elé került, amely a házaspárt az alsóbbfokú bíró­ságok által megítélt összegen felül kötbér fizetésére is köte­lezte. A határozat indokolása szerint a férj a megállapodás­ról tudott, a szerződés megkö­tése érdekében személyi igazol­ványát és a sertés járlatlevelét feleségének átadta, a szerződés egyik példányát átvette és az ellen soha kifogást nem emelt. A családjogi törvény értelmé­ben az egyik házastárs kötele­zettségvállalása a másikra is kiterjed. Tekintve, hogy a szer­ződés érvényesen jött létre, de megszegték, a kötelezettségért mindketten egyetemlegesen fe­lelnek. PETŐFI NGPE A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Főszerkesztő: dr Weither Dániel. Riadja a Bács megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Mezei István Igazgató. Szerkesztőségi Kecskemét, varos) Tanácshoz. Szerkesztőség) telefonközpont« 26-19. IS-16. Szerkesztő Dlzottsag: 10-38. Vidéki lapok: U-22. Kiadóhivatal: Index: 25 065. Kecskemét. Szabadsas tér t/a. Telefon: 11-09 Terjeszti a Magyal Posta- Előfizethető! a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. Előfizetési dH I hönaDra IS forint. Bacs-Klskun megyei Nyomda V. Kecskemét — Telefon- 11-8S C&irkevásárlás A két öregasszony hangos szusszanással zöttyent le az ülésre. — A fene, aki kita­lálta ezt a magas vo­natlépcsőt! Majd le­szakadt a derekam, míg felmásztam... — zsörtölődött egyikük, és szoknyája alatt si­mogatni kezdte vastag lábaszárát. Közben nyögdécselt. — Nem ilyen vén- asszonyoknak csinálták ezt, hallja! — fogta fel kedélyesebben a másik, aki szikár, eleven te­remtés volt. Panaszko­dás helyett okosan, ügyesen elrendezte a két ülés közt a nagy­fülű kaskákat. Ne ta­láljon bennük kifogást a kalauz. Ezalatt a kövér már megcsendesedett, csak éppen gyorsabb léleg­zetvételén látszott az iménti erőfeszítés. Mi­után megpihent, össze­húzott szemöldökkel vizsgálta egyik utast a másik után; — nincs-e köztük ismerős. Aztán, hogy megin­dult a vonat, kifelé né­zett az ablakon. Végig­pásztázta a láthatárt, a zöldbe borult táblákat, az elmunkált szántáso­kat, majd visszaegyene­sedett. Mintha most ven­né észre, hogy már megy a gőzös. — Hallja-e, most jut eszembe, hogy itthon a faluban is megvehettük volna a csirkéket. K .........n se lesz ol­cs óbb. — Hát éppen megve­hettük volna — húzta a szót a töpörödött. — Csak körül kellett vol­na nézni néhány por­tán. — Azt pedig nem bírja már az én lá­bam! — mentegetőzött siránkozóan a testes. — Jaj, de nehéz volt ezen a meredek vonatlépcsőn felkapaszkodni! Csak benne ne maradjon a fájás a lábamban. Hirtelen hétköznapi­vá vált a hangja. Ke­zével is intett aman­nak. — Hajoljon csak kö­zeléből — suttogta. Amaz felcsillanó szemmel tartotta oda a fülét. Míg hallgatta az izgatott, néha sister­gőén halk szavakat, gyönyörűséggel bóloga­tott. — Aaaz? — Mind­járt megnézem — emelte fel titoktartóan a mutatóujját, és san­dán hátrafordult. Szem­ügyre vett egy harma­dik öregasszonyt. A ko­csi végében ült az, egy­magában. Szeme befelé néző, szája is csupa zárkózottság. Bánat ült az egész emberen. — Az, az! — hajto­gatta a fájós lábú öreg­asszony. — Az a szőlő­beli özvegy ... Mondja már... a nyelvemen van a neve. Na, tudja maga is... Izéék lak­nak mellettük, na... — Oszt ennek az embere, meg a saját lánya? ... — Ügy, úgy ... A sa­ját lánya szerette el azt az embert, akit ma­gához vett... Vigasz­talásul ... Hihihi!.;. Meg is érdemli. Hogy jutott eszébe olyan fúj­tál emberrel kezdeni? Legalább tizenöt évvel öregebb az emberénél. A lánya meg szintén megéri a pénzét. — Ezért oszt meg- ihatta a mérget, — Meg. El is pat­kói, ha a szomszéd kis­gyerek észre nem ve­szi, hogy a pitvarban fetreng a földön, és habzik a szája. De csak együtt vannak. As em-_ bere is, a lánya is, ő is. Háát hallja! Aztán másik utas ke­rült sorra. Egészen be­lemelegedtek a szap-u- lásba, mire a falujuk­tól negyedik állomáson lekászálódtak. Már a sínek közt botorkáltak a nagy kosarakkal, mi­kor a kövér megint so­pánkodott. — Akkor N. -ékhez megyünk először. El­tart vagy háromnegyed óráig, míg odaérünk. Ott megvesszük a csir­két. és addig ránk jön a dél. A múltkor a me­nyem látta a piacon: szép jószágaik vannak. Utána indulunk K.-ék- hoz. Üjfent fél óra gyaloglás. Elhagyom a lábam, mire estére ha­zaérek. Totyogó alakjuk so­káig látszott a község középpontjába futó fő­utcán. Eljöttek, tőlük a negyedik helységbe, hogy otthon ne kelljen annyit gyalogolni. Tóth István

Next

/
Thumbnails
Contents