Petőfi Népe, 1965. július (20. évfolyam, 153-179. szám)

1965-07-13 / 163. szám

1965. július 15, kedd 5. oldal Jacques Delarue; A Gestapo története Születik a terv és a valóság... Húsz éve már hogy el­hallgattak a fegyverek és meg­nyíltak a koncentrációs tábo­rok halálba vezető kapui. Az emberiség nekilátott a pusztí­tás nyomainak eltüntetéséhez. Eltemette és meggyászolta a halottakat, városokat épített a romokra, élvezi a békét, a ren­det és megpróbált felejteni. A szörnyetegnek levágták a kör­meit és ketrecbe zárták. De ki merné azt állítani, hogy ez a szörnyeteg már nem létezik? Nem, „az emberiségnek nincs joga, hogy ilyen hamar feled­jen, nincs joga feledni soha.” Ez az intelem nem kommunis­ta, nem is író tollából eredt, szerzője a polgári—demokrati­kus humanizmus álláspontját képviselő francia rendőrségi szakember. Jacques Delarue ne­vét egy csapásra ismertté tette, a Kossuth Kiadó gondozásában nemrég nálunk is megjelent könyve: A Gestapo története. Akik még nem olvasták a könyvet, lehet, hogy felteszik a kérdést: mi újat, érdekeset tud mondani erről a hírhedt intéz­ményről, amely legalább olyan közismert a rémségek emléktá- rában, mint mondjuk az inkvi­zíció? Nos, újat is mond, de ; minden, amiről ír, még az is, amelyről tudunk, hallottunk, új, érdekes megvilágításba került könyvében. Ilyen részletesen elemző, tényekkel bizonyító, hi­teles forrásokból merítő, ugyan­akkor irodalmilag is kifogásta­lan mű még nem született a Gestapóról, a Geheime Staatspo- lizeiról, amelyet Hermann Go­ring hozott létre 1933 áprilisá­ban. Delarue elsőnek kísérelte meg vázolni a maga történeti­ségében a Gestapo létrejöttének körülményeit, szervezeti kiépü­lését, módszereinek az egyes történeti periódusokban alkal­mazott különböző változatait és összegezni a Gestapo szerepét a Harmadik Birodalom történe­tében. A szerző — aki maga is szen­vedett a nácik börtönében — kilenc évig gyűjtötte könyve anyagát, részt vett a háborús bűnösök peranyagának előké­szítő munkálataiban, sőt, a nürnbergi és más pereken is. Személyes élményein kívül te­hát hozzájutott a pontos adatok és tények elképesztő halmazá­hoz. Olvassuk Hitler szavait: „A legteljesebb lelki nyugalommal elmehetünk az embertelenség határáig, ha ezzel visszaadjuk a német népnek a boldogságot.” És beteljesül a nagyhangú fe­nyegetőzés. A hatalom a horog­keresztesek kezébe kerül, az embereket most már „móresre lehet tanítani”, vagyis kiirtani mindenkit, aki nem hódol be a fasiszta „eszményeknek”. És akkor megszületik a Gestapo, ez az „irgalmatlan mechanizmus”, amely félelmet ébreszt az emberekben és vér­be fojtja még a gondolatban elkövetett lázadást is. Mert semmi sem volt szent, de titok sem a Gestapo előtt. Jó német alapossággal kiépített szerveze­tének csápjai benyúltak a mun­kahelyekre. az otthonokba, az emberek legrejtettebb agyre­keszeibe. Kik irányították a Gestapót és a SS szörnyű „fe­kete lovagrendjét”?, — akik egyetlen óriási kinzókamrává változtatták Németországot, sőt, ha rajta múlik, az egész vilá­got, akik „rendőri felügyelet alá helyezték az emberi gondo­latot” is? A szerző róluk sem feledke­zik el. Érdekes, találó portrét rajzol többek között Himmler- ről, Heydrichről, Göringröl és ügynökeikről, túlkapás nélküli, reális portrét, amely azonban a máz mögött jól érzékelteti a szörnyeteget. Delarue nyíltan kimondja, de bizonyítja is: „Hitler kizárólag az emberi gyengeségek ismeretének 'kö­szönhette politikai diadalát. A fasiszta politika az emberi gyá­vaságra és kegyetlenségre épí­tett, ezért kapott fontos szere­pet benne az olyan terrorszer­vezet, mint a Gestapo.” A Gestapo egész, rémme- sébe illő épülete már összeom­lott, elpusztult a rendszerrel együtt, amely életrehívta és nagyra növesztette. A róla szó­ló könyv azonban mégis több egyszerű visszaemlékezésnél, — vagy történeti tanulmánynál. Több, mert arra figyelmeztet, hogy a kegyetlenség, az elva­kult fajvédelem nem egyes né­pek, vagy korok sajátja és ,,ha az emberek nem tudnak emlé­kezni — írja a szerző —, ha a körülmények hozzásegítenek, ha nincsenek biztos korlátok, újra elsöpörhet mindent a véres ára­dat. És akkor vajon, kik lesz­nek az áldozatok?” V. Zs. A művelődési házakban most van a tervkészítés ideje. Nem könnyű munka ez. Szá­mot vetni minden tényezővel, felmérni a községet keresztben- hosszában, tekintetbe venni minden erőt és minden embert, a számba jöhető anyagi erőfor­rásokat fel kell kutatni, meg­próbálni a negatívot pozitívvá változtatni, mindent-mindent el­követni, hogy a következő esz­tendőben jobban sikerüljön a művelődési évad, mint az idén, vagy tavaly... Ilyen munkának a közepén nyitottam rá az izsáki művelő­dési otthon igazgatójára: Mo­zsár Andrásra. Tulajdonképpen az irodájá­ban volt, de olyan irodában, ahol semmi bútorzat nincs. Egy ócska asztal mellett ült, ami­lyet a legutolsó falusi csapszék­be sem szabadna beállítani. — íróasztalom egyelőre nin­csen, — mondja. — Az egész művelődési otthon öt ilyen asz­tallal rendelkezik. Elképesztő... De ha már itt tartunk, elso­rolja a berendezést, amivel a művelődési otthon rendelkezik: 1 darab nyolcéves televízió, 250 szék (ennek a 70 százaléka el­dobni való selejt!), 3 asztalterí­tő, 1 lemezjátszó és 1 ócska zon­gora. .. Hitelét vesztett ügyben Siralmas a kép, amit első pil­lantásra kap az ember. De az indokolás mindent megmagya­ráz. Így summázza az igazgató: — Ebben a községben, ahol évente több mint százmillió fo­rint értéket vásárol fel az ál­lam, egészen a legutóbbi idő­kig semmit, vagy alig törődtek valamit a művelődés ügyével. Ahogy ment, úgy ment, senki­nek sem volt fontos, hogy jobb legyen. Személyi dolgok ját­szottak közre. Az utolsó négy esztendőben négy igazgatója volt a művelődési otthonnak. Kelló Józsefné gondnoknő mindenben alátámasztja az igaz­gató állításait. Először is néz­zük meg magát az épületet. Van egy nagyterem (régen ipartestü­let volt ez a helyiség), 450 sze­mély befér ide. Padlóján lábát törheti az ember, ha nem vi­gyáz. Van színpada, kicsi, de használható. Lenn a mélyben hozzátartozik két öltöző, jelen­leg olyan állapotban, hogy nem szabadna öltöző névvel illetni. Van egy klubhelyiségnek alkal­mas nagyobb szoba és egy 3><3 méteres irodahelyiség. Tegyük még hozzá, hogy korszerűtlen és életveszélyes az egész elektro­mos berendezés. Ilyen körülmények között cseppet sem irigyelhetjük azt az igazgatót, aki erre az objektum­ra alapítja a művelődés tervét. Fog ez menni! És Mozsár András mégis er­re alapítja. Csupa ellentétből kell kiin­dulni, de mégis eljutunk oda, hogy be kell látnunk: nem a község, nem a vezetőség és nem a gazdasági és társadalmi szer­vek bűne, hogy a művelődés ügye Izsákon idáig jutott. Vagy legalább is nem egészen az övék. Annyiban igen, hogy nem ellenőrizték és nem gyámolítot­ták az elődök munkáját. A község lakossága 9 ezer, en­nek hetvenöt százaléka bent la­kik a községben. A hatvan szá­zalékuk paraszt, legnagyobb ré­szük jómódban él. Száztíz sze­mélygépkocsi és 350 motorke­rékpár szalad az utakon, 180 te­levízióantenna feszül a házak fölött. 2000 család fizet elő va­lamilyen újságot, 1600 rádióelő- fízetőt tartanak nyilván. Kecs­kemét harminc kilométerre van innen, Budapest is könnyen el­érhető. Ezek az okok magyaráz­zák, hogy miért sorvadt el eb­ben a községben a kulturális élet. — Ha az izsáki kislány 400 forintos jerseyruhában leül a mi rozzant székeink valame­lyikére és a szék kitépd — mert biztosan kitépi ! — a ruháját, nyilván nem jön ide többet. El­megy Kecskemétre, Pestre, vagy máshová szórakozni. Ma már nincs távolság. — Mégis, ezek ellenére, ahogy ez év márciusa óta alakulnak a dolgok, biztosra vehető, hogy fellendül itt a művelődés ügye, — vallja az igazgató. — Jól si­került a felszabadulási emlék- kiállításunk, jól szerepeltünk a kulturális szemlén. Minden jel arra mutat, hogy nagy itt a haj­landóság a művelődésre. Fiatal­ságunk már alig várja, hogy csináljunk valami jót. Fog ez menni, én úgy érzem. Most készíti az új tervet az igazgató. Elmondja, hogy mind a termelőszövetkezeteknél, mind az állami gazdaságban a leg­nagyobb segítőkészséget tapasz­talja. Az Aranyhomokban Tő- zsér József párttitkár és Szemők József főkönyvelő, a Kossuth­ban Kovács István elnök és Al- mási János párttitkár úgy ve­szik a művelődés ügyét, mintha az ő személyes ügyük volna. A másik két termelőszövetkezettel most folynak a tárgyalások. Húszezer forintot ad évente a négy termelőszövetkezet a mű­velődési háznak. Azonkívül ter­vezik, hogy vesznek közösen egy vetítőgépet, amit a műve­lődési ház kezelésébe adnak, hogy a tanyavilágban filmet vetíthessenek. Bontakozóban a cselekvés Csak szárazon soroljunk fel még néhány dolgot: Az állami gazdaság felaján­lott egy helyiséget, ahol kisebb összejöveteleket lehet tartani. Azonkívül egy fotólaboratóriu­mot ad a szakkör számára. Tö­rik a fejüket, mi mindennel já- rulhatának hozzá a jó ügy job­bá tételéhez. Jelentkeznek a mű­vészeti csoportokban való köz­reműködésre, táncolni, énekelni akarnak a fiatalok. Most, hogy látják: jó kézbe került a mű­velődés ügye és kibontakozik az eredmény, egyre többen és töb­ben jelzik, hogy segíteni akar­nak. Hosszan lehetne sorolni a szü­lető terv jobbnál jobb elképze­léseit, de arra nincs hely. Csak annyit: a terv. amit az igazga­tó csinál, nem maximalista, csu­pa megvalósítható. Ügyesen, okosan, szorgalmasan csinálja. Példaként csak ennyit: hama­rosan megkapja az első 5000 fo­rintot a termelőszövetkezeti hoz­zájárulásból. Kevés pénz ez, de arra jó, hogy ha felmegy vele az Újpesti Bútorgyárba, ott a leértékelt garnitúrákból bebú­torozhatja belőle a már kifes­tés alatt levő klubszobát. Mire vége felé lesz az aratás, az izsá­ki fiatalság beülhet a művelő­dési otthon klubjába és nyilván jól érzi ott magát. A terv többi része pedig az­után egyenként, lassan, de biz­tosan válik majd valósággá. Balogh József A hajósi táncosok Ausztriában tarifával, a sofőr pedig bal ke­zével mutatja; egy vagy több utas számára van még hely a kocsiban. A szállodaigazgatónkat Jesus Mariának hívják. Szegény bi­zonyára sokat csuklik, mert az épületben sok az egér, s első­sorban az együttes hölgytagjai az igazgató nevét különböző jel­zők kíséretében emlegetve vi- songanak. Ma az Auditóriumban próbál­tunk, ahová egyszerre 15 ezer ember fér be. Döbbenetes mére­tek. Négy-öt Erkel Színházat be­le lehetne csomagolni minde­nestől. Itt olcsóbbak a hely­árak: harmad dollártól két dol­lárig. Az első előadáson keve­sen voltak, körülbelül két-há- romezren, de hétköznap volt és délután az eső is eleredt. A si­ker az itteni fogalmak szerint nagy. NAGYON SOKAT sétálok és nézelődöm. Délelőtt Quadalupe- ban voltunk. Olyan a távolság, mint Budafok és Budapest cent­ruma között. Kegyhely. Hatal­mas templom óriási térrel, ahol az emberek körülbelül 250 mé­tert térden csúszva tesznek meg az oltárig. Az egésznek sötét középkori és ugyanakkor vásári hangulata van. Az emberek tér­den csúsznak fanatikus hitük­ben, pár méterrel odébb néhány tollas indián fillérekért dobszó­ra táncol, a vásári kikiáltó ka­kasviadalra hív, vagy fényképre csábít. A háttérben Szűz Má­riával, vagy száguldó faló nyer­gébe ültetve fényképeznek. A templomtól 200 méternyire pe­dig a lacikonyhák orrfacsaró bűze csábítja az arra látogató­kat, illetve vette el az étvá­gyunkat egy egész napra. Ez is Mexikó. Egy vidéki városból hazatér­tünkkor a kertvároson jöttünk keresztül. Ez vulkánra épült. A legelitebb városrész, milliomo­sok lakják. Elmondani is nehéz azt a szuperluxust, ami ott van. Építészeti csodák, kacsalábon forgó villák úszómedencékkel, három-négy autóval. Minden csupa üveg és beton, meg kert. AZ EGYIK előadásunkat Monterreyben szervezték, amely az amerikai határtól 200 kilo­méterre és a fővárostól 960 ki­lométerre fekszik. Monterrey a tengerszint felett 530 méterre van, tehát majdnem 2000 méter­rel lejjebb, mint Mexikó. Reg­gel indultunk nagyszerű légkon­dicionált autóbuszokkal, ame­lyeknek sebessége 120 kilométer óránként. Az ablakokon fény­szűrő van és bár kint a hőmér­séklet 40 fok, a buszban mind­össze 22—23. A táj majdnem végig kopár, kietlen, csak a kaktusz él meg. Embert alig lát­ni, az is állati sorban él putri­ban a szamarával, a kecskéjé­vel, vagy a birkájával, ha egy­általán van. Szörnyű látni mindezt a csillogó főváros után. Az előadásunkon háromezer em­ber és nagy siker volt. És még egy érdekesség: megjött a mon­szun eső. Mintha kannából ön­tötték volna a vizet. Egy óra múlva és az nem túlzás, térden felüli volt a víz az úttesten, és a kocsik ajtaján is befolyt. NAGY ÉLMÉNY volt haza­felé látni a hófödte Popokate- petl vulkán 5452 méter magas kúpját. De a legnagyobb élmény este ért. Az Itteni tolmácsunk, Fehér János egy órára meghí­vott magához. Itt született ma­gyar emberek gyermeke. Le­mezt tett fel, hogy egy kis mexikói zenét halljunk. S egy­szer csak megszólal a Dana­dana, nagyszerű sztereofelvétel, amelyet irigykedve hallgattam. Jó, gyors tempó, kristálytiszta, ragyogó, fiatalos és meggyőző hangzás. Találgattuk, vajon me­lyik kórus produkálja. Végül kezembe vettem a lemezt és ol­vasom: Bárdos: Dana-dana, ve­zényli Lantos Rezső. Óriási ová­ció, és én majdnem elsírtam magam. Az 1959-es párizsi fel­vételünk, amit az együttes tag­jai azóta is keresnek. Kedves, szívé­lyes hangú levelet kapott Gila János, a megyei tanács népművelési cso­portvezetője Wil­helm Tandigertől, a Hollabrunni Népiinnepé lyek szervező bizottsága vezetőjétől, tegye lehetővé, hogy a hajósi népi tánc- együttes augusztus­ban kilátogathas­son Ausztriába. Az osztrák művészeti szakember mind­járt részletes prog­ramot is mellékelt leveléhez, amely­ből kitűnik, hogy a hajósi együttes szereplésének fénypontja a Hol­labrunni Népünne­pélyeken való fel­lépés lenne. Szere­pel azonkívül a programban több kisebb-nagyobb be­mutató és vidám szórakozás is. A megyei tanács művelődési cso­portja természetesen lehetővé teszi a hajósi népi együt­tes ausztriai sze­replését. Már foly­nak az előkészüle­tek arra, hogy a hajósi fiatalok megállják a helyü­ket az augusztus 12-től 15-ig tartó ausztriai vendég- szereplésen. Az Állami Áruház ajánlata STRANDRA: Gumi matrac 224,— Ft-tól 380,— Ft-ig Szaténikarton fürdőruha íoo, __ Ft Fl ór fiúúszónadrág 15,— Ft-tól 21,50 Ft-lg Szalmaikalap 18,— Ft-tól 20,— Ft-ig _____________________________________________________3727 5- K Alt xn ».«»de ill. állami vállalatnak 5 5 ab 5y "*ú*sas könyv jóváírással gumikerekű átadható. lovas kocsi eladó, kodasi Vallalat, Műkért 56.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents